Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-27 / 1108. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. Vissza Marxhoz! Irta: BASKY FERENC (Ezalatt a cim alatt cikksorozatot kezdünk Marx Károly a szocial­izmus elmélete megteremtője tanainak népszerű ismertetésére.) Évtizedes hagyomány szerint minden munkáslap szemlét tart Május Elsején a világ munkásmozgalma felett. Hosszú ideig, évről-évre állandó növekedésről lehetett be­számolni és a lelkesedésünket fokozták az erőnk gyarapodásáró szóló jelentésekkel. Azonban jelenleg körül nézve az egész vilá gon, csak visszaesésről és vere-<$-----------------------------------------­ségről lehet jelentést tenni. És mégis e sorok Írója közelebb látja a munkásosztály felszaba­dulásának az óráját, mint vala­ha. (Talán pontosabban igy kel­lene Írnom: a munkásosztály felszabadulásának a lehetősége van közel-) Azokkal szemben, akik látha­tólag kétségbeesetten kapkod­nak a burzsoa demokrácia szal­ma szálához, vagy akik egy uj, úgynevezett ‘ipari feudalizmus” lehetőségéről rémüldö z) n e k, azokkal szemben egy nagyon könnyen megszerezhető mérő­eszköz segítségével meglehet állapitani, hogy nem történt mélyen szántó társadalmi ha­nyatlás annak dacára, hogy szá­mos politikai vereséget szenve­dett a külömböző országok mun­kásosztálya. Ez a mérőeszköz a marx tör­ténelmi materializmus. Szükségesnek tartom ennek ismertetését ép ma, amikor oly sötétnek látszik a munkásmoz­galom és a munkásosztály jö­vője. Ha nem főleg Marxtól és Engelstől idézek, hanem Szabó Ervinnek e tárgyra vonatkozó ismertetéséből, azt teszem az­ért, mert Szabó felfogását való­színűleg többen osztják a Bér­munkás olvasói, mint nem. To­vábbá, Szabó Ervin nem volt vak hive a marxizmusnak, te­hát amit elfogadott belőle, azt alapos elemzés és kritika után fogadta el. A marxista felfogást Marx a maga tömör stílusával igy fe­jezte ki e kérdésben: “Ami engem illet, nem az én érdemem az, hogy én fedeztem volna fel az osztályok létezését a jelenkori társadalomban, vagy azt,' hogy azok harcot folytat­nak egymás között. A burzsoa történetírók már jóval előttem kifejtették ezen osztályok tör­ténelmi fejlődését; a burzsoa gazdaságtudósok pedig megvá­zolták az osztályok gazdasági anatómiáját. Az, amit én újat végeztem, a következőkben fog­lalható össze: 1. hogy az osztályok létezése csak a termelésnek meghatáro­zott történelmi fejlődésével áll kapcsolatban; 2. hogy az osz­tályharc elkerülhetetlenül a pro­letárdiktatúrához vezet; 3. hogy ez a diktatúra maga csupán át­menet az osztályok megsemmi­sítéséhez és az osztályok nélkü­li társadalomhoz-” (Nehringhez írott levelében 1852-ben) (A Kommunista Kiáltvány ennek a három pontnak a bő­vebb magyarázatát adja meg. Nem árt újra elolvasni ezt is.) Az első pont fejezi ki a tör­ténelmi materializmust, azt az elméletet, amely szerint minden társadalmi rendszer az anyagi (materiális) alapokon nyugszik, vagyis a termelési erőkön; egy uj és fejlettebb társadalomhoz előzetesen kifejlett anyagi ala­pok szükségesek; ha ezek a ter­melési erők a megadott (a meg­levő) társadalom méhében ki­fejlődtek és a meglévő társadal­mi rendszer jogi és politikai vi­szonyaival szembe kerültek, ak­kor megérett a társadalom a változásra. Szabó Ervin igy foglalja ösz- sze ezt az elméletet: “A társadalmi viszonyokat a gazdasági termelés viszonyai szabják meg, s minden ember társadalmi helyzetét a termelé­si folyamatban elfoglalt helye. Az egy társadalmi helyzetben lévők együtt osztályt alkotnak, az osztályok érdeke a jövede­lemnek az egyes osztályok közt egyenlőtlen megosztása folytán egymással ellentétes. Érdekeik megóvására az osztályok egy­más ellen harcolnak. A történe­lem az osztályok történelme.” Tehát véssük észbe, hogy a társadalmi viszonyokat, ( a po­litikai formákat, stb.) a terme­lés viszonyai szabják meg; az egyes ember társadalmi helyze­tét viszont az a körülmény, hogy a termelésben milyen he­lyet foglal el. Ehhez adjuk hoz­zá, hogy a társadalmi helyzetét viszont az a körülmény, hogy a termelésben milyen helyet fog­lal el. Ehhez adjuk hozzá, hogy a társadalmi helyzet előbb vagy utóbb, kisebb vagy nagyobb mértékben, de nagy egészében visszatükröződést talál a gon­dolkodásban, a tudatban és igy kifejlődik az anyagi körülmé­nyek alapján az egy osztály­sorsnak osztálytudata. De amit én kihangsúlyozni akarok és ezért hajlandó va­gyok ismétlésbe esni, azt Szabó igy jellemezte: “Természetes, hogy Marx, aki az egész társadalmi fejlődést a termelőerők fejlődésére alapí­totta és ezért a tőke kultursze- repét fölötte méltányolta, aki azt is tartotta hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a munka vég­ződik, — a termelőerők ama átalakulásaira, amely a szocia- lizálódás folyamatában jelent­keznek, a legnagyobb súlyt he­lyezte.” A fontos dolog tehát nem az, hogy kik (tőkések vagy má­sok) fejlesztették és fejlesztik ki a termelési erőket, még az is mellékes, hogy milyen célból fejlesztették ki, a fő dolog az, hogy a termelési erők ki legye­nek fejlesztve, mert a szabad­ság csak ott kezdődhet, ahol az emberiség egyre jobban felsza­badul a munka kényszerűsége alól. Ez a mi ideális társadal­munknak az első és legfonto­sabb feltétele. Szabó egy másik nagyon fon­tos marxi elméletet igy ir le: “Az összeomlás elmélete Marx legsajátosabb tulajdona. Logi­kus, egyedül képzelhető folyo­A CSILLAGOK CSILLAGA Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag voll a reménye. Ady Endre mánya,- annak a társadalom bölcséletnek, amely az objektiv (tárgyi) gazdasági erőkre és nem a szabad emberi akaratra vezeti vissza a társadalmi tör­ténést. Ha a világtörténet ed­digi folyamán a társadalom gaz­dasági struktúrája szabta meg kényszerüleg a jogi és a politi­kai szerkezetét és ha a szabály mindig az volt, hogy a kifejlő­dött termelő erők összeütköztek a termelő viszonyokkal és for­radalmat okoztak; akkor egye­dül az a feltevés logikus, hogy a kapitalizmusnak is ugyanaz okból kell elpusztulnia. Aki az egyiket hiszi, annak a másikat j is vallania kell. De az emberek gyöngék és nem mernek az igazságnak szemébe nézni.” (Folytatjuk) NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) Állítólagos nemzetgazdaszok szerint a munkabér emelése nem áll a munkásság érdekében. Azt állítják, hogy a kapitalisták a felemelt munkabérekkel együtt emelik az árakat és a munká­sok ott vannak, ahol azelőtt. De Marx azt mondja az “Ár, érték és haszon”, II. fejezet, 17. oldalán: “Milyen befolyással lehet a munkabér emelése az áru árára? Csakis úgy, ha ezzel arányossá tennénk a kereslet és kí­nálatot. “Tökéletesen igaz, hogy a munkásosztály elkölti és el kell költenie a jövedelmét az élet szükségétéire- Ennélfogva a mun­kabérek általános emelése maga után vonná az életszükségletek nagyobb keresletét és igy nrmészetszerüleg bekövetkezne azok piaci árainak (ideiglenes) emelkedése is. “Ezen szükségleteket gyártó kapitalista kárpótolva volna a felemelt munkabérekért a piaci árak fokozásával.” Figyeljünk: Marx azt mondja, hogy a szükségletek árai ideiglenesen emelkednének, nem azért, mert a kapitalisták úgy akarják, hanem a ruha, élelem, jobb lakás iránti nagyobb keres­letnél fogva. Milyen helyzetben volnának azok a kapitalisták, akik nem termeltetnek ilyen szükségleteket? A munkabérek általános emelkedése folytán megcsökkenő hasznukért nem volnának kár­pótolva mert az ő termelvényeiknél nem mutatkozni a nagyobb kereslet . . . . “Ezen megcsökkent keresletnél fogva az árujuk ára termé­szetszerűleg csökkenne. Az ipar ezen rétegeiben, a haszon ará­nya csökkenne . . . . “Ennélfogva a munkabérek általános emelkedése, miután rövid időre megzavarná a piaci árakat, a haszon általános csök­kentését vonná maga után, anélkül, hogy hosszas befolyással len­ne az áruk árára.” Az alábbi képlettel igyekezzünk megmagyarázni Marx néze­tét- Egyik bányában, 4 dollárról 6 dollárra emelték fel a bányá­szok a fizetésüket. Az egyedüli vendéglő tulajdonosa azt hitte, hogy ő is felemelheti az ellátás árát heti 8 dollárról 10 dollárra. Néhány hétig fizették a bányászok a felemelt árt, de nemsokára meg egy vendéglős jött oda. mert hallott az ottani “arany viszo­nyokról.” Rövid időn belül négy vendéglős versengett egymás­sal A vendéglősök közötti ezen versengés leszorította az ellátás költségét heti 6 dollárra. Közülök egypáran elmentek onnan, amig az ellátás költségei az államban levő átlagra nem csökkent. Ameddig jók voltak az árak, odajöttek, de amint az átlagnál alacsonyabbra eset az ellátás ára, elmentek onnan. Marx azt mondja, hogyha jobb a munkások fizetése, akkor elköltik ezt jobb élelemre, jobb ruhára és lakásra. Ez emeli az élelem, ruházat és lakás kereslet. Több kapitalista kezd befek­tetni az élelem, ruházat és lakás előállításába. A kapitalisták egymás közötti versenye gyakran alacsonyabbra szorítja ezen áruk árát, mielőtt a munkások megkapták a magasabb béreiket, végül a kapitalisták úgy találják, hogy több pénzt csinálhatnak, ha más iparokba fektetik a pénzüket. Végül is a rendes arányuk­ra esnek az árak­Az “Érték, ár és haszon” utolsó oldalán Marx ismét azt mondja: “A munkabér általános emelése maga után vonná a haszon általános csökkentését, de azt nem mondhatjuk, hogy befolyá­solnák az áruk árait.” (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom