Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-29 / 1069. szám

1939. julius 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL i----------- - - . ..1 Elmondja: Z. J. Gangszterek a munkásmozgalomban A názi pokolból menekültek sorsa Mi lett Gosztonyi Ferenccel? (Folytatás az 1-ső oldalról) a korupciót. A munkásság szer­vezeteinek, hogy azok a tagság érdekeit és az egész munkásosz­tály érdekeit szolgálják a terme­lés színhelyén a foglalkoztatott munkások által kell felépülni és az irányítást a tagságnak kell a kezében tartani. Ily szer­vezet felépítésére az IWW mint világitó fáklya mutatja az utat a munkásságnak. nában a kormányzóság hat hó­napi zárlatot rendelt el, mely idő alatt nem engedik meg, hogy a názik által üldözött zsi­dók ott menedéket találjanak. A történelemből ismert “bar­bár” korszak rémségei eltörpül­ni látszanak a 20-ik század de­rekán, a civilizáció megaslatán tündöklő országok embertelen- segei mellett. Az elmúlt korsza­kokban is mindig üldözték az uralkodók a jogokért, jobblét­ért küzdőket, de akkor legalább volt okuk az uralkodóknak, mert a lázadók a zsarnokság el­len — tehát a fenálló renszer ellen — küzdöttek. A jelenben a zsidók ellen folytatott üldözé­seknek azonban még ennyi alapja sincs. Ma már a zsidók, mint faj, egyáltalán nem képezik ellenfe­leit a fenálló rendszernek, vagy kormányoknak. Németország­ban a zsidó kizsákmányolok ép­pen oly ellenségei voltak a mun­kásmozgalomnak, mint az árják a szegény zsidók nagyrésze pe­dig éppen oly ellensége volt a haladásnak, mint a tudatlan árja csőcselék. Az egész tragi­komédia csak azért történik, hogy a tudatlan tömeget vala­mivel foglalkoztassák, amig Hitler és csatlósai rákovácsol­ják a rabláncot Németország lakosainak millióira. Ha tüzetes vizsgálat alá vesz- szük az amerikai szakszereveze­ti mozgalmat, hátborzongató szennyhalmazra találunk. A szakszervezetek nagyrésze lera­kodó helye az alvilági alakok­nak, akik vagy azért csaptak fel szakszervezeti vezéreknek, mert a hatóságok üldözése foly­tán képtelenek voltak társada­lom ellenes foglalkozásukat to­vább űzni, vagy pedig, hogy al­kalomadtán feltudjanak mutat­ni valamelyes legális foglalko­zást az illegális fedezésére. Nem hisszük, a világ bár­mely országában annyira kivol­nának szolgáltatva a munkások a gangsztereknek, mint itt az Egyesült Államok szakszerveze­teinek tagsága. Anélkül, hogy sok időt pazarolnánk a kutatás­ra, minden nehézség nélkül megállapíthatjuk, hogy a szak- szervezeti vezérek túlnyomó százaléka nem a munkásság so­raiból került ki, hanem lezüllött intellektuelekből, akiknek hal­vány fogalmuk sincs a vezeté­sük alatt álló munkások hely­zetéről, vagy munkaviszonyai­ról. Nem azért lettek szakszer­vezeti vezérek, mert meggyő­ződtek a munkásság rossz hely­zetéről és azon szervezkedéssel akartak javítani, hanem mert ez a foglalkozás könnyű életmó­dot biztosit számukra. Csak egy pillantást kell vet­nünk a mozi vetítőgép kezelők, vagy soffőrök, gáz és vizveze- eék szerelők, házmesterek, kő­művesek, ácsok, festők, épület vasmunkások, vagy ^ bármely más szakszervezet központi, vagy bármely városban levő irodáiban uralkodó korupcióra, rögtön tisztában lehetünk az­zal, hogy ily körülmények kö­zött mennyire szolgálhatja egy- egy ilyen szakszervezet a tag­ság érdekeit. Mint ismeretes a szakszervezetekben a tagság­nak nagyon kevés, vagy egyál­talán semmi beleszólása nincs abba, hogy a szakszervezet ho­gyan lesz vezetve. Még abba is kevés beleszólása van a tagság­nak, hogy milyen bérek és mun­kaviszonyok legyenek egy bizo­nyos szakmában. Mindezek a vezérek hatáskörébe tartoznak; ők tárgyalnak a munkáltatók­kal; ők szabják meg a feltéte­leket és miután megállapodtak, ők adják meg az utasítást a gyűléseken, hogy ezt fogadjá­tok el, vagy vessétek el. Mert ha a tagság esetleg másként döntene, mint azt a vezérek ajánlják és esetleg munkabe­szüntetéssel kényszeritenék a munkáltatókat az általuk vélt sérelmek orvoslására, akkor a vezérek rögtön “törvénytelen” •sztrájknak minősítenék azt és nemcsak a szakszervezet foglal­na ellenük állást, hanem még a törvényes hatóságokat is a sa­ját tagjaik ellen hívnák ki. Ilyen eseteknek számos alka­lommal voltunk szemtanúi a múltban, az utóbbi években pe­dig különösen gyakran fordul­tak elő, amikor a szakszerveze­tek tagsága lázad a saját szer­vezeteikben uralkodó reakció és korupció ellen. Tagadhatat­lan, hogy a szakszervezetek tag­ságának rémségesen nehéz a helyzete, mert a vezérek sáska­hada annyira elvan hatalmasod­va, hogy úgyszólván lehetetlen tőlük szabadulni. Mint ismere­tes ez a korupció a vezérek irá­nyítása mellett folyik és aki, vagy akik ez ellen szót merngk emelni, azok az életükkel ját­szanak. A nagyobb ipari városokban a szakszervezeti vezérek elkép­zelhetetlen hatalommal vannak felruházva. Ha valaki megkísé­relné egy-egy nagy szakszerve­zet elnökét a szervezetben ural­kodó korupció ellen panasszal felkeresni, nagy csalódás érné az illetőt. Ugyanis az ilyen el­nököknek minden oldalról vé­dett irodájuk van'és ha a pana­szos oda beakar jutni, előbb az előszobában nyújtózkodó body- guardokkal kerül szembe, akik inkvizíció alá veszik a pana­szost és 100 közül 99 esetben megállapítják, hogy a panasz jogtalan és az elnököt nem lát­hatja. Ha netalán a lokál gyű­lésén merné valaki szóvá tenni a szakszervezeti basák pimasz­ságait, az illető el lehet készül­ve, hogy amikor a gyüléster- met elhagyja a fogdmegek el­kapják és valamely sötét ally- ben alaposan helybenhagyják. Ha pedig komoly ellenfélről van szó, azokat a legtöbb esetben egyszerűen elteszik láb alól. Hogy a szakszervezetekben ilyen viszonyok uralkodnak, azon alig lehet csodálkozni. Hi­szen — mint fentebb is emlí­tettük — a szakszervezeti vezé­rek túlnyomó százaléka egyál­talán nem a munkások érdekei­ért, még csak nem is a szerve­zet érdekében dolgozik, hanem saját önző egyéni érdekeiért. Az iparokban sohasem dolgoz­tak, hanem papnak, ügyvédnek, politikusnak, vagy hasonló pá­lyára indultak, de közben rájöt­tek, hogy a gangsztereknek sokkal léhább életmódjuk van és felcsaptak ganszternek. Nem egy szakszervezeti vezér lőfegy­verrel szerezte meg a szakszer­vezeti elnökséget, titkárságot, pénztárnokságot, vagy még a kisebb kaliberű vezéri pozíció­kat is. Éppen úgy mint egy ban­kár, hogy meggazdagodjon a mások pénzén bankot nyit, vagy mások telek spekulánsok lesznek, ismét mások temetőket bocsátanak áruba, vagy sweep- stake jegyeket nyomtatnak és árusítanak több millió érték­ben, a gangszterek, hogy léha és jól jövedelmező életmódhoz jussanak, felcsapnak szakszer­vezeti vezéreknek, üzletembe­rek, akiknek a szakszervezetek tagsága éppen úgy portéka, mint a sarki boltosnak a kávé, cukor stb. Ezek a munkásságra nézve szomorú állapotok természete­sen a szervezeti tagság nemtö­rődömsége folytán gyökeredz- hettek igy el a szakszervezetek­ben. A több évtizedes korupt- ság oly mély gyökeret vert, hogy annak kiirtása csak egy módon lehetséges és pedig a lé­tező szakszervezetek teljes el­törlésével. A szakszervezetek egyébként is elavultak az ipari termelési rendszer következté­ben és azok átformálása Ipari Szervezetekké nem ajánlatos, mert azok továbbra is táplálnák A názi Németországban foly­ton fokozódó embertelenségek, melyek a jelenben legnagyobb mértékben a zsidó vallásu né­met polgárokat érintik a törté­nelemben feljegyzett aljas em­berüldözések minden fajtáját felülmúlják. Az üldözések elől menekülők ezrével hagyják ott az országot, anélkül, hogy hal­vány fogalmuk volna elindulás­kor, hogy hol vetődnek révbe. Egyik hajórakomány a másik után hagyja el az országot és minden biztos cél nélkül men­nek a sik tengerre. Országról, országra járnak a hajók, hogy élő kargójuktól megszabadulja­nak, de sok esetben csak több heti hánykodás után, amikor már a pestis és az öngyilkossá­gok megtizedelik az utasokat könyörül meg rajtuk valamely ország és az utasok egyrészét befogadja. A hírszolgálati irodák jelenté­sei szerint a jelen napokban 4 német hajó járja a tengert több mint 2.500 menekültél, egyik ország kikötőjéből a másikig, egyik földrészről a másikig, de sehol nem engedik partraszáll- ni a menekülteket. Sok esetben egyes országok még annyi idő­re sem engedik a hajót a kikö­tőbe, amig élelmet és tüzelő anyagot vesznek fel. Az angol fenhatóság alatt levő Paleszti­hogy egy Horthyhonba deportá­landó harcost a halál torkából kimentessenek. A bevándorlási hivataltól buffaloi titkárunk megszerezte annak az azonosságot megálla­pító kártyának a másolatát, amelyen, mint barát — vagy rokon, G. Lusztig, 350 East 81 uccai lakos van feltüntetve. Közben jött Buff álon keresz­tül a deportálandókat Ellis Is- landra szállító vonat és a lába­dozó Gosztonyi Ferencet ez el­nyelte. Mi lett Gosztonyi Ferencel? Hogyan van az, hogy a new yor- ki Munkás Otthon G. Lusztig ja és a többi Lusztigjai nem rea­gáltak egy jóakaratu, de ta­pasztalatlan diákleány levelére és fülüket sem mozdították meg egy ilyen ügyben? Talán nem volt benne pénz? Honnan tudhatták ezt előre? Ha talán még nem volna ké­ső igen ajánlatosnak tartanánk, hogy new yorki munkástársa­ink azonnali lépéseket tegye­nek és ha emberileg mód van rá, mentsük meg Gosztonyi Fe­rencet a Horthy fertőbe való visszatoloncolástól amit részben annak a jóbarátságnak is kö­szönhet, amely a Lusztigokhoz és a new yorki Munkás Otthon­hoz fűzte őt. Sürgős cselekvésre van szük­ség! De ilyesmit azoktól nem várhatunk, akik elvüket is meg­tagadták, elvtársaikat ily nagy bajban cserben hagyták! J ______ KERÜLETI PIKNIK A Cleveland és környéki ma- gyarajku IWW-isták, augusz­tus 6-án nagyszabású pikniket rendeznek a Bérmunkás javára. A nyári mulatság rendezésén három csoport fáradozik és szorgalmaskodik. Akron , Cle­veland West és Cleveland East sidei csoportjaink vették ke­zükbe a munkálatokat. Lakatos Gyula hires detroiti cigányprímás teljes zenekara mellett ,az ifjúság szórakozásá­hoz, a Draper gyár munkásai­nak ifjúsági zenekara huzza a talpalá valót. Szórakozást nyújtó társasjá­tékokban nem lesz hiány. A Kalló farm tágas területe ezreknek befogadására alkal­mas. E helyen is felkérjük lapunk olvasóit és mozgalmunk támo­gatóit, hogy augusztus 6-ára készüljenek fel a KERÜLETI PIKNIKRE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom