Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-15 / 1067. szám

1 oldal BÉRMUNKÁS 1939. julius 15. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Snbscription Rate«: ^ery évre ..................— $2.00 One Year__________$2.00 félévre ................ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám „ra .......... 5c Single Copy________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seer,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the 1 N D IT STRIA L WORKERS OF THE WORLD Szakmai határvonalak kialakulása a CIG-ban Mi viszont arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy minden­fajta politikus és minden politikai párt megalkuvó és ha a mun­kásság eró't képvisel és erőt bir felmutatni, puszta erejével ha­tást tud gyakorolni politikusokra és politikai pártokra egyaránt anélkül, hogy pártokba tömörüljön! Ezt az érvet igazolja be az az országos zűrzavar, amely bekövetkezett a WPA-n dolgozó munkások munkaidejének fele­melése és a vele kapcsolatos bérlevágás körül. A 130 órás munkahónap törvénye már módosítás alatt van Washingtonban, mikor e sorokat Írjuk. Törvényt döntenek a munkások egy sztrájkkal, amelynek élén sem politikusok, sem politikai párt nem áll. Adjatok ehhez a küzdelemhez annyit, hogy a munkásöntudat, ha legalább oly mértékben megnyilvánul­na min tamilyen mértékben hiányzik: ha a sztrájk élén nem egy kis töredéke állana a munkásoknak egy mégkisebb szakszerve­zeti basával, hanem egy forradalmi szervezet a milliós szervezett és osztálytudatos forradalmi munkásságot állítaná szembe egy hérlevágási törvénnyel és képzeljétek el azt a kapkodást, ami Washingtonban is kikerülhetetlenül bekövetkezne. Hogy a munksságnak nincsen szüksége politikai pártokra ügyének előbbreviteléhez: nincsen szüksége “jó” politikusokra, azok a rossz politikusok igazolják most be, akik ha a jelek nem­csalnak megfogják változtatani a munkások bőrére kiszabott törvényt. Tanuljatok pártfiak! Az alig két évvel ezelőtt megindult ülősztrájkok lezajlása óta, nagy utat tett meg a CIO. A szakszervezeti anyatej immár nemcsak a bőrén való átütéseken látható, hanem belső szerkeze­tében és összetételében is kezdi úgy bemutatni, mint aminek a tréningje a szakszervezetekből ered. Másszóval hiába festenék egyszínűre a zebrát. Amint az öreg természet esővel permetez­né szőrét bőrét, azonnal megjelennének csikjai. Mi IWW-isták, akik nemcsak kikristályositottuk a tudomá­nyos forradalmi ipari szervezkedés elméletét, hanem a gyakor­lati harcok ezreiben köszörültük élesre a harcibárdokat és takti­kákat az osztályharc hathatós viselkedéséhez, már a CIO kiin­dulásánál állítottuk, hogy úgy személyi összetétele, mint meg­alakításának indító okai igazolják, hogy nem alkalmas a forra­dalmi osztályharc vívására, de messzi esik és mindinkább el kell távolodjon a forradalmi ipari unionizmus tudományos megteste­sítésétől is. E felfogásunkban, mindenkori ellenségeink ortodoksziát, a szervezetünkhöz és szerkezeti formáihoz való dogmatikus ra­gaszkodást láttak. Jóakaróink viszont úgy okoskodtak, hogy az idők folyamán, ha majd a CIO gyakorlatban is bebizonyítja, hogy nem bosszú, hanem az idők felismerése hajtotta kialaku­lását — megfog változni a mi véleményünk is. Az okoskodások egyik vállfája sem nyert beigazolást. Kár- örvendés nélkül konstatáljuk, hogy a csalhatatlan gyakorlat, a szigorú bírálat és kritikák minden részletét a mi oldalunkra igazolta. E sorok írásakor már 11 General Motors üzeme ellen hivott ki sztrájkot a CIO kötelékébe tartozó UAW unió és minden üzemben csak a szakképzett munkások ügye és bére szerepel a követelések között. A tömegmunkások még birkafejeknek sem számítanak, vi­szonyuk, sorsuk és bérükre ha sor kerül — majd csak a sztrájk után lesz — ha lesz. E sztrájkok homlokképébe kerül a szerződé­ses elismerés és a kizárólagos tárgyalási jog, amely minden munkásérdek mellőzésével csak egyetlen sarkalatos pontot vesz figyelembe. MELYIK SZERVEZET LEGYEN A HIVATALOS PÉNZBEHAJTÓ VÁLLALAT? Az AFofL e? ahová Homer Mar­tin visszaterelt néhányezer hívőt, vagy a CIO kötelékébe ma­radt UAW? A mindjobban elterjedő sztrájk, amely a szakmunkások erejére' támaszkodik elismerési, juriszdikciós küzdelem, amelyet akkor is el kell veszítsen a munkásság, ha akármelyik szerve­zet kerül ki belőle győztesen. Az IWW megmásíthatatlan elviálláspontja értelmében, minden a munkáltatók ellen kihívott küzdelem igazolt és jog­cím sztrájktörésre nincsen. Még ebben a heccnek inkább beillő sztrájkban sem vagyunk hajlandók álláspontunkat megmásíta­ni. De azért nem ajánljuk, hogy harcos IWW-isták exponálják magukat egy olyan harcban, mint ami a GMC-nél folyik, mert világosan látható, hogy legjobb esetben is csak az egyik vezér­kar