Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-27 / 1108. szám

1940 április 27. BÉRMUNKÁS 9 oldal Ludlow mártírjainak 26-ik évfordulójára A coloradói bányászok ismét megemlékeznek, a mártirom- ságot szenvedett társaikról. Akik huszonhat év távlatból figyel­hetik a mai eseményeket, szomorúan lehorgasztot fejjel állanak az emlékoszlop előtt. Hiszen valamennyien javakorbeliek voltak már az emlékezetes harc idején is és azóta az élet keserves küz­delme bizony mélyen alászán-® tóttá életkedvüket, fiatalos energiájukat és tenniakarásu- kat. A visszaemlékezés keserűség­gel vegyült érzelmei közé lopa­kodik azért, az elmúlt harcias­ságuk és csatározásaik emléke is. Hová, mivé lett a harcos bá­nyász szervezet, amelynek tag­jai között még ma is élnek az öregedő,, a múltak nagy har­caiban résztvevő hősök. Ezek sokat tudnának regélni arról, hogy mi hogyan volt a letűnt negyed század előtt. Amijük volt és amennyihez hozzájutni bírtak, mind saját akaratuk, sa­ját erejük szervezésével, össze­tartással, kemény harcok árán szerezték. A letűnt negyed szá­zad előtt, nem vártak másokra, hogy helyettük alkudozással és zárt ajtók mögötti adás-vevés- sel javítson helyzetükön. De nem ám, hanem minden ember kiállt maga is a gátra és vala­mennyien osztoztak jóban-rosz- ban. Az öregedők ereje meg­gyöngült és a fiatalokon volna a sor, hogy apáik nyomodokai- ba lépjenek és ne engedjék ma­gukat végképpen a rabszolgasá­gi sorba hajszolni. Mi történt Colorádóban, csak vigaszul szolgálhatna az élők­nek, hogy harcban küzdve be­csülettel estek el azok az osz­tályharc mezején. Bátorításul szolgálhatna az ifjabbaknak a további küzdelemre. Hát nem szégyen, hogy tagsági dijak fi­zetéséről tudják, hogy van szer­vezetük, de a cselekvés hiánya folytán látják, hogy mégsin- csen. Mert hiszen nem ér sem­mit az olyan szervezet, amely tagjainak érdekében nem cse­lekszik. Amig a szervezett bányászok egyaránt éheznek, nyomorog­nak szervezetlen társaikkal, addig fővezérük a verejtékük csepjeiből eltulajdonított dollá­rokat kiemeli a pénztárból és háborús kölcsön kötvényekre dobálja, hogy a földrész más MOST PÉNTEKEN ESTE A LORAINI SZTRÁJKOLÓ MUN­KÁSOK SEGÉLYZÉSÉRE TÁNCMULATSÁG LESZ Április 26-án pénteken este, az összes nyelvi csoportok közre­működésével a Sachsenheim Hall báltermében, 1400 E. 55 ucca. A bevétel további szervezői tevékenységre lesz fordítva a pittsburghi kerületben és lehe­tőleg más vidéken is, ami az annyira óhajtott és eddig nél­külözött nagyobb arányú akció megindítását jelentené. Tehát minden munkástárs és lapunk összes olvasói tartsák kötelessé güknek azon részt venni, hogy minél nagyobb sikerrel záruljon. A zenét AL. Berardi előnyö sen ismert rádió zenekara szol­gáltatja. Jegyek kaphatók a csoport titkárjainál és a szer­vezet összes delegátusainál. helyén ugyancsak munkásokat, olyan nyomorgókat gyilkolja­nak le, mint önmaguk. Aztán, hogy országos hírnévre emel­kedjen, ugyancsak a bányászok­tól eltulajdonított dollárokkal a bányász szervezet gyöngité- sére, más téren bolonditja a munkásokat. Az emlékezetes ludlowi mé­szárlás óta, a Rockefeller érde­keltség nagyobb hatalomhoz és fényesebb gazdagsághoz jutott. A bányászok pedig nagyobb szolgaságba és rettenetesebb szegénységbe. Mind csak azért, mert a bányászok elvesztették önbizalmukat és közvetítőkre bízták saját érdekeiket. KÖZVETÍTŐK ÁLNOKSÁGA Ludlowban a bányászok hő­siesen kitartottak 15 napig és a Rockefeller érdekeltség gya­lázatos erőszaka, amit felbérelt gyilkosok utján gyakorolt, sem volt képes