Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-20 / 1107. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 20. “Jó, hogy megszűnnek a határok” (Folytatás a 3-ik oldalról) kerrel tehetik az a már ismertetett talmi értékű nemzetközi szakszervezeti és párt szervezet fából-vaskarika módjára végbevitt szervezettségnek tulajdonítható, amely nemzetköziség fönnállásának ideje alatt gyakorlatilag egyetlen akciót sem birt, sőt meg sem kísérelt végrehajtani. Igen, mi IWW-isták éppen azért mert marxisták vagyunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy amint a kis és kézműipar kipusztulása a nagyipar kialakulása kitermelte az uj társadalmi életforma fundamentuma is. Azonmód a kis országok határainak bármilyen uton- módon való megdöntése, ilyei. országok amúgy is csupán névleges függetlenségének meg - szüntetése Európa proletáriá- tusát egyetlen hatalmas államközösségbe való összehozása vagy ha úgy tetszik kényszerítése, megsokszorozza a proletá- riátus erejét, fölfokozza önbizalmát, és éppen a gyorsabb tempójú iparosodás s az iparok összpontosulása rávezeti, sőt rákényszeríti a proletáriátust arra, hogy a szakszervezeti módszert fölszámolja és ipari, tehát IWW szervezeti módszerre térjen át és végül megvalósítsa az ipari demokráciát. Minden társadalmi átalakulás megköveteli a maga áldozatait. Elfognak hullani királyok, köztársasági elnökök és állami bürokraták, elhullanak a beamter osztályok jövő perspektívái mellett a papok egyházi és világi hatalmai, kincsei és vagyonai is. De elpusztulnak a pártpolitikusok fellegvárai és a szak- szervezeteik légiói is. Ki sajnálja mindezeknek kipusztulását. Megmaradnak az iparok, sőt megnövekednek és megmarad az ipari proletáriátus. A társadalomnak eme kizárólagosan hasznos tényezői. Ha azután megindul a harc az iparok tulajdonosai (államkapitalizmus) és a proletáriátus között a fölszabadulásért, nincs más ut éppen a történelmi fejlődés diktálta folyamat alapján, mint az Ipari Demokrácia alapján (Tehát IWW) az élet továbbvitele. Addig pedig harcolni kell még pedig keményen. Az elmúlást veszélyét szimatoló improduktív társadalmi rétegek hadakoznak ez ellen minden rendelkezésükre álló eszközzel, a szuronytól, sajtó, szószék és rádióig. Harcuk és ezt ők maguk is tudják nem egyéb mint a szél elleni hadakozás, hát kérdem azt szükséges az, hogy egyetlen IWW-ista — még ha jóhiszeműen is — beleessék abba a hibába, hogy keresztre feszíteni igyekezzék segíteni — ami amúgy is meddő kísérletnél nem egyéb — a most vajúdó uj társadalmi rendszer kialakulá- lását? Higyje el Kovács munkástársam, mi mint az IWW- isták előretolt őrségének harcosai az uj társadalmi átalakulás eme legveszélyesebb kritikus pontján egészen tisztán látjuk az erőviszonyok harcait. Nem véletlen tehát az, hogy talán éppen mi fúrjuk, faragjuk az apró államok határait és segítjük azokat ledönteni. Tesszük ezt tudatosan az IWW és az ipari demokrácia mielőbbi megvalósulása érdekében. A jövő pedig talán nem is túl sokára annyi bizonyos azokat az európai IWW-istákat igazolni fogja, akik ezt elősegítették. — Szeretném ha akkor még úgy én, mint Kovács munkástársam életben volnánk és ezt saját magunk is megállapíthatnánk. Ami Vaszkó munkástársam dolgozatát illeti, ahhoz a fontieken kívül — amely neki is szól — csak annyit. .Ma már fehér- beborult hajzat alatti koponyámban még tisztán emlékszem arra, amikor Vaszkó és Török munkástársaim Magyar- országon jártak és a Jókai téri IWW gyülésteremben mi hárman szólottunk a gyűlés dobogójáról az ott megjelent IWW-istákhoz. Ez akkor történt, amikor a KMP cégére alatt és kommunista jelszavak alatt kalózkodó- kat, akik az mi IWW-nkat vezetésük alá akarták kényszeríteni, kiebrudaltuk szervezetünkből. Emlékezzék csak visz- sza e társaság megbízottai akik ott megjelentek — lévén szabad szólási jog mindenkinek — fölszólaltak milyen választ kaptak tőlem ami objektiv és mindamellett arra vezetett, hogy éppen az igazság pörölycsapásai alatt elnémult ajkukon a demagógia, a felelőtlen handabandá- zás és mint megvert kutyák lapultak helyeiken a gyűlés további folyamán. A mi álláspontunk ami kezdettől való, kedves Vaszkó munkástársam azóta sem változott- Ez azonban még mindig nem vakíthat és téríthet el bennünket attól, hogy elfogultan és ne objektiven vizsgáljuk az eseményeket és azt amit helyesnek találunk nyíltan meg nem állapítsuk. Ma már tudjuk, sőt látjuk az a harc ami folyamatban van nem más, mint a magán és az államkapitalizmus, tehát két társadalmi rendszer harca. A többi amivel a háborús uszítás folyik mind csak propaganda semmi egyéb. Más most amit mi 20 évvel ezelőtt hirdettünk és pedig azt, hogy Oroszországban pedig kommunizmus nincs és amely állításunkat a bérrendszer fönnállásával igazoltun és ami miatt itteni álkommunistáink bennünket agyon akartak még 6-8 évvel ezelőtt is kövezni, ma már úgy ezek, mint minden egyéb fórumon elismert tényékké váltak. Oroszországban ma már a legelfogultabb Sztálinista is elismeri azt, hogy kommunizmus az nincs. De van az amire mi már az orosz forradalom győzelmekor rámutattunk és pedig ÁLLAMKAPITALIZMUS. A forradalomnak egyetlen és mégis éppen ezért fölbecsülhetetlen vívmánya maradt meg és pedig az, hogy a feudalista Oroszországból nem az esetleg 50-100 évig fönnálló magánkapitalizmus (iparosítás) periódusában ment át, hanem ezt átugorva egyenesen az államkapitalizmusba. Mást nem is tehetett azon egyszerű oknál fogva, mert a kommunista társadalmi rendszert vagy igen alacsony és primitiv életszinten álló emberiséggel — amit az orosz cári birodalom népe már j túlhaladott — vagy igen magas és a fejlődés legmagasabb fokán álló emberiséggel — amit viszont az iparosítás hiánya miatt a cári birodalom népe még nem ért el — lehet megvalósítani. Az igen hamar bebizonyosodott, hogy a világ proletáriá- tusa amelyik lényegesen magasabb életszinten élt, illetőleg iparosodása jóval felülmúlta az orosz proletáriátusét erkölcsi szimpátián kívül semmi egyébbel nem bir segítségére lenni az orosz proletáriátusnak. Iparosodás nélkül Oroszország soha nem termelhetett volna ki ipari proletáriátust. Leninéket amikor a magánkapitalizmusnak kezet nyújtottak és segítségét az iparosítás keresztül vitele céljából igénybe vették a fentebbiek alapján mint a ‘cél szentesíti az eszközt” tették. Más mód nem is állott e célból rendelkezésükre- Dacára ennek a magánkapitalizmusn^k nem adtak szabad rablási területet, mert állami tulajdonnak^ nyilvánítottak mindent. A még kapott koncessziók termelvényeit sem adhatták el másnak ezek a koncesszió birtokosok, mint az államnak és foglalkoztatott munkásaiknak is oly, még pedig életstandardot biztositó bért tartoztak fizetni, amit az állam szabott meg. Az állam azután ezeket a már berendezett koncessziókat külömböző trükökkel az ieaz — a fene sajnálja őket — kisajátította és az iparosítást és ezzel az ipari proletáriátust is kitermelte, de szinte őrült tempóval igyekezett sokszor az igazi drasztikus eszközökkel is a mezőgazdaság és minden egyébnek iparosítási menetét fokozni. Voltak ennek ellenzői, ezek alul maradtak, de egy letagadhatatlan tény még pedig az, hogy Oroszország lakosainak népszaporulata az egész világon a legújabb nemzetközi statisztika szerint 2-ik helyen áll. Ez az életnívó hallatlan mértékű emelkedését igazolja, ami viszont az iparosodás gyors fejlődésének tudható be. Azaz a Szovjet akarva nem akarva rákellett, hogy térjen az államkapitalizmusra, az ipar fejlesztésére és az ipari proletáriátus kitermelésére. Ezzel együtt ugyancsak akarva nem akarva elindít otta egyenlőre Európaszerte ahol az iparosodás ugyancsak magas fokon áll azt a folyamatot, mely mindenütt tapasztalható ÁLLA MKAPITALIZÁLÁS folyamatának látunk kibontakozni Európában és igy persze Magyarországon is. A helytelenül szervezkedett proletáriátus képtelen Európában a magánkapitalizmust saját erejéből meg- dönteni. Életstandardja állandóan sülyed és ugyanakkor látja azt, hogy Oroszországban az államkapitalizmusban élőké emelkedik. így tapsol az államkapitalizmusnak, elősegíti annak a megvalósítását csak azért, hogy vérét szipolyozó magánkapitalizmustól szabadulhasson. Ez értendő a finnekre is. — De a magánkapitalizmus sem szívbajos és pozícióját könnyűszerrel nem hajlandó föladni — lásd a mostani háború rugóit- Pusztuljon a nép, égettessenek föl lakóhelyeik a “függetlenség stb.” jelszavak alatt csak a profit maradjon. Germániában, Itáliában is harcol e két irányzat egymással szemben és Gőring- Mussolini minden halandzsái dacára az államkapitalizálódási folyamat állandóan tért hódit. Lásd az ott élő proletáriátust mily örömrivalgással üdvözöl minden olyan intézkedést, ami egy-egy tröszt, iparvállalatnak elkobzását és állami tulajdonba vételét — persze egyházi birtokokét is — jelenti. Avagy hallgassuk a germán rádiót szinte szünet nélkül üvölti háborújának ezt a célját. Ebbe miként látjuk az államkapitalizmust megmentőként ünneplő proletáriátus szívvel lélekkel benne is van. Tudat alatt is megérzik azt, hogy az államkapitalizmus a magánkapitalizmust megtöri úgy a felszabadulásért már csak egyetlen ellenséggel az államkapitalizmussal kell harcba mennie. Európaszerte államkapitalizmusok között meginduló harcokban annak az államnak proletár iátusa kell, hogy győztese}! kikerüljön és magával ragadja Európa proletáriátusát amelyik iparilag, technikailag a legmagasabb fokon áll. Minden társadalmi forradalmi átalakulás legázolja kerékkötőit, igy gázolta le az orosz államkapitalizmus is mindazokat akik még ha jóhiszeműen is kibontakozását helytelenítették, így gázolja le Hitler most magánkapitalistáit, de ugyanígy fogja a fölszabadulási harcban a proletáriátus a kommunista társadalmi rendszer legázolni mindazokat, akik kibontakozásával szembeszállni megkísérlik. Legyen az Hitler, Mussolini, a pápa avagy maga Sztálin is az. U-S.A.-ban is mérlegelni kell az IWW-istáknak azt, vájjon a magánkapitalizmust az Ipari Demokrácia avagy az államkapitalizmus fogja-e fölváltani. Az iparosodási fejlődési fok elkerülhetővé tenné ugyan az ál- lamkapitalizálódását, csak az a nagy kérdés, ami itt Európában és pedig az az amerikai proletáriátus helyet tehát IWW- ista szervezeti ereje oly tökéletes e, hogy képes az ipari demokráciát az államkaptalizmus helyett a magánkapitalizmus fölszámolásakor aktivá tenni. így nézve a dolgokat Vaszkó munkástársam csak annyit végül, hogy ne horkanjunk föl azon a papokkal és magánkapitalistákkal együtt, hogy a magánkapitalizmus igája alól szabadulni igyekvő proletáriátus orosz államkapitalizmus vöröshadseregének segítségét veszi igénybe mint tette azt a finn proletáriátus forradalmi része, hogy Mannerheimék magánkapitalizmusát lerázni bírja. És teszi talán holnap a magyar paraszt proletáriátus, hogy a tiz- ezerholdasok, a papok magán- tulajdonait képező földeket kirángassa ezek talpa alól és a mai állati életnívóról emberire emelkedhessenek föl. Vizer Ferencz munkástársam Szemle c. alatt megirt dolgozata azt igazolja — amit örömmel regisztrálok —-, hogy azok akik mentesek a polgári ideológiától a polgári világszemlélettől és vértezettek a rádió és sajtóktól, de fölboncolgatják a sorok értelmét és úgy analizálják azokat, azok meglátják azt IWW- ista szemmel, hogy mi a mi kötelességünk az Ipari Demokrácia elérése érdekében. Földváry Mihály
