Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-13 / 1106. szám

1940 április 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL í ... _ ___________ __l Elmondja: Z. J. FASIZMUS AMERIKÁBAN Az Egyesült Államok lakos­ságának jelentékeny százaléka abban a tudatban él, hogy ez az ország a tökéletes szabadság hazája és itt a fasizmus, vagy nácizmusnak éppen e sajátos viszonyok következtében nincs létalapja. Az amerikai lakosság azon rétege, akik lusták gondol­kodni és még lustábbak az ese­mények okozóját kutatni, meg van győződve, hogy a fasizmus­nak csak Itáliában, vagy' Spa­nyolországban és a nácizmus­nak csak Németországban van létjogosultsága és az Egyesült Államok minden tekintetben védve van ezen koleraszerü jár­vány terjedésétől. Pár évvel ezelőtt a fasizta alakulatok igen agilis és nyílt aktivitást fejtettek ki az or­szág különböző részeiben, úgy annyira, hogy az Egyesült Ál­lamok kongresszusa is észrevet­te és kongresszus bizottságot nevezett ki ezen — úgyneve­zett — “Amerika ellenes alaku­latok” megvizsgálására. Ezen bizottság a “Dies Committee” néven ismeretes, melynek elnö­ke egy képviselő Martin Dies. Bár a bizottságot kétségtelenül a fasizta és náci alakulatok üzérkedése hívta életre, a mű­ködése egész ideje alatt egye­bet sem csinált, mint “vörösö­ket” keresett hegyen-völgyön és ezalatt a fasizta és náci ala­kulatok — mint gomba az eső után szaporodtak szerte az or­szágban. Hitler uralomra jutása óta az amerikai németek között is gyökeret vert a nácizmus esz­méje és számos német alakulat magáévá tette azt anélkül, hogy tisztába volnának annak tulaj- donképeni jelentőségével. A né­met náci alakulatok között leg­ismertebb a “German-American Bund” melynek führer je a nem­zetközi szélhámos és jelenben a Sing Sing börtön lakója Fritz Kuhn. Az olasz lakosság között is meglehetős számmal találha­tók fasizta alakulatok ,melyek azért, mert szülőföldükön fasiz­mus uralkodik, itt is a fasiz­must majmolják. Szégyen, de való, hogy a magyarság között is vannak akik elszeretnék hin­teni a nácizmus üszkét, mint Ladányi, Tukacs, Birinyi és Csongrádi, akik az ismeretlen­ség homályából úgy vélnek ki­emelkedni, hogy ezen barbár, alávaló, embertelen eszmék zsoldjába szegődtek, de szeret­nénk hinni, hogy a magyar munkásság megérdemelt elbá­násban részesíti ezeket a meg- kergült vigóceket. A veszedelem azonban nem ezen megkergült akarnokok működésében rejlik, hanem ab­ban, hogy meglehetős számú amerikai alakulat szegődött a barbár eszmék szolgálatába. Pár évvel ezelőtt nagy port vert fel a “Black Legion” nevű ter­ror szövetkezet, amely Michi­gan és Ohio államokban műkö­dött. Szintén figyelemre méltó a “Cruaders for America” Ten­nessee államban; “Winrod” ala­kulat Kansas államban, mely­nek vezére egy kikopott csu­hás; a “Christian Mobilizers” New York államban; a “Chris­tian Front” father Coughlin ve­zérlete alatt, melynek az egész ország területén vannak köve­tői és a “Silver Shirts” amely szintén országos alakulat és amelynek vezére William Dud­ley Pelley. A közelmúlt napokban ezen fasizta-náci alakulatok kerültek napirendre a Dies bizottság ülé­sén — bár nem a Dies bizott­ság akaratából, mert maga Dies is szívesen látja ilyen ala­kulatok fejlődését, hanem — Dickstein new yorki képviselő felszólalása alapján és a Dick­stem által előterjesztett adatok kétségtelenül azt bizonyítják, hogy ezek a külömböző nevek alat meghúzódó és látszólagos jelentéktelen alakulatok szoros összeköttetésben vannak egy­mással. Nem titok az, hogy ezen bűnszövetkezetek “führer- jei”, mint Coughlin, Pelley, Ef- finger, Shepardt, Moseley, Win­rod csuhás és mások Hitler és Mussolini eszméinek követői és azok eszközeivel vélik elérni a céljukat. Dickstein szerint ezek a vezérek szoros összeköttetés­ben vannak a hadsereg vezető emberivel és az adott időben fegyveres erőszakkal fogják le­foglalni a kormányt. Ha a múltak eseményei nem szolgáltattak volna példát ezen bűnszövetkezetek uralomra ju­tását illetőleg a fenti állításo­kat rémlátásnak minősíthet­nénk. Sajnos azonban a példák kézen fekvők. Európa lakossá­gának immár több mint fele ezen barbár uralom alatt szen­ved és belátható időn belül az alól nem szabadul fel. Ameri­kában még csirájában van e fertőző nyavalya és az ameri­kai munkásság magatartásán múlik, hogy kifog-e fejlődni? Az amerikai munkásság nem­törődömsége éltető erőt szolgál­tat annak. A nácizmus egyedüli ellen­szere a,z amerikai munkásság felébredése. Ha csak nem akar az amerikai munkásság a né­met, olasz stb. országok mun­kásainak sorsára jutni, akcióba kell lépni és szervezkedni kell a termelés szinterén forradal­mi Ipari Szervezetekbe s a bar­bár vas-sarok uralommal a munkásság szervezett erejét szembe állítani­CSAK AZ IGAZAT NE MONDJÁK Az ország egész területén fo­lyamatban vannak a választási hadjáratok. Ez évben nem csak városi és állami választások esedékesek, hanem az Egye­sült Államok elnökének válasz­tása is. A lárma tehát sokkal hangosabb és nagyobb arányú mint más években, amikor csak a koca-politikusok versengenek a húsos fazékhoz való jutásért. Az elő-választások, vagy je­lölő választások április hónap­ban esedékesek. Némely állam­okban már lezajlottak, mások­ban még előtte vannak. Az elő­választásoknál nemcsak a kü­lönböző pártok jelöltjei állnak szemben egymással, hanem ugyan azon párt keretében több jelölt pályázik ugyan azon ál­lásra. A jelöltek azonban nem úgy akarják megnyerni a sza­vazók bizalmát, hogy saját rá­termettségüket bizonyítják, ha­nem az ellenjelölt mocskolásá- vval. És ez érthető is. A jelöltek egyikének sincs olyan' múltja, amely garancia volna arra, hogy ő a szavazó polgárok ér­dekeit fogja képviselni. Ilyen­formán a legbiztosabb mód a győzelemre, ha az ellenfélnek a szennyeseit teregetik ki. Mert ha ellenfelét kibuktatja az neki győzelmet jelent. Az amerikai polgárok szeret­nek azzal kérkedni, hogy bele­szólásuk van az ország kor­mányzásába. Büszkék arra, hogy az ő szavazataikon múlik, hogy mely jelölt kerüljön a hú­sos fazék mellé, azt azonban el­felejtik, hogy ők már csak azokra szavazhatnak, akiket az uralkodó osztály jóváhagyott. Mert a demokrácia itt is csak látszólag érvényesül. A válasz­tásoknak előzményei vannak és az előzményekből a szavazók i kivannak rekesztve. A jelöltek a különböző politi­kai pártok vezérei. A választá­sok előtt már hónapokkal csa­tározások folynak a pártok ber­keiben aziránt, hogy kik kerül­jenek a szavazó lapokra. A pá­lyázóknak több ezer aláírást kell benyújtani annak bizonyí­tására, hogy vannak követői, mielőtt a párt gépezet elfogad­ja a jelöltet. Mivel egy-egy ál­lásra több jelölt pályázik, igy a párt gépezet dönti el, hogy kik kerülnek a szavazó-lapra. A jelöltek értékelése természe­tesen attól függ, hogy milyen lojális a párt gépezetéhez- Azt talán említeni sem kell, hogy a párt gépezeteket az ország ka­pitalistái irányítják. Amikor az összes pályázók névsora a párt központjába érkezik, azokat be­leteszik egy rostába, mint a bú­zát és az üszköt kirostálják, ami aztán megmarad, azt a pártgépezet a választók elé bo­csátja, hogy marakodjanak raj­tuk. Ezen előzmények után, mely­Los Angelesi Levél Nem mondok sem kontrát, sem