Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-23 / 1090. szám
1939 december 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal A BÉRMUNKÁSOK A TERMELÉS SZÍNTERÉN VANNAK MEGRABOLVA. OTT KELL FELVENNI A HARCOT (Folytatás az 1-ső oldalról) "Magyar ügyekbe UotnyeleskedünU" (Folytatás az 1-ső oldalról) rasztság, amely az ország lakosságának egy-harmadát teszi ki, a legnagyobb nyomorban van. Egy földnélküli család évi keresete alul van a 300 pengőn, ami napi 81 fillért tesz ki”. Miután az örökség szétosztása nem probléma — legszaporább a parasztság. Még a Gondosok is elképzelhetik, hogy napi 81 fillérből egy 4—6 sokszor nagyobb számú család miként “élhet”. Most azután vonjon még egyszer párhuzamot, hogy milyen jól és olcsón él a magyar nép, erre a számokkal spékelt egész megállapításra csak ann y i t jegyzek meg. Igazad van, nagy hazugság! Ne kotnyeleskedj a magyar nép helyzetébe, mert igaz embernek, ha a magyar nép helyzetéről ir elpirul az arca a szégyentől, hogy milyen rettenetes nyomorban és elnyomatásban szenved a magyar nép. Csak annak nem pirul az arca, akinek az arc-boritékját csizmatalpból szabták, miként Gondos urékét. IDEIGLENES BUCSUZKODÁS Tisztelt munkástársak: Bár nehezemre esik, de be kell jelentenem, hogy kéziratot nem küldhetek, mert a boss parancsát kell teljesítenem — dolgozni kezdtem. Majd ha a profit érdek megint úgy kívánja, hogy több időm legyen, akkor újra hozzálátok az Íráshoz, ha a szívbajom nem szól bele. Addig is elnézésüket kérem. A NAPTÁRT nemcsak megkaptam, de már 13 darabot el is adtam belőlük, őszinte véleményem az, hogy a naptár nagyon jó. A “Szervezett munkások között“ cimü cikk lelkesít és serkent. Ugyan ezt szeretném én is megírni magamról és a Goodrich munkásokról a jövő évi naptárban. ADY A KÖLTŐ ÉLETRAJZA — keresztmetszetét adja a magyar földmüvességnek és az ipari proletáriátus hallhatatlan lantosa viharos életének. OSZTÁLYOK ÉS ELLENTÉTEK — a forradalom kezdetén tanulságos történelmi részlet. Bemutatja a fekete grófokat, a Bánffyakat és az egész uralkodó osztályt mint azt a magyar proletárság igazi tanítómestere, Szabó Ervin bemutatni képes. Kovács, Zára, Pika, Vlasits munkástársak írásai mind jók. De az “öreg” Wágner igazán megmutatta, hogy ért a toliforgatáshoz! Nagyszerűen megfestette a múltat és jelent és megértetni igyekszik, hogy ha a jövőt másként akarjuk, hogy legyen, csakis a munkásoktól függ. Vagyok az Ipari Szabadság hive, Bischof. AKRONI HÍREK Nem szeretünk színdarabról tudósítást írni, mert könnyen vádolhatnak bennünket öndicsérettel. De a december 3-án tartott szinielőadásunk olyan erkölcsi sikerrel végző d ö 11, hogy kénytelenek vagyunk pár sort írni magunkról. Ekkor került bemutatásra. Akronban másodszor “Akiknek egy a sorsuk” cimü háborús dráma. Nem harctéri jelenet, a front mögött, egy kis magyar faluban történik és megrázó erővel mutatja be az otthon maradt férj nélküli asz- szonyok helyzetét, a háború okozta családi tragédiát, a harctérről hazatérő férj elkeseredését, amely majdnem gyilkolással végződik. A színdarabot csaknem telt ház mellett nézte vígig a közönség, ami szokatlan mert a legtöbben nem kedvelik a drámai jeleneteket. De ami még ennél is feltűnőbb volt, a közönség halotti csendben nézte végig a majdnem két órás előadást, holott máskor a drámai jelenetek közben hangosan szoktak beszélni. Most nem sikerült, mert gyakran kellett a szemeiket tö- rülgetni. A szereplőkről csak annyit. A közönség megállapítása szerint, — tultettek magukon. A szereplők nem is várnak külön dicséretet, hiszen mind a szervezet tagjai voltak. Az elért siker a legnagyobb dicséret. Az amerikai Happy Ending- ről meg a clevelandi munkástársak gondoskodtak , akik leadták a “Békekonferencia” cimü jelenetet a közönség óriási tetszése mellett. Majd Macsánszky János gyönyörű szavalata következett, mint utolsó szám. Az előadás után Bischof munkástársnő egy szép kézimunkát játszott ki a Bérmunkás javára ami $3.63-at jövedelmezett. A színdarab iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy január hóban Clevelandon is bemutatásra kerül. Nem mulaszthatjuk el megköszönni mindazoknak a tevékenykedését, akik munkájukkal hozzájárultak úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikerhez. Tudósitó. hozza a kapitalista rendszert ahhoz a fokhoz, midőn képtelen még csak kísérletet is tenni arra, hogy a szaporodó, lakosságot ellássa az élet szükségleteivel, ami viszont módot nyújt a dolgozóknak arra, hogy jobb rendszert létesítsenek. A huszadik század bizottságának tanulmánya, (Does Distribution Cost Too Much, 403 oldal $3.50) ugyanolyan tulajdonságú, mint valamennyi hasonló tanulmány, amely az ár- szabályozást célozza. Ugyanazt a szolgálatot teljesiti a készáru1 szétosztásának szakértője a gyárban. Ettől eltekintve, kimutatásuk táblázata is félreértésre ad alkalmat azáltal, hogy a különböző tételeket, mint költséget tüntetik fel. A gyáros áru termelésének 41 centes költsége például nem nevezhető egészében kiadásnak, mert abban benfoglaltatik már a haszon is. A többi tételekben feltüntetett különböző költségek is felesleges értéket képviselnek, amelynek hasznából a gyáros szintén osztozkodik a kereskedővel. A gyáros kapitalisták és azok akik bizonyos eljárás ellenőrzése felett rendelkeznek, utóbb már kezdik kikerülni a közvetítők szolgálatait, hogy ne kelljen a hasznot velük megosztani, amit egészben a munkásoktól rabolnak el. Úgy számítják, hogy azt teljes egészében maguknak képesek megtartani és a dolgozóknak dollárja pedig képtelen többet vásárolni mint azelőtt. Vagy megfordítva, ha esetleg többet képes volna vásárolni mint azelőtt. Vagy meg- sárolni mint azelőtt, akkor viszont kevesebb dollárja van, amivel vásárolhat, ami végeredményben egyet jelent a dolgozókra változatlanul. Alig szükséges elméletileg bizonyítani a szóbanforgó kérdést. A produkció teljes folyása, beleértve a közvetítő szétosztást is, nagyban olcsóbbodott az utóbbi években és mégis a dolgozók alig bírnak a megélhetés legelemibb határán maradni és sokan közülük pedig azon alul küzködnek létük fenntartásáért. Az egyetlen eredményre vezető ut a dolgozóknak, amelyben könnyebben hozzájuthatnak az élet javaihoz a rendszer megtámadása és ostromlása tényleges létalapjánál a termelés szinterén, ahol foglalkoztatva vannak. Lehetővé kell tenni, hogy a munkanélküliek minél nagyobb csoportja kerülján vissza a termelésbe azáltal, hogy leszállítják a munkaidőt a lehető legalacsonyabb .fokra a követelményeknek megfelelően és kiharcolják az őket megillető életnívót az össztermelők javára. Ezen az utón haladva végeredményben eljutunk az olyan rendszer megalapozásához, ahol a dolgozók ellenőrzésével folyik a termelés. Nem akarjuk ezúttal megrovásban részesíteni a fogyasztó szövetkezeteket, mert hiszen bizonyos előnyt mégis csak jelentenek a mai viszonyok között, azonban határozottan visz- szautasitjuk egyeseknek azon állítását, mintha azzal a dolgozók vásárló képességét észrevehetően, vagy érezhetően lehetne emelni. Ez nem jelent egyebet, mint illúziót, mert amint fentebb is magyaráztuk, a dolgozók a termelés színterén vannak megrabolva elsősorban, tehát ellene csakis ott lehet eredményesen a küzdelmet felvenni, a termelő erők egy nagy szervezetbe tömörítésével. John P. Pike (Ford, Ky.) Hinder Márton teljesen felgyógyult a torokrák szinlelt betegségéből, de a bányájába fektetett részvényesek, a magyar bányászok ezresei is megkerültek. Most fektetett bele “Egy tiszteletreméltó magyar csoport” 28 ezer dollárt, a “Szabadság” clevelandi napilap vásárlási üzletébe, de ezen összeg egy részét, mint hírlik — Himler tette le. Ebből megtanulhatnák a magyar bányászok, hogy az ő zsebrákjuk, nem azonos betegség a Himler-féle torokrákkal. A mai állapotokon csak azok csodálkoznak, akik csodákra vártak. — A várakozás, mindig kényelmesebb volt, mint a cselekvés és a gondolkozás. Révész Zoltán mtárs. Los Angeles, Cal.-ból a Bérmunkás Naptárról az alábbi kritikát Írja: A Naptárt megkaptam. Mellékelve érte kettő dollár, de többet ér! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Ne maradion magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