összetartásukat meg­törni és a sztrájk egész tarta­ma alatt sátor faluban laktak és onnan piketelték a bányákat. Amig tehát önmaguk intézték küzdelmük minden kérdését, taktikai változtatásukat, harc­modorukat, addig megbontha- tatlanul marad harci soruk..: Azonban mihelyst elfogadták a közvetitők eljárását, azonnal bomlásnak indult soraik. Köz­ben a milicia is egyre jobban elkövetett mindent, hogy meg- j félemlitse és a folytonos mo- lesztálással megadásra kénysze­rítse a bányászokat. Végül is aztán fegyveres harcra került sor, mire a mili­cia számított is és irgalmatlan gépfegyver kereszt-tüzébe fog­ta a sátor falut­A harc teljes 14 órán át sza­kadatlanul folyt, amig a hát­véd bátor ellenállása biztosítot­ta a menekxlők visszavonulását a közeli hegyekbe, ahol uj had­állásokba helyezkedtek el, éle­tük védelmére. Azonban mire a visszavonulás sikerült volna, addigra 33-man maradtak hol­tan, többnyire asszonyok és gyermekek a sátrakban. A bá­nyászok kivonulása után a sátrakat petróleummal öntöz­ték le és felgyújtották. Amikor a vérengzők elhagyták a szín­helyet, az üszkök között egy sátor helyén 11 asszonyt és gyermeket találtak halálra ég­ve. Erre aztán az ország elnöke is közbelépett és a sztrájkot le­fújták anélkül, hogy a bányaér­dekeltség elismerte volna a bá­nyászok szervezetét. Itt dom­borodott ki a legvilágosabban a közvetitők álnoksága, mert hi­szen a harcoló bányászok csak azért fogadták el a külső bea­vatkozók köbben járását*, mert azok mindent ígértek nekik, csakhogy sikerüljön letörni ki­tartásukat. Meg is törték. Vég­képen elintézték a Rockefeller érdekeltség akarata szerint. A leverést követte az érdekeltsé­gek szerinti újjáépítés, mely­nek alapján megalkották a kompánia uniót és azt a bánya­társulatok javára mind a mai napig érvényben tartották. Most aztán mintha az árulók vezekelnének, ismét csak köz­vetítők utján eltörülték a kom­pánia uniókat, mert azok tör­vényellenesek. Az NLRB utasí­totta a társulatot, hogy a szer­vezetüket szüntesse be. Eddig még a társulat nem mutatott ellenszegülést, de hiszen arra nem is igen van szüksége, mi­vel a Lewis irányítása alatt mű­ködő bányász szervezet sem ve­szélyesebb ma, mint a kompá­nia uniója­így aztán elérkeztünk a már­tírok emlékezésének 26-ik év­fordulójához, mikor a bányá­szok nem felemelt fejjel, hanem mélyen mellre horgasztottan, megalázott magatartással em­lékeznek mártírjaikra. Az egész bányász mozgalom átszáguldott, közvetítő szerep árulásba verte béklyóba a mun­kásmozgalom e csoportjában küzdő legbátrabbjait. Az áru­lások sorozatát követte a gép­bevonulása az iparba, melynek erőteljes előnyomulását már képtelenek voltak feltartóztat­ni, mert nemcsak harci készsé­gük élét tompították le, de a kerületekre való feldarabolás­sal erejüket teljesen letörték annyira, hogy ma csak fizető tagoknak számítanak, de nem husból-vérből való embereknek becsülik őket, sem vezéreik, sem a társulatok. A bányászoknak ma csak egy szervezetben lehet reménysé­gük, amelybe szervezkedve is­mét visszanyerhetik önbizal­mukat és emberi méltóságukat. Az a szervezet az IWW bányá­szok ipari szervezete. Legyen elég a türés-önmeg- tagadásból és mártírjaik hősi emlékére álljanak csatasorba és az osztályharc alapján szervez­kedve küzdjenek életük javulá­sáért és az egyenlőségi társa­dalom megalkotásáért. Bányászok fel a harcra! Le a megalkuvással! Pokolba a vezérek áruló poli­tizálásával ! (Ipari munkás) TÉNYLEG FORRADALMI SZERVEZET A CIO? CIO acél munkásoknak mond­juk, hogy a vezére rosszalja a politikai gépezetet, hogy nem tudnak a munkanélküliségen se­gíteni. Mr. Phillip Murray, tényleg eltalálta, de hogy ő annyira két balkezes, azt talán még az elvtársak sem tudják, akik a CIO-ot egekig magasz­talják. Ez a fent nevezett ur, azt ajánlja, hogy a kongresszus hozzon olyan törvényt, hogy rendszabályozza olyan gépek­nek az iparokba hozatalát, mely által sok munkás válhat azután munkanélkülivé! Talán Mr. Murray jobb volna, ha egy-egy újabb munkaerőt megtakkaritó gép behozatalá­val a munkások munkaidejét j megrövidítené. Vagy a CIO-nak I az a taktikája, hogy a munká- I sok hosszú időt dolgozzanak ? hír szemle _________írja: KY._________ A KÍSÉRTETIES csendet, ami Spanyolországra terpeszkedett, Fran­co haramia újabb intézkedései tö­rik meg. Bandájának tanácsa elha­tározta, hogy rendkívüli intézkedé­sekről gondoskodik a nemzeti véde­lem érdekében. A híradás nem szá­mol be az intézkedések lényegéről, azonban elgondolhatjuk, hogy mik lehetnek azok. A kísérteties csend­ben, a maguk árnyékától is rémül­döző banditák, rettegnek a láthatat­lan veszedelemtől, ami minden bi­zonnyal bekövetkezik intézkedéseik ellenére is. De akkor nem lesz ke­gyelem a nép hóhérjainak többé. DIES SZENÁTUSI munkásgyülö- lő bizottsága, ismét újabb meglepe­téssel járult a nyilvánosság elé. Fel­fedezte ugyanis, hogy Mexicoban a nácik és vörösek, összeesküvést sző­nek. Szerintük, a moszkvai és ber­lini ügynökök, katonaságot toboroz­nak a vidéken, hogy puccsal meg- döntsék a mai kormányt. A dologban az a humor, hogy Dies bizottsága néhány ezer mértföld távolságból, jobban ismeri a mexicoi történése­ket, mint maga a mexicoi kormány. A leleplezés mögötti cél azonban nem egyéb, mint a bizalmatlanság felkeltése, mely utón erősebb nyo­más gyakorlására szeretnék szoríta­ni a szövetségi kormányt Mexicoval szemben, hogy a lefoglalt olajforrá­sokért a kapitalista érdekek szerinti kárpótlás történjen. A REAKGIÓS önkény hívei, egy­re jobban rángatják madzagon veze­tett figuráikat. Dies-en kívül meg­mozgatták már a többieket is. A nácik skandináviai inváziója, alkal­mat adott arra, hogy Japánnak üzen­jenek, hogy hagyjon fel minden igénylésével a Csendes Óceánon szétszóródott szigeteket illetőleg. Minden józan ember látja, hogy eddig még Japán nem szolgáltatott okot valamely sziget megtámadásá­val, hogy az imperializmus itteni csatlósai előre megfenyegessék. De azonban igy készítik elő~~á közvéle­ményt, hogy lám bármennyire is tö­rekszenek békében maradni, de szom­szédjaink hódítási szándéka, minket is harcba kényszerit. így aztán al­kalom adódik a militarizmusnak, hogy ezt az országot is belesodorja a világmészárlásba, a legcsekélyebb és csak látszólagos okok alapján is. ANGLIÁBAN a független mun­káspárt felhívással fordult a mun­kásokhoz, hogy a háború folytatásá­nak állják útját. Felhívásukban ismertetik az oko­kat melyek a háborút kirobbantották, amint mondják kis nemzetek az ál­dozatai, a nagy hatalmak tusakodá­sainak, a gazdsági erőforrások elhó- ditásában, melyekre nagy szükségük van imperialisztikus törekvéseikben. Ez az kérem, kezdik felismerni a valódi materiális tényezőket. MÁJUSI ÜNNEPÉLY Az IWW akroni magyar cso­portja egy nagyobb szabású májusi ünnepélyt készít elő a Magyar Ház nagytermében, 112 Thornton St- május elsején szerdán este 7 órai kezdettel, ahol a nap méltatása mellett fellép az Általános Munkás Dal­kör. Lesznek magánszámok is. Műsor után tánc. Minden mun­kást és munkásnőt meghívunk erre a munkásünnepre. A Rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom