Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-05 / 1070. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 5. CLEVELAND ES KORNYÉKÉ KERÜLETI PIKNIKJE MOST VASÁRNAP ■ lg ■■ 1/ A I p A D ii Alj ÚTIRÁNY ÉS EGYÉBB INFORMÁCIÓÉRT Q öedforöl IVMLvr iMKIVI WM FORDÍTSON LAPUNK 5-IK OLDALÁRA. ES EZ VALOSAG... Irta: RÖGTÖRŐ MIHÁLY tál az életszinvonal is — igy bömbölték — emelkedni fog. Hát, hogy lett “munka” any- nyi bizonyos. Csak — miként egyedül mi iWW-isták bátorkodtunk a népcsalásra rámutatni — pontosan azonos módon! “Munkához” jutottak elsősorban a magyar gestapo tagjai. A Schweinitzer és Haim féle politikai rendőrségi fogdme- gek, — Majd később rátérünk ezek munkájának ismertetésére is — “Munkához” jutottak a Héjjas, britanniás stb. volt különítmények tagjai is mint “kémelháritó osztály” tagjai 1919-es módszerek szerint. A visszacsatolt területek lakosai borzadva emlegetik “mukáju- kat”. “Munnkához” jutottak az u. n. középosztály öregjei és csemetéi még pedig olyanformán, hogy a felvidéki hivatalokból eltávozott csehek után visszamardt szlovák, ruszin sőt magyar tisztviselőket is — mint a Haynau-Horthy uralkodó planétára veszedelmes és megbízhatatlannak minősítetteket — kiszórtak munkahelyeikről js helyükbe a fasizta emlőkön nevelkedett fiatal, vagy a fasizta kórókon rágcsálódó öregebb zsebrákokkal népesítették be. Hogy ezek mennyivel brutá- lisabban kezelik a felvidékiek ügyeit, arról regényeket lehetne Írni. A felvidékiek szerint a ‘gaz” elnyomók, ezekhez képest angyalok voltak. Mintha büntető fegyenctelepre kerültünk volna fegyencnek — mondják — úgy érezzük magunkat. Tragikomédia az, hogy a felvidékiek visszasírják az “elnyomatás”- uk időszakát. A felszabadításból tehát valóságban a felvidékiek leigázása lett — pontosan az amit előre megirtunk. A tisztviselői “munkahe- lyek”-en kívül ami az u. n. középosztály privilégiuma munkához jutott néhány ezer pribékszolgálatra alkalmas és vállalkozó lumpenparaszt csemete is. Rendőr, csendőr és finánc szolgálatra vitték oda őket, mert ugyebár ezeknek sem megfelelők a felvidékiek. Na azért ha a csonkák — igy nevezik a felvidékiek az anyaországi inváziósokat — el is foglalták az ösz- szes állami, városi és községi állandó javadalmazásu munkahelyeket, azért a felvidékiekről sem feledkeztek el. Róluk is történt gondoskodás. Na ne gondoljuk azt, hogy ők a csonkáknál hátrányosabb helyzetbe kerültek. Hiszen a pesti rádión és “független” sajtón át a Haynau kormány is biztositotta őket arról,* hogy aszondja “Mindenki maradjon a helyén senkisem kerülhet hátrányosabb helyzetben mint amilyenben a csehszlovák uralom alatt jelenleg van” stb. üres fecsegés . . . így a felvidékieket kivétel nélkül és tekintet nélkül arra, hogy már katonai szolgálati idejüket kitöltötték e vagy sem katonai szolgálattételre 3 havi “kiképzésre” hívták be. Nem azért persze, hogy udvaroljanak nekik, hanem azért, hogy a gerincüket szolgai módra megpu- hitsák. Az elmúlt hetek egyik vasárnapján Kassára rándulva ki sikerült néhány igy behívott katonával szóba elegyedni és mivel bizalmatlanságukat eloszlattam és meggyőződtek arról nem spiclivel állanak szemben — tele van spiclikkel már a felvidék is — elkeseredetten jelentették ki, hogy Horthy rosz- szul tette, hogy őket berukkol- tatta, mert az a durva bánásmód, amelyben részesítik őket, a silány és elégtelen élelmezés ismeretlen valami volt abban a hadseregben, dacára annak, hogy elnyomóknak hirdetik a csonkák, ahol mint katonák szolgáltak. Ez fölnyitotta szemeinket testvér — igy mondották —higyje el a csehek uralma alatt nekünk sokkal jobb volt az életünk és talán éppen azt irigyelték tőlünk. Igen igy nyilatkoztak egy mást túllicitálva azok a felvidéki magyar katonák akikkel elbeszélgettem egy hűvös kis korcsma tarkaabroszu asztala mellett. De vegyük kézbe a fotografá ló gépet és eszközöljünk felvételeket vájjon a sokat hangoztatott sok munkából mi a valóság? z “Magyarországon a felajánlott munkahelyek száma 1939 májusában az állami munkaközvetítő jelentése szerint 0.8 százalékkal volt kevesebb, mint 1937 májusában, amikor 19,605 munkahelyet ajánlottak föl a mai 19,447-tel szemben. Érdemes lenne kutatni és megállapítani, mi idézte elő, hogy az 1937-ig fejlődő ipari életben egyszerre ilyen törés támadt és érdemes lenne kutatni, mi az oka, hogy amig 1937 májusában a feajánlott 19,605 munkahelyre jelentkező 50,273 munkakereső közül 14.917-et tudtak elhelyezni, addig 1939 májusában már 0.7 százalékkal kevesebbet: 14,810-et. Mert a munkakeresők száma, majdnem azonos volt az 1937 májusi 50,273 létszámmal: 50,046. “A munkanélküliség az utolsó három esztendőben állandósult. Alig lehet helyéből kimozdítani. A vállalkozói kedv mintha megbénult volna. Az államosított kereskedelem mellett, ugylátszik, megtorpant minden kezdeményező akarat. És ezt a kezdeményező akaratot nem tudja előmozdítani se a romboló propaganda, se a rombolásban mester propagandista. A vidéken a felajánlott munkahelyek száma az 1937. évi májusi munkahelyekkel szemben 1939 májusáig 18 százalékkal csökkent, de a munkakeresők száma 0.3 százalékkal emelkedett és 1939 májusában az állami közvetítő szerint 17.524 munkanélküli várta a munkaállományba való elhelyezést és 20 százalékkal kevesebbet tudtak elhelyezni, mint 1937-ben. “Debrecenben 22.8 százalékkal több volt a munkanélküli 1939 májusában, mint 1937-ben és 1939 májusában 80 százalékkal több ipari munkás várt elhelyezésre, mint 1938 májusában. Nagy veszedelmet jelent, ha az állami munkaközvetítő Debrecenből 2008 ipari munka- nélkülit jelent és még nagyobb a veszedelem, ha azt látjuk, hogy 100 munkahelyre 266 munkakereső jut. Ilyen helyen azután könnyű hinni a vármegye gyülésterméből ígérgető és a kérdést nem ismerő propagandistáknak. “Győr városában 1939 májusában a felajánlott munkahelyek száma 20 százalékkal volt kevesebb, mint 1937-ben, a közvetítések száma pedig 40 százalékkal .kevesbedett és a 918 munkanélküliből mindössze 168- at tudtak elközvetíteni. Itt 100 munkahelyre 1531 munkakereső jut. '“Kassa egy külön fejezet lehetne a munkapiac területén. Itt az ipari munkanélküliek száma 1939 májusában 3661 volt. Elközvetitettek 243 munkakeresőt és itt 100 felajánlott munkahelyre 15bl munkakereső esik. “Miskolcon a munkahelyek száma 1937 óta 16 százalékkal csökkent. 1597 ipari munkakereső vár elhelyezésre és itt 100 megüresedett munkahelyre 224 munkakereső jut. “Pécsett 1939 májusában 270 üres munkahely volt a munkakeresők száma azonban 5602 és itt 100 megüresedő munkahelyre 2075 munkakereső jut. Az 1938. évi május havával szemben is 4 százalékkal szaporodott a munkanélküliek száma. “Sopronban 632 munkanélküli váfja a munkaalkalmat. Itt a közmunkák révén javult a helyzet 1937-tel szemben, de vidéki körzetben 632 ipari munkanélküli segély nélkül mégis csak teher. Annál súlyosabb a helyzet Szegeden, ahol a munkakeresők száma 1939 májusában 17 százalékkal több, mint 1938-ban volt és 3391 munka- nélküli várt elhelyezésre. Itt a megüresedett munkahelyek száma az 1938. évvel szemben 31 százalékkal csökkent, mig a közvetítés 28 százalékkal volt kevesebb. Szegeden 100 munkahelyre 369 munkakereső jut. Hogy a Hivatásszervezet Szegeden miként szaporította a munkanélküliek számát, arról külön kellene beszélni. “Szombathelyen 244 munkakereső jut 100 munkahelyre és itt ez év májusában 4.5 százalékkal volt több a munkanélküliek száma mint tavaly, mig a 1937. évi májussal szemben alig 1 százalékkal csökkent az ipari munkanélküliek száma. Május havában mindig nagy arányokban csökkent a munka- nélküliek száma. Az idénymunka ilyenkor munkához juttatta az idényipari munkásokat. Ez évben május havában Budapesten 10 százalékkal volt több a munkakereső, mint az év elején. Az egész országban 1.5 százalékkal. így mutatja ezt az állami munkaközvetítő. Mi lesz a télen, ha ezek a nyáron sem tudnak munkához jutni. Ezeknek a száma ma már állandósult. Ha továbbtart az ipari és kereskedelmi kedvezményező akarat bénitása, a még dolgozó tömegek bolonditá- sa, félrevezetése, félő, hogy az 50.000-ben állandósított ipari munkanélküliek száma kimozdul helyéből a megkétszereződik. 440-ES KONVENCIÓ A Vas és Fémipari szervezet országos szervező bizottsága úgy határozott, hogy ez évi konvencióját, Chicago, Illinois- ban, szeptember 2-án fogja megtartani. A csoportoknak figyelmét ezúttal is felhívjuk, hogy indítványaikat szerkesszék meg és küldötteket válasszanak. Dániel Miller, COC elnök. Budapest 939 julius — Még élénk emlékezetében van minden magyarnak az, hogy milyen hallatlan sajtó és rádiópropagandát folytatott a Haynau-Horthy rezsim a felvidéki “felszabadítást” olyképp beállítsa, hogy a boldogsághoz a magyarnak már semmisem fog eztuán hiányozni. Lesz munka rogyásig nem csak a visszakerülök számára, de az egész csonkamagyarországiak számára is. Már pedig ezál-$>------------------------------------------
