Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
10 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. Harmincöt esztendő a munkásosztály szolgálatában, az ipari demokráciáért, az elnyomatás ellen (Folytatás a 3-ik oldalról) és miután a munkásosztály fel- szabadulását mégcsak részben sem segítette elő a kizsákmányolási rendszerből, igy tehát elvetni valók és más eszközök igénybevételével helyettesiten- dők. Ha igaz volna, hogy az állam- hatalom megerősítésével, a kommunizmus megalapozását segítik elő, akkor miképpen értelmezendő az ipari munkások munkaszerveinek szervezetlenül hagyása? Hiszen a kommunizmus felé első szükségszerű kötelesség a termelés és szétosztási szerveket, az azzal foglalkozó dolgozók közösségébe állítani, nem pedig a párt érdekében gyakorolt diktatúrával, az arra folyamatban lévő, vagy kialakulandó megmozdulást csirájában kiölni. Több mint két évtized után. elég lehetne a kísérletezésből és gyakorlati építéshez kell fogni- Az orosz forradalom sok tanulsággal szolgálhat az osztálytudatos munkások felszabadulási küzdelmében és légióként arra tanított meg bennünket, hogy minden erőnkkel törekedjünk kikerülni a diktatúra felállítását. Ezzel nem mondjuk azt, hogy elégedjünk meg a kapitalizmus demokratikus a b b diktatúrájával. Azonban tagadjuk, hogy a kapitalizmus ellenőrzésében lévő államhatalom volna, ami a munkásosztályt elnyomatásban tartja. Okuljunk a múltak tapasztalatain és igyekezzünk kikerülni a hibák megismétlődését és vegyük igénybe a jól bevált eszközök gyakoribb használatát, az IPARI DIREKT AKCIÓT. REFORMOK KÁROS HATÁSA A kapitalizmus ellenőrzésében és irányításában működő állam- hatalom, törvényhozási és köz- igazgatási szerveivel egyetemben igyekszik a munkásmozgalom forradalmi élén tompítani. Újabb és újabb reformokkal törekszik célját elérni. Részben sikerrel. Amint láthatjuk, a munkástömegek félrevezetése eddig sikerült. Azonban akik mélyen beletekintenek a háttérbe működő mozgató erőkbe, látják és tudják, hogy itt sem az államnak tulajdonított hatalma érvényesül, hanem a kapitalista osztály akarata. A felületesen gondolkozó munkások és különösen akiknek sikerült még a depresszió idején is egy darab kenyérhez jutni és néha-napján kalácshoz is, azok megvannak elégedve a mai állapotokkal. A kapitalista osztály viszont gondoskodik, hogy jótéteményének állandó hangoztatásával, igazolja a bérrendszer létjogosultságát. Ebben segédkeznek az állam mellett elsősorban, a munkásmozgalomba tolakodott hivatásos vezérek és nem éppen a legkisebb mértékben azok is, akik nem szabadulhatnak meg a proletár diktatúra rögeszméjétőlA gazdasági szervezkedés létezésének egész ideje alatt, nem szenvedett a munkásmozgalom olyan visszaesést, mint a reformok rekord éveiben és azóta. Amig kényszerüleg hatott a dolgozókra, hogy jobb munkaviszonyokért és megélhetésének lehetőségéért önerejéből alkotott szervezettel harcoljon, addig a forradalmi ipari szervezkedés eszméje többnek az agyához talált utat. Napjainkban azonban, a cselekvést vezéreikre és politikusokra bízza, akik a kapitalizmus jól felfogott érdekében, lecsapolják a forradalmi megnyilvánulást. Aligha kellene külön bizonyi- tékot felsorolni állításaim igazolására, azonban azoknak okulására, akik nem látják, hogy az ipari elnyomás palástolására történik mindfen állami intézkedés, szolgáljon magyarázatul a National Industrial Recovery Act, magyarul a nemzeti ipari fellendülés aktuális intézkedéseinek