Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-15 / 1067. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1939. julius 15. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Snbscription Rate«: ^ery évre ..................— $2.00 One Year__________$2.00 félévre ................ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám „ra .......... 5c Single Copy________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seer,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the 1 N D IT STRIA L WORKERS OF THE WORLD Szakmai határvonalak kialakulása a CIG-ban Mi viszont arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy mindenfajta politikus és minden politikai párt megalkuvó és ha a munkásság eró't képvisel és erőt bir felmutatni, puszta erejével hatást tud gyakorolni politikusokra és politikai pártokra egyaránt anélkül, hogy pártokba tömörüljön! Ezt az érvet igazolja be az az országos zűrzavar, amely bekövetkezett a WPA-n dolgozó munkások munkaidejének felemelése és a vele kapcsolatos bérlevágás körül. A 130 órás munkahónap törvénye már módosítás alatt van Washingtonban, mikor e sorokat Írjuk. Törvényt döntenek a munkások egy sztrájkkal, amelynek élén sem politikusok, sem politikai párt nem áll. Adjatok ehhez a küzdelemhez annyit, hogy a munkásöntudat, ha legalább oly mértékben megnyilvánulna min tamilyen mértékben hiányzik: ha a sztrájk élén nem egy kis töredéke állana a munkásoknak egy mégkisebb szakszervezeti basával, hanem egy forradalmi szervezet a milliós szervezett és osztálytudatos forradalmi munkásságot állítaná szembe egy hérlevágási törvénnyel és képzeljétek el azt a kapkodást, ami Washingtonban is kikerülhetetlenül bekövetkezne. Hogy a munksságnak nincsen szüksége politikai pártokra ügyének előbbreviteléhez: nincsen szüksége “jó” politikusokra, azok a rossz politikusok igazolják most be, akik ha a jelek nemcsalnak megfogják változtatani a munkások bőrére kiszabott törvényt. Tanuljatok pártfiak! Az alig két évvel ezelőtt megindult ülősztrájkok lezajlása óta, nagy utat tett meg a CIO. A szakszervezeti anyatej immár nemcsak a bőrén való átütéseken látható, hanem belső szerkezetében és összetételében is kezdi úgy bemutatni, mint aminek a tréningje a szakszervezetekből ered. Másszóval hiába festenék egyszínűre a zebrát. Amint az öreg természet esővel permetezné szőrét bőrét, azonnal megjelennének csikjai. Mi IWW-isták, akik nemcsak kikristályositottuk a tudományos forradalmi ipari szervezkedés elméletét, hanem a gyakorlati harcok ezreiben köszörültük élesre a harcibárdokat és taktikákat az osztályharc hathatós viselkedéséhez, már a CIO kiindulásánál állítottuk, hogy úgy személyi összetétele, mint megalakításának indító okai igazolják, hogy nem alkalmas a forradalmi osztályharc vívására, de messzi esik és mindinkább el kell távolodjon a forradalmi ipari unionizmus tudományos megtestesítésétől is. E felfogásunkban, mindenkori ellenségeink ortodoksziát, a szervezetünkhöz és szerkezeti formáihoz való dogmatikus ragaszkodást láttak. Jóakaróink viszont úgy okoskodtak, hogy az idők folyamán, ha majd a CIO gyakorlatban is bebizonyítja, hogy nem bosszú, hanem az idők felismerése hajtotta kialakulását — megfog változni a mi véleményünk is. Az okoskodások egyik vállfája sem nyert beigazolást. Kár- örvendés nélkül konstatáljuk, hogy a csalhatatlan gyakorlat, a szigorú bírálat és kritikák minden részletét a mi oldalunkra igazolta. E sorok írásakor már 11 General Motors üzeme ellen hivott ki sztrájkot a CIO kötelékébe tartozó UAW unió és minden üzemben csak a szakképzett munkások ügye és bére szerepel a követelések között. A tömegmunkások még birkafejeknek sem számítanak, viszonyuk, sorsuk és bérükre ha sor kerül — majd csak a sztrájk után lesz — ha lesz. E sztrájkok homlokképébe kerül a szerződéses elismerés és a kizárólagos tárgyalási jog, amely minden munkásérdek mellőzésével csak egyetlen sarkalatos pontot vesz figyelembe. MELYIK SZERVEZET LEGYEN A HIVATALOS PÉNZBEHAJTÓ VÁLLALAT? Az AFofL e? ahová Homer Martin visszaterelt néhányezer hívőt, vagy a CIO kötelékébe maradt UAW? A mindjobban elterjedő sztrájk, amely a szakmunkások erejére' támaszkodik elismerési, juriszdikciós küzdelem, amelyet akkor is el kell veszítsen a munkásság, ha akármelyik szervezet kerül ki belőle győztesen. Az IWW megmásíthatatlan elviálláspontja értelmében, minden a munkáltatók ellen kihívott küzdelem igazolt és jogcím sztrájktörésre nincsen. Még ebben a heccnek inkább beillő sztrájkban sem vagyunk hajlandók álláspontunkat megmásítani. De azért nem ajánljuk, hogy harcos IWW-isták exponálják magukat egy olyan harcban, mint ami a GMC-nél folyik, mert világosan látható, hogy legjobb esetben is csak az egyik vezérkar azon jogát biztosítja majd a győzelem, hogy adják vegyék a munkásokat. A CIO-ról e sztrájk kapcsán már nem nehéz megállapítani, hogy az a bizonyos fából vaskarika, amely ipari cégér alatt a szakmai határvonalakat ácsolgatja a munkások további szétta- golásának céljából. Politikai sztrájk, politikai párt nélkül Az IWW politikamentes szervezet. Tagjainak politikai nézetébe nem avatkozik, de neveléssel oda hat és arra törekszik, hogy a politikusokban és a politikai pártokban felismerjék a munkásmozgalom ellenségeit. Sok-sok elméleti vitában kerültek olyan érvek a homloktérbe, hogy: nem volna e mégis csak jobb, olyan politikusokat hivatalhoz juttatni, akiktől mint munkásbarátoktól elvárhatnánk a munkásérdekek védelmezését? “A halottakról vagy jót vagy temmit” Néha nehéz betartani azt a polgári szokást, hogy a halottakról, vagy jót, vagy semmit se írjunk. Nehéz azért, mert az amerikai magyar életből mind gyakrabban dőlnek ki figurák, akikről semmi jót Írni nem lehet. Viszont az elmúlás alkalmával a hipokrata szerkesztők olyan könyhullatást mutatnak a nyilvánosságnak, hogy pálya- tévesztettségüket képtelenek palástolni. Ilyenkor bebizonyosodik, hogy rossz színészeknek inkább beillenének, mint jó újságíróknak. Nem kerülte el figyelmünket Fonyó Aladár halálhíre. Vele is úgy voltunk és vagyunk, mint akivel kapcsolatban nehéz betartani a közmondás első ciklusát, a “vagy jót”. Hát inkább elhallgattuk. Az elhallgatás annál könnyebb volt, mert létezéséről már több mint húsz év óta nem akartunk tudni. Ami minket illet, hát régen kimur lőtt az árnyékvilágból, mert sokunknak nem is élt soha. Kiszolgálta tollával a mindenkori reakciót. Újságírót ismertünk jobbat is rosszabbat is nálánál. Ennyi volna az egész. De ha már hozzátesszük, hogy mint a Horthyékat kiszolgáló New Yorkban megjelenő “Amerikai Magyar Népszava” cimü lapnak volt az elmúlt néhány évben a szerkesztője, akkor szabad megemlítenünk azt is, hogy alig néhány évvel élte túl azt az úgynevezett munkásuj Ságot, amelynek szerkesztőségi tagjai között zöld korában helyet foglalt. Szegény “Előré”- ről van szó. Ott kezdte Fonyó Aladár is, mint sokan mások, akik a reakció táborához csatlakoztak, mert gyomruk bevenni volt képes azt a fajta kenyeret is, amilyent a papok sóztak va- jaztak és a reakció sütött. A kimúlt Előrének — Uj Elő- rének — Magyar Világnak, uj életre galvanizált vakbelében, a “Magyar Jövő”-ben is látunk egy bucsuzkodó cikket. Neu- wald H. Jenő búcsúzik az olvasóktól és hivatalosan bejelenti, hogy “családi okok miatt” nem boldogíthatja többé az “elvtársakat”, a heti gázsi felszedésével. Ezután majd csak cikkenként szedegeti fel a heti járulékot, amig futja. Nem tudjuk, hogy milyen Neuwaldnak az állapota. Családi körülményeit sem ismerjük ... De ha más állapota nem engedi, hogy a “Magyar Jövőt” és olvasóit állandó hetifizetés mellett boldogítsa tovább, hát áldja meg őt is Gross Reverend- nek a baptista Istene! Kisérje tekeryényes utain tovább Ladányi new yorki páter gyűlölete, akit hiába kent pofon .... mégsem birt yisszaférkőzni egy ilyen papipofon által sem azoknak a munkásoknak bizodalmába, akiket becsapott és rutul cserbe hagyott! A new yorki polgári társadalom, amint látszik sokkal finyá- sabb természetű a Neuwald neveltektől! Azokhoz nem birt visszaférkőzni, azok nem bocsátottak meg neki. Annak idején megírtuk, hogy a “Betyár” Magyar Világnak Mr. Neuwald fogta le a szemét. Az ő már jólismert és szakavatott keze gyúrta össze a “Magyar Jövőt” és amig olyan bábák foglalkoznak körülötte, nem sok és még reménytelenebb jövő vár reá. A szelek szárnyán Clevelan- dig eljutó hírekbe keveredő “kuvik” hangokból nemcsak Neuwald “más családi állapotát” lehet kivenni, hanem azt is csicsergik a new yorki verebek, hogy bizalom, hitel és pénzmag hijján elődeinek sorsára jut rövidesen. Minden okunk megvan a legteljesebb kételkedésre. Nem hisszük, hogy egy Neuwald, vagy bárki más aki hozzá hasonlít, egy bizonytalan los angelesi WPA munkáért, akármilyen keveset jövedelmező fé- kerállást otthagyna! Mi őt úgy ismerjük, hogy erőszakkal “crow barral” lehetett csak a pozícióból elmozdítani egyetlen eset kivételével amikor a New Yorki Első Magyar' önképző Kör futni hagyta . . . Azért tehát bátorkodunk az “elvtársakat” figyelmeztetni, hogy nagy bajok kell legyenek New Yorkban és mi olyan gyanúperrel élünk, mintha egy patkány menekült volna el Neuwald személyében, a megalkuvás posványába zátonyra futott hajóról. No de sebaj azért lehet ez családi ok is. Olyan családban, amelynek tagjai csuhások- kal fekszenek, Kossuthal énekelnek és Sztálinnál álmodnak akármi előfordulhat . . .
