Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-05 / 1070. szám

1939 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÍÍL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A MUNKÁSTÁRS A kommunisták hetilapjáról levakarták nagynehezen Neu- wald Jenőt, az amerikai ma­gyar munkásság leghirhedtebb élősdijét, abban a tudatban, hogy ezzel eltüntetik az aka­dályát a napilap megteremtésé­nek, mert a munkások nem vol­tak hajlandók Neuwald urra bízni pénzt, ismerve az ő kitűnő papir és cimszalag vásárlásait és eladásait. Uj név kellett akiben na­gyobb lesz a bizalom és ez a név az elmúlt héten meg is jelent a Magyar Jövőben, mint azt a lapunk már meg is irta, aki iga­zán méltó utód, hírhedt reakci­ós és hivatásos sztrájktörő. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy azok a öreg “elvtársak”, kik megakadályozták a gyűjtést a csaló Neuwaldnak, vájjon fo­lyósítsák e azt az Amerikai Ma­gyar Népszava, hírhedt sztrájk­törőjének Farkas Elemérnek? Ha igen úgy csak a fog bebizo­nyosodni, hogy az amerikai ma­gyar kommunisták süllyedése még mindig nem érte el a leg­alsó fokot, csak azt nem értjük, hogy a spanyol szabadságharc veteránja Somogyi Pál, hogy irhát és kampányolhat egy oly lap érdekében, amelynek az étén hivatásos sztrájktörő áll. Holott az ő mártírhalált halt édesapja mint minden öntuda­tos munkás a világ legundokabb állatjának az olyan hivatásos sztrájktörőket tartotta mint Farkas Elemér. ÉPÍTIK horthyt Valamikor a “régi jó” béke világba volt szokásba az, hogy odahaza minden rosszért ami felülről jött, nem a “jó öreg” királyunkat Ferencz Jóskát ok­olták, hanem az “átkozott Bé­cset” vagy más néven a “bécsi kamarillát”. Ma ugyanez a ko­média játszódik le az amerikai magyar “liberális” sajtóban, kezdve Göndör Ferenc “Em- ber”-jétől, le a legutolsó “Ma­gyar Jövő”-ig. A magyar nép borzalmas nyomoráért, a min­den szabadság és emberi jog­okat letaposó törvényekért, nem Horthy és a magyar uralkodó osztályt okolják, hanem ezeket a bűnöket rátolják Hitlerre, ki­nek a nyomására kénytelen Horthy eltiporni a magyar né­pet. Mikor a magyar parlament egymásután hozta meg a jog- tipró törvényeit, Himler Már­ton állította fel azt a tételt, hogy mindennek az oka a né­met “nyomás”. Ezt az elméle­tet vették át a liberális lapok. Erről ir Löwe Lévay az Ember­ben, a Magyar Jövő is erről zengedezik és hasonlóan írnak a többi “liberálisok” is és úgy állítják be Horthyt és a kormá­nyát mint a nácizálás ellenfeleit a magyar függetlenség védel­mezőit. Pedig Hitler még a müncheni sörcsarnokban mint facér mázoló legény álmodozott a hatalomról, amikor már Horthy és a véres brigantijai térdig jártak a magyar munkás és paraszt vérében. Már ők ak­kor szerelték le a tudatlan pa­rasztság földéhségét az azóta és előtte is jól bevált jelszóval, hogy üsd a szidót. Nem kényszerből, hanem sa­ját jól felfogott érdekükben ti­porták le a magyar népet, a nyomorlázadásnak az elfojtásá­ra, a földosztás megakadályozá­sára, a zsidó állásoknak a mi­haszna gentryk között való fel­osztásáért hozták meg a zsidó törvényeket. Azonkívül hamis az a beállí­tás, hogy Horthyék küzdenek a német befolyás ellen, illetve Magyarország függetlenségéért. Küzdenek ők a hatalomért, az állások megtartásáért. A kérdés nem az ország függetlensége, hanem az, hogy kik üljenek a húsos fazék mellé, Horthyék vagy a föltörekvő nácik. A ha­talom megtartásáért éppen úgy kiszolgálják Horthyék Hitlert mint ahogy azt a Szálási féle brigantik megtennék. Ezért bűn az, hogy magukat fasizta ellenesnek valló lapok itt mint nemzeti hőst építik fel a véres kezű lovas matrózt Horthy Miklóst. BŐVÜL AZ EGYSÉGFRONT A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség diktátorai, úgy akarják enyhíteni az ohioi és new yorki Insurance Departmentektől ka­pott pofonokat, hogy kibővítik azt az egységfrontot amelyet még Himler Márton is ottha­gyott, annyira büzlő volt. Ez ideig két lapot tudtak havi bor­ravalók adásával befogni, még­pedig a szegény legények “Mun- kás”-át és a denunciáns cleve­landi varangy “Az Ujság”-ját. Ez a két lap volt a Somlóék sze­métlerakodó telepe, az öntuda­teinek kiépítésére van szükség. Olyan szervezetre, mely nem a munkanélküli segélyért könyörög, mely nem tűri, hogy a mun­kásosztályt széttagolják, mely a munkanélküliség megoldását úgy akarja megvalósítani, hogy a társadalmi munkák végzését egyenlő arányban, a dolgozóképes emberek között felossza, hogy valamennyien dolgozzanak, akik élni akarnak. Ezt nem könyör­géssel és hitegetéssel, de harccal lehet megvalósítani. Ennek a harcnak végső ütközete, a “bérrendszer” eltörléséért fog menni életre-halálra a kapitalizmus és a munkásság között. Erre a harcra készül, épül az Industrial Workers of the World, mely szervezet nem alkuszik meg a kapitalizmussal, mely nem igér a munkásságnak munkanélküli segélyt, de mást sem. Ébreszti az öntudatot a dolgozókban, hinti a hitetlenség magvát. Tanítja, neveli a munkásokat arra, hogy senkinek ne higyjenek, DE ÖNMAGUKBAN SZERVEZETT EREJÜKBEN BÍZZANAK! S ha majd a munkásság az IWW tanait megértve száll harcba, nem munkanélküli segélyt, de munkája gyümölcsét és a termelő eszközök fölötti konrólt fogja követelni! tos magyar munkások ellen, amelybe most díszes harmadik­nak beállt a hivatásos sztrájk­törő által managelt “Magyar Jövő” is amely majdnem egy ol­dalon keresztül bizonyítja azt, hogy Somlóéknak joguk volt kizárni és ellenzéket és dühö­sen uszít a további kizárásokra. A Magyar Jövőék hónapok óta próbálkoznak eret vágni a Szövetségen, gyűjtések és hir­detések formájában, de azt ez ideig a Vaszily és Hirsch gang megakadályozta, mert nem akarták a kiutalható borravalód kát megosztani a komikkal. Iga­zán nem volna meglepő, ha a legközelebbi igazgatósági gyű­lés már a Magyar Jövőéknek is kiutalná a borravalót, mert ők is adnának a havi 20-ért olyan kiszolgálást, mint Kudlik, vagy Tárcái. HUSZONÖTÖDIK ÉVFORDULÓ Az egész világsajtó vezércik­kekben foglalkozik a világ há­ború kitörésének negyedszáza­dos évfordulójával. Statisztikai adatokkal bizonyítják azt, hogy mibe került emberben és anyag­ban a világ mészárlás. A polgá­ri lapok pártállásuk szerint igyekeznek bizonyítani, hogy mi idézte elő, illetve melyik ha­talmi csoport volt az előkészí­tője a világ háborúnak. A gondolkodó öntudatos mun­kás előtt nem probléma sem ma, sem a háború kitörésekor nem volt, hogy a háború termé­szetes következménye az impe- ralista kapitalizmusnak, amely a terményeinek az elhelyezése a versenytársak letörése miatt folytatja és folytatta a hóditó háborúit. A marxizmus alapján álló munkásmozgalmak már a hábo­rú kitörése előtt tisztában vol­tak azzal, hogy a kapitalista ál­lamok versengése előbb vagy utóbb kirobbanáshoz fog vezet­ni és a nemzetközi politikai és gazdasági munkás konvenciók mindenkor a testvériség és ez­zel kapcsolatban a háború elle­ni demonstrációk voltak, mind­addig amig a tényleges helyzet elé kerültek, amikor is egyes európai kisebb nemzetközi mun­káscsoportokat leszámítva egye­dül az amerikai IWW volt az, amely következetesen szembe­szállt a háborúval és megalku­vás nélkül küzdött ellene. A kü­lönböző szocialista pártok, mind behódoltak a háborús hisztériá­nak és odaálltak a saját kormá­nyuk mellé és aktivan vettek részt a háborús őrületbe, amely a nemzetköziség eszméjének a csődjét jelentette. Amely azu­tán képtelenné tette az európai munkásmozgalmat arra (az orosz bolsevikiek kivételével) hogy az ájultan heverő kapita­lista termelési rendnek megad­ja a kegyelem döfést és megte­remtse az osztálynélküli társa­dalmat, amely egyedüli biztosí­téka annak, hogy újabb világ háborúk elkerülhetők legyenek. Ehelyett reorganizálni segítet­ték a kapitalizmust, amely há­lából azután, kivégezte a meg­mentő jét a szocialista munkás- mozgalmat. Tiz millió ember halt meg, húsz millió ember sebesült, mil­lió és millió árva, nyomorék a 25 év előtt megindult háború eredménye és az azt követő “bé- ké”-é egy pillanatig sem szüne­telő háborúsdi, amely előkészí­tője a minden percben kitörhe­tő uj, minden eddiginél borzal­masabb világkatasztrófának, amelynek az útjába ma még egy látszat ellenzék sincs. Váj­jon az újabb milliós tömeggyil­kosságnak lesz-e olyan hatása, hogy elpusztítja a háborúk, a nyomor, az egyenlőtlenség szü­lőanyját a^kapitalizmust, vagy pedig a munkásosztály el fog süllyedni az ipari feudalizmus­ba? KERÜLETI PIKNIK A Cleveland és környéki ma- gyarajku IWW-isták, augusz­tus 6-án nagyszabású pikniket rendeznek a Bérmunkás javára. A nyári mulatság rendezésén három csoport fáradozik és szorgalmaskodik. Akron , Cle­veland West és Cleveland East sidei csoportjaink vették ke­zükbe a munkálatokat. Lakatos Gyula hires detroiti cigányprímás teljes zenekara mellett ,az ifjúság szórakozásá­hoz, a Draper gyár munkásai­nak ifjúsági zenekara huzza a talpalá valót. ÚTIRÁNY: az akroni 8-as ut veendő Bedfordra a Forbes roadig — azon balra, már jelző táblák lesznek. BUS MEGÁLLÓK: Bérmun­kás Otthon, 2759 E. 79 St. — Grand és Buckeye sarok — 112 és 123-ik uccáknál a Buckeye roadon — minden órában. Esős idő esetén a Bérmunkás Otthonban jövünk össze. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikbó'I a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kever sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetó'vé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom