Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-27 / 1108. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

___________________________-_________________________________________________________________

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1940 APR 27 ---------------------—--------------------------Vj —

NUMBER 1108 SZÁM

Az osztálytudatos munkások nemzetközi ünnepe

(Z) ötven s néhány éve, hogy a világ osztálytudatos munkásai Május Elsejét a munkásság nemzetközi ünnepévé avatták. Ezen a napon a világ minden részében, ahol osztálytudatos munkások vannak ünnepet ülnek a lehetőségek szerint. Az ünneplés leghatásosabb módja a munka beszüntetés, ezáltal adják tudtára a munkáltatóknak, hogy ezt az egy napot a munkásság nem a munkáltatók beleegyezésével, hanem sok esetben azok akarata ellenére ünnepük. Hagyományos szokás ezen napon tüntető felvonulások és propaganda gyűlések tartása, melyeknek célja, részben a

munkásság aka- _____

r a terejének a d e monstrálápa, részben a még szervezetlen tömegek megnyerése.

Az elmúlt ötven év alatt voltak derűsebb Május Elsei ün- f nepélyek mint f az 1940 évi, amikor az osz- t á 1 y t udatos munkások bizalommal néztek a jövő elé; amikor a munkásság forradalmi célja mint az éj sötétjében a világitó fáklya ragyogott s be- v i 1 á gitotta a láthatárt. Már, már azt hittük, hogy a világ munkássága tu- 1 datára ébredt hivatásának és felismerte szervezett erejében

rejlő erőt, a végcél kristály tisztán állt előtte és a végső lépés — a bérrendszer megdöntése — csak aránylag nagyon rövid idő kérdése. Különösen e félévszázad derekán reményt- keltő volt a munkásság felkészültsége, amikor minden ipari országban a munkásság milliói tették le a munkaszerszámot Május Elsején. A jelek azonban csaltak. A munkásság nem osztlytudatból és nem saját elhatározásából ünnepelt, hanem — tisztelet a kivételnek — mint birkák vezéreik biztatására, vagy parancsára.

Az idők azonban változtak. A munkásság vezéreinek veszélyessé vált a forradalmi eszmék

hangoztatása és mindjobban jobbra orientálódtak. A nemzetközi eszme helyett a sovinizmust ; a nemzeti eszméket kezdték hangoztatni és a munkásság vakon követte a vezéreket. Ebben a zűrzavarban a nemzetköziség; az osztályszempont elhományosult és a sovi- nista eszmék — a polgári “demokrácia”, fasizmus, nácizmus és komunácizmus — foglalták el helyét.

Az 1940. évi Május Elseje ily siralmas helyzetben találja a munkásosztályt. Az osztálytudatosnak hitt munkástömegek elvek és szekták szerint van

tönök foglalták el. A gyűlölet és kegyetlenség orgiát ül.

A világ munkássága elképzelhetetlen, felmérhetetlen árat fizetett hiszékenységéért. Amig egy negyed századdal ezelőtt az osztálytudatos munkásság előtt kristály tisztán állt a nemzetköziség, a munkásosztály forradalmi végcélja, addig ma az “izmusok” tömegében a nemzetköziség elhomályosult, a munkásság szemelől tévesztette a forradalmi végcélt és a külöm- böző “izmusok” útvesztőjében botorkál. Egyik ország munkássága az ál-demokráciáért harcol fegyverrel a kezében, a másik

Ha meghódítod az ipart, tiéd a világ!

széttagolva. Pedig soha a múltban nem volt nagyobb szükség a munkásosztály osztálytudatos egységére, mint éppen a jelen napokban. A kapitalizmus ismét csapra ütötte a munkásosztály véredényeit és amerre a szem ellát patakokban folyik a vér. A munkásságot a gyűlölet lángja emészti. A barbarizmus mindig távolabbra terjeszti ki csápjait és mindnagyobb tömegeket kerít hálójába. A szólás, sajtó és gyülekezési szabadság a legtöbb országban a múltak emléke. Faji, vallási és elvi üldözések dúlnak az egész világon. A munkásság szervezetei a porban hevernek és helyüket a koncentrációs táborok és börország munkássága a nácizmusért ,a harmadik a fasizmusért, a negyedik a kommunizmusért, de valamennyien egymást gyilkolják. Az osztály szempont, az osztályharc, a munkásság harcának végcélja háttérbe szorult. A világ munkásságának jelentős százaléka feladta az osztályharcot, félretette annak eszközeit és nemzeti jelszavak alatt, gyilkos fegyverekkel a kezeikben a másik országok munkásainak legyilkolásával vélik “felszabadítani a világ munkásságát”.

Pedig minden szándékosan rosszakaratú, vagy téves állítás dacára az osztályharc útját megváltoztatni nem lehet. Minden ellenkező állítás dacára, e földön csak két osztály van: a tulajdonnal bíró kizsákámnyoló osztály és a nincstelenek, a kizsákmányoltak osztálya: a munkásosztály. “E két osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.”

“E két osztály között küzdelemnek kell folyni mindaddig, amig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő

„_ eszközöket és

megszüntetik a bérrendszert.” Az IWW El- v i nyilatkozatából idézett fenti sorok félreért- h e tétlenül kimondják, hogy az osztályharc frontja nem az o r szághatárok- nál van, hanem minden ország határain belül, a termelés színterén, az iparokban. Az osztályharc eszköze nem a gyilkos fegyver, hanem a forradalmi Ipari szervezettségben rejlő erő. A munkásosztály, ha úgy látja jónak, onthatja vérét a külön b ö z ő f r olntokon a nácizmusért, a fasizmusért, a “kommunizmusért”, vagy “demokráciáért”.

De ezzel sajnos a munkásosztály végcéljához jottányival se jutunk közelebb és csak az áldozat nagyságát növelik. Amikor majd a jelenleg folyamatban levő vérözönből eredő ködfátyol eloszlik és az életben maradtak tullátnak a hegymagasságig toronyosuló holttesteken, látni fogják, hogy a kiontott vérrel csak a kapitalizmust erősítették és a munkásosztály még mindig a kizsákmányolás igáját huzza, remélhetőleg a munkásság visszatér az osztályharc útjára.

“Virradat előtt legsötétebb az éj” mondja a közmondás. A munkásosztály a jelenben éli át a virradat előtti órákat- Amer-