azon jogát biztosítja majd a győzelem, hogy adják vegyék a munkásokat. A CIO-ról e sztrájk kapcsán már nem nehéz megállapítani, hogy az a bizonyos fából vaskarika, amely ipari cégér alatt a szakmai határvonalakat ácsolgatja a munkások további szétta- golásának céljából. Politikai sztrájk, politikai párt nélkül Az IWW politikamentes szervezet. Tagjainak politikai né­zetébe nem avatkozik, de neveléssel oda hat és arra törekszik, hogy a politikusokban és a politikai pártokban felismerjék a munkásmozgalom ellenségeit. Sok-sok elméleti vitában kerültek olyan érvek a homloktér­be, hogy: nem volna e mégis csak jobb, olyan politikusokat hi­vatalhoz juttatni, akiktől mint munkásbarátoktól elvárhatnánk a munkásérdekek védelmezését? “A halottakról vagy jót vagy temmit” Néha nehéz betartani azt a polgári szokást, hogy a halot­takról, vagy jót, vagy semmit se írjunk. Nehéz azért, mert az amerikai magyar életből mind gyakrabban dőlnek ki figurák, akikről semmi jót Írni nem le­het. Viszont az elmúlás alkal­mával a hipokrata szerkesztők olyan könyhullatást mutatnak a nyilvánosságnak, hogy pálya- tévesztettségüket képtelenek palástolni. Ilyenkor bebizonyo­sodik, hogy rossz színészeknek inkább beillenének, mint jó új­ságíróknak. Nem kerülte el figyelmünket Fonyó Aladár halálhíre. Vele is úgy voltunk és vagyunk, mint akivel kapcsolatban nehéz be­tartani a közmondás első ciklu­sát, a “vagy jót”. Hát inkább elhallgattuk. Az elhallgatás an­nál könnyebb volt, mert létezé­séről már több mint húsz év óta nem akartunk tudni. Ami minket illet, hát régen kimur lőtt az árnyékvilágból, mert so­kunknak nem is élt soha. Kiszolgálta tollával a minden­kori reakciót. Újságírót ismer­tünk jobbat is rosszabbat is ná­lánál. Ennyi volna az egész. De ha már hozzátesszük, hogy mint a Horthyékat kiszolgáló New Yorkban megjelenő “Ame­rikai Magyar Népszava” cimü lapnak volt az elmúlt néhány évben a szerkesztője, akkor szabad megemlítenünk azt is, hogy alig néhány évvel élte túl azt az úgynevezett munkásuj Sá­got, amelynek szerkesztőségi tagjai között zöld korában he­lyet foglalt. Szegény “Előré”- ről van szó. Ott kezdte Fonyó Aladár is, mint sokan mások, akik a reakció táborához csatla­koztak, mert gyomruk bevenni volt képes azt a fajta kenyeret is, amilyent a papok sóztak va- jaztak és a reakció sütött. A kimúlt Előrének — Uj Elő- rének — Magyar Világnak, uj életre galvanizált vakbelében, a “Magyar Jövő”-ben is látunk egy bucsuzkodó cikket. Neu- wald H. Jenő búcsúzik az olva­sóktól és hivatalosan bejelenti, hogy “családi okok miatt” nem boldogíthatja többé az “elvtár­sakat”, a heti gázsi felszedésé­vel. Ezután majd csak cikken­ként szedegeti fel a heti járu­lékot, amig futja. Nem tudjuk, hogy milyen Neuwaldnak az állapota. Csalá­di körülményeit sem ismerjük ... De ha más állapota nem engedi, hogy a “Magyar Jövőt” és olvasóit állandó hetifizetés mellett boldogítsa tovább, hát áldja meg őt is Gross Reverend- nek a baptista Istene! Kisérje tekeryényes utain tovább Ladá­nyi new yorki páter gyűlölete, akit hiába kent pofon .... mégsem birt yisszaférkőzni egy ilyen papipofon által sem azok­nak a munkásoknak bizodalmá­ba, akiket becsapott és rutul cserbe hagyott! A new yorki polgári társada­lom, amint látszik sokkal finyá- sabb természetű a Neuwald ne­veltektől! Azokhoz nem birt visszaférkőzni, azok nem bocsá­tottak meg neki. Annak idején megírtuk, hogy a “Betyár” Magyar Világnak Mr. Neuwald fogta le a szemét. Az ő már jólismert és szakava­tott keze gyúrta össze a “Ma­gyar Jövőt” és amig olyan bá­bák foglalkoznak körülötte, nem sok és még reménytele­nebb jövő vár reá. A szelek szárnyán Clevelan- dig eljutó hírekbe keveredő “kuvik” hangokból nemcsak Neuwald “más családi állapo­tát” lehet kivenni, hanem azt is csicsergik a new yorki vere­bek, hogy bizalom, hitel és pénzmag hijján elődeinek sorsá­ra jut rövidesen. Minden okunk megvan a leg­teljesebb kételkedésre. Nem hisszük, hogy egy Neuwald, vagy bárki más aki hozzá ha­sonlít, egy bizonytalan los an­gelesi WPA munkáért, akár­milyen keveset jövedelmező fé- kerállást otthagyna! Mi őt úgy ismerjük, hogy erőszakkal “crow barral” lehetett csak a pozícióból elmozdítani egyetlen eset kivételével amikor a New Yorki Első Magyar' önképző Kör futni hagyta . . . Azért tehát bátorkodunk az “elvtársakat” figyelmeztetni, hogy nagy bajok kell legyenek New Yorkban és mi olyan gya­núperrel élünk, mintha egy pat­kány menekült volna el Neu­wald személyében, a megalku­vás posványába zátonyra futott hajóról. No de sebaj azért lehet ez családi ok is. Olyan család­ban, amelynek tagjai csuhások- kal fekszenek, Kossuthal éne­kelnek és Sztálinnál álmodnak akármi előfordulhat . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom