Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-29 / 1069. szám
1939. julius 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL i----------- - - . ..1 Elmondja: Z. J. Gangszterek a munkásmozgalomban A názi pokolból menekültek sorsa Mi lett Gosztonyi Ferenccel? (Folytatás az 1-ső oldalról) a korupciót. A munkásság szervezeteinek, hogy azok a tagság érdekeit és az egész munkásosztály érdekeit szolgálják a termelés színhelyén a foglalkoztatott munkások által kell felépülni és az irányítást a tagságnak kell a kezében tartani. Ily szervezet felépítésére az IWW mint világitó fáklya mutatja az utat a munkásságnak. nában a kormányzóság hat hónapi zárlatot rendelt el, mely idő alatt nem engedik meg, hogy a názik által üldözött zsidók ott menedéket találjanak. A történelemből ismert “barbár” korszak rémségei eltörpülni látszanak a 20-ik század derekán, a civilizáció megaslatán tündöklő országok embertelen- segei mellett. Az elmúlt korszakokban is mindig üldözték az uralkodók a jogokért, jobblétért küzdőket, de akkor legalább volt okuk az uralkodóknak, mert a lázadók a zsarnokság ellen — tehát a fenálló renszer ellen — küzdöttek. A jelenben a zsidók ellen folytatott üldözéseknek azonban még ennyi alapja sincs. Ma már a zsidók, mint faj, egyáltalán nem képezik ellenfeleit a fenálló rendszernek, vagy kormányoknak. Németországban a zsidó kizsákmányolok éppen oly ellenségei voltak a munkásmozgalomnak, mint az árják a szegény zsidók nagyrésze pedig éppen oly ellensége volt a haladásnak, mint a tudatlan árja csőcselék. Az egész tragikomédia csak azért történik, hogy a tudatlan tömeget valamivel foglalkoztassák, amig Hitler és csatlósai rákovácsolják a rabláncot Németország lakosainak millióira. Ha tüzetes vizsgálat alá vesz- szük az amerikai szakszerevezeti mozgalmat, hátborzongató szennyhalmazra találunk. A szakszervezetek nagyrésze lerakodó helye az alvilági alakoknak, akik vagy azért csaptak fel szakszervezeti vezéreknek, mert a hatóságok üldözése folytán képtelenek voltak társadalom ellenes foglalkozásukat tovább űzni, vagy pedig, hogy alkalomadtán feltudjanak mutatni valamelyes legális foglalkozást az illegális fedezésére. Nem hisszük, a világ bármely országában annyira kivolnának szolgáltatva a munkások a gangsztereknek, mint itt az Egyesült Államok szakszervezeteinek tagsága. Anélkül, hogy sok időt pazarolnánk a kutatásra, minden nehézség nélkül megállapíthatjuk, hogy a szak- szervezeti vezérek túlnyomó százaléka nem a munkásság soraiból került ki, hanem lezüllött intellektuelekből, akiknek halvány fogalmuk sincs a vezetésük alatt álló munkások helyzetéről, vagy munkaviszonyairól. Nem azért lettek szakszervezeti vezérek, mert meggyőződtek a munkásság rossz helyzetéről és azon szervezkedéssel akartak javítani, hanem mert ez a foglalkozás könnyű életmódot biztosit számukra. Csak egy pillantást kell vetnünk a mozi vetítőgép kezelők, vagy soffőrök, gáz és vizveze- eék szerelők, házmesterek, kőművesek, ácsok, festők, épület vasmunkások, vagy ^ bármely más szakszervezet központi, vagy bármely városban levő irodáiban uralkodó korupcióra, rögtön tisztában lehetünk azzal, hogy ily körülmények között mennyire szolgálhatja egy- egy ilyen szakszervezet a tagság érdekeit. Mint ismeretes a szakszervezetekben a tagságnak nagyon kevés, vagy egyáltalán semmi beleszólása nincs abba, hogy a szakszervezet hogyan lesz vezetve. Még abba is kevés beleszólása van a tagságnak, hogy milyen bérek és munkaviszonyok legyenek egy bizonyos szakmában. Mindezek a vezérek hatáskörébe tartoznak; ők tárgyalnak a munkáltatókkal; ők szabják meg a feltételeket és miután megállapodtak, ők adják meg az utasítást a gyűléseken, hogy ezt fogadjátok el, vagy vessétek el. Mert ha a tagság esetleg másként döntene, mint azt a vezérek ajánlják és esetleg munkabeszüntetéssel kényszeritenék a munkáltatókat az általuk vélt sérelmek orvoslására, akkor a vezérek rögtön “törvénytelen” •sztrájknak minősítenék azt és nemcsak a szakszervezet foglalna ellenük állást, hanem még a törvényes hatóságokat is a saját tagjaik ellen hívnák ki. Ilyen eseteknek számos alkalommal voltunk szemtanúi a múltban, az utóbbi években pedig különösen gyakran fordultak elő, amikor a szakszervezetek tagsága lázad a saját szervezeteikben uralkodó reakció és korupció ellen. Tagadhatatlan, hogy a szakszervezetek tagságának rémségesen nehéz a helyzete, mert a vezérek sáskahada annyira elvan hatalmasodva, hogy úgyszólván lehetetlen tőlük szabadulni. Mint ismeretes ez a korupció a vezérek irányítása mellett folyik és aki, vagy akik ez ellen szót merngk emelni, azok az életükkel játszanak. A nagyobb ipari városokban a szakszervezeti vezérek elképzelhetetlen hatalommal vannak felruházva. Ha valaki megkísérelné egy-egy nagy szakszervezet elnökét a szervezetben uralkodó korupció ellen panasszal felkeresni, nagy csalódás érné az illetőt. Ugyanis az ilyen elnököknek minden oldalról védett irodájuk van'és ha a panaszos oda beakar jutni, előbb az előszobában nyújtózkodó body- guardokkal kerül szembe, akik inkvizíció alá veszik a panaszost és 100 közül 99 esetben megállapítják, hogy a panasz jogtalan és az elnököt nem láthatja. Ha netalán a lokál gyűlésén merné valaki szóvá tenni a szakszervezeti basák pimaszságait, az illető el lehet készülve, hogy amikor a gyüléster- met elhagyja a fogdmegek elkapják és valamely sötét ally- ben alaposan helybenhagyják. Ha pedig komoly ellenfélről van szó, azokat a legtöbb esetben egyszerűen elteszik láb alól. Hogy a szakszervezetekben ilyen viszonyok uralkodnak, azon alig lehet csodálkozni. Hiszen — mint fentebb is említettük — a szakszervezeti vezérek túlnyomó százaléka egyáltalán nem a munkások érdekeiért, még csak nem is a szervezet érdekében dolgozik, hanem saját önző egyéni érdekeiért. Az iparokban sohasem dolgoztak, hanem papnak, ügyvédnek, politikusnak, vagy hasonló pályára indultak, de közben rájöttek, hogy a gangsztereknek sokkal léhább életmódjuk van és felcsaptak ganszternek. Nem egy szakszervezeti vezér lőfegyverrel szerezte meg a szakszervezeti elnökséget, titkárságot, pénztárnokságot, vagy még a kisebb kaliberű vezéri pozíciókat is. Éppen úgy mint egy bankár, hogy meggazdagodjon a mások pénzén bankot nyit, vagy mások telek spekulánsok lesznek, ismét mások temetőket bocsátanak áruba, vagy sweep- stake jegyeket nyomtatnak és árusítanak több millió értékben, a gangszterek, hogy léha és jól jövedelmező életmódhoz jussanak, felcsapnak szakszervezeti vezéreknek, üzletemberek, akiknek a szakszervezetek tagsága éppen úgy portéka, mint a sarki boltosnak a kávé, cukor stb. Ezek a munkásságra nézve szomorú állapotok természetesen a szervezeti tagság nemtörődömsége folytán gyökeredz- hettek igy el a szakszervezetekben. A több évtizedes korupt- ság oly mély gyökeret vert, hogy annak kiirtása csak egy módon lehetséges és pedig a létező szakszervezetek teljes eltörlésével. A szakszervezetek egyébként is elavultak az ipari termelési rendszer következtében és azok átformálása Ipari Szervezetekké nem ajánlatos, mert azok továbbra is táplálnák A názi Németországban folyton fokozódó embertelenségek, melyek a jelenben legnagyobb mértékben a zsidó vallásu német polgárokat érintik a történelemben feljegyzett aljas emberüldözések minden fajtáját felülmúlják. Az üldözések elől menekülők ezrével hagyják ott az országot, anélkül, hogy halvány fogalmuk volna elinduláskor, hogy hol vetődnek révbe. Egyik hajórakomány a másik után hagyja el az országot és minden biztos cél nélkül mennek a sik tengerre. Országról, országra járnak a hajók, hogy élő kargójuktól megszabaduljanak, de sok esetben csak több heti hánykodás után, amikor már a pestis és az öngyilkosságok megtizedelik az utasokat könyörül meg rajtuk valamely ország és az utasok egyrészét befogadja. A hírszolgálati irodák jelentései szerint a jelen napokban 4 német hajó járja a tengert több mint 2.500 menekültél, egyik ország kikötőjéből a másikig, egyik földrészről a másikig, de sehol nem engedik partraszáll- ni a menekülteket. Sok esetben egyes országok még annyi időre sem engedik a hajót a kikötőbe, amig élelmet és tüzelő anyagot vesznek fel. Az angol fenhatóság alatt levő Palesztihogy egy Horthyhonba deportálandó harcost a halál torkából kimentessenek. A bevándorlási hivataltól buffaloi titkárunk megszerezte annak az azonosságot megállapító kártyának a másolatát, amelyen, mint barát — vagy rokon, G. Lusztig, 350 East 81 uccai lakos van feltüntetve. Közben jött Buff álon keresztül a deportálandókat Ellis Is- landra szállító vonat és a lábadozó Gosztonyi Ferencet ez elnyelte. Mi lett Gosztonyi Ferencel? Hogyan van az, hogy a new yor- ki Munkás Otthon G. Lusztig ja és a többi Lusztigjai nem reagáltak egy jóakaratu, de tapasztalatlan diákleány levelére és fülüket sem mozdították meg egy ilyen ügyben? Talán nem volt benne pénz? Honnan tudhatták ezt előre? Ha talán még nem volna késő igen ajánlatosnak tartanánk, hogy new yorki munkástársaink azonnali lépéseket tegyenek és ha emberileg mód van rá, mentsük meg Gosztonyi Ferencet a Horthy fertőbe való visszatoloncolástól amit részben annak a jóbarátságnak is köszönhet, amely a Lusztigokhoz és a new yorki Munkás Otthonhoz fűzte őt. Sürgős cselekvésre van szükség! De ilyesmit azoktól nem várhatunk, akik elvüket is megtagadták, elvtársaikat ily nagy bajban cserben hagyták! J ______ KERÜLETI PIKNIK A Cleveland és környéki ma- gyarajku IWW-isták, augusztus 6-án nagyszabású pikniket rendeznek a Bérmunkás javára. A nyári mulatság rendezésén három csoport fáradozik és szorgalmaskodik. Akron , Cleveland West és Cleveland East sidei csoportjaink vették kezükbe a munkálatokat. Lakatos Gyula hires detroiti cigányprímás teljes zenekara mellett ,az ifjúság szórakozásához, a Draper gyár munkásainak ifjúsági zenekara huzza a talpalá valót. Szórakozást nyújtó társasjátékokban nem lesz hiány. A Kalló farm tágas területe ezreknek befogadására alkalmas. E helyen is felkérjük lapunk olvasóit és mozgalmunk támogatóit, hogy augusztus 6-ára készüljenek fel a KERÜLETI PIKNIKRE.