káros hatása a munkás- mozgalomra. Dacára annak, hogy ez a törvény is eléggé letörte a radikális cselekvésre való hajlamot, még ez sem volt kielégítő a kapitalista osztály részére és végül is a kilenc vén szolgálójukra bízták, hogy azt törvénytelenitsék, vagy alkotmányellenesnek nyilvánítsák. Ez megtörtént és utána következett a National Labor Relations Act, amit viszont ugyanazon kilenc öreg szolga alkotmányosnak minősített, amint látszik mindenkinek, csak a progresszív munkásoknak és a nagyobb ipari hatalommal rendelkező deszpotáknak a megelégedésére nem. A kapitalisták részéről megnyilvánuló elégedetlenség ,azóta elhalkult, mert a további évek folyamán, vagyis 1933-tól kezdődőleg a haszon azelőtt nem remélt mértékben növekedett. A munkásosztály helyzete azonban rosszabbodott, dacára, hogy szakszervezeteinek tagszaporulata óriási arányokat öltött. A meglévők mellé újak alakultak és valamennyien tekintélyes "vagyon gyarapodással dicsekedhetnek, de nem úgy forradalmi cselekvéssel- Valamennyi cserben hagyta munkás tagjainak célirányos törekvését, csupán az IWW maradt meg történelmi hivatásának utján. Ki merné állítani a haladó munkások közül, hogy a reformok aktuális érvényesítése, javulást eredményezett a munkásosztály helyzetén? Az átlakos munkásra kedvező volt ugyan, azonban nem az általános munkásságra. Hiszen már "hivatalosan is 12,000,000-ban állapították meg a munkanélküliek számát és még ehez számítva a családtagokat is, akkor tisztán láthatjuk, hogy mit eredményezett a reform. Van nekünk nemzeti munkaviszonyokat szabályozó törvényünk, van aggkori biztosításunk szövetségi ellenőrzéssel és van munkanélküli segély alapunk úgy szövetségi, mint állami ellenőrzéssel, tehát mindenünk van, csak a népnek nincs gondnélküli megélhetése. Nem férhet kétség a kapitalizmus jelen liberalizmusához, ameddig érdekeinek veszélyeztetése nélkül azt gyakorolhatja. De hiszen éppen ebben van érdekeinek védelme, mert ha nem ezt cselekednék, akkor az munkásmozgalom forradalmi törekvései kerülnének felszínre. Ami úgyis bekövetkezik, mert reformokkal nem lehet az üres gyomort megtömni és a dolgozók mégis csak kényszerülve lesznek annak tudatára ébredni, hogy kapitalista mákonnyal hódították el. AZ ISKOLÁK SZEREPE Amint az iparokban alkalmazott reformokkal képes volt a kapitalista osztály a munkába serdült ifjúságot a maga oldalára hódítani, ugyanúgy képes az iskolákban is előkészíteni a proletáriátus gyermekeit, hogy azt lássanak, amit az uralkodó osztály tőlük kíván, azt halljanak amit a rendszer magaszta- lására hangoztatnak és úgy gondolkozzanak, ahogyan a kapitalista demokráciára előnyös. Elsőleg is a nemzeti himnuszt sajátíttatják el velük, amit még felnőtt korukban is nagy hévvel énekelnek alkalmi összejöveteleken. Pedig a himnusz bekezdése is hazájának nevezi azt a földet, amelyből alig mondhat egy talpalattnyit is a magáénak. Szó se essék ellene, hiszen nagyszerű igazságokat hordoz magában, de az általános dolgozók materiális helyzetére, határozottan ellentmondó- Aztán előveszik a függetlenségi nyilatkozat ismertetését és az alkotmányosság előnyeinek be- magolását. Annyira eltötik teljes énjét eszményi szabadsággal, hogy még munkasorba serdülésekor is annak hatása alatt lép az élet göröngyös útjára. Természetesen, olyan szabadnak érzi magát, amilyennek a kapitalista osztály akarja. Mert még azután is sokára, hogy az ipari elnyomatás kegyetlen súllyal nehezedik reá ja, alig képes tiszta fogalommal szétválasztani a reális tényezőt, a beléje magolt eszményitől. A materiális tényezők ellenére és az emberi értelem egyeifes megcsúfolására, a függetlenségi nyilatkozat tanításával éri el a legkedvezőbb hatást a kapitalista osztály. Még az élet küzdelmei is nehezen ábrándítják ki a képzelt szabadságból és munkasorba kerülésekor meghunyászkodó, szolgai puhányhoz hasonlóan viselkedik és érvényesülésre való törtetésében megfeledkezik a függetlenségi njyilatkoaat forradalmi álláspontjáról. Tehát a munkásmozgalom haladó harcos tagjaira hárul a feladat, hogy az ifjúság gondolkozásába helyes értelemmel ültesse át a függetlenségi mozgalom szereplőinek, az emberi szabadságra való törekvését. Az ipari szervezkedés hívei hűen teljesítik hivatásukat, midőn rámutatnak, hogy a mai rendszerben csak azok születnek szabadoknak, akiknek papáik az iparokkal rendelkeznek. Ez a tény és ezt nagyszerűen, mindenki által megérthetően igazolni lehet. A mai rendszerben, a munkások gyermekei bérrabszolgáknak születnek és ha nem törekednek önerejükből alkotott szervezettel az ipari közösség társadalmának építésére, a mainak keretein belül, akkor mint bérrabszolgák múlnak is ki ebből a gondterhes világból. Amint Benjamin Franklin mondotta “nekünk együtt muszáj függni, vagy minden bizonnyal valamennyien külön fogunk függni-” Ami modern értelemben azt jelenti, hogy a munkásoknak össze kell tartani. A FÜGGETLENSÉG ESZMÉJE Némelykor csak hasznunkat és vele az osztályharc munkahadseregének növelését szolgálja, a függetlenségi harc idején elhangzott mondásokra való hivatkozás. így például Jefferson mondása, hogy “az ember az egyetlen állat, amely felfalja a maga fajtáját: mert én nem alkalmazhatok gyöngébb kifejezést a gazdagok általános ra- gadozására, a szegényeken”. Igen jellemző az akkori állapotokra is, azonban amint a történelemből ismerjük, nem történt a szegényeknek érdekében akkor sem több, mint a bajok meglátása. A forradalom sikeres befejezése után, a polgári társadalom felépítésére törekedtek, mivel a forradalmat felidéző okok, a függetlenség kiküzdésével megszűntek. Ugyanis a forradalmat az váltotta ki az amerikai telepesek részéről, hogy az angol király megadóztatta őket, de nem tűrte, hogy a telepesek maguk határozzák meg az adó nagyságát és beleszólásukat, hogy mire legyen az fordítva, vissza is utasította. A telepesek ezt felette nagy sértésnek és igazságtalannak tartották és kimondották, hogy “adó nincsen képviseltetés nélkül”. Természetes, hogy erre a királyi helytartó megfenyíteni szándékozott a rendelet elleni szegülőket, amit nyilt lázadás követett. A lázadást országos forradalom követte és teljes győzelem, miáltal megszűntek királyi alattvalók lenni, amit függetlenségi nyilatkozatukban nyilvánosságra hoztak. A MUNKÁSOSZTÁLY PROBLÉMÁI Az adózási kérdést tehát a maguk szempontjából elintézték. Azonban a munkásosztály szempontjából vannak sokkal fontosabb kérdések, mint az adózási problémák. A munkás- osztály fontos és legszükség- szerübb problémái, a munkaidő és munkabér meghatározása. A termelési szerszámok mind rohamosabb fejlődése pedig egyenesen követeli, hogy a dolgozók maguk határozzák meg, hogy hány órát dolgozzanak és mikor, vagy dolgozzanak-e egyáltalán. Maguknak kell meghatározni, hogy legyen-e szabadságolás és mennyi ideig tartson az. A munkásoknak legjobban felfogott érdeke, hogy meghatározzák a termelés mennyiségét és minőségét. Ha a szűk-
