Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-23 / 1090. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00' One Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...................... 5c Csomagos. rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*@*»42 Az IWW és az állam-szocializmus (P) A forradalmi munkásmozgalom szempontjából feltétlen szükség van arra, hogy mindenki, aki részt vesz magában a munkásmozgalomban alaposan kell, hogy ismerje magát a munkásmozgalmat és annak célkitűzéseit, mert ha nem, akkor abba a tévedésbe eshet, hogy olyan mozgalmakba fecsérli idejét, mely nem célravezető. Az összes politikai pártok — beleértve azokat is, amelyek munkásjelzővel vannak ellátva — nem vezethetik a munkásosztályt tovább, mint az állam-kapitalizmushoz, vagy a jobb hangzás kedvéért az állam-szocializmushoz. Az állam-szocializmus magán a politikai képviseltetésen alapszik, ami magába véve bürokratikus és semmi esetre sem azt a funkcót töltheti be, amit egy ipari adminisztrációnak kell betöltenie. Annyiban különbözik a jelenlegi kapitalista rendszertől, hogy az állam lesz a munkáltató, aminek következtében az a párt lesz az uralkodó, amely az állam hatalmat meghódította. Az állam-szocializmus keretein belül a termelő munkás továbbra is proletár marad, annyi különbbséggel, hogy ezután már nem a magán kapitalizmus részére termel, hanem az állam részére. Sokan közömbösen bírálva a dolgokat, arra engedik ezt következtetni, hogy a munkásmozgalom különböző frakciói végeredményben úgy is egyért küzdenek — csak különböző módszereket használnak céljaik elérésére. Akik csak ennyire ismerik a különböző munkásmozgalmak célkitűzéseit, azok természetesen azt sem látják és nem tudják felfogni, hogy az állam-szocializmus és az ipari adminisztráció között milyen lényeges különbség van. Amig az állam-szocializmus politikai képviseltetés alapján működik — addig az ipari adminisztráció az ipari képviseltetésen alapszik. A kettő között nagyon lényeges különbség van. Amig az állam-szocializmusban éppen úgy, mint a mai kapitalista rendszerben rendesen az iparokhoz nem értő elemek ülnek a törvényhozó testületben, éppen úgy az állam-szocializmusban a politikai képviselők ülnek a végrehajtó testületekben. Amig az ipari képviseltetés alapján — nem úgy kell értelmezni, hogy talán hozzá nem értő és esetleg tanulatlan munkásokra lesz bízva a képviseltetés, mert ahogy ma is minden iparban vannak hozzáértő szakemberek — mérnök technikusok, vegyészek, akik ismerik egyes iparágaknak minden legkisebb részét, akik azután igazán tudják elvégezni a rájuk ruházott feladatot, hogy abban az iparban, amelyet ők képviselnek — mint hozzáértő szakemberek — nem fognak olyan baklövéseket elkövetni a köz kárára — mint az ahhoz nem értő politikusok teszik. A politikai képviseltetés még máskülönben is nagyon eltérő az ipari képviseltetéstől. Ahogy ma itt állítanak fel jelölteket a különböző néven nevezett politikai pártok, éppen úgy az államszocializmus alatt is, — de csak az uralmon lévő párt állíthat jelöltet (úgy mint ma van Oroszországban) kerültenként. Amig az ipari képviseltetés alapján, ahogy azt az IWW véli megvalósita- ni, minden ipar a saját ipari szervezetén keresztül választja meg a saját képviseletét az ipari adminisztrációba, akik a termelő munkásokat lesznek hivatva képviselni. Nem úgy mint a politikai képviseltetésnél — mindennél előbbre való a párt érdekeinek képviselete. Az IWW mint forradalmi ipari szervezet, nem hive az állam-szocializmusnak, hiszen célkitűzésében is csak az ipari adminisztráció megvalósításáért végzi a szervezés munkáját a munkások között, össze nem téveszthető ellentétek választanak el bennünket minden úgynevezett “munkás” párttól. A legnagyobb baj csak ott van, hogy amig az IWW nem akar az uj társadalomban teljhatalmi uralkodókat állítani — ezzel szemben minden politikai pártnak — de különösen a politikusoknak minden vágyuk az, hogy uralkodni akarnak. Ezzel szemben, ha maga a munkásosztály megfogja érteni a lényeges különbséget az állam-szocializmus és az ipari kormányzat között, bizonyára nem fog arra törekedni, hogy valamely párt diktatúráját helyezze a termelő munkások fölé, vagy még annál is többet engedve, hogy még a párt fölé önkényes személyi diktátort engedjen elhatalmasodni — mint magában Oroszországban. Ha azok a munkástömegek, akik csak azzal a szándékkal küzdenek és vesznek részt a különböző munkásfrakciókban, hogy a kapitalista rendszert szüntessék meg — ha tanulmányoznák azt a célkitűzést és magát a végeredményt, hogy mi különbség van a politikai pártok célja és az IWW által megalapozott ipari szervezet elmélete és gyakorlati keresztülvitele között, hát akkor bizony minden józanul gondolkozó munkás az ipari kormányzati rendszer megvalósításáért harcolna, mert maguk azok a munkások, akik politikai pártokban fecsérlik el idejüket — gondolatban ők is egy olyan rendszer megvalósításán álmodoznak, csak azt nem tudják megérteni, hogy egy ipari kormányzatot csak egy forradalmi ipari szervezet valósíthat meg, amire a politikai pártok sem nem hivatottak, sem képesek. Azok a munkások, akik érzik a kapitalista elnyomatás nehéz terhét és már arra az útra tértek, hogy küzdeni kell a mai rendszer ellen — vegyék maguknak azt a fáradságot is, hogy tanulmányozzák a kérdést, hogy a kapitalizmus megdöntése után milyen rendszer volna üdvös a termelő munkások részére. Vagy melyik volna az a rendszer, amely gazdasági egyenlőséget hozhat az összes termelésben résztvevőkre. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a legvéresebb szájú kommunista is, ha még maradt annyi értelmi képessége, hogy bírálatot tud tenni az állam-szocializmus és az ipari demokrácia között, bizonyára az ipari demokráciát választaná — mint az egyedüli üdvös célt a világ dolgozóinak a számára. Ezt akarja az IWW és minden olyan munkás, akik a kapitalizmust végleg megakarják szüntetni. Az “M—Plan” Amióta az uj világháború gyászos virágzásának jelenségei különböző színekben mutatkoznak Európában, itt az Egyesült Államokban is állandó beoltások történnek a háború rózsafájának újfajta virágoztatására. Arról egyáltalán nem esik szó, hogy az Egyesült Államok végérvényesen elkerüljék a háborút, csak arról van hangsúlyozott beszéd, hogy egyenlőre, hogyan kerülheti ki ez az iparilag hatalmasan fejlett ország a háborút és azon időre mik legyenek a teendőink. Egyszóval a háború rózsafája elültetve van, a gyökerei és bimbói gondos ápolás alatt vannak, csak a kivirágzás kérdése nincs eldöntve és a mesterséges ápolással kontrolálva van. Azon jelszó, hogy a “fegyverkezés a legjobb védelem” tulajdonképpen a háború precíz előkészítésének a munkálata. Érdekes azonban ügyelni, hogy micsoda hatalmas tényezővé vált az ipari fejlődés felismerése a múlt háborúhoz arányitva, amikor az ipari termelés ténye — csak már a háború megindítása után jelentett fontosságot. A mostani háborús készülődés legfőbb alapjai az ipari termelésre vannak összpontosítva olyannyira, hogy talán egyenlő, ha nem fontosabb tényezővé vált, mint a gyilkoló hadieszközök birtoklása. A közel húsz esztendős ipari tanulmányozásban, a kapitalista rendszer kormányzói felismerték azt, hogy rendszerük védelmére a legeredményesebb fegyver, az ipari termelés teljes hadügyi kontrolálása, az összes ipari alkalmazottak katonai felügyelet alá helyezése. Az uj háború esetén tehát a kidolgozott terv szerint a kormányrendszer lefoglalja az iparokat és a háborús szolgálatba vonja be azon ipartulajdonosokat »akiknek képzettségük a termelés további irányítását elősegíteni fogják, az ipari munkások pedig mint besorozott katonák ugyanolyan elbírálás alá kerülnek, mint a fronton a fegyverekkel harcoló hadsereg. Erre vonatkozó terv már teljesen kidolgozva van a Hadügyi Departmentben az úgynevezett Industrial Mobilization Plan, melyet röviden az “M-Plan” elnevezés alatt ismernek. És ez az mely gondolkozóba kell ejtse az ipari munkások tömegeit! Az ipari unionisták elmélete alapján, az ipari termelés átvételét “köztulajdonba” helyezését és irányítását hirdetjük a közszükségletre való termelés alapján. Az “M-Plan”alapján a kormányrendszer végrehajtja azt, amiért annyi sok munkásembert gyilkoltak le és börtönbe vettettek, a magántulajdon lefoglalását. Az ipari forradalmárok ellen a legnagyobb büntető eljárás azért volt, mert a magántulajdon kisajátítását hirdetni merték. Az “M-Plan” átal kisajátítandó ipartelepek, továbbra is a kapitalista osztályérdek javara lesznek üzembe tartva, de ez mitsem változtat azon a tényen, hogy a magántulajdon a kisajátítási műveleten ment át. Tehát azt a borzasztó nagy bűnt, amit a magántulajdon lefoglalása rejteget magában, a kormányrend- szer az előre kidolgozott tervezete szerint gyakorolni fogja. A kapitalista termelési rendszer vajúdása közben mindig újabb és újabb bizonyítékokat szolgáltat aziránt, hogy az ipari termelés azon fontos tényező, melyen a társadalmi rendszer fennállása vagy pusztulása alapszik. Azon előrelátó ipari forradalmárok, akik az Egy Nagy Szervezet alapján az uj társadalmi rendszer jövőjét annyira határozott tudással meglátták, (mint a legtöbb föltaláló) csak hosszú évekkel a haláluk után fedezik föl a nagy értéket és szobrot emelnek majd részükre. Az “M-Plan” háborús tervezete a kapitalista osztály érdekében végrehajtandó ipari lefoglalással követendő példát mutat. Ha jogos az iparok lefoglalása a kapitalista osztály érdekében, akkor jogos kell, hogy legyen a munkásosztály és az egész emberiség érdekében is. Persze a tervezet nem elég, ahhoz erő kell annak végrehajtására. És ahogyan ma a kapitalista osztály szervezett erejénél fogva saját maga alkotja meg jogait, ugyanúgy elfog jönni az idő, amidőn a munkásosztály szervezett erejénél fogva jogot fog formálni az iparok lefoglalási tervezetének a végrehajtására. \
