Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-08 / 1066. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander Hie Aet of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 JULY 8 4->:. )-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ ■ . , O ^ NUMBER 1066 SZÁM MÁSODIK FÉNYKÉP A NEW YORKI MAGYAR EGYSÉGRŐL BOTRÁNYBA FULLADT GYŰLÉS — TÖRÖTT A NEW YORKI CSATATÉREN ESERNYŐK Lapunk múlt heti számában bemutattunk egy eredeti fény- képfelvételt a new yorki egyesületek egységfrontjáról és azt gondoltuk, hogy ezzel a fényképpel már bemutattuk azt a torzszülöttet a maga valóságában. Vagyis elvégeztük hivatásunkat és a nemzetiszinü madzaggal Kossuth apánk pantallójába bujt szélsőséges álkommunistákat levetkőztettük és megláttuk azoknak amik. * Nem a mi hibánk, hogy egy újabb fényképfelvételt kellett készítenünk erről a díszes társaságról. Mi nem tehettünk arról, hogy az egységfront nevében a magyar napot rendező magyar egység bizottság újabb gyűlésre jött össze és már nem csak a magyar nyelvtan leirha- tatlanul magyaros szavait dobálták egymás felé, hanem székeket, esernyőket és hasonló tárgyakat. Ezek a Kossuth apánk újszülött gyermekei csak éppen, hogy a Riverside Drive-i Kossuth szobrot nem emelték le helyéről és dobálták egymás fejéhez a szent magyar egység és az újfajta kommunista pártelmélet alapján. Bennünket lehordták mindenfajta ellenforradalmárnak a magyar egységfront kerék kötőjének, amikor nem voltunk hajlandók falazni a kijátszott fékereknek és megmondtuk, hogy az ilyenfajta egység humbug, csak szélhámoskodás. Az egyik oldalon az álkommunisták, a másik oldalon az álhazafiak egyéni érdekeket szolgáló manipulációja a tömegek kihasználására. Az újonnan alakított és a régi Előre gyászos múltjához kellően hozzá illő “Magyar Jövő” gyászos jövőjét mi megjósoltuk és nemcsak, hogy napilap, de még mint hetilap sem lesz sokáig jövője. De vegyük csak elő a “Magyar Jövő” Neuwald főszerkesztő elvtárs múltját takargató legutóbbi lapszámát, mit találunk benne. Csaknem egy egész oldalas beszámolót a verekedésbe fulladt egységfrontos gyűlésről többek között az alábbi sorokat: “Hatayer tovább hajigálta a csóvát és ahelyett, hogy csillapította volna a kedélyeket, tovább izgatta, tovább piszkálta orditozó csatlósait, akik közül végre is Mrs László ernyőjével és teljes terebélyével két semmit nem vétő és csöndben ülő delegátusra vetette magát; őt követte buba-derü- be hü élete párja, vitéz nemzetes László és ezzel a gyűlés a legnagyobb zűrzavarban, verekedési botrány közepette ért véget, — Hattayer elnök legnagyobb örömére. A helyszínen nem maradt más csak törött esernyő. így ám, törött esernyők maradtak a helyszínen, de még egyébb is. A törött esernyők kék foltjai maradtak, a nemzetes asszonyok oldalán, sőt még az elvi meggyőződésből kivetkőzött elvtársak hátán is. Most aztán jönnek a beteg-ivek és az egységfrontba rántott betegse- gélyző egyletek fizetni fognak a szörnyű magyar egységért. Érdekes még azt is tudni, hogy a verekedgs központjába került Mrs. László azonos azzal a “szavahihető” egyénnel kinek vallomását a Munkás BetegseA HÁBORÚ NEM MEGOLDÁS VEZÉR CIKK A német tőkések hóhérjai, Hitler vezetése mellett, már ácsolják az akasztófákat, melyekre felhúzni készülnek Danzig független városának népét. Hitlerék szöges csizmái, már széjjeltapostak egynéhány országot, de a német népnek helyzete sem különb, mint azokéi, akiket kardcsörtetés közepette tepertek le. A lengyel diktatúrának sincsen dicsekedni valója. A felkorbácsolt és állandóan ébren tartott fajgyűlöletnél, talán csak a tudatlanságban tartott népének bigotizmusa nagyobb. Nem mondhatná a lengyel uralkodóknak legjobb barátja sem, hogy toleránsán, vagy különösebb hozzáértéssel kormányozzák a visz- szaállitott országot. Franciaország állparlamentárizmusa sem olyan, mint amely inspirációval tölthetne el szabadságszerető embereket. A britt imperializmus széjjelhullásrakész halmaz állapota, a szigetország robotosait sem elégíti ki, legkevésbbé a gyarmati népeit. Területhóditási téboly, nyersanyagforrások és piackeresés minden tőkésország célja és imperialista törekvéseit egyik jobban bírja köntörfalazni mint a másik, de eltakarni egyik sem képes. Minden szabadságszerető ember — még forradalmár sem kell legyen szükségképpen és ösztönösen gyűlöli a fasizmust, hitlerizmust és mindazt, amit gyűjtőnéven diktatúrának ismerünk. De a diktátoroktól és diktataturáktól való szabadulás módja nem háború! És ha mégoly biztosítékot is helyeznének kilátásba arra, hogy a vérözönbe belefulladnak a diktátorok, akkor sem érné meg az árát, amit a dolgozó emberiségnek, életben, javakban, szenvedésben fizetni kellene érte. A hadonászó, fenekedő és fenyegetődző tőkés zsoldosok, nem beszélnek arról, hogy mi jöhet egy háború után. És mi jöhet? Mi az amit tőlük várhat az emberiség? Legjobb esetben is csak az és annyi, ami és amennyi most van, amit eddig juttattak a dolgozóknak osztályrészül. Mindezt latbavetve, mérlegre téve, nem milliós embertömegek életét, de egyetlen emberélet feláldozását sem éri meg. Kívánjuk, akarjuk a diktátorok kipusztitását és a diktatúrák megsemmisítését. De csak úgy és akkor, ha a világ dolgozói kellőképpen felkészülnek a nagy leszámolásra és készek, képesek arra, hogy a földet minden javaival és berendezésében átvegyék, irányítsák a köz javára. Ha békében erre a nagy és szent feladatra nem volt képes a dolgozó sereg felkészülni, alig hihetnénk, hogy a háborús hisztéria, a rendkívüli állapotok és a statáriális helyzetben, több alkalom nyílnék a mulasztások helyrehozására. Nem kell a háború! Nem akarunk világmészárlást! Nem hiszünk a tőkéseknek akkor sem, ha bevezették a nyilt diktatúrát, de akkor sem, ha a demokrácia köntösében ámítanak. Ne- higyjétek ti se. Mert akik háborút akarnak azok vagy gonoszok vagy ostobák! gélyző Szövetség korcsszülöttje a bronxi 46. osztály jegyzőkönyvébe foglaltatta, melyet a Munkásban és az összetartásban mint tanúvallomást közöltek le. A rokonlelkek tehát találkoztak és megörökítettük őket a második fényképen. Olvasóink ne okoljanak bennünket ha esetleg még egy harmadik torzképet kell felvegyünk a new yorki díszes társaságról, ígérjük, hogy az lesz az utolsó. Kamatozó befektetés Vakáció fizetéssel és béremelés három clevelandi gyárban az IWW égisze alatt. Cleveland, 0. jul. 3 — Amig az IWW élcsapata hónapok nehéz munkáját fektette be Lora- inban, hogy a szervezetet kiterjessze, a szervezet hátvédjét szolgáló clevelandi gyári munkások sem maradtak tétlenül. Nincsen olyan nap, hogy a 8 gyár közül egyik-másikban a helyszínen ébren őrködő mü- helybizalmiaknak dolguk ne akadna, sérelmek orvoslásánál és bér, szenioriti ügyek rendezésénél. Az IWW arra trenírozza a munkásokat, hogy örök éberségben vigyázzanak a kivívott előnyökre és résen legyenek, hogy a kínálkozó alkalmat megragadják, újabbak elérésére. Az IWW azt vallja, hirdeti, hogy a munkások sohasem kapnak eleget. Annyit kell a bósz- októl kicsikarni és akkor, amikor lehet, hogy a munka gyümölcsének mind több hányadát azok kapják, akik a termelésben résztvesznek: a munkások. A Sealbrick Manufacturing Co. telepén dolgozók, akik a közelmúltban szervezkedtek be az IWW-ba és sztrájkot is nyertek újabb 2 és fél cent órabér emelést erőszakoltak ki a gyárostól. Ezzel a béremelés a sztrájkelőtti időtől számítva, 13 és fél centet tesz ki a Sealbricknél. A Superior Carbon Products Co. munkásai, akik 1937-ben csatlakoztak le az IWW-hoz három napos fizetett vakációt tárgyaltak ki az irodában. A Republic Brass Mfg. Co. telepén dolgozó és az IWW-ban szervezekedett munkások, két napos fizetett vakációt nyertek és a napszámosok órabérét két centtel felemelték. Minden okoskodás ellenére azt lehet leszögezni e pár soros hírből is, hogy a helyesen szervezkedett munkások, még a tagsági dijukat is a munkáltatókkal fizettetetik meg. Az IWW-ba tartozás nem teher a munkásokra nézve, hanem költséges a munkáltatókra.