Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-09 / 1088. szám
DL939 december 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI MAGYAR EGYSÉG Az összes amerikai magyar lapokban vezércikkek jelentek meg abból az alkalomból, hogy az “Amerikai Magyar Szövetség” ügyvezető bizottsága gyűlést tartott Washington, D. C.- ben. Ezek az írások mind arról áradoznak, hogy ime meg van már a magyar egység, vége van már a “Turáni átok”-nak, van már az amerikai magyarságnak egy védő szervezete, amely védelmet nyújt, úgy az egyéni, mint az általános sérelmekkel szemben. Nézzük meg tárgyilagosan azt, hogy a most Washington, D. C.-ben megnyitott Amerikai Magyar Szövetségi iroda, tényleg képviseli e az amerikai magyarságot és szervezeténél, ösz- szetételénél fogva alkalmas, képes-e arra, hogy az amerikai magyarságnak annyira szükséges védőszerve legyen ? SZÖVETSÉGEK: Az Amerikai Magyar Szövetséggel egyidőben, egy másik ilyen alakulás is történt, amely az “Észak Amerikai Demokratikus Szövetség” nevet vette fel, amelyet a kommunisták az egységfrontra kiadott moszkvai parancsra alakítottak, amely a párt kontrol alatt álló Munkás Otthonok, dalárdák, női körök és főleg az I.W.O. osztályok alakítottak meg, amelyhez antifas- izta jelszavai miatt egy kisebb rétegű polgári zsidó szervezet is csatlakozott. Ez az alakulat, amely tulajdonképen csak papíron volt meg, a Stalin-Hitler paktum után megszűnt, egyrészt mert a zsidó és liberális elemek ijedten menekültek el a kommunáéi barátoktól, másrészt mert a paktum lehetetlenné tette a demokratikus és an- tináci jelszavak hirdetését. Az Amerikai Magyar Szövetséget viszont az amerikai magyarság megkérdezése nélkül az ő nevükben, a magyarság legre- akciósabb elemei alakították és vezetik ma is. Urak és papok ülnek együtt és vindikálják maguknak azt a jogot, hogy az amerikai magyarság nevében beszéljenek. Ezen a nevezetes washingtoni gyűlésen, 6 pap, 7 jól fizetett egyleti tisztviselő képezte az ügyvezető bizottságot amelynek a titkáraként Himler Márton szerepelt. Ezeket az urakat, sem együttesen, sem egyenként nem tartjuk alkalmasnak az amerikai magyarság védelmére. A Református és Verhovay betegsegélyzők kongresszusai mondották ki a csatlakozást a Szövetséghez és nem az egyletek tagsága, rajtuk kívül 27 egyház és 87 egyén csatlakozott, ami maga mutatja azt, hogy az amerikai magyarság annyira távol áll ettől az intézménytől, hogy egy évi kamány után is csak 87 egyén csatlakokozott hozzájuk. SZÜKSÉGES-E A VÉDELEM! Azt láttuk, hogy egyik alakulat sem képviseli az amerikai magyarság védelmét, mert amíg az első a moszkvai parancs után igazodott, addig az utóbbi viszont a magyar kormány érdekének és utasításának a végrehajtója. Pedig nagy szüksége volna egy védelmi szervre, még pedig a jelek szerint a közel jövőben a bevándorolt tömegek erős nyomás aló kerülnek és különösen a német és hozzátartozóknak számított magyar bevándoroltak. A mi uraink, ahelyett, hogy egységet kívánnának létre hozni a többi nemzetiségi csoportokkal a bevándoroltak védelmére, ma is a legnagyobb gondjuk, hogy a románok és csehek ellen dolgozzanak, amig Benes működése ellen füzetet adtak ki, addig egy lépést sem tettek a pennsylvániai, bevándorlókat regisztráló törvények ellen, pedig azt a többi államok is követték volna, ha más nemzetiségű csoportok nem támadták volna azt meg a bíróságon, amely azt alkotmány ellenesnek is mondta ki. Ezek az urak és papok ha üldözés lenne és valószínűleg lesz, akkor újból úgy mint a múltban, Hűség Liga alakítással fognak maguknak jövedelmet biztosítani és a magyarságot ha lehet és alkalom adódik rá, kifogják árusítani, éppen úgy mint a múltban. EZEK ŐK! Hogy a Magyar Szövetség vezetői mennyire munkásbarátok, arra jellemző az a majdnem négy hasábos cikk, amely a Himler lapokban jelent meg a detroiti Chrysler sztrájkról, mint Gondos Sándor eredeti riportja, amelynek a bevezetőjében már megállapítja azt, hogy “Budapesten nem tűrnének meg egy ilyen sztrájkot”. Azután leírja színesen, hogy miként koplalnak a sztrájkolok gyermekei: A kis gyerek száját nem lehet bekötni. Az nyafog, sir, panaszkodik ha éhes. Furcsa, szivet tépő muzsika ez. Kis gyerekek jajgatása. Vájjon milyen fohásznak hallják a magasságban, odafent ötvenezer éhező kis gyermek sírását? Ha a gyermek nem kap tejet, sok tejet és jó tejet, el fog senyvedni. Vézna és gyenge lesz egész életére. Ilyen gyerekekből nem fejlődik gyári munkára alkalmas férfi. Vájjon mi lesz ennélfogva húsz esztendő múlva a detroiti automobil gyárakkal ? Ez a város aligha ad nekik utánpótlást és megfelelő utánpótlás nélkül nem lehet háborúskodni! Szegény detroiti gyerekek! Ezek az igazi áldozatok. Ezt nem azért irja le Gondos ur, hogy támadja a munkásokat, a kizáró gyárost vagy az államot amely megtagadta a munkanélküli segély kiutalását, hanem, hogy a harcoló magyar munkásokat elriassza a harctól, hogy egyenetlenséget vigyen a munkások közé, kik olyan követeléseket állítottak fel, amelyet a gyár “soha sem fog megadni” és ez a gyárosok tervébe jól beavatott tintakuli, már arról is tud, hogy szolidaritásból a General Motors és a Ford is lezárja a telepeit, “ha mindgyárt egy-két évig kell is zárva tartania a telepeket, ha addig nem is gyártanak semmit”. Ezek után tudni kell, hogy mi kényszeritette ezeket a munkásokat ebbe a harcba, hogy ilyen rém-mesékkel kelljen őket elriasztani a harctól ? Chrysle- rék őrült speedet vittek be a munkába, annyira, hogy a munkások képtelenek voltak ezt az iramot követni, másrészt pedig a legkisebb ok miatt is rögtön elbocsájtották a harcos munkásokat, a munkások követelése az volt, hogy beleszólásuk legyen a munkairam és a fegyelmi elbocsájtások ügyébe. Ma még ha nem is Gondosék félrevezetