Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-05 / 1070. szám
1939 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÍÍL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A MUNKÁSTÁRS A kommunisták hetilapjáról levakarták nagynehezen Neu- wald Jenőt, az amerikai magyar munkásság leghirhedtebb élősdijét, abban a tudatban, hogy ezzel eltüntetik az akadályát a napilap megteremtésének, mert a munkások nem voltak hajlandók Neuwald urra bízni pénzt, ismerve az ő kitűnő papir és cimszalag vásárlásait és eladásait. Uj név kellett akiben nagyobb lesz a bizalom és ez a név az elmúlt héten meg is jelent a Magyar Jövőben, mint azt a lapunk már meg is irta, aki igazán méltó utód, hírhedt reakciós és hivatásos sztrájktörő. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy azok a öreg “elvtársak”, kik megakadályozták a gyűjtést a csaló Neuwaldnak, vájjon folyósítsák e azt az Amerikai Magyar Népszava, hírhedt sztrájktörőjének Farkas Elemérnek? Ha igen úgy csak a fog bebizonyosodni, hogy az amerikai magyar kommunisták süllyedése még mindig nem érte el a legalsó fokot, csak azt nem értjük, hogy a spanyol szabadságharc veteránja Somogyi Pál, hogy irhát és kampányolhat egy oly lap érdekében, amelynek az étén hivatásos sztrájktörő áll. Holott az ő mártírhalált halt édesapja mint minden öntudatos munkás a világ legundokabb állatjának az olyan hivatásos sztrájktörőket tartotta mint Farkas Elemér. ÉPÍTIK horthyt Valamikor a “régi jó” béke világba volt szokásba az, hogy odahaza minden rosszért ami felülről jött, nem a “jó öreg” királyunkat Ferencz Jóskát okolták, hanem az “átkozott Bécset” vagy más néven a “bécsi kamarillát”. Ma ugyanez a komédia játszódik le az amerikai magyar “liberális” sajtóban, kezdve Göndör Ferenc “Em- ber”-jétől, le a legutolsó “Magyar Jövő”-ig. A magyar nép borzalmas nyomoráért, a minden szabadság és emberi jogokat letaposó törvényekért, nem Horthy és a magyar uralkodó osztályt okolják, hanem ezeket a bűnöket rátolják Hitlerre, kinek a nyomására kénytelen Horthy eltiporni a magyar népet. Mikor a magyar parlament egymásután hozta meg a jog- tipró törvényeit, Himler Márton állította fel azt a tételt, hogy mindennek az oka a német “nyomás”. Ezt az elméletet vették át a liberális lapok. Erről ir Löwe Lévay az Emberben, a Magyar Jövő is erről zengedezik és hasonlóan írnak a többi “liberálisok” is és úgy állítják be Horthyt és a kormányát mint a nácizálás ellenfeleit a magyar függetlenség védelmezőit. Pedig Hitler még a müncheni sörcsarnokban mint facér mázoló legény álmodozott a hatalomról, amikor már Horthy és a véres brigantijai térdig jártak a magyar munkás és paraszt vérében. Már ők akkor szerelték le a tudatlan parasztság földéhségét az azóta és előtte is jól bevált jelszóval, hogy üsd a szidót. Nem kényszerből, hanem saját jól felfogott érdekükben tiporták le a magyar népet, a nyomorlázadásnak az elfojtására, a földosztás megakadályozására, a zsidó állásoknak a mihaszna gentryk között való felosztásáért hozták meg a zsidó törvényeket. Azonkívül hamis az a beállítás, hogy Horthyék küzdenek a német befolyás ellen, illetve Magyarország függetlenségéért. Küzdenek ők a hatalomért, az állások megtartásáért. A kérdés nem az ország függetlensége, hanem az, hogy kik üljenek a húsos fazék mellé, Horthyék vagy a föltörekvő nácik. A hatalom megtartásáért éppen úgy kiszolgálják Horthyék Hitlert mint ahogy azt a Szálási féle brigantik megtennék. Ezért bűn az, hogy magukat fasizta ellenesnek valló lapok itt mint nemzeti hőst építik fel a véres kezű lovas matrózt Horthy Miklóst. BŐVÜL AZ EGYSÉGFRONT A Munkás Betegsegélyző Szövetség diktátorai, úgy akarják enyhíteni az ohioi és new yorki Insurance Departmentektől kapott pofonokat, hogy kibővítik azt az egységfrontot amelyet még Himler Márton is otthagyott, annyira büzlő volt. Ez ideig két lapot tudtak havi borravalók adásával befogni, mégpedig a szegény legények “Mun- kás”-át és a denunciáns clevelandi varangy “Az Ujság”-ját. Ez a két lap volt a Somlóék szemétlerakodó telepe, az öntudateinek kiépítésére van szükség. Olyan szervezetre, mely nem a munkanélküli segélyért könyörög, mely nem tűri, hogy a munkásosztályt széttagolják, mely a munkanélküliség megoldását úgy akarja megvalósítani, hogy a társadalmi munkák végzését egyenlő arányban, a dolgozóképes emberek között felossza, hogy valamennyien dolgozzanak, akik élni akarnak. Ezt nem könyörgéssel és hitegetéssel, de harccal lehet megvalósítani. Ennek a harcnak végső ütközete, a “bérrendszer” eltörléséért fog menni életre-halálra a kapitalizmus és a munkásság között. Erre a harcra készül, épül