Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-05 / 1070. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 5. CLEVELAND ES KORNYÉKÉ KERÜLETI PIKNIKJE MOST VASÁRNAP ■ lg ■■ 1/ A I p A D ii Alj ÚTIRÁNY ÉS EGYÉBB INFORMÁCIÓÉRT Q öedforöl IVMLvr iMKIVI WM FORDÍTSON LAPUNK 5-IK OLDALÁRA. ES EZ VALOSAG... Irta: RÖGTÖRŐ MIHÁLY tál az életszinvonal is — igy bömbölték — emelkedni fog. Hát, hogy lett “munka” any- nyi bizonyos. Csak — miként egyedül mi iWW-isták bátor­kodtunk a népcsalásra rámu­tatni — pontosan azonos mó­don! “Munkához” jutottak első­sorban a magyar gestapo tag­jai. A Schweinitzer és Haim fé­le politikai rendőrségi fogdme- gek, — Majd később rátérünk ezek munkájának ismertetésé­re is — “Munkához” jutottak a Héjjas, britanniás stb. volt kü­lönítmények tagjai is mint “kémelháritó osztály” tagjai 1919-es módszerek szerint. A visszacsatolt területek lakosai borzadva emlegetik “mukáju- kat”. “Munnkához” jutottak az u. n. középosztály öregjei és csemetéi még pedig olyanfor­mán, hogy a felvidéki hivata­lokból eltávozott csehek után visszamardt szlovák, ruszin sőt magyar tisztviselőket is — mint a Haynau-Horthy uralko­dó planétára veszedelmes és megbízhatatlannak minősítette­ket — kiszórtak munkahelyeik­ről js helyükbe a fasizta emlő­kön nevelkedett fiatal, vagy a fasizta kórókon rágcsálódó öre­gebb zsebrákokkal népesítették be. Hogy ezek mennyivel brutá- lisabban kezelik a felvidékiek ügyeit, arról regényeket lehet­ne Írni. A felvidékiek szerint a ‘gaz” elnyomók, ezekhez képest angyalok voltak. Mintha bünte­tő fegyenctelepre kerültünk vol­na fegyencnek — mondják — úgy érezzük magunkat. Tragi­komédia az, hogy a felvidékiek visszasírják az “elnyomatás”- uk időszakát. A felszabadításból tehát valóságban a felvidékiek leigázása lett — pontosan az amit előre megirtunk. A tisztviselői “munkahe- lyek”-en kívül ami az u. n. kö­zéposztály privilégiuma munká­hoz jutott néhány ezer pribék­szolgálatra alkalmas és vállal­kozó lumpenparaszt csemete is. Rendőr, csendőr és finánc szol­gálatra vitték oda őket, mert ugyebár ezeknek sem megfele­lők a felvidékiek. Na azért ha a csonkák — igy nevezik a fel­vidékiek az anyaországi invázi­ósokat — el is foglalták az ösz- szes állami, városi és községi állandó javadalmazásu munka­helyeket, azért a felvidékiekről sem feledkeztek el. Róluk is tör­tént gondoskodás. Na ne gon­doljuk azt, hogy ők a csonkák­nál hátrányosabb helyzetbe ke­rültek. Hiszen a pesti rádión és “független” sajtón át a Haynau kormány is biztositotta őket arról,* hogy aszondja “Mindenki maradjon a helyén senkisem ke­rülhet hátrányosabb helyzetben mint amilyenben a csehszlovák uralom alatt jelenleg van” stb. üres fecsegés . . . így a felvidékieket kivétel nélkül és tekintet nélkül arra, hogy már katonai szolgálati ide­jüket kitöltötték e vagy sem katonai szolgálattételre 3 havi “kiképzésre” hívták be. Nem azért persze, hogy udvaroljanak nekik, hanem azért, hogy a ge­rincüket szolgai módra megpu- hitsák. Az elmúlt hetek egyik vasárnapján Kassára rándulva ki sikerült néhány igy behívott katonával szóba elegyedni és mivel bizalmatlanságukat elosz­lattam és meggyőződtek arról nem spiclivel állanak szemben — tele van spiclikkel már a fel­vidék is — elkeseredetten je­lentették ki, hogy Horthy rosz- szul tette, hogy őket berukkol- tatta, mert az a durva bánás­mód, amelyben részesítik őket, a silány és elégtelen élelmezés ismeretlen valami volt abban a hadseregben, dacára annak, hogy elnyomóknak hirdetik a csonkák, ahol mint katonák szolgáltak. Ez fölnyitotta sze­meinket testvér — igy mondot­ták —higyje el a csehek ural­ma alatt nekünk sokkal jobb volt az életünk és talán éppen azt irigyelték tőlünk. Igen igy nyilatkoztak egy mást túllicitálva azok a felvidé­ki magyar katonák akikkel el­beszélgettem egy hűvös kis korcsma tarkaabroszu asztala mellett. De vegyük kézbe a fotografá ló gépet és eszközöljünk felvé­teleket vájjon a sokat hangoz­tatott sok munkából mi a való­ság? z “Magyarországon a felaján­lott munkahelyek száma 1939 májusában az állami munkaköz­vetítő jelentése szerint 0.8 szá­zalékkal volt kevesebb, mint 1937 májusában, amikor 19,605 munkahelyet ajánlottak föl a mai 19,447-tel szemben. Érde­mes lenne kutatni és megállapí­tani, mi idézte elő, hogy az 1937-ig fejlődő ipari életben egyszerre ilyen törés támadt és érdemes lenne kutatni, mi az oka, hogy amig 1937 májusá­ban a feajánlott 19,605 munka­helyre jelentkező 50,273 mun­kakereső közül 14.917-et tudtak elhelyezni, addig 1939 májusá­ban már 0.7 százalékkal keve­sebbet: 14,810-et. Mert a mun­kakeresők száma, majdnem azo­nos volt az 1937 májusi 50,273 létszámmal: 50,046. “A munkanélküliség az utol­só három esztendőben állandó­sult. Alig lehet helyéből kimoz­dítani. A vállalkozói kedv mint­ha megbénult volna. Az államo­sított kereskedelem mellett, ugylátszik, megtorpant minden kezdeményező akarat. És ezt a kezdeményező akaratot nem tudja előmozdítani se a rombo­ló propaganda, se a rombolás­ban mester propagandista. A vidéken a felajánlott mun­kahelyek száma az 1937. évi májusi munkahelyekkel szem­ben 1939 májusáig 18 százalék­kal csökkent, de a munkakere­sők száma 0.3 százalékkal emel­kedett és 1939 májusában az ál­lami közvetítő szerint 17.524 munkanélküli várta a munkaál­lományba való elhelyezést és 20 százalékkal kevesebbet tud­tak elhelyezni, mint 1937-ben. “Debrecenben 22.8 százalék­kal több volt a munkanélküli 1939 májusában, mint 1937-ben és 1939 májusában 80 százalék­kal több ipari munkás várt el­helyezésre, mint 1938 májusá­ban. Nagy veszedelmet jelent, ha az állami munkaközvetítő Debrecenből 2008 ipari munka- nélkülit jelent és még nagyobb a veszedelem, ha azt látjuk, hogy 100 munkahelyre 266 mun­kakereső jut. Ilyen helyen azu­tán könnyű hinni a vármegye gyülésterméből ígérgető és a kérdést nem ismerő propagan­distáknak. “Győr városában 1939 máju­sában a felajánlott munkahe­lyek száma 20 százalékkal volt kevesebb, mint 1937-ben, a köz­vetítések száma pedig 40 száza­lékkal .kevesbedett és a 918 munkanélküliből mindössze 168- at tudtak elközvetíteni. Itt 100 munkahelyre 1531 munkakereső jut. '“Kassa egy külön fejezet le­hetne a munkapiac területén. Itt az ipari munkanélküliek száma 1939 májusában 3661 volt. Elközvetitettek 243 mun­kakeresőt és itt 100 felajánlott munkahelyre 15bl munkakereső esik. “Miskolcon a munkahelyek száma 1937 óta 16 százalékkal csökkent. 1597 ipari munkake­reső vár elhelyezésre és itt 100 megüresedett munkahelyre 224 munkakereső jut. “Pécsett 1939 májusában 270 üres munkahely volt a munka­keresők száma azonban 5602 és itt 100 megüresedő munkahely­re 2075 munkakereső jut. Az 1938. évi május havával szem­ben is 4 százalékkal szaporo­dott a munkanélküliek száma. “Sopronban 632 munkanélkü­li váfja a munkaalkalmat. Itt a közmunkák révén javult a helyzet 1937-tel szemben, de vidéki körzetben 632 ipari mun­kanélküli segély nélkül mégis csak teher. Annál súlyosabb a helyzet Szegeden, ahol a mun­kakeresők száma 1939 májusá­ban 17 százalékkal több, mint 1938-ban volt és 3391 munka- nélküli várt elhelyezésre. Itt a megüresedett munkahelyek szá­ma az 1938. évvel szemben 31 százalékkal csökkent, mig a közvetítés 28 százalékkal volt kevesebb. Szegeden 100 mun­kahelyre 369 munkakereső jut. Hogy a Hivatásszervezet Sze­geden miként szaporította a munkanélküliek számát, arról külön kellene beszélni. “Szombathelyen 244 munka­kereső jut 100 munkahelyre és itt ez év májusában 4.5 száza­lékkal volt több a munkanélkü­liek száma mint tavaly, mig a 1937. évi májussal szemben alig 1 százalékkal csökkent az ipa­ri munkanélküliek száma. Május havában mindig nagy arányokban csökkent a munka- nélküliek száma. Az idénymun­ka ilyenkor munkához juttatta az idényipari munkásokat. Ez évben május havában Budapes­ten 10 százalékkal volt több a munkakereső, mint az év ele­jén. Az egész országban 1.5 szá­zalékkal. így mutatja ezt az ál­lami munkaközvetítő. Mi lesz a télen, ha ezek a nyá­ron sem tudnak munkához jut­ni. Ezeknek a száma ma már állandósult. Ha továbbtart az ipari és kereskedelmi kedvez­ményező akarat bénitása, a még dolgozó tömegek bolonditá- sa, félrevezetése, félő, hogy az 50.000-ben állandósított ipari munkanélküliek száma kimoz­dul helyéből a megkétszerező­dik. 440-ES KONVENCIÓ A Vas és Fémipari szervezet országos szervező bizottsága úgy határozott, hogy ez évi konvencióját, Chicago, Illinois- ban, szeptember 2-án fogja megtartani. A csoportoknak figyelmét ezúttal is felhívjuk, hogy indít­ványaikat szerkesszék meg és küldötteket válasszanak. Dániel Miller, COC elnök. Budapest 939 julius — Még élénk emlékezetében van min­den magyarnak az, hogy milyen hallatlan sajtó és rádiópropa­gandát folytatott a Haynau-Horthy rezsim a felvidéki “felsza­badítást” olyképp beállítsa, hogy a boldogsághoz a magyarnak már semmisem fog eztuán hiányozni. Lesz munka rogyásig nem csak a visszakerülök számára, de az egész csonkamagyarországi­ak számára is. Már pedig ezál-$>------------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom