Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-30 / 1091. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the_Act of March, 3, 1879----------------------------------------------------------/Omm.--------------------------------------------CLEVELAND, 1939 DEC. 30 H* INT NUMBER 1091 SZÁMVOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. • fa HÁBORÚS PROPAGANDA AZ IMPERIALISTA TERJESZKEDES BAZISA MEGINT BAJBAVAN- NAK A NEW DEAL KÖVETŐK Se szeri, se száma azoknak a pöröknek, amelyeket egyes trösztök és magánvállalatok akasztottak már eddig is a Szövetségi kormány nyakába. Az ilyen perek, mint emlékezetes, az NRA és a NIRA törvények ellen indultak el és a Legfelsőbb bíróságon a munkáltatók javára dőltek el. A Labor Boardnál és ellene több száz per vár elintézésre. Most két helyről is, mégpedig a távolnyugati Californiából, valamint a fekete kozákos Penn- sylvánia államból jön a hire, hogy a társadalmi biztosítások kiutalását támadják a munkáltatók. A helyzet ugyanis az, hogy a társadalmi biztosítási törvények értelmében, ha valaki egy évben húsz vagy több hetet dolgozik, úgy az illető jogos keresete felének megfelelő összegekre, nem több mint 15 dollár heti támogatásra, 16 héten keresztül. A még dolgozó munkások, bérharc esetén nemcsak felhasználni bírják az ilyen összegeket, de amint már példák bizonyítják, egyenesen sztrájksegélyalapnak tekintik és bátrabban mozognak. A bányatársulatok, valamint californiai gyárosok, törvényes utón próbálták megakadályozni a társadalmi biztosítások kiutalását sztrájkoló munkásoknak. A pennsylvaniai perben, a szövetségi bíróság úgy döntött, hogy a sztrájkoló munkás is munkanélküli. így a heti támogatások kiutalását elrendelte. A new dealista politikusok, most megint vakarhatják a fejüket. Vájjon melyik okos politikus, vagy biró lesz az, aki egy körmondatban elfogadhat ó a n azt fogja magyarázni, hogy a munkás akkor is dolgozik, ha sztrájkol. Mert, hogy ilyen csudabogár is lesz ... az kétségtelen. ÖNTUDATOS MUNKÁSOK CSAK EGYFAJTA HÁBORÚT ISMERNEK EL AZ OSZTÁLYHÁBORUT BÁRMILYEN KIMENETELE LESZ A HÁBORÚNAK, CSAK A MUNKÁSOK FOGNAK RÁFIZETNI Mostanában hangos vitatkozások színhelye minden olyan együttes, ahol komoly emberek találkoznak, akiknek véleményeik vannak, akik saját képességük elgondolásai szerint bírálatot nyilvánítanak az eseményekről. Az események villámgyorsasága sok esetben nem is igen adnak időt, a helyes elbírálás tanulmányozásra, már is újabb események történtek és annak megfelelően kell bírálatainkat átformálni.4* Forradalmiságunk a munkás JOBB KÉSŐN MINT SOHA Brooklynból (N.Y.) jelentik, hogy a gyémántköszörüsök uniója, sztrájkot nyert. A szervezetet 1902-ben alakították. Ez volt az első sztrájkja. mozgalom ábécéje, elsősorban arra tanított bennünket, hogy antimilitaristák legyünk s minden erőnkkel a háborúk ellen foglaljunk állást és harcoljunk a munkásmilliók vágóhidra hur- colása ellen. Az események során olyan dolgok történtek, hogy a munkásmozgalom ábécéje a teljes feledés homályába merült és maguk a munkásmozgalomban hosszú éveket eltöltött szervezett munkások, arról vitatkoznak, hogy melyik félnek van joga és melyik van igazodva a háborús manőverek megindításánál. A mi részünkre is annyiban változott a vitatkozási terep, hogy mig azelőtt az ipari uni- onizmus hirdetői szektáriánus ellenforradalmárok voltunk pl. a Stalin atyuska követői előtt, most őnekik kell erős védekezési állásba helyezkedni ha nem akarják beismerni, hogy munkásszempontból teljesen lekerültek a térképről, és mint imperialista világmészárosok állnak a világ színe előtt. Mi nem akarunk most arról beszélni, hogy a finn-orosz kérdésben melyik félnek és miért van igaza, mi a háborút megvetjük, ellene harcolunk, és csak egyetlen igazolt háborút ismerünk el az OSZTÁLYHÁBORUT. Arra akarjuk fölhívni csakúgy enyhén a figyelmét azon munkásoknak, akik még mindig azon tévhitben vannak, hogy munkásszempontból lehetséges területi bázisokért indított embermészárlások igazolása, hogy az semmi egyéb, mint kizárólag imperialista érdek, melyeknek végrehajtása előtt éveken át szisztematikus propaganda folyik a tömegek bolonditására. Az angol imperializmus soha nem vallotta be valódi szándékát, mindig valamilyen nemzeti színbe burkolta a király és haza szent védelmére. A németek a külső terjeszkedést hasonlóan nemzeti érdeknek tartják, melyért minden németnek ha kell az életét áldozni a leghősiesebb cselekedet. Sokan azt hitték, hogy Oroszországban csakugyan nem volt imperialista osztályérdek, mert azt hirdették, hogy “más országok földjéből egy talpalatnyit nem akarunk, de a magunkéból ugyanúgy egy talpalatnyit sem engedünk”. Ezért nevezték el a Szovjetet a világbéke védelmezőjének a világfasizmus elleni küzdelem fő irányítójának. Hogy azonban a Szovjetben is megvolt az imperializmus burkolt propagandája azt nyíltan láthatjuk a (Komszomol) a kommunista ifjúmunkások szövetségének 20 éves fennállásának ünnepélyére irt költeményből, mely több szovjet közleményben megjelent és igy hangzik: “A HÚSZ ÉVES IFJÚHOZ” Válla nem görnyedt igától, Ezt a sorsot elkerülte, Útja szikráz napsugártól, őt már szovjet-anya szülte. Homlokát magasan hordja, Szép fejét dacolva rázza. Nem tűri, hogy szennyes horda Szovjethonát meggyalázza. Nincs hegy néki, mely magas: Tud röpülni, mint a sas. Tankon és repülőgépen Áll keményen harc tüzében. Föld felett és viz alatt Hajtja acél-akarat: Nagy hazáját védni, óvni, Ellenséget széjjelszórni. Boldogan, büszkén, nyugodtan Minden fáradságra képes, Hová Sztálin hívja, ott van, Ott van és küzd, mert húsz év$s. “Hová Sztálin hívja, ott van mondja a költemény. Tehát nem is a szovjet, nem is a haza, hanem Sztálin, ami persze (Folytatás a 8-ik oldalon) EMELKEDETTA PROFIT - NÖJJÖN A FO GYASZTÁS IS MONDJA PERKINS MUNKAÜGYI MINISZTERNŐ Tartalmas cikket közölnek a nagy tőkés lapok, Perkins munkaügyi miniszternő tollából, amely cikknek megállapításai mellett, mi sem mehetünk el csak úgy szó nélkül. Nem mintha perlekedni akarnánk, a tekintélyes asszonysággal, avagy a magas politikai pozíciójához, rátermettségét akarnánk mérlegelni. Nekünk ezek egyike sem fontos, őnagysága sem látja el rosszabbul hivatalát, mint egy másik politikus, aki esetleg nadrágot viselne. (Nadrágja biztosan neki is van — szedőgyerek) Arról van itt szó, hogy Perkins asszony, nagyon megvan elégedve, az 1939-es zárult évvel. Megállapítja, hogy bámulatos haladást mutat az évzárlat, 1938-al szemben, csaknem minden iparágban. Másszóval profit az volt bőven. Az osztalékokat két marokkal szórták és — summa, summárum — 1939-ben a profit felülmúlta, még az 1929-es rekordtörő évet is! Nekünk nincsen okunk kételkedni a munkaügyiminiszternő megállapításának hitelességében. Sőt magunk is hasonló megállapításokra jutunk, amint a hatalmas iparvállalatok milliós és esetenként milliárdos profitjának hírét olvassuk és a számkimutatásokban látjuk. Perkinséknek ez rendjén van. Ami fölött méltatlankodik a miniszternő, nem a nagy profit, (ez természetes) hanem az, hogy az Egyesült Államok munkásságának életszínvonala és életstandardja nem emelkedett a horribilis haszonnal arányosan, SŐT EGYÁLTALÁN NEM IS EMELKEDETT! Figyelmezteti az illetékeseket, hogy az 1940-es költségvetéseikben nefelejtsék ki a profittermelő munkásokat és profit csökkentés nélkül keressenek módot a közönség magasabb fogyasztási óhajának kielégítésére. Hát egy asszonyságtól ez egy szép karácsonyi üzenet. De, hogy a prolik jóllaknak e vele? az más kérdés.