az Industrial Workers of the World, mely szervezet nem alkuszik meg a kapitalizmussal, mely nem igér a munkásságnak munkanélküli segélyt, de mást sem. Ébreszti az öntudatot a dolgozókban, hinti a hitetlenség magvát. Tanítja, neveli a munkásokat arra, hogy senkinek ne higyjenek, DE ÖNMAGUKBAN SZERVEZETT EREJÜKBEN BÍZZANAK! S ha majd a munkásság az IWW tanait megértve száll harcba, nem munkanélküli segélyt, de munkája gyümölcsét és a termelő eszközök fölötti konrólt fogja követelni! tos magyar munkások ellen, amelybe most díszes harmadiknak beállt a hivatásos sztrájktörő által managelt “Magyar Jövő” is amely majdnem egy oldalon keresztül bizonyítja azt, hogy Somlóéknak joguk volt kizárni és ellenzéket és dühösen uszít a további kizárásokra. A Magyar Jövőék hónapok óta próbálkoznak eret vágni a Szövetségen, gyűjtések és hirdetések formájában, de azt ez ideig a Vaszily és Hirsch gang megakadályozta, mert nem akarták a kiutalható borravalód kát megosztani a komikkal. Igazán nem volna meglepő, ha a legközelebbi igazgatósági gyűlés már a Magyar Jövőéknek is kiutalná a borravalót, mert ők is adnának a havi 20-ért olyan kiszolgálást, mint Kudlik, vagy Tárcái. HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓ Az egész világsajtó vezércikkekben foglalkozik a világ háború kitörésének negyedszázados évfordulójával. Statisztikai adatokkal bizonyítják azt, hogy mibe került emberben és anyagban a világ mészárlás. A polgári lapok pártállásuk szerint igyekeznek bizonyítani, hogy mi idézte elő, illetve melyik hatalmi csoport volt az előkészítője a világ háborúnak. A gondolkodó öntudatos munkás előtt nem probléma sem ma, sem a háború kitörésekor nem volt, hogy a háború természetes következménye az impe- ralista kapitalizmusnak, amely a terményeinek az elhelyezése a versenytársak letörése miatt folytatja és folytatta a hóditó háborúit. A marxizmus alapján álló munkásmozgalmak már a háború kitörése előtt tisztában voltak azzal, hogy a kapitalista államok versengése előbb vagy utóbb kirobbanáshoz fog vezetni és a nemzetközi politikai és gazdasági munkás konvenciók mindenkor a testvériség és ezzel kapcsolatban a háború elleni demonstrációk voltak, mindaddig amig a tényleges helyzet elé kerültek, amikor is egyes európai kisebb nemzetközi munkáscsoportokat leszámítva egyedül az amerikai IWW volt az, amely következetesen szembeszállt a háborúval és megalkuvás nélkül küzdött ellene. A különböző szocialista pártok, mind behódoltak a háborús hisztériának és odaálltak a saját kormányuk mellé és aktivan vettek részt a háborús őrületbe, amely a nemzetköziség eszméjének a csődjét jelentette. Amely azután képtelenné tette az európai munkásmozgalmat arra (az orosz bolsevikiek kivételével) hogy az ájultan heverő kapitalista termelési rendnek megadja a kegyelem döfést és megteremtse az osztálynélküli társadalmat, amely egyedüli biztosítéka annak, hogy újabb világ háborúk elkerülhetők legyenek. Ehelyett reorganizálni segítették a kapitalizmust, amely hálából azután, kivégezte a megmentő jét a szocialista munkás- mozgalmat. Tiz millió ember halt meg, húsz millió ember sebesült, millió és millió árva, nyomorék a 25 év előtt megindult háború eredménye és az azt követő “bé- ké”-é egy pillanatig sem szünetelő háborúsdi, amely előkészítője a minden percben kitörhető uj, minden eddiginél borzalmasabb világkatasztrófának, amelynek az útjába ma még egy látszat ellenzék sincs. Vájjon az újabb milliós tömeggyilkosságnak lesz-e olyan hatása, hogy elpusztítja a háborúk, a nyomor, az egyenlőtlenség szülőanyját a^kapitalizmust, vagy pedig a munkásosztály el fog süllyedni az ipari feudalizmusba? KERÜLETI PIKNIK A Cleveland és környéki ma- gyarajku IWW-isták, augusztus 6-án nagyszabású pikniket rendeznek a Bérmunkás javára. A nyári mulatság rendezésén három csoport fáradozik és szorgalmaskodik. Akron , Cleveland West és Cleveland East sidei csoportjaink vették kezükbe a munkálatokat. Lakatos Gyula hires detroiti cigányprímás teljes zenekara mellett ,az ifjúság szórakozásához, a Draper gyár munkásainak ifjúsági zenekara huzza a talpalá valót. ÚTIRÁNY: az akroni 8-as ut veendő Bedfordra a Forbes roadig — azon balra, már jelző táblák lesznek. BUS MEGÁLLÓK: Bérmunkás Otthon, 2759 E. 79 St. — Grand és Buckeye sarok — 112 és 123-ik uccáknál a Buckeye roadon — minden órában. Esős idő esetén a Bérmunkás Otthonban jövünk össze. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'I a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kever sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetó'vé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
