Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-09 / 1088. szám

DL939 december 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI MAGYAR EGYSÉG Az összes amerikai magyar lapokban vezércikkek jelentek meg abból az alkalomból, hogy az “Amerikai Magyar Szövet­ség” ügyvezető bizottsága gyű­lést tartott Washington, D. C.- ben. Ezek az írások mind arról áradoznak, hogy ime meg van már a magyar egység, vége van már a “Turáni átok”-nak, van már az amerikai magyarságnak egy védő szervezete, amely vé­delmet nyújt, úgy az egyéni, mint az általános sérelmekkel szemben. Nézzük meg tárgyilagosan azt, hogy a most Washington, D. C.-ben megnyitott Amerikai Magyar Szövetségi iroda, tény­leg képviseli e az amerikai ma­gyarságot és szervezeténél, ösz- szetételénél fogva alkalmas, ké­pes-e arra, hogy az amerikai magyarságnak annyira szüksé­ges védőszerve legyen ? SZÖVETSÉGEK: Az Amerikai Magyar Szövet­séggel egyidőben, egy másik ilyen alakulás is történt, amely az “Észak Amerikai Demokrati­kus Szövetség” nevet vette fel, amelyet a kommunisták az egy­ségfrontra kiadott moszkvai parancsra alakítottak, amely a párt kontrol alatt álló Munkás Otthonok, dalárdák, női körök és főleg az I.W.O. osztályok ala­kítottak meg, amelyhez antifas- izta jelszavai miatt egy kisebb rétegű polgári zsidó szervezet is csatlakozott. Ez az alakulat, amely tulajdonképen csak papí­ron volt meg, a Stalin-Hitler paktum után megszűnt, egy­részt mert a zsidó és liberális elemek ijedten menekültek el a kommunáéi barátoktól, más­részt mert a paktum lehetetlen­né tette a demokratikus és an- tináci jelszavak hirdetését. Az Amerikai Magyar Szövet­séget viszont az amerikai ma­gyarság megkérdezése nélkül az ő nevükben, a magyarság legre- akciósabb elemei alakították és vezetik ma is. Urak és papok ül­nek együtt és vindikálják ma­guknak azt a jogot, hogy az amerikai magyarság nevében beszéljenek. Ezen a nevezetes washingtoni gyűlésen, 6 pap, 7 jól fizetett egyleti tisztviselő képezte az ügyvezető bizottsá­got amelynek a titkáraként Himler Márton szerepelt. Ezeket az urakat, sem együttesen, sem egyenként nem tartjuk alkal­masnak az amerikai magyarság védelmére. A Református és Verhovay betegsegélyzők kongresszusai mondották ki a csatlakozást a Szövetséghez és nem az egyle­tek tagsága, rajtuk kívül 27 egyház és 87 egyén csatlako­zott, ami maga mutatja azt, hogy az amerikai magyarság annyira távol áll ettől az intéz­ménytől, hogy egy évi kamány után is csak 87 egyén csatlako­kozott hozzájuk. SZÜKSÉGES-E A VÉDELEM! Azt láttuk, hogy egyik ala­kulat sem képviseli az amerikai magyarság védelmét, mert amíg az első a moszkvai pa­rancs után igazodott, addig az utóbbi viszont a magyar kor­mány érdekének és utasításá­nak a végrehajtója. Pedig nagy szüksége volna egy védelmi szervre, még pedig a jelek szerint a közel jövőben a bevándorolt tömegek erős nyomás aló kerülnek és különö­sen a német és hozzátartozók­nak számított magyar bevándo­roltak. A mi uraink, ahelyett, hogy egységet kívánnának lét­re hozni a többi nemzetiségi csoportokkal a bevándoroltak védelmére, ma is a legnagyobb gondjuk, hogy a románok és csehek ellen dolgozzanak, amig Benes működése ellen füzetet adtak ki, addig egy lépést sem tettek a pennsylvániai, beván­dorlókat regisztráló törvények ellen, pedig azt a többi államok is követték volna, ha más nem­zetiségű csoportok nem támad­ták volna azt meg a bíróságon, amely azt alkotmány ellenesnek is mondta ki. Ezek az urak és papok ha ül­dözés lenne és valószínűleg lesz, akkor újból úgy mint a múlt­ban, Hűség Liga alakítással fognak maguknak jövedelmet biztosítani és a magyarságot ha lehet és alkalom adódik rá, ki­fogják árusítani, éppen úgy mint a múltban. EZEK ŐK! Hogy a Magyar Szövetség ve­zetői mennyire munkásbarátok, arra jellemző az a majdnem négy hasábos cikk, amely a Himler lapokban jelent meg a detroiti Chrysler sztrájkról, mint Gondos Sándor eredeti ri­portja, amelynek a bevezetőjé­ben már megállapítja azt, hogy “Budapesten nem tűrnének meg egy ilyen sztrájkot”. Azután le­írja színesen, hogy miként kop­lalnak a sztrájkolok gyermekei: A kis gyerek száját nem lehet bekötni. Az nyafog, sir, panaszkodik ha éhes. Furcsa, szivet tépő muzsi­ka ez. Kis gyerekek jajgatá­sa. Vájjon milyen fohásznak hallják a magasságban, oda­fent ötvenezer éhező kis gyermek sírását? Ha a gyermek nem kap te­jet, sok tejet és jó tejet, el fog senyvedni. Vézna és gyenge lesz egész életére. Ilyen gyerekekből nem fejlő­dik gyári munkára alkalmas férfi. Vájjon mi lesz ennél­fogva húsz esztendő múlva a detroiti automobil gyárak­kal ? Ez a város aligha ad ne­kik utánpótlást és megfelelő utánpótlás nélkül nem lehet háborúskodni! Szegény detroiti gyerekek! Ezek az igazi áldozatok. Ezt nem azért irja le Gondos ur, hogy támadja a munkáso­kat, a kizáró gyárost vagy az államot amely megtagadta a munkanélküli segély kiutalását, hanem, hogy a harcoló magyar munkásokat elriassza a harctól, hogy egyenetlenséget vigyen a munkások közé, kik olyan köve­teléseket állítottak fel, amelyet a gyár “soha sem fog megadni” és ez a gyárosok tervébe jól be­avatott tintakuli, már arról is tud, hogy szolidaritásból a Ge­neral Motors és a Ford is lezár­ja a telepeit, “ha mindgyárt egy-két évig kell is zárva tarta­nia a telepeket, ha addig nem is gyártanak semmit”. Ezek után tudni kell, hogy mi kényszeritette ezeket a mun­kásokat ebbe a harcba, hogy ilyen rém-mesékkel kelljen őket elriasztani a harctól ? Chrysle- rék őrült speedet vittek be a munkába, annyira, hogy a mun­kások képtelenek voltak ezt az iramot követni, másrészt pedig a legkisebb ok miatt is rögtön elbocsájtották a harcos munká­sokat, a munkások követelése az volt, hogy beleszólásuk le­gyen a munkairam és a fegyel­mi elbocsájtások ügyébe. Ma még ha nem is Gondosék félrevezetésére, de a unió vezé­rek árulására, le is mondanak arról a természetes jogaikról a munkások, de el jön az az idő, amikor majd a helyesen meg­szervezett munkások fogják megszabni a munkairamot és a munkások elbocsájtását, mint az már most megvan az IWW által kontrolált gyárakban, ahol azt hosszú hetekig tartó sztráj­kokkal érték el a munkások, de ott nem voltak sem jól fizetett unió vezérek, sem megfizetett prostituált újságírók, kik elad­hatták a munkásokat. Szabályszerű az, hogy a Ma­gyar Szövetség alakítására Ford adta az első összeget, hogy hálából annak a vezetői most hátba támadva a harcoló mun­kásokat, szolgálják az autógyá­rosok érdekeit. L. TISCHLER, DETROIT A szerkesztő munkástársam­hoz irt levelét, elintézésre, mint illetékes én kaptam meg. Igaza van önnek, nemcsak nekünk van jogunk megjegyzéseket tenni, hanem az OLVASÓINK­NAK is. A Bérmunkás minden olvasójának joga van ahhoz, hogy kifogásolja a lap cikkeit, még önnek is, ki pedig nem is olvasója a lapunknak, mert ha az volna, akkor nem kifogásolta volna a “kutyaemberek” cimü megjegyzéseimet, illetve akkor megjelölte volna a kifogásait, amely esetben annak készség­gel adtunk volna helyet lapunk­ban. A clevelandi zsidókról szóló cikkem, amely megelőzte a “Kutyaemberek”, cimü cikket nov. 11-én “Szégyenpadra” cim alatt jelent meg, ahol a követ­kezőket írtam meg: “Magyaror­szágon megkezdték a zsidótör­vény végrehajtását, a zsidó oi- vosok, ügyvédek, kereskedőse­gédek, tanárok, hivatalnokok, pincérek, irók stb. tízezreit dob­ták ki állásaikból családtagok­kal együtt, közel félmillió zsidót tettek ki az éhhalálnak, amel­lett, hogy elvették a polgárjoga­ikat”. Megírtam továbbá azt is, hogy a magyar parlament ak­kor tárgyalta a “földreform” törvényt, amely szerint minden zsidó birtok kisajátítható, vala­mint azt is, hogy befejezték a “felszabadított” felvidék és a ruthén föld iparigazolvány “re- vizióját”, amelynek az eredmé­nyeként egyetlen zsidó kereske­dő, vagy iparos sem kapott új­ra iparengedélyt. Megírtam azt is, hogy ugyan­akkor, amikor ez történt “oda­haza”, itt Clevelandon a cleve­landi magyar zsidók magyar zászlót szenteltek, amely alka­lommal a “zászlóanya” azt a hő kívánságát fejezte ki “hogy Er­dély és Bácska, Bánát is min- nél előbb felszabaduljon”, hogy “Éljen a Nagy-Magyarország”. De egyetlen szóval sem emlé­keztek meg a zsidóság sárbatip- rásáról Magyarországon. Hát mondja kedves Mr. Tischler nem igaz, hogy “Ezek az ostoba zsidók, kik kutya ter­mészettel birnak, tényleg meg is nyalják azt a kezet, mely vé­gig korbácsol rajtuk és megkö­szönik azt, hogy beléjük rúg­nak”. Ha önnek az a véleménye, hogy ez a “zászlószentelés” nem szégyene a zsidóságnak, úgy ir­ja meg és mi készséggel helyet adunk a véleményének. De téved ott, amikor azt ál­lítja, hogy Eötvös Károly “em­berekre és nem fajokra” értet­te az ő elméletét, mert például a magyar fajt a lóval azonosí­totta. Várva az “Ítélet mondását” azért is, mert én azt hiszem, hogy mi valamikor együtt mun­kálkodtunk a kommunista párt­ban és ön legutóbb a Hitler- Stalin paktumba megboldogult Demokratikus Szövetség ben volt aktiv, — ha nem tévedek. OROSZ-FINN HÁBORÚ “Roosevelt adminisztráció utasítására Finnország megtá­madta a békés, kis nemzeteket védő munkáshazát Szovjet- Oroszországot.” Idézet a kommunista lapok­ból. Jaj de nagyon szégyenlem, hogy valaha közéjük tartoztam. CSAK AZÉRT IS PULYKA EST LESZ NEW YORKBAN! Az egész amerikai sajtó vi­tatkozik azon, hogy mikor le­gyen megtarva az a szokásos Thanksgiving, melynek megtar­tásához szokásos lehetőséget a munkásosztály nagyobb töme­gétől elrabolták. Mi egyik hiva­talos napot sem vesszük tudo­másul mint pulykanapot, és ezennel saját magunk pulyka­napot proklamálunk a New York és környéki munkástár- sak részére még pedig, DECEMBER 9-ÉN szombaton, amidőn a Bérmun­kás Otthonban, 1351 Third Ave. PULYKA VACSORÁT rendezünk. A vacsora összes kellékeit a munkástársaink adományozzák, igy tehát min­den bevétel lapunk a Bérmun­kás és helyiségünk javát fogja szolgálni. Belépő jegy nincs! A vacsora ára 65 cent. Kezdődik este pont 8 órakor. Az IWW new yorki csoportja. Magyar IWW- irodalom van bó'ven a központban. Úgy intéz­zétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szük­ségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?

Next

/
Oldalképek
Tartalom