Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-05 / 1070. szám

6 olda) BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 5. A Steel Stamping Co. telepének munká­sai miihelybizottságot választottak (Folytatás az 1-ső oldalról) 1 TÁRCA | Mindenkinek igaza van Salamon királynak nehéz volt ítélkeznie az elcserélt gyermek ügyében, de Pavelkának sem könnyű a dolga, mert tőle vi­szont 45 fő- és legalább 150 al­bérlő várja az igazságot, amely után a kétemeletes bérkaszár­nya lakói úgy áhítoznak, mint sivatag vándorai a forrás után. Zabos szomszéd az első eme­letről illúziók helyett inkább álomba szeretné habtestét és bus fejét ringatni, de csak sze­retné. Szegény, éjszaka dolgo­zik a pékségben s igy természe­tesen nappal aludna, ha hagy­nák. Közvetlen szomszédja meg már két éve szeretne énekelni és zongorázni, de őt sem hagy­ják. Általában a mi házunkban mindenki szeretne valamit. Zongorásné például alig klim- pirozik egy órája, amikor mint éhes verebek szállnak feléje a jókívánságok és megjegyzések. — Ez is zongorálás, hogy a frász törné ki! — fitymálódik valaki. — Ereszd el a hajam, az anyád ne sirasson! — bömbölik a földszintről. Lehet, hogy nem is az ének vagy a zongora bántja a t. la­kókat, hanem inkább a sárga irigység. Szerintük minek a szoba-konyhás lakásba zongora? — Pistike csukd be hamar az ajtót, mert kifut a tej — óvatoskodik egy anya, persze egyáltalán nem is forral tejet, inkább bosszút. így startol a mi házunkban egy rendesebb nyári nap, mi lesz még itt estig! Mi lenne? A zongorásné már fütyül az előtte heverő kőtára és a szom­szédok érzékeny idegeire, veri az ártatlan billentyűket kegyet­lenül. — Micsoda grand muri! — jegyzi meg valaki. — Megőrülök! — üvölti bele az udvarba a pék. A pékné nem kiabál, minek is, meg úgyis hiába. Köténye alá dug egy kiló lisztet és viszi le Pavelkáékhoz. Amig suttog­nak a sötét házmesterlakásban, addig szabályos vita fejlődik a két közvetlen szomszéd között. Egyébként az ilyenekre szoktuk mi azt mondani, hogy: — Csudára áll a balhé! A pék, az nem mond ilyene­ket, ő szegény folyton csak azt hangoztatja: — Megőrülök, nem bírok aludni! Pavelka is megsajnálja a ver­gődő embert, kiáll az udvarra és onnan kiáltja bele az udvar­ba tenor hangon: — Zabos urnák tökéletesen igaz van! Hiába, Pavelkának fényes be­mondásai vannak. Salamon ha hallaná, bizonyára büszke lenne rája. A zongora és a velejáró visí­tás elhallgatott. Kis idő múlva feltűnik a folyosón Zongorásné, hóna alatt kis csomaggal tart egyenesen be Pavelkáékhoz. Pár i>erc múlva aztán diadalmas mosollyal jelenik meg újra a színen, siet vissza a lakásába a zongorát verni és visítani. — Hagyja már abba, irga­lom! — esedezik a pék, de ke­gyelem, az nincs. — A lakásomban azt csiná­lok, amit akarok! — felesel a Zongorásné. Nem elégszik meg azzal, hogy odamondogatott a szom­szédnak, hanem kiállt a gang­ra, rátámaszkodott a korlátra s úgy várja a hatást, ami nem is volt pusztába kiáltott szó, mert Pavelka már jelentkezett is a következőképpen: — A lakásban mindenki azt csinálja amit akarja és a nacs- cságának igaza van, na! Olyan, mint a jó biró uram a fülemileperben. Jobbfelől is ne­ki fütyül, balfelől is. Általában a mi házunkban mindenki kere­si az öreg kegyét, mert rém sok a lakásnélküli ember, lakás meg nincs. Az igazsághoz azonban épugy ragaszkodunk, mint a lakásunkhoz, azért senki sem lepődik meg azon, amikor a má­sodik emeletre egy öblös férfi­hang lekiált a sötét udvarra: — De fatterkám, egyszerre mind a két lakónak nem lehet igaza ? Korábban keljen az fel, aki azt hiszi, hogy Pavelkát ilyes­mivel zavarba hozza. A bölcs rabbitól tanult mondással vála­szol ő is: —Neked is igazad van! Mindenki jól nevet Pavelka talpraesett válaszán, éppen csak, hogy nem tapsolnak hoz­zá. — Milyen cimen tegez maga engem, mi, hol és mikor ittunk mi pertut, mi ? Ezt Májer Laci kérdezi a má­sodik emelet 34-ből, neki szava- járása a sok mi. Ebben meg a Lacinak van igaza — állapítják meg többen. Jelen pillanatban az a hely­zet, hogy Pavelkára áll a tűz, de nem sokáig. — Mit kérsz ki magadnak, te porosfülü, hisz hátulgombolós nadrágot hordtál, amikor már ismertelek, mire vágsz fel, ta­lán arra a hat hónapra, amit a Markóba ültél — Pavelkának van igaza — hallatszik a legmegfellebezhe- tetlen vélemény. Itt is változik a hangulat, akár a futballmecs- csen. A zongorásné elhallgatott, a pék is. Viszont nem vagyunk szállodában vagy szanatórium­ban, hisz a csend is őrjítő, te­hát valamelyik lakásban kinyi­tották a rádiót, amely már kez­di is: — Kedves hallgatóim, egy- pár aktuális receptet mondok el önöknek a gyümölcseltevés különféle módjairól. Kapjuk a tanácsot most már öt helyről is. Dübörögve szól a rádió, szinte remeg belé a szűk és sötét udvar. Hogy minek hallgassuk ezt a tanácsot, ami­kor a mi házunkban senki se rak el a rossz gyerekein kívül semmit, az rejtély. Mindegy. Fontos az, hogy álljon a muri, mert mi társaslények vagyunk és nem bírjuk a magányt, el­végre nem vagyunk az őserdő­ben. Mi az, hogy? . . . — Megőrülök! Üvölti ismét a szerencsétlen pék. — Neki is igaza van — álla­pítja meg ismételten Pavelka. Általában, ha pénzünk nincs is, de igazunk az van és mi kell még? csak hajszálon függött teljes felrobbanása, mig végre sike­rült a zavartcsinálókat jóli rá­nyitott rúgásokkal eltávolítani a gyülésteremből. A munkások egybehangzó je­lentése szerint, a gyári ügyvéd, a kereskedelmi kamarát és a Gyárosok Szövetségét is szol­gálja: kijelentette a munkások­nak, hogy ha már minden áron szervezkedni akarnak, akkor bizzák rá az ügyet, ő majd el­hozza az American Federation of Labort, amely tisztességes szervezet és a gyárosok is szí­vesebben tárgyalnak vele, mint az IWW-val. A Sokol Hallt, melyben az el­ső gyűlést tartottuk, a CIO nyo­mására, már másodszor nem bocsátották rendelkezésünkre. A CIO is kopogtat a hátsó aj­tón, de egyenlőre csak igy lesi- puskás módon, tisztes távolság­ból próbálja fogait vicsorítani. A perrel való fenyegetésre az IWW megtette a maga lépéseit. Amennyiben a munkások szer­vezkedése elé akadályokat gör­dített a társulat, a fennálló munkatörvények értelmében a super öt évi börtönbüntetésnek és 5000 dolláros pénzbírságnak néz elébe. Ugyanakkor beadtuk a kér­vényt a Labor Boardnál is, hogy a hét folyamán általános szavazást rendeljenek el a gyár munkásai között. Letartóztattak 12 sztrájkolót, akiket saját adott szavuk mel­lett, helyeztek szabadlábra, a kihallgatáson való megjelenés­ig. A rendőrök között is van több mint tucat sebesült. A délután folyamán, ugyan­olyan fogadtatásra készültei el a munkások, mint kora reggel, de eltökélt szándékuktól, a gv'ár lezárásától el állani nem akar­tak. Mint jelentették, többszáz sztrájktörőnek sikerült a ren­dőri segítség mellett a gyárba jutni. Ezeknek méltó fogadta­tására gyülekeztek, amikor ki­adta a rendőrség a jelszót, hogy a Fisher telepet ostromalatti­nak tekinti és igy szigorú zár­latot rendelt el körülötte. A helyzet annyira elmérgese­dett, hogy a rendőrség, vala­mint az egész politikai admi­nisztráció, jónak látta békélte­tő bizottságokat kérni. A tár­gyalások folyamán lassan kiürí­tették a gyárkömyéket, de még éjféltájban is ezer körüli piket áldogált a demarkációs vona­lon túl. A gyárba szorult sztrájktörő seregnek posta utján juttatlak be élelmet. Felnyitották a tá­bori ágyakat is és hétfő éjsza­kát, már a gyár negyedik eme­letén szállónak berendezett he­lyiségben töltötték azok, akik jórészben, Martin utasításának áldozatai. Julius 28-án, a “Dun and Bradstreet” társulat képvisele­te jelent meg az IWW clevelan­di főirodájában és engedélyt kért, hogy a könyveket átvizs­gálhassa, hogy anyagi erejét a szervezetnek lemérhesse. Mauri West segédtitkár csak termé­szetes, hogy nem állott kötél­nek és minden információt meg­tagadott. Ez a “Dun and Brad­street” cég, mint statisztikai hivatal működik. Statisztika szerzés címén azonban olyan információk futnak kezeibe, melyeket jövedelmezően érté­kesítenek a tőkés vállalatoknál. Információt tehát nem kap­tak, de adtak Mauri West mun­kástársnak. Megtudta tőlük ugyanis azt, hogy az IWW cle­velandi tisztviselőiről, azok ne­veiről, pontos adatok vannak kezeik között. Az “információs’- iroda informátorának, leírva és sorrendben osztályozva már a kezei között volt a tisztviselők­ről az információ, mielőtt az irodába feljött. Mauri West, az IWW duluthi egyetemén több kurzust vett és ott szerezte a diplomáját. He­lyét derekasan megállotta a Wall Street küldöttel szemben is. — A dolgok érdekesen és szépen alakulnak tovább, me­lyekről lapunk utján, ismételten befogunk számolni. Mint hirlik, az est beálltával néhányan hazaszöktek a scab- ek közül, akik között három asszony rendőri fedezék mellett került vissza otthonába. Az éleimnek posta utján va­ló gyárba juttatása, a Szövetsé­gi Kormányt és azoknak postai alkalmazottait, sztrájktörő sze­rephez juttatta. Egyenlőre ta­nácstalanul állanak ebben az ügyben, azon oknál fogva, hogy ilyen sztrájktörő támogatásra nem voltak elkészülve. Igaz, hogy a United Auto Workers sztrájkkövetelésétől, mi nem vagyunk túlságosan el­ragadtatva: azt sem tagadjuk, hogy nekünk sokkal jobban tet­szenek azok a ülősztrájkok, me­lyeket a fővezérek jóvoltából maga a CIO is törvénytelenitett de mindezektől eltekintve, min­den habozás nélkül jelentjük ki, hogy az osztályharc ilyen meg­nyilatkozásában, szolidaritá­sunk azoké a munkásoké, akik ezt a harcot vívják. A clevelandi rendőrség ilyen sztrájktörő munkája nem elő­ször nyilvánul meg. Hasonlóan cselekedtek ők az IWW sztrájk­jaiban is, a National Screw and Tack Co., a Wire Spring Co. és más telepeken, megnyilatkozott náluk az a brutalitás, amely a természettudósok megállapítása szerint úgy hangzik, hogy: ÁL­LAT AZ EMBERBEN! TÖBBSZÁZ SEBESÜLT VAN A FISHER BODY SZTRÁJKNÁL (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom