Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-15 / 1067. szám

1939. julius 15.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

AMERIKAI MAGYAROK

Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY, Budapest

Az egyik budapesti napilap munkatársa előtt Báró dr. Rru- china Károly államtitkár, a magyar kiállítás (New York miniszteri biztosa, Szablya János a kiállítás társelnöke és Weich- inger Károly műépítész tanár, a magyar pavilon tervezőjének társaságában interjút adott a new yorki világkiállításról, a magyar pavilonról és háromhónapos amerikai tapasztalatairól.

Megemlíti többek között,1 hogy a kiállítás céljaira 200.000 pengős szerény összeget biztosított — részben az amerikai magyarság nyomása alatt — a magyar kormány, hogy a kiállításon Magyarország is részt vehessen, mert kezdetben azzal a gondolattal foglalkozott a kormány, hogy nem vesz részt a kiállításon anyagi fedezet hiányában.

Ehhez az összeghez a kiállítás rendező-bizottsága $50.000 adott a magyar pavilon érdekében — mint dr. Kruchina mondja — kiderült, hogy a magyar névnek Amerikában nemcsak becsülete, de hitele és tekintélye is van. Majd igy folytatja: Az előkészítés munkája során találkozott a magyar delegáció az amerikai szociálpolitika és munkásvédelem fejlettségével és az amerikai munkás-l szervezetek éberségével. Kiderült, hogy az épitőmunkás órabére 2 és fél dollár (kb. 7 pengő 62 fillér), hogy naponként csak fél 4-ig dolgoznak, vasárnap és ünnepnap semmi áron, még különmunkadijjazás ellef nében sem. Megállapították, hogy a hatalmas amerikai segítség ellenére sem tudott volna elkészülni a magyar pavilon az amerikai magyar munkások áldozatkészsége nélkül. Ingyen munkát vállaltak, vagy nagyon szerény bért kértek és saját szervezeteiknek inkább azt mondották, hogy a rendes megállapított összegeket kapták. (Szóval hazudtak — Szedő) Jellemző, hogy a pavilon takarításért a szabályozott árak szerint 2400 dollárt kellet volna fizetni, végül ezt is magyar munkások vállalták. A magyar kiállítás kormánybiztosa szerint az Amerikába szakadt magyar munkások hazafias érzése KESERNYÉS de sokkal jobban tartják magyarságukat mint az INTELLEKTUELLER.

Helyben vagyunk. Az egész new yorki kiállítással kapcsolatos és a nyilatkozatból fönteb- bi idézethez legyen szabad nekünk is egy-két szót megjeroknak jelentették be.

Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy mely okok idézték fel a harcot a Szövetségben és kik annak előidézői. A Szövetség központi tisztviselőinek reakciós törekvései és hatalmi őrületei nemcsak kiszámíthatatlan erkölcsi károkat okoztak a Szövetségnek, hanem jelentékeny összegű anyagi károkat is. Ily súlyos vétségért a legenyhébb büntetés amit a Szövetség tagsága kimérhet rájuk, az állásukból azonnali elmozdítás és az okozott anyagi károkért mint egyéneket felelősé tenni. Mennél tovább maradnak a központban, anpál súlyosabb károkat fognak okozni. A Szövetség tagságának cselekedni kell, még pedig haladéktalanul!

gyeznünk. Hisz mi magyarországi magyar proletárok vagyunk, testvérei azoknak a proletár amerikai magyaroknak kikről a miniszteri biztos beszél e jogcímen némileg joguk van hozzászóltam.

Talán kezdjük ott, hogy az a magyar kormány, amelyik súlyos tiz és százezereket pocsékol el olasz és germán kormányférfiak Magyarországon való ünneplésére, vájjon miért volt ezzel a kiállítással egyszerre oly szűkkeblű, hogy csak 200.000 pengőt utalt ki rá, holott, jól tudjuk azt a fasizta Olaszország királya és kíséretének magyarországi rövid látogatása majdnem ennek az összegnek háromszorosát igényelte. Nem akarunk ünneprontók lenni, de valahogyan úgy látjuk a kint élő magyar munkások balekfogása is belevolt (ingyen munka) ebbe, mint hazafias kötelességre való apellálás kalkulálva. Amerikai magyar proletártestvéreink, kiknek a vándorbotot ez a rendszer nyomta a markába és a garasos napszám mellett a főszolgabírók és csendőrök brutalitása űzte ki Magyar- országról. Mégis, akkor amikor a szájattépő hazafiaskodó érdek és percmagyarok intellektuellek a frázispuffogtatásoknál a demagóg jelszavaknál több áldozatot sem itt, sem Amerikában a magyarságért hozni nemcsak, hogy nem tud tudatlansága miatt, de lévén szó a zsebbenyulás és centek kiguberálásáról, nem is akar. Akkor az innen kiüldözött hazátlan bitang, a gaz forradalmár, a hazaáruló, az amerikai magyar munkás ugyanakkor gerincesen megmutatta, hogy munkaereje, tudása és áldozatkészségével termelő munkájával nagyobb, igazibb magyar amazoknál.

Jól tudjuk bár a kiállítás erkölcsi sikerét a Haynau-Horthy féle rezsim fölözi le saját helyzetének dicsőségére, de érezzük, tudjuk azt az amerikai kérges- tenyerü magyar proletártestvéreink áldozatkészségükkel egyedül és kizárólag a magyar nép segítségére kívántak lenni. Mi óhazai magyar proletárok reméljük azt, hogy az amerikai magyar munkásság nem áll meg félúton. A kiállítással kapcsolatban meggyőződhettek mit jelent erejük. Ezt az erőt használják föl arra is, hogy elősegítsék a magyar nép szabadság harcát a jelenlegi elnyomóival szemben, amit igen nagy áldozatokkal immár 20 év óta sajnos eddig eredménytelenül bár, de egyre fokozódó elszántsággal folytat.

Büszkék vagyunk elnyomatásunk közepette is arra, hogy amerikai magyar munkástársaink sokkal jobban megtartják magyarságukat, mint az intellektuellek.

Hogy hazafias érzésük kesernyés, e lap hasábjain át kérdezzük, vájjon akkor amikor U.S.- A.-i munkásterstvéreink éppen lapunk hasábjaiból szerezhetnek egyedül megbízható, objektiv infomációkat arról, hogy Magyarországon a rendszer urai bilincsekbe verve tartja rabszolgaságban a magyar népet, ha arról szerez tudomást, hogy az általa annakidején ki- birhatatlannak ismert főszolgabírói, csendőri, rendőri brutali- zálása nem, hogy csökkent volna, de megsokszorozodott erővel nehezedik a népre, akkor amikor kivégezték az ösztövér sajtószabadságot is, akkor amikor ha gondolatait valaki, szóban vagy írásban kifejti és nem a rendszert dicsőíti, ezér fogház jár, akkor amikor a rendszer politikai ellenfeleit a munkásokat ha elkapják nemcsak nyomorékká kinozzák, de ha elitélik durvábban kezelik mint a többszörös rablógyilkosokkal szoktak bánni. Ha tudják azt, hogy a sztrájkoknál a rendszer egész hivatalos aparátusa és csendőrsége, rendőrsége a munkáltatók szolgálatában áll és ily esetekben brutálisan igyekszik azt letörni és a filléres munkabér, garasos napszámot megvédelmezni. És még igy folytathatnánk oldalakon a sok, sok sérelmet, akkor igazán ha itt bent szuronyokkal a közhangulatot a kezükben levő rádió és irányított sajtón át és segítségével befolyásolhatják is, nem csodálkozhatnak azon, hogy az öntudatosabb, a magasabb életszínvonalon élő magyarság hazafiassága a frázisokat nem veszi be és kesernyés. Viszont ez becsületes és nyílt állásfoglalás is egyben.

Hogy az intellektuellek magyarságukat kevésbé tartják meg! Ez nem újság a mi számunkra. Látjuk szemeink előtt játszódik le az az átnyergelési folyamat, amely a germán fasizmus kezére akarja játszani Magyarországot. Az állami, városi tisztviselők, árja orvosok, ügyvédek stb. intellektuellek, mind mind nyelvüket köszörül- getik a germán csizma talpnyalására. Nézzük meg a nyilas mozgalom vezérkarát, amely mozgalom a hitleráj előőrse. Egyetlen munkás és paraszt sincs benne. Ellenben nyugdíjas katonatisztek, aktiv állami és városi tisztviselők és ügyvédek, orvosokból áll. Ezek itt Magyarországon tartják kezükben a hatalmat, parancsukra vág a csendőr puskatus a magyar paraszt ágyékába, vagy csattan a rendőrkard a magyar munkás hátán. Ezek a hazaárulók itt sem tartják meg magyarságukat, ha amazt jobb üzlet kiszolgálni. Nincs tehát mit csodálkoznunk azon, hogy ott Amerikában sem különböznek.

A munkások, parasztok azok akik évszázadokon át megőrizték és átmentették a magyar fajt, a magyar nyelvet. Itt az intellektuelek hazaáruló és fajt kiirtó hadát, lévén kezükbe az egész államaparátus egyelőre kipusztitani lehetetlen — ehhez már érik a helyzet — ellenben az amerikai magyar munkásság igen helyesen teszi, ha holmi papocskák, ügyvédecskék és egyébb hasonszőrű álmagyaroktól távoltartja magát, úgy egyénileg, mint szervezetileg. Ez a náció hirdeti önmagát “hivatott vezetőrétegnek”, hogy vezetésük mit jelent a magyarság számára, arra csak annyit nézzék meg hová juttatta 20 év alatt ez a társaság Magyarországot. Az ő magyarságuk mézédes mint az ópium, megszédül és elveszti józan Ítélőképességét az aki rájuk hallgat, ők fejősteheneknek tekintik csupán a magyar munkást és parasztot, úgy itt mint USA-ban és szerte a világon mindenütt, de kesernyés hazafiasság acélosabb és értékesebb is a magyar nép számára annyi bizonyos.

A magyar kiállítási pavilon főbejáratán ez az angol szöveg olvasható “Ezer esztendő óta él országunk Európában. Miként az Amerikai Egyesült Államok, mi is mindig szerettük a szabadságot. Mindig a legmagasabb emberi gondolatokért küzdöttünk”.

Idézzük ehhez a 17-ik század ismeretlen nevű kuruc költőjének egyik verssorát “elvész a nép .amely szabadság nélkül való” és tegyük hozzá Ábrányi Emil egyik verssorát “Jaj a hazának, mely rab ifjúságot — szül és nevel!”.

Sazabdsáharcban azonban a magyar parasztság és a munkásság harcol, mig az intellektuell itt is, ott is és mindenütt a kapitalizmus, a fasizmus mellett sorakozik föl és sajnos alig van ezen szabály alól kivétel.

Számíthatunk szabadságharcunkban rátok USA-i magyar munkástestvéreink . . . Hisz- szük nem csalódunk!

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat^ megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “ÜE A BÉRKÉN DSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül-