Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-30 / 1091. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the_Act of March, 3, 1879----------------------------------------------------------/Omm.--------------------------------------------­CLEVELAND, 1939 DEC. 30 H* INT NUMBER 1091 SZÁM­VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. • fa HÁBORÚS PROPAGANDA AZ IMPERIALISTA TERJESZKEDES BAZISA MEGINT BAJBAVAN- NAK A NEW DEAL KÖVETŐK Se szeri, se száma azoknak a pöröknek, amelyeket egyes trösztök és magánvállalatok akasztottak már eddig is a Szö­vetségi kormány nyakába. Az ilyen perek, mint emlékezetes, az NRA és a NIRA törvények ellen indultak el és a Legfelsőbb bíróságon a munkáltatók javá­ra dőltek el. A Labor Boardnál és ellene több száz per vár elintézésre. Most két helyről is, mégpedig a távolnyugati Californiából, va­lamint a fekete kozákos Penn- sylvánia államból jön a hire, hogy a társadalmi biztosítások kiutalását támadják a munkál­tatók. A helyzet ugyanis az, hogy a társadalmi biztosítási törvények értelmében, ha valaki egy év­ben húsz vagy több hetet dolgo­zik, úgy az illető jogos kerese­te felének megfelelő összegek­re, nem több mint 15 dollár he­ti támogatásra, 16 héten ke­resztül. A még dolgozó munkások, bérharc esetén nemcsak felhasz­nálni bírják az ilyen összegeket, de amint már példák bizonyít­ják, egyenesen sztrájksegély­alapnak tekintik és bátrabban mozognak. A bányatársulatok, valamint californiai gyárosok, törvényes utón próbálták megakadályozni a társadalmi biztosítások kiuta­lását sztrájkoló munkásoknak. A pennsylvaniai perben, a szö­vetségi bíróság úgy döntött, hogy a sztrájkoló munkás is munkanélküli. így a heti támo­gatások kiutalását elrendelte. A new dealista politikusok, most megint vakarhatják a fe­jüket. Vájjon melyik okos poli­tikus, vagy biró lesz az, aki egy körmondatban elfogadhat ó a n azt fogja magyarázni, hogy a munkás akkor is dolgozik, ha sztrájkol. Mert, hogy ilyen csu­dabogár is lesz ... az kétség­telen. ÖNTUDATOS MUNKÁSOK CSAK EGY­FAJTA HÁBORÚT ISMERNEK EL AZ OSZTÁLYHÁBORUT BÁRMILYEN KIMENETELE LESZ A HÁBORÚNAK, CSAK A MUNKÁSOK FOGNAK RÁFIZETNI Mostanában hangos vitatkozások színhelye minden olyan együttes, ahol komoly emberek találkoznak, akiknek véleménye­ik vannak, akik saját képességük elgondolásai szerint bírálatot nyilvánítanak az eseményekről. Az események villámgyorsasága sok esetben nem is igen adnak időt, a helyes elbírálás tanulmá­nyozásra, már is újabb események történtek és annak megfelelő­en kell bírálatainkat átformálni.4* Forradalmiságunk a munkás JOBB KÉSŐN MINT SOHA Brooklynból (N.Y.) jelentik, hogy a gyémántköszörüsök uni­ója, sztrájkot nyert. A szerve­zetet 1902-ben alakították. Ez volt az első sztrájkja. mozgalom ábécéje, elsősorban arra tanított bennünket, hogy antimilitaristák legyünk s min­den erőnkkel a háborúk ellen foglaljunk állást és harcoljunk a munkásmilliók vágóhidra hur- colása ellen. Az események so­rán olyan dolgok történtek, hogy a munkásmozgalom ábécé­je a teljes feledés homályába merült és maguk a munkásmoz­galomban hosszú éveket eltöl­tött szervezett munkások, arról vitatkoznak, hogy melyik félnek van joga és melyik van igazod­va a háborús manőverek megin­dításánál. A mi részünkre is annyiban változott a vitatkozási terep, hogy mig azelőtt az ipari uni- onizmus hirdetői szektáriánus ellenforradalmárok voltunk pl. a Stalin atyuska követői előtt, most őnekik kell erős védekezé­si állásba helyezkedni ha nem akarják beismerni, hogy mun­kásszempontból teljesen leke­rültek a térképről, és mint im­perialista világmészárosok áll­nak a világ színe előtt. Mi nem akarunk most arról beszélni, hogy a finn-orosz kérdésben melyik félnek és miért van iga­za, mi a háborút megvetjük, el­lene harcolunk, és csak egyetlen igazolt háborút ismerünk el az OSZTÁLYHÁBORUT. Arra akarjuk fölhívni csak­úgy enyhén a figyelmét azon munkásoknak, akik még mindig azon tévhitben vannak, hogy munkásszempontból lehetséges területi bázisokért indított em­bermészárlások igazolása, hogy az semmi egyéb, mint kizárólag imperialista érdek, melyeknek végrehajtása előtt éveken át szisztematikus propaganda fo­lyik a tömegek bolonditására. Az angol imperializmus soha nem vallotta be valódi szándé­kát, mindig valamilyen nemzeti színbe burkolta a király és ha­za szent védelmére. A németek a külső terjeszkedést hasonlóan nemzeti érdeknek tartják, mely­ért minden németnek ha kell az életét áldozni a leghősiesebb cselekedet. Sokan azt hitték, hogy Oroszországban csaku­gyan nem volt imperialista osz­tályérdek, mert azt hirdették, hogy “más országok földjéből egy talpalatnyit nem akarunk, de a magunkéból ugyanúgy egy talpalatnyit sem engedünk”. Ezért nevezték el a Szovjetet a világbéke védelmezőjének a világfasizmus elleni küzdelem fő irányítójának. Hogy azon­ban a Szovjetben is megvolt az imperializmus burkolt propa­gandája azt nyíltan láthatjuk a (Komszomol) a kommunista ifjúmunkások szövetségének 20 éves fennállásának ünnepélyére irt költeményből, mely több szovjet közleményben megjelent és igy hangzik: “A HÚSZ ÉVES IFJÚHOZ” Válla nem görnyedt igától, Ezt a sorsot elkerülte, Útja szikráz napsugártól, őt már szovjet-anya szülte. Homlokát magasan hordja, Szép fejét dacolva rázza. Nem tűri, hogy szennyes horda Szovjethonát meggyalázza. Nincs hegy néki, mely magas: Tud röpülni, mint a sas. Tankon és repülőgépen Áll keményen harc tüzében. Föld felett és viz alatt Hajtja acél-akarat: Nagy hazáját védni, óvni, Ellenséget széjjelszórni. Boldogan, büszkén, nyugodtan Minden fáradságra képes, Hová Sztálin hívja, ott van, Ott van és küzd, mert húsz év$s. “Hová Sztálin hívja, ott van mondja a költemény. Tehát nem is a szovjet, nem is a ha­za, hanem Sztálin, ami persze (Folytatás a 8-ik oldalon) EMELKEDETTA PRO­FIT - NÖJJÖN A FO GYASZTÁS IS MONDJA PERKINS MUNKA­ÜGYI MINISZTERNŐ Tartalmas cikket közölnek a nagy tőkés lapok, Perkins mun­kaügyi miniszternő tollából, amely cikknek megállapításai mellett, mi sem mehetünk el csak úgy szó nélkül. Nem mint­ha perlekedni akarnánk, a te­kintélyes asszonysággal, avagy a magas politikai pozíciójához, rátermettségét akarnánk mér­legelni. Nekünk ezek egyike sem fontos, őnagysága sem lát­ja el rosszabbul hivatalát, mint egy másik politikus, aki eset­leg nadrágot viselne. (Nadrág­ja biztosan neki is van — sze­dőgyerek) Arról van itt szó, hogy Per­kins asszony, nagyon megvan elégedve, az 1939-es zárult év­vel. Megállapítja, hogy bámu­latos haladást mutat az évzár­lat, 1938-al szemben, csaknem minden iparágban. Másszóval profit az volt bőven. Az oszta­lékokat két marokkal szórták és — summa, summárum — 1939-ben a profit felülmúlta, még az 1929-es rekordtörő évet is! Nekünk nincsen okunk kétel­kedni a munkaügyiminiszternő megállapításának hitelességé­ben. Sőt magunk is hasonló megállapításokra jutunk, amint a hatalmas iparvállalatok milli­ós és esetenként milliárdos pro­fitjának hírét olvassuk és a számkimutatásokban látjuk. Perkinséknek ez rendjén van. Ami fölött méltatlankodik a miniszternő, nem a nagy profit, (ez természetes) hanem az, hogy az Egyesült Államok mun­kásságának életszínvonala és életstandardja nem emelkedett a horribilis haszonnal arányo­san, SŐT EGYÁLTALÁN NEM IS EMELKEDETT! Figyelmezteti az illetékese­ket, hogy az 1940-es költségve­téseikben nefelejtsék ki a pro­fittermelő munkásokat és pro­fit csökkentés nélkül keresse­nek módot a közönség maga­sabb fogyasztási óhajának kie­légítésére. Hát egy asszonyság­tól ez egy szép karácsonyi üze­net. De, hogy a prolik jóllaknak e vele? az más kérdés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom