Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-30 / 1078. szám
1939 szeptember 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal diktatúrák rendszereit meghonosították. VÉLEMÉNYEGYSÉG Minden politikai párt összetartó kovásza — a VÉLEMÉNYEGYSÉG, a munkásmozgalom fraziológiája szerint, az ELVIEGYSÉG. Vagyis: olyan emberek s csoportok, melyek a társadalom fe’szinén végbemenő .jelenségekből és történésekből, a hasonló konklúziókat levonják, pártokba verődnek, elvi egységbe tömörülnek. Mert a vélemények és konklúziók nem egyformák, a konzervatív, liberális, vagy “forradalmi” pártok “elvi” álláspontjaik is különbözők. Az úgynevezett munkáspártok sem képeznek kivételt. A pártok a vezérek körül csoportosulnak, akik “legtudományosabban” legelfogadhatóbban magyarázzák az elvet, vagy elveket é'őszóval és írásban. Minden politikai párt CÉLJA, a politikai hatalom megszerzése és TÖREKVÉSE, a politikai hatalom megtartása. Minden politikai párt, vezértenyésztő egyesület és minden vezér, vagy minden vezérkar erejének határa, a szavazók, vagy a tömegek, beléjük helyezett bizalma, melynek kifejezője viszont, a vélemény, az eMegység: elviegység viszont sohasem volt a társadalmi ismeretek óta. Nincs és sohasem is lesz. Mert az emberek véleménye folytonos változásoknak és törvényszerűségeknek van alárendelve. Életkö- , rülményeink, társadalmi helyzetünk és GAZDASÁGI ÉRDEKEINK folytonosan változtatják. A párt-tagság és különösképpen a pártvezérek elv és vélemény változásai is e törvényszerűségek alárendeltjei és mert a pártvezérek “elveit” gazdasági helyzetük megváltozása, azonnal megváltoztatja — jó vagy rossz fordulatok szerint — csak szakadozó, szárnyakra bomló, egymással marakodó, folyton változó pártokat ismerhetünk csupán, melyek a népet — az istenadta népet — a munkásságot elveszejtik az általuk komplikált társadalmi harcok labirintusaiban. A pártvezérek jó, vagy rosszakarat : becsületessége, vagy becstelenségi hajlamosságaik: karaterük, vagy karakternélküliségük és minden emberi tulajdonságaik e törvényeknek alárendeltjei. Annak lett koldusa a munkásmozgalom világszerte, hogy vagy megsem értette, vagy pedig ignorálta ezen törvényszerűségeket és kudarcot kudarcra halmozva, a fejletén akar változtatni a társadalomnak az helyett, hogy minden fonákságnak tápláló gyökereit fogta volna két marokra, hogy kitépje. A vélemény, elviegység kifejezője a DIKTATÚRA, mely gyilokkal, börtönnel, száműzetéssel, fajgyűlölettel, szennyének mindenségével is a pártmozgalom a közvetített képviselet, “ a népóhaj és népakarat” legmagasabb megnyilatkozása: amely szerkezetében csakúgy megegyezik Oroszországban, mint Német vagy Olaszországban, mint az átvitt és a pártok által biztosított korlátlan vezé- ri hatalom és dikciók megnyilatkozásaiban. A három közötti különbség csak ideológiai diferencia. Lényegük egy és ugyanaz. A szabadszó, sajtó, szervezkedési jog kölcsönös hatása olyan reá, mint a vizé a tűzre. OSZTÁLYÉRDEK “Minden embernek helyzetét (NEM NÉZETÉT) gazdasági viszonyai irányítják”. (Marx) Az emberi társadalom osztályokra tagozódást,- az osztályok közötti éles válaszvonalat is ez alkotja. A tőkések, elvi és vélemény különbségekre való tekintet nélkül, egy osztályt alkotnak és valamennyien, a kizsákmányolási rendszer haszonélvezői, még akkor is, ha “elvben” a munkások törekvéseit helyeslik. Különösképpen vonatkozik ez azokra