rekontrát. Az alanti sora­im igazolni fogja tényálláso­mat. Nem leszek kétkulcsos, Zára munkástársam és Vaszkó munkástársam vitáiban­De mint igazi meggyőződött ipari forradalmár kell, hogy le­gyek tisztában a mai ferde, ágas-bogas rendszerrel és a rendszer lerakataival is. Zára munkástársam ezt is megrovás­nak veheti, ha az ugyan? Több mint két évtizede a munkásság nagy rétegei útvesztőhöz ért, és tapogatózunk. Ennél még to­vább is mehetnénk. Azok, akik haladók a gondolkozás meneté­ben — mint Vizer munkástár­sam is — könnyen befoghatok az államkapitalizmus szekeré­be. Hát nem elég jó példa erre a német és az orosz “munkásha­za”, anoí állam-kapitalista kor­mány alatt nyögnek a dolgozók százezrei. Kell-e ehhez kom­mentár? Avagy azon gondola, hozná meg az eredményt. Ha az egész európai rendszer egy államkapitalizmus vascsizmája bői a választók kivannak zárva, jön aztán a nagy hadjárat. A jelöltek — már ki milyen állás­ra pályázik, városi, megyei ál­lami, vagy szövetségi — járják a területeiket főzik a választó­kat. A fősulyt természetesen arra helyezik, hogy az ellen­jelölt mennyit lopott, sikkasz­tott, hogyan árulta el a válasz­tókat, mennyire a trusztok és korporációk szolgálatában áll és igy tovább. A szavazók meg­hallgatják a jelölteket és azon tűnődnek, hogy miért monda­nak annyi hazugságot az ellen­jelöltről, hiszen ha az igazat mondanák meg az sokkal lesuj- tóbb volna. A SZOCIALISTA PÁRT TÉRVESZTÉSE Az amerikai Szocialista Párt mekkája az utolsó 25 évben a Wisconsin államban levő Mill- waukee volt. Arról nevezetes ez a Millwaukee, hogy 1916 óta “szocialista” polgárm e s t e r e volt Dániel W. Hoan személyé­ben. És a szocialista párt erre nagyon büszke volt. Most azon­ban vége a szocialisták büszke­ségének. Hoan az elmúlt heti választásoknál kibukott egy független jelölttel szemben, akinek az előnye abban áll, hogy jól tud énekelni, szép ba­riton hangja van és a város la­kosságának legalább is felét annyira ismeri, hogy a kereszt­nevén szóllitja. Milwaukeenak 24 évig volt “szocialista” adminisztrációja. Ez alatt a 24 év alatt oly nagy­szerű nevelésben részesítette a város lakosságát, hogy egy jó énekes kibuktatta. Ez az eset is bizonyítja, hogy a “szocialis­ta” adminisztráció mennyiben segíti elő a munkásmozgalmat. Pedig a szocialista párt sok ál­dozatot hozott Milwaukee-ért. Rengeteg anyagit és energiát pocsékolt el, amelyet ha a for­radalmi munkásmozgalom fel­építésére fordított volna, min­den bizonnyal sokkal többet tett volna a munkásosztály felsza­badítása érdekében. alá kerülne ? A felelet, nem. Nem, mert erre bizonyíték a fönti sorok is. Bizonyítja azt, ami történik Németországban és a Szovjet Unióban. Nagyobb a kizsákmányolás és gyorsabb­ra fokozott a termelés. Mert az állam ellen nem szabad szót emelni a dolgozók hadseregei­nek. Minél kikristályosodottabb az emberi eszme, annál magasab­ban lobogtathatja a szabadság lobogóját, az elnyomott embe­riség. Mentői mélyebben szán­tani az ugart, hogy termékeny- nyé tehesse saját részére az emberiség. És nem lekicsinyel­ni. Ha valaki tőlem kérdezi — mint már kérdezték is — hogy milyen rendszert szeretnék, hát azt felelem, hogy egy oly rend­szert szeretnék amelyben száll­hatnék mint a madár, és oda szállnék, ahol legjobban szeret­ném. Ez az amiről milliók álmo­doznak, de ehhez kell egy meg­szervezett erő, mint ahogyan erre az IWW is szakadatlanul tanítja az emberiség rétegeit és ha majd odaérünk az eszmé­vel, ez lesz az igazi Ipari De­mokrácia. Ezért érdemes har­colni és érte meghalni. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom