Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-05 / 1070. szám
6 olda) BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 5. A Steel Stamping Co. telepének munkásai miihelybizottságot választottak (Folytatás az 1-ső oldalról) 1 TÁRCA | Mindenkinek igaza van Salamon királynak nehéz volt ítélkeznie az elcserélt gyermek ügyében, de Pavelkának sem könnyű a dolga, mert tőle viszont 45 fő- és legalább 150 albérlő várja az igazságot, amely után a kétemeletes bérkaszárnya lakói úgy áhítoznak, mint sivatag vándorai a forrás után. Zabos szomszéd az első emeletről illúziók helyett inkább álomba szeretné habtestét és bus fejét ringatni, de csak szeretné. Szegény, éjszaka dolgozik a pékségben s igy természetesen nappal aludna, ha hagynák. Közvetlen szomszédja meg már két éve szeretne énekelni és zongorázni, de őt sem hagyják. Általában a mi házunkban mindenki szeretne valamit. Zongorásné például alig klim- pirozik egy órája, amikor mint éhes verebek szállnak feléje a jókívánságok és megjegyzések. — Ez is zongorálás, hogy a frász törné ki! — fitymálódik valaki. — Ereszd el a hajam, az anyád ne sirasson! — bömbölik a földszintről. Lehet, hogy nem is az ének vagy a zongora bántja a t. lakókat, hanem inkább a sárga irigység. Szerintük minek a szoba-konyhás lakásba zongora? — Pistike csukd be hamar az ajtót, mert kifut a tej — óvatoskodik egy anya, persze egyáltalán nem is forral tejet, inkább bosszút. így startol a mi házunkban egy rendesebb nyári nap, mi lesz még itt estig! Mi lenne? A zongorásné már fütyül az előtte heverő kőtára és a szomszédok érzékeny idegeire, veri az ártatlan billentyűket kegyetlenül. — Micsoda grand muri! — jegyzi meg valaki. — Megőrülök! — üvölti bele az udvarba a pék. A pékné nem kiabál, minek is, meg úgyis hiába. Köténye alá dug egy kiló lisztet és viszi le Pavelkáékhoz. Amig suttognak a sötét házmesterlakásban, addig szabályos vita fejlődik a két közvetlen szomszéd között. Egyébként az ilyenekre szoktuk mi azt mondani, hogy: — Csudára áll a balhé! A pék, az nem mond ilyeneket, ő szegény folyton csak azt hangoztatja: — Megőrülök, nem bírok aludni! Pavelka is megsajnálja a vergődő embert, kiáll az udvarra és onnan kiáltja bele az udvarba tenor hangon: — Zabos urnák tökéletesen igaz van! Hiába, Pavelkának fényes bemondásai vannak. Salamon ha hallaná, bizonyára büszke lenne rája. A zongora és a velejáró visítás elhallgatott. Kis idő múlva feltűnik a folyosón Zongorásné, hóna alatt kis csomaggal tart egyenesen be Pavelkáékhoz. Pár i>erc múlva aztán diadalmas mosollyal jelenik meg újra a színen, siet vissza a lakásába a zongorát verni és visítani. — Hagyja már abba, irgalom! — esedezik a pék, de kegyelem, az nincs. — A lakásomban azt csinálok, amit akarok! — felesel a Zongorásné. Nem elégszik meg azzal, hogy odamondogatott a szomszédnak, hanem kiállt a gangra, rátámaszkodott a korlátra s úgy várja a hatást, ami nem is volt pusztába kiáltott szó, mert Pavelka már jelentkezett is a következőképpen: — A lakásban mindenki azt csinálja amit akarja és a nacs- cságának igaza van, na! Olyan, mint a jó biró uram a fülemileperben. Jobbfelől is neki fütyül, balfelől is. Általában a mi házunkban mindenki keresi az öreg kegyét, mert rém sok a lakásnélküli ember, lakás meg nincs. Az igazsághoz azonban épugy ragaszkodunk, mint a lakásunkhoz, azért senki sem lepődik meg azon, amikor a második emeletre egy öblös férfihang lekiált a sötét udvarra: — De fatterkám, egyszerre mind a két lakónak nem lehet igaza ? Korábban keljen az fel, aki azt hiszi, hogy Pavelkát ilyesmivel zavarba hozza. A bölcs rabbitól tanult mondással válaszol ő is: —Neked is igazad van! Mindenki jól nevet Pavelka talpraesett válaszán, éppen csak, hogy nem tapsolnak hozzá. — Milyen cimen tegez maga engem, mi, hol és mikor ittunk mi pertut, mi ? Ezt Májer Laci kérdezi a második emelet 34-ből, neki szava- járása a sok mi. Ebben meg a Lacinak van igaza — állapítják meg többen. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy Pavelkára áll a tűz, de nem sokáig. — Mit kérsz ki magadnak, te porosfülü, hisz hátulgombolós nadrágot hordtál, amikor már ismertelek, mire vágsz fel, talán arra a hat hónapra, amit a Markóba ültél — Pavelkának van igaza — hallatszik a legmegfellebezhe- tetlen vélemény. Itt is változik a hangulat, akár a futballmecs- csen. A zongorásné elhallgatott, a pék is. Viszont nem vagyunk szállodában vagy szanatóriumban, hisz a csend is őrjítő, tehát valamelyik lakásban kinyitották a rádiót, amely már kezdi is: — Kedves hallgatóim, egy- pár aktuális receptet mondok el önöknek a gyümölcseltevés különféle módjairól. Kapjuk a tanácsot most már öt helyről is. Dübörögve szól a rádió, szinte remeg belé a szűk és sötét udvar. Hogy minek hallgassuk ezt a tanácsot, amikor a mi házunkban senki se rak el a rossz gyerekein kívül semmit, az rejtély. Mindegy. Fontos az, hogy álljon a muri, mert mi társaslények vagyunk és nem bírjuk a magányt, elvégre nem vagyunk az őserdőben. Mi az, hogy? . . . — Megőrülök! Üvölti ismét a szerencsétlen pék. — Neki is igaza van — állapítja meg ismételten Pavelka. Általában, ha pénzünk nincs is, de igazunk az van és mi kell még? csak hajszálon függött teljes felrobbanása, mig végre sikerült a zavartcsinálókat jóli rányitott rúgásokkal eltávolítani a gyülésteremből. A munkások egybehangzó jelentése szerint, a gyári ügyvéd, a kereskedelmi kamarát és a Gyárosok Szövetségét is szolgálja: kijelentette a munkásoknak, hogy ha már minden áron szervezkedni akarnak, akkor bizzák rá az ügyet, ő majd elhozza az American Federation of Labort, amely tisztességes szervezet és a gyárosok is szívesebben tárgyalnak vele, mint az IWW-val. A Sokol Hallt, melyben az első gyűlést tartottuk, a CIO nyomására, már másodszor nem bocsátották rendelkezésünkre. A CIO is kopogtat a hátsó ajtón, de egyenlőre csak igy lesi- puskás módon, tisztes távolságból próbálja fogait vicsorítani. A perrel való fenyegetésre az IWW megtette a maga lépéseit. Amennyiben a munkások szervezkedése elé akadályokat gördített a társulat, a fennálló munkatörvények értelmében a super öt évi börtönbüntetésnek és 5000 dolláros pénzbírságnak néz elébe. Ugyanakkor beadtuk a kérvényt a Labor Boardnál is, hogy a hét folyamán általános szavazást rendeljenek el a gyár munkásai között. Letartóztattak 12 sztrájkolót, akiket saját adott szavuk mellett, helyeztek szabadlábra, a kihallgatáson való megjelenésig. A rendőrök között is van több mint tucat sebesült. A délután folyamán, ugyanolyan fogadtatásra készültei el a munkások, mint kora reggel, de eltökélt szándékuktól, a gv'ár lezárásától el állani nem akartak. Mint jelentették, többszáz sztrájktörőnek sikerült a rendőri segítség mellett a gyárba jutni. Ezeknek méltó fogadtatására gyülekeztek, amikor kiadta a rendőrség a jelszót, hogy a Fisher telepet ostromalattinak tekinti és igy szigorú zárlatot rendelt el körülötte. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a rendőrség, valamint az egész politikai adminisztráció, jónak látta békéltető bizottságokat kérni. A tárgyalások folyamán lassan kiürítették a gyárkömyéket, de még éjféltájban is ezer körüli piket áldogált a demarkációs vonalon túl. A gyárba szorult sztrájktörő seregnek posta utján juttatlak be élelmet. Felnyitották a tábori ágyakat is és hétfő éjszakát, már a gyár negyedik emeletén szállónak berendezett helyiségben töltötték azok, akik jórészben, Martin utasításának áldozatai. Julius 28-án, a “Dun and Bradstreet” társulat képviselete jelent meg az IWW clevelandi főirodájában és engedélyt kért, hogy a könyveket átvizsgálhassa, hogy anyagi erejét a szervezetnek lemérhesse. Mauri West segédtitkár csak természetes, hogy nem állott kötélnek és minden információt megtagadott. Ez a “Dun and Bradstreet” cég, mint statisztikai hivatal működik. Statisztika szerzés címén azonban olyan információk futnak kezeibe, melyeket jövedelmezően értékesítenek a tőkés vállalatoknál. Információt tehát nem kaptak, de adtak Mauri West munkástársnak. Megtudta tőlük ugyanis azt, hogy az IWW clevelandi tisztviselőiről, azok neveiről, pontos adatok vannak kezeik között. Az “információs’- iroda informátorának, leírva és sorrendben osztályozva már a kezei között volt a tisztviselőkről az információ, mielőtt az irodába feljött. Mauri West, az IWW duluthi egyetemén több kurzust vett és ott szerezte a diplomáját. Helyét derekasan megállotta a Wall Street küldöttel szemben is. — A dolgok érdekesen és szépen alakulnak tovább, melyekről lapunk utján, ismételten befogunk számolni. Mint hirlik, az est beálltával néhányan hazaszöktek a scab- ek közül, akik között három asszony rendőri fedezék mellett került vissza otthonába. Az éleimnek posta utján való gyárba juttatása, a Szövetségi Kormányt és azoknak postai alkalmazottait, sztrájktörő szerephez juttatta. Egyenlőre tanácstalanul állanak ebben az ügyben, azon oknál fogva, hogy ilyen sztrájktörő támogatásra nem voltak elkészülve. Igaz, hogy a United Auto Workers sztrájkkövetelésétől, mi nem vagyunk túlságosan elragadtatva: azt sem tagadjuk, hogy nekünk sokkal jobban tetszenek azok a ülősztrájkok, melyeket a fővezérek jóvoltából maga a CIO is törvénytelenitett de mindezektől eltekintve, minden habozás nélkül jelentjük ki, hogy az osztályharc ilyen megnyilatkozásában, szolidaritásunk azoké a munkásoké, akik ezt a harcot vívják. A clevelandi rendőrség ilyen sztrájktörő munkája nem először nyilvánul meg. Hasonlóan cselekedtek ők az IWW sztrájkjaiban is, a National Screw and Tack Co., a Wire Spring Co. és más telepeken, megnyilatkozott náluk az a brutalitás, amely a természettudósok megállapítása szerint úgy hangzik, hogy: ÁLLAT AZ EMBERBEN! TÖBBSZÁZ SEBESÜLT VAN A FISHER BODY SZTRÁJKNÁL (Folytatás az 1-ső oldalról)
