Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-13 / 1106. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... LOO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........j 5e Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c 'Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <4®* 42 Több aktivitást a kampányban Az elmúlt héten alig 18 előfizetés érkezett be, amely édeskevés arra, hogy a Bérmunkás nyomdaszámláját fedezze. Nem hisszük, hogy egyetlen olvasónk óhaja lenne, hogy lapunk a mutbani adósság terhével küzdjön, amikor dollár és két dollárjával minden időben össze lehet hozni a nyomda költséget. Ehhez csak egy kis akarat kell és ha hetenként csak 2-3 olvasót, vagy magyar családot keresünk fel megújítás vagy előfizetés szerzés céljából a Bérmunkást meg fogjuk tudni tartani adósság mentesen továbbra is. Május 18-ig minden két dolláros előfizetéshez, akár uj, akár régi olvasó, megküldjük az alábbi agitációs füzeteket teljesen ingyen./ Mi az IWW és mi nem? .................. 10c. Rhetorikai szabályok ...................... 10c. Népszerű gazdaságtan ..._.................. 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. Az alvó emberiség (P) Hogy mit hoz a holnap, azt most nem lehet megállapita- ni de, hogy a mai alvó emberiség mire vár, azt nem lehet megérteni. A nemrégen befejezett világháború után, nagyon sokan azon a véleményen voltak, hogy hamarosan nem igen lehet egy másik emberöldöklést az emberiségre rákényszeríteni. Amint látszik az uralkodó osztálynak mégis sikerült; mert tudatában volt annak, hogy az emberek milliói csak sóhajokkal akarják megakadályozni azt a borzasztó embermészárlást, amit az uralkodó osztály ma is rendez Európában. A kapitalista osztály, amely ma a társadalmat uralja, teljes tudatában volt annak, hogy a munkásosztály részéről nem igen lessz ellentállás, még annyi sem, mint az 1914-es háborút megelőzőleg. Számolt azzal a kapitalista osztály, hogy a munkások nem tanultak a múlt háborúból és tudatában volt annak is, hogy felelőtlen elemek (értve alatta a “kommunistákat”) a ihég megmaradt munkásszervezeteket szétrombolták, úgy, hogy minden jóhiszemű munkás azután távolmaradt, megcsömörlött azoktól, akik rendeletre rombolták szét a munkások szervezeteit. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a mai háború felkészületlenül találta a munkásosztályt. A jóhiszemű munkások távomaradíak, a volt reakciós vezérek pedig a még megmaradt roncsokat, a kapitalizmus szolgálatába állították, hogy azután legalább ők lehessenek jó fiuk az uralkodó osztály szemében. Ilyen körülmények között azután az uralkodó osztály minden aggodalom nélkül számíthatott arra, hogy a forradalmi munkásoknak úgy sincsen ellenálló képessége, annál is inkább, mert a Moszkva emlőjén táplálkozó ál-kommunisták, nem képesek másra, mint Oroszországot dicsőíteni minden alapismeretek hiányában. Amióta Németországban a Hitler terror uralkodik, mindenkinek gondolata Németországra irányult és várták azt a pillanatot, hogy a német nép mikor fogja megunni az elnyomó zsarnok uralmat. Belülről forradalmat vártak, kívülről pedig — ha másképpen nem, hát szóval és Írásban szervezkedtek (ha ezt erőnek lehet nevezni) a fasizmus ellen. Ezeknek a fasízta ellenes mozgalmaknak természetesen a magukat kommunistáknak moszkvai rendeletre történt mindaddig, amig Sztálin és Hitler moszkvai rendeletre történt mindaddig, amig Sztálin és Hitler meg nem kötötték az embervérrel megpecsételt paktumot. Ez a cselekedet természetesen azokat az elemeket is kiábrándította minden reményekből, akik még hittek abban, hogy a kommunista elvtársak tényleg ellenségei a fasizmusnak. Itten íródott a világtörténelem uj szakasza, amikor az anti-fasizta propagandát maguk a kommunisták eme cselekedete züllesztette szét, éppen úgy, mint a háború előtti szocialista pártokat és szakszervezeteket. Bármit is próbálnak felhozni mentségül, de annyi bizonyos, hogy az emberiség nagy tömegét nagyon nehéz lesz ezek után még egyszer lépre csalni. A kapitalista osztály ennek tudatában tovább folytathatja embermészárlási politikáját, uralmának további fenntartására. Ebben nagy segítségére szolgált Sztalinék politikája, még akkor is, ha az ő érveléseiket fogadjuk el, hogy egy hosszantartó háborúnak a vége nem lehet más mint egy világforradalom. Logikusan bírálva a dolgot egy világforradalom, amelyben az úgynevezett irányitó elem >k nem bírják többé az emberiség nagy tömegeinek bizalmát, az nem is végződhet másképpen mint egy társadalmi káosszal. Azok az érvek, amelyek Sztalinék politikáját akarják igazolni és azt állítják, hogy Oroszország csak annyiban fogja segíteni a náci Németországot, hogy a szövetséges kapitalista államok ne tudjanak felette teljes győzelmet aratni, ez csak feltevés a Sztalinék részéről, hogy ön magukat igazolják. Ha azonban a tavasz folyamán a háború teljesen kibontakozik, azt jelenti, hogy Oroszországnak teljes erejével kell Németországot támogatni, ami által majd maga a' orosz proletáriátus is fölébred — ha megelégeli az embermészárlást és éppen úgy, mint a világ más munkásai forradalomba fognak menni azok ellen, akik a háborút rájuk kényszeritették. így fog azután a világ alvó emberisége egy hosszú, megint vérengzés utáni álmából felébredni és leszámolni minden fajta háborús uszitókkal, akiknek hátterében ottan fogja találni úgy a magán, mint az államkapitalizmus gépezetét, amely eddig visszatartotta a dolgozó milliókat attól, hogy élvezhessék eljes egészében az élet javait és az emberiségnek legmagasztosabb eszméje a teljes emberi szabadságot bármi néven nevezett diktatúra nélkül . A ma még alvó embere meg kell, hogy találja jövőjének és boldogságának kulcsát egy olyan társadalomban amilyent az IWW irányoz elénk, amikor a termelő munkások fogják irányítani a társadalmat úgy, hogy a termelt javakat mindenki szükséglete szerint egyformán élvezhesse. Erre kell az alvó emberiségnek ébredezni, amikor saját sorsát önmaga kell, hogy irányítsa. Amit mások mondtak... President Garfield mondta: “Akik a pénzforgalmat konro- lálják bármelyik országban, azok uralják az ország törvényhozó testületét, valamint a kereskedelmet.” Jay Gould vasúti báró kijelentette, hogy: “Én felbérelhetem a munkásosztály egyik felét, amely legyilkoja a másik felét.” Frank P. O. Hare iró mondta: “A népesség azon 50 százaléka, mely alacsony évi jövedelemmel rendelkezik, elkölt minden centet, ez által másokat segit munkához, a nagy jövedelemmel rendelkezők, akik jövedelmük felét vagy még többet megspórolnak, ez által okozzák a munkanélküliséget”. Thomas Jefferson irta egy barátjához: “Még hozzá teszem, hogy az az ember, aki soha nem tekint az újságokba, jobban van tájékozva mint azok, akik olvassák a lapokat, mert aki nem tud semmit, közelebb van az igazsághoz, mint akik agy velejét megtömték hazugságokkal és tévtanokkal”. H. Campbell, a detroiti kereskedelmi tanács titkára, cáfolja az union ellenségei azon állítását, hogy az uniók tönkretettek iparokat, és költözködésre kényszeritettek sokat.” Sokan letagadják az igazságot a detroiti viszonyokról ... A dolgok megjavultak Detroit- ban. Mi vagyunk a leggazdagabb ipari város az egész világon. Azt mondják, hogy gyárak elköltöztek Detroitiból, igaz, vagy 33 gyár átlag 100 munkással elköltözött az utóbbi 5 évben. De 1937-ben egy év alatt 147 gyár kibővítette telepeit több mint 100 millió dollár költséggel. “Minden elköltözött gyár ellenében kimutathatunk egy másikat, mely megkétszerezte a termelő képességét. A kifogások az elköltözött gyárosoktól, az adó és munkás zavargások voltak, de ez nem más mint egy gyarló mentség a rossz gazdálkodásukra.” Milo Perkins irta: A lakosság kétharmadának kielégitett- len szükségletei adnák meg a legnagyobb fellendülést, melyet az üzletemberek és farmerok csak el is képzelhetnek.” Ha azokat kiakarnák elégíteni! ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkiilözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírjak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszit-ák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megv iltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melvnek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadé lom keretein belül-