a kisebb tőkésekre, kereskedőkre, papokra, egyházakra, kik “elvben” gyűlölik a fasizmust, nácizmust. A munkásság EZEREGY “elvi” diferenciálódásának ellenére is a munkásosztályt alkotja, birtoktalansága, a termelőeszközökhöz, a gépekhez való függő viszonya folytán. Nem “elvi” vagy vélemény, avagy nézet az, ami minket a munkások táborába tart, hanem azon puszta tény, HOGY MUNKÁSOK VAGYUNK! Érdekeink még akkor is közösek, ha osztálytársaink — ma még túlnyomó többsége — nem ébredtek e közösség tudatára. Sorsunk, létünk és jövőnk, mint bérért dolgozókat egyetlen táborba soroz és összekötve tart bennünket, megkérdezésünk nélkül és nem kiváncsi sem véleményünkre, sem akaratunkra. Puszta egzisztenciánkat, a munka biztosítja (munkanélküliség esetén osztályunk DOLGOZÓ tagjainak munkája) munka és munkabér himbálja, csökkenti, vagy emeli a nivót és életszínvonalat részünkre. (Kétszer kettő — négy) Az ÉRDEKELLENTÉT ÉS ÉRDEKKÖZÖSSÉG e definíciója körül támaszt olyan ködöt a tőkés osztály, melynek közepette, MI MUNKÁSOK, nem bírunk . egymásra találni. Köd itt, köd ott. Gyárakon kívül, gyárakon belül. Ilyen ködfejlesztő intézménye a kapitalizmusnak minden politikai párt. MÉG A MUNKÁS JELZŐVEL ELLÁTOTTAK IS! Márki István munkástársam levele szerint, nem maradt kételye az előadásban felhalmozott érvek után az iránt, hogy a kapitalizmus, országhatárokra való tekintet nélkül, osztályérdeke köti össze: hogy közös ÉRDEKEIK felismerése, ÖSZ- SZETARTOZANDÓSÁGUK és osztályszempontok sarkalták és vezették őket a különböző országok forradalmainak leverésére, bajba került társaik segítségére, a munkások ellenében. Az iránt sem hagyott bennünk kételyt, hogy megegyezik velünk, miszerint, a munkásság számbeli többsége dacára, nélkülözte az olyan szervezetet, mely országhatárokon belül és azokra való tekintet nélkül, hajlamos és akcióképes lett volna, nemzetközi cselekvésre és szolidaritásra. KETTŐ KÖZÜL A HARMADIK Igaz, hogy Amerikában még nem került olyan választás elé a munkásság, hogy Fritz Kuhn és Earl Browder rossz pártjai közül a kevésbé rosszabbikat vá’assza ... De került már máshol. Ausztriában egy időben Julius Deutsch-et és Otto Bauert választotta . . . Németországban Scheidemanékat és Ebertéket ... és volt rá idő, amikor Thaelmannak sem volt panaszkodni valója követői számának kicsinysége miatt. A spanyol koalició is elseprő győzelmet aratott a reakció fölött és kétmarokra fogta az ország kormányzását. A kisebbik rosszat már választotta a munkásság másütt, de a kétségbevonhatatlan jót nem választotta sehol, mindezi- deig, mert erre sem tréningje, sem megfelelő szervezetei nem voltak. Osztályérdekek, osztályközösség, osztályszempont, valódi osztálytudat és a vele párosuló forradalmi készség és a mindezeket összefogó OSZTÁLYSZERVEZET megvalósitására, a legjobb politikai párt és a legjobb “vezérkar” sem alkalmas. De, ha az idők folyamán úgy alakulhatna mégis ki a helyzet, hogy Fritz Kuhn-Earl Browder 40-40 százalékos eséllyel kerülnének egymással szemben: és az IWW a fent maradt 20 százalék fölött rendelkezne? Mi ezt az arányt éppen elégségesnek tartjuk arra, hogy az iparok leAz egyik és a másik 1. Az egyik a pedellusok szak- szervezetének elnöke volt, névjegyén ez állt: “spolnik” (iskolaszolga). A fölszabadulás után állásából kidobták, mint megbízhatatlant és iparigazolványát is bevonták. A másik elnöke volt a városi alkalmazottak szakszervezetének és névjegyén ez állt: “pod- notar” (aljegyző). Időközben — a fölszabadulás következtében — tanácsos lett, leánya bekerült a városhoz alkalmazásba, a sógornője trafik jogot kapott. 2. Az egyik ügyvéd volt, mindig magyarnak vallotta magát, a turócszentmártoni ügyvédi kamaránál magyar nemzetiségűnek volt bejelentve és gyermekeit magyar iskolába járatta. A csehek 1919-ben magyarsága miatt Illavára internálták. Ma a gyermekei állástalanok, őt sem vették föl az ügyvédi kamarába. (Csak mellesleg jegyezzük meg: igazi, nagy bűne, tán mindennél súlyosabb bűne van az illetőnek: zsidó!) A második is ügyvéd volt, gyermekeit szlovák iskolába járatta a turócszentmártoni ügyvédi kamaránál szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A fö’szabadulás előtt tagja lett a magyar nemzeti tanácsnak, a fölszabadulás után kinevezték állami szolgálatba. Hogy is mondta Imrédy akkori miniszterelnök 1938 októberében rádióüzenete során: “Csak azokat fogjuk felelősségre vonni, akik vétettek a magyar gondolat ellen és akik hatalmukkal visszaéltek a magyarság rovására.” foglalásával, a termelés átvételével, a szétosztás megszervezésével vessük magunkat a küzdelem kellős közepébe úgy, hogy a kettő küzül — sem a rosszat, sem a “kisebbik rosz- szat” nem vá’asztanánk, hanem minden erőnk kockázatával törekednénk megvalósítani azt a JÓT, aminek megvalósítását üdvösnek tartjuk az egész emberiségre, ami nélkül akkor is Fritz Kuhnokat kapunk, ha Earl Browdereket választunk! Eddig szólott válaszunk januárban, a Márky Istvánoknak. De a megírása óta eltelt három negyed év alatt, ha változtatnunk kellene a rideg mondásokon, csak súlyosbíthatnánk azokat. Sokkal előbb bekövetkezett Fritz Kuhn és Earl Browderék egymásra találása, semmint gondolni is mertük volna. És ma már bátran, maró gúnytól mentesen, mint valóságot úgy is befejezhetnénk az utolsó mondatot, hogy: — a kettő közül sem a rosszat, sem a “kisebbik rosszat” nem választanánk, hanem minden erőnk kockázatával törekednénk megvalósítani azt a Jót, aminek megvalósítását üdvösnek tartjuk az egész emberiségre; ami nélkül akkor is HITLEREKET KAPUNK, HA A SZTÁLINOKBAN BÍZUNK! . FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE Az IWW országos szervezője JAMES P. THOMPSON 1939 október 3-án, kedden este 8 órai kezdettel fogja .chicagói előadását megtartani, az Imigrant Bank Building nagytermében, 333 W. North Ave. (a Sedgwick St. sarkán). Kérjük olvasóinkat, hogy ne csak önmaguk jelenjenek meg, hanem hozzák el ismerőseiket is meghallgatni az amerikai munkásmozgalom veterán harcosát és legjobb szónokát James P. Thomp- isont. Belépti dij nincs. SEGÍTSEN a lap adminisztrációjának. Ne hagyja október 15-ére a KIS JEGYEK szelvényeinek a beküldését. Intézze azt el mielőbb. ELŐZETES JELENTÉS I A clevelandi két magyar cso- ! portunk ez évben is megrendezik a BAZÁRT a Bérmunkás javára. December 1, 2 és 3-at jelölték ki ez alkalomnak. A bazárnak vásárló ereje csak úgy van meg, ha a kiállított tárgyak változatosak és mindenki talál ott ajándéknak megfelelő és egyébb szükséges dolgokat. A bazár-bizottság nevében kérem a Bérmunkás olvasóit szerte az országban, hogy ilyen célnak megfelelő tárgyakkal gazdagítsák a megrendezendő bazárt. A tárgyakat vagy anyagi hozzájárulást a bizottság titkárához kell küldeni, akinek cime: Mrs. J. Lockner, 2013 W. 47th Street, Cleveland, Ohio
