Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-05 / 1070. szám
1939 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — A NYILASOK; a választási kampányban a legszélsőségesebb úgynevezett demagóg álforradalmárokat is megszégyenítő igéreketekkel, jelszavakkal operáltak. Azt már tudjuk, hogy a parlamentbe bekerült nyilas képviselők között egyetlen szál fizikai munkás sincs. A jelszavak elhalkultak, az Ígéretekből a tömegnek havi 800 pengős tiszteletdij fölgombolá- si látványa maradt meg, amit a parlamenti képviselők és igy a nyilas képviselők is zsebre- vágnak a közvagyonból. A par- lement junius 26-án tartott ülésén Vájná Gábor nyilas “munkás” képviselő, többek között fölszólalásában ezeket mondotta: “ Ha a magyar munkás egy kis jóindulatot érez, HŰSÉGESEBB A KUTYÁNÁL IS”. Nesztek nektek nemzeti szocialista tömegek! Hát kellett nekSZTRÁJKTöRŐ VEZÉR A SZEMÉTDOMBON New Yorkból, kis eldugott hírben számolnak be a polgári lapok arról, hogy Peter De Vito hírhedt bootlegger és sztrájktörő vezér megtörtén, tiz centtel zsebében került be a közkórházba kezelésre. A rongyokba burkolt alak, a rendőrségi őrszobában esett össze. Oda viszont azért került, hogy rabolni próbált, de kísérlet közben lefülelték. Peter De Vito neve ismert volt az egész alvilágban és a közelmúltig, miután a bootlegger- ség nem jövedelmezett sztrájktöréssel, sztrájktörő szállítással vált hírhedtté. Nem vagyunk kárörvendők, de az ilyen alakok megérdemlik, hogy gazdáik a szemétdombra kilökjék őket. Odavalók. Hol?Mikor?Mi lesz? TRIADELPHIA West Virginiában, a Sunshine Camp gyönyörű kertjében rendezik a Bérmunkás olvasói, nagy nyári mulatságukat, a Bérmunkás javára, augusztus 13-án. A környékbeli bányászság és munkásság megjelenését kérik. NAGY GULYÁS PIKNIK LESZ NEW YORKBAN VASÁRNAP AUG. 6-ÁN az IWW angol és magyar csoportok közösen fogják ják rendezni az újonnan fölfedezett és gyönyörű fekvésű yonkersi erdőben ez évi harmadik Gulyás Piknikjüket. Lesz kitűnő magyaros hortobágyi gulyás és minden más legjobb enni és innivalók. Szabad bemenet. Ott lesz Lovász Pali zenekarával. Útirány: Vegye a Lexington Ave. White Plans Roadi subwayt a 238. uccáig. Onnét a KIMBALL AVE. bust a RIGBY STREETIG, ahol a jelző táblák mutatják az utat a helyszínig. Csak néhány perc séta. tek az ilyen képviseltetés ?! Azonban Vájná “néptárs” egy kis tévedésben van. Saját híveiről a nyilasokról lehet neki ez a meggyőződése, de a magyarság nagyobbik része ma még bilincsekbe vert rétege — hogy a kutya hirstóriánál maradjunk — olyasféle mint a szelindek, mely ha megvadul neki- ugrik kínzója torkának és átharapva azt, öli meg kínzóját. Lassanként bár, de a megvadu- lás növekszik . . . Úgy ám! A FŐISKOLAI numerus clausus után, junius 26-án a középiskolákban is előírta a kultusz- miniszter, hogy 6 százaléknál nagyobb arányszámban zsidó tanulók föl nem vehetők a folyó tanévtől kezdve. Ez osztályonként 3 zsidó tanuló lehet tehát. A mézesmadzagról sem felejtkeztek azonban el — a zsidóknál még van dohány — és 4 gimnáziumot 1-1 osztályt a zsidók számára is állítottak föl. A prolik csemetéi a tulma- gasra megállapított tandíj miatt már régebben kiszoritattak a középiskolákból, most a zsidókra került a sor és a magyar uralkodó fasizta réteg és cselédei — a köztisztviselői kar — teljesen a főiskolák után kisajátította magának a középiskolákba való járási lehetőséget is. Csak annyit, hogy ezeket az iskolákat az adózók filléreiből tartják fenn. A prolik, parasztok és zsidók örvendjenek, hogy kinyöghetik a föntartási költségeket, s még csodálkoznak, hogy az U.S.A.-i magyarok hazafias érzése kesernyés?! Vigasztalódjanak fasiztáink a magyaroké — persze az igazi magyaroké — itthon sem különb. MEGALAKULT a Magyar- Német Társaság Budapesten. A pozsonyi “Grenzbote” c. német lap imigyen tudósit erről a megalakulásról: “ . . . erős és biztos kézzel fogja — mármint a társaság — megteremteni Magyarországon a német szellem újjáéledését és megerősödését”. Ugyebár világos beszéd? Hja nehogy elfeledjük hamar ideírjuk, hogy ennek a Társaságnak főtitkára Kibédi Varga Sándor egyetemi rk. tanár ur, az az intellektuel. Ugyebár nemcsak az Amerikába került in- tellektuellek képesek magyarságukat elveszteni, hanem az itthoniak is, miként a föntebbi bizonyítja. De azért ők a hazafiak, úgy ám — ha a hazafiságon keresni lehet! FÖLVÉTEL a sajtókamarába: A megalakult és hivatalos jellegű Haynau féle sajtókamara fölhívást bocsátott ki, hogy sajtótudósitók, munkatársak mint ilyen minőségben nem dolgozhatnak azok 1939 szeptember elseje után, akiket nem vettek föl a kamarába. Újságírók, tudósítók, munkatársak csak kamarai tagok lehetnek. Ez már döfi! Mi még gondolatban se kívánkoztunk e diszes és egyben aljas fasizta társaság közé. Toliunk, tudásunk, szabadságvágyunk nem eladó a kamarai igazolványukért és mert nem parancsszóra, de az igazságnak megfelelően Írunk, tudósítunk továbbra is. MAGYAR a magyarért; című társaság mint a budapesti lapok Írják “beszámolót tartott”. E beszámolóban jelentik, hogy 1,700.000 pengőt fordítottak élelmiszer segélyre, 1,200- 000 inségmunkára és közel 3.000.000 pengőt EGYÉBB szociális célokra. Nem árt ha jobban górcső alá véve vizsgáljuk meg ezt a rövid és velős jelentését az egyébként arisztokrata vezetőségnek. Kezdjük — nem keresye kákán csomót — az 1,700.00 pengőt valójában élelmiszer segélyre fordították. De mi az az 1,200.00 pengő? Talán az utak, hidak helyreállítása állami föladat és semmiesetre se a “nyomorgó lakosság” (felvidéki) segélyzésének trükkje alatt összekoldult és “enyhe” presszióval kipréselt fillérekből kellett volna fedezni. Hogy mégis ilyen célra fordítottak ilyen nagy összeget ez hazardirozás- nál, a jóhiszemű adakozók meg- vágásnál nem egyébb. Azután itt van 3 millió pengő még hátra amit diszkréten “egyébb szoEgyszer már szintén a chicagói munkástársak föllépése nyomán a tárca ki lett dobva az ablakon, a lapbizottság által. És, hogy Wiener mtárs került (no, no hát persze! meglett rá választva) a szerkesztői székbe, hát ő szép csendesen hátulról (ahová ki lett dobva) felszedte és ujra-ujra beillesztgeti ebben a jobb és hasznosabb dolgokra érdemes kicsi lapunkba, hogy ellopjon lapunk terjedelméből majd egy egész oldalt ezzel a mesékkel. Munkástársak! Emberek! Történelmi időket élünk. Nekünk, ma nincs időnk, sem szükségünk mesék fölszolgálá- sára, tálalására, beadására. Az idő haladásával, előretörésével, nem vár reánk. Ha nem tartunk vele, vagy legalább mellette, hát végig tapos rajtunk, megsemmisít. Félre kell dobni a meséket, mindörökre . . . Azért vagyunk itt, s igy, hogy mesékkel neveltek, s sajnos szomorú, még ma is azzal tartanak jól bennünket, ha éhesek rongyosak s hajlék nélkül vagyunk. Az élet? Reális és nem mese! . . . Ha éppen bedugult a t. szerkesztő mtársam témája úgy ott van a világtörténelem. Adjon a szedőnek egy darabkát belőle ezt fogalmaznia sem kell . . . Egy-egy megfelelő részlet, mely tettekre ragadtat, felrázza az alvó robotosokat, melyeket a papok és politikusok letargiába (tespedés) tartanak és akarnak tartani a nyomorult bolygónk szétpattanásáig. Inditványozom itt a nyilvánosság előtt, hogy a világtörténelemből hozzon minden számában a Bérmunkás egy-egy. ciális célok” cim alatt jelentenek. Hát ez micsoda? Talán ünnepélyek rendezése, sajtó, rádió és film híradók, propagandák, zászlók adományozása, holmi ünnepélyes bevonulások, stb. mégsem szociális célok, summa summárum az 1.700.000 pengős élelmiszer segélyzés belekerült az adakozó balekoknak 4,200.- 000 pengőjükbe. Illetőleg eny- nyit herdáltak el azért, hogy 1,700.000-es jogcímük legyen hozzá. Ha azután látjuk, hogy a begyült pénzek összegszerűleg kimutatva nem is lettek a jelentésben, akkor megállapíthatjuk a Haynau-Horthy féle fasizmus igazán érti a módját a balekfogásnak, pumpolásnak és ilyen csalás még Amerikában sem mindennapi, amire ráadásul ráhúzzák a nemzeti trikolort is. így adjatok magyarok ha hozzátok fordulnak Hayna- uék ügynökei. 'BÁRÓ Perényi Zsigmondot az 1919-es fehér ellenforradalmárok egyik alvezérét kormányzói biztosként ültették a beígért autonómia helyett a gyarmatosított ruszinszkói lakosság nyakára. kis részecskét, melyből tanulhatunk, okulhatunk, felhasználhatjuk a mai harcainkban javunkra, előhaladásunkra. Akik tanultunk is, bizony mint jó magam is, már sokat feledtünk belőle, s jól esne az újbóli olvasása. Fel-fel villanyozna, tüzelne, tettre késztetne ebben a korhadó korban, mely már mindent, de mindent magával sodor, ragad a posványba a megsemmisülésbe. Még panaszom van. Kicsiny lapunk terjedelmének eddigi elhasználása ellen. Éspedig: miért kell nekünk annyit, oly sokat, és sokszor foglalkoznunk Magyarországgal ? Az itteni munkásviszonyok mellőzése, elhanyagolásának a rovására? Hát ez miről jó? Miért kell? Nekünk Magyarország egy idegen ország ma már. Csak a nemzetközi munkásszolidaritás, munkástestvériség, az együvé tartozás kapcsán kezelhetjük, mint más országok munkás tagjait, őket is. Hát persze, hogy persze. A kölcsönös segítség, örökös ténykedése, gyakorlása kell, hogy bennünket fütsön és soha ki ne aludjon, s ezt tetteinkkel bizonyítsuk is be mindenkor mindenütt. Ebben a dologban nem indítványozok. Hanem másnak hagyok egy kis munkát, elvégre nem csak engem nyom, kínoz, nyöggeszt e marhanagy pénzeszsák átka. Igaz, vagy nem igaz ? Ki a gátra! Nem csak rogyásig, megszakadásig a pad mellett, vagy más munka helyen dolgozni, hanem a munka mellett is és az után is, emberien gondolkozni és cselekedni embertársainkkal minden időben. JÖN A KRITIKA IRTA: HAJDÚ TAMÁS