Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-26 / 1073. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 26 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HI NG «RUN ORGAN OF THE I. W VV Előfizet di árak: Subscription Rate* c'?y évre ...........-V........ $2.00 One Year ................... fit»' rélévre ....................... 1.00 Six Months t.0i> Egyes szám .ca ........ 6c Single Copy ............... * ______somagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ___ %> Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. kormányközegek befejezték és aláírták? vájjon mit érdemelnének? És milyen válfaját lehetne feltalálni méltó megbüntetéséhez azoknak, akik az egész világ színe előtt, a dermedtre meredt világ proletáriátusának szemeláttára, gazdasági, politikai és katonai szövetségre léptek, a világtörténelem óta példa nélkül való fenevadak csordjával? Egyenlőre ezen gondolkozzatok egy kicsit. Néhány szó a két Lipótrél.-Szerkesztőség és kiadóhivatal; 8622 Buckeye Rd., Cleveland. 0. Entered as seer id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDl’STRM 1. WORKERS OF THE WORE D-*<8®*“42 f Diktátorok egymás keblén Midőn ezen sorokat papírra vetjük, már befejezett tényként tárgyalja a világsajtó, Názi Németország és Szovjet Oroszország között a megkötött gazdasági szerződést és politikai paktumot. A diplomáciai előkelőségek, miniszterek és államférfiak, bambán, szinte dermedten és tanácstalanul bámulnak a semmiségbe és a világ még gondolkozásra képes proletármilliói, lete- ritetten de magukra nagy erőfeszítéssel, egyszerre hördülik fel a forradalmi proletáriátus fájdalmát és mélységes megvetését. A politikai paktum, amelynek homlokképébe esik, a két ország között megkötendő megnemtámadási szövetkezés, még nem került részleteiben a nyilvánosság elé. Előzményeit és sistergő kibontakozását egyaránt, a legnagyobb titok és homály fedi. A kérdés olyan csiklandós, oly messzehordó erejű fejleményeket takar, hogy a legcsiszoltabb agyakra is bénító következményeket vált ki hatásaiban. Ugylátszik, hogy mindenkinek igaza van és lesz azokban az egyszerűsítésekben és általánosításokban, hogy diktátorok és diktatúrák között nincsen lényeges különbség és a jelszavaiktól, a szimbólimuktól eltekintve, a fekete ing, a swasztika és a sarló-kalapács jelvényekkel dekorát, de alattuk kussadó emberiség, reménytelenül belesüppedt és elmerül a deszpotizmus mocsarában. ............................... A német-orosz gazdasági és politikai szerződés megkötése olyan szédületes perspektívák előtt nyitotta meg a fantázia útját, hogy momentán kockázatos volna vele kapcsolatosan, bármilyen jóslásokba bocsátkozni. Azért tehát, inkább a múlt emlékeiből kotorászunk elő egynéhány olyan dolgot, melyek jobb hitünknek föléje helyezték a rideg eseményeket és azon következtetésekre jogosítottak fel bennünket is, hogy a diktátoróknak ilyen egymásraborulása nemcsak lehetséges, de idővel kikerülhetetlenül be kell következzen. Szomorú, de emlékezetes állomásai tornyosulnak fel gondolatainkban, de még is csak meg kell írnunk legalább futolago- san azokat az immár csalhatatlanoknak bebizonyosodott jeleket, amelyek balsejtelmeinket különösen az elmúlt esztendők óta táplálták. A nagy német összeomlás idején, amikor a harmadik német köztársaság romjaiba Hitlerék beletemették a német munkásságot, vívmányaikkal, intézményeikkel egyetemben — Szov- jet-Oroszország sértetlenül bontatlanul tartotta meg nemcsak a gazdasági, de politikai kapcsolatait is, a német munkásság hóhéraival. A spanyol proletáriátus hősies küzdelmét és elvérzését, Littvinoff külügyi népbiztos egyetlen mondattal intézte el: “Spanyolországot, a világbéke érdekében feláldoztuk”. Az dobja ránk az első követ, aki minket Trotzkyizmussal mer vádolni — de Trotzky száműzetése óta, napnál világosabban bebizonyosodott, hogy Szovjet-Oroszország szakított a világforradalom hitével. Zinoviev, Kamenev, Bucharin és más sok öreg bolsevistának kivégzése előtt, a megrendezett tárgyalások és a halálbakül- désre kiszemeltek egybehangzó — önvallomásaik — szerint, azok valamennyien német kémeknek minősítettek és a hivatalos döntés értelmében azért kellett meghalniuk, mert Hitlerékkel trafikáltak. Mi nem tartozunk ugyan azok közé — de bizony voltak is vannak ma is, akik hitelt adtak az — önvallomásoknak — akik elhitték, hogy azok, akik Szibéria ólombányáiban, dermesztő fagyban, börtönökben és száműzetéseken keresztül tettek hitet forradalmi elszántságuk és készségük mellett, anélkül, hogy józan eszük cserben hagyta volna őket, lepaktálhattak Hitlerékkel. Csikorgó fogakkal és szorított ököllel kérdezzük hát: Ha az öreg bolseviki gárdát, ellenforradalmi ténykedések miatt irtották ki? akkor minek minősíthető az, amit most kürtőik elkövettek? Ha az öreg bolsevikoknak meghalni kellett? belőlük kipréselt, de soha be nem bizonyított vallomások alapján? Most, hogy a Hitlerékkel való leszövetkezés bűnét a hivatalos (Folytatás az 1-ső oldalról) meg a többi csinátpálok így akarták a M.B.Sz.-t megsemmisíteni, amig a mögötte állók a tagság tudta nélkül háromezer dollárt markoltak ki az akkori házi betegsegélyző pénztárból megvesztegetvén egy-két politikust, hogy késleltessék ott a korszerinti befizetést. Somló urnák ezek a méltó szövetségesei. Ezek most falaznak neki. A demokratikus egységfront szövetkezett a szoc.dem színezetű gáncs nélküli lovaggal. Nem 'a szép szemeiért, vagy a magasztos eszméiért. Dehogy, hirdetésért, a Szövetség pénzéért igy engedi az intéző bizottság elherdálni és költeni olyan helyre, ahonnan sem anyagi, sem erkölcsi haszon nem várható. Olyanoknak akik még nt-m régen nyíltan és terorral harcoltak a Szövetség ellen. De kizáratja azokat, akik készek voltak pénzt, időt és fáradságot áldozni a Szövetségnek a megmaradásáért mint munkásintézmény. Meg kell jegyeznem itt azt, hogy Somló Lipót nem tartozott ezek közé, akik harcoltak. Hirsch Lipót igen. Amit ezennel a javára könyvelek el. Hinder Márton a bányászbol- dogitó is siet a segítségére a M.B.Sz. intéző bizottságának. A Szövetségnek van jó pár száz bányásztagja. Somló titkár úgy látja, hogy jó lesz Himlerrel a jó viszonyt föntartani. Tiszteli benne azt a egyént aki markában tudja tartani a bányászokat. Himler “bányásztestvér” lapjában közli, hogy az IWW- isták havonta 64 dollár és 13 centet kaptak a Szövetségi 51. Ez fáj Himler “testvérnek”. Érdekes lenne ha Himler “testvér” csak ugv hozzávetőleg közölné a Bányászlapban, hogy hány százezer dollárba került a him- lervillei kaland. Pedig a himler- villei kalandot sok szegény bányász évtizedeken át tartó nélkülözéssel fizette meg és fizet ma is. Himler ur ne számoljon és örüljön, hogy öntől nem kértek szigorú elszámolást. Azért a kis rongyos hirdetésért igazán nem érdemes a napra menni olyannak, akinek vaj van a fején. Tárcái Lajossal, Somló Lipót egy másik szövetségesével ezelőtt 35 évvel Berlinben ismerkedtem meg. Ismeretségünk folytatódott itt Amerikában. Azért bocsátom. ezt előre mert Tárcáit, akivel itt a Socialist Party-ban működtem, tőle tanulni akartam és mindenütt védtem ha támadták. Benne egy képzett, tehetséges és őszinte embert láttam, mindaddig vámig a valódi jellemét föl nem ismertem. Mint az “Előre” cimü szocialista lap, lapbizottsági tagja, több munkástársammal meg lettünk hiva egy akkor befolyásos politikushoz, névszerint Konta Sándorhoz aki az akkori “Magyar Hűség Liga” vezető embere volt. Arról volt szó, hogy az “Előre” lap bizonyos föltételek elfogadásával visszakapná a postai kedvezményes szállítási jogot. Konta Sándor mint az amerikai kormány megbízottja előterjesztette nekünk a föltételeket. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csak annyit mondok, hogy nem egyeztünk meg, mert azóta már elhunyt Varga Károly barátom és én hevesen elleneztük Konta föltételeit, inkább szűnjön meg a lap mondottuk, de igy nem alkudunk meg. Konta Sándor amikor látta, hogy minden hiábavaló, a következő kijelentést tette. “Mit nyakaskodnak uraim, az önök volt szerkesztője Tárcái Lajos garmada számra adja be a magyar radikális mozgalomról az adatokat a Department of Justice-hez. Önöknek be kell bizonyítani, hogy Tárcái beadványai valótlanságok. Mi nem akartunk igy bizonyítani. Ezen az összejövetelen jelen voltunk, Szabados Zádor, Varga Károly, Sipos Henrik és én. Szabados és Varga már nem élnek, Konta Sándor sem, Sipos Henrik és én élőtanui vagyunk a föntemlitett jelenetnek. Ezekután megváltozott alaposan a véleményem Tárcái Lajosról, akit azóta az amerikai magyar újságíró mocsár legundokabb hüllőjének tartok. Közel 4000 munkástagot számláló M.B.Sz. intéző bizottságának titkára ilyen szövetségest keres és talál. Madarat a tolláról, embert a barátjáról . . . Bismarck herceg a német birodalom volt kancellárját egy időben a birodalmi gyűlési ellenzék igen erősen szorította, hogy adjon számot azokról az összegekről, amelyeket a német kormány a megvásárolható újságoknak különféle rímeken juttat. A furfangos porosz először úgy tett mintha nem tudná milyen pénzekről van szó. De amikor mind zajosabbak lettek a fölszólalások. humorosan intézte el a dolgot. Ja úgy uraim, önök a Reptilienfond-ról beszélnek. Helyes magyarra fordítva ez a szó a csuszó-mászó állatoknak dobott hulladékot értelmezi. A csuszó-mászó állatok alatt természetesen a vén róka a megvásárolható korrupt sajtót értette. Minden burzsoá kormány, minden vállalat ad ilyen hulladékot, ha arról van szó, hogy saját érdekében a hangulatot kedvezővé tegye. A M.B.Sz. intéző bizottsága Somló Lipót tanácsára bedől, hogy jogfosztásainak hangulatot keltessen, hogy elhitesse a külvilággal a szájkosár alkalmazásának a helyességét, valamint sok esetben a betevő falat megvonása árán is befizetett tagsági dijak és jogok elvesztését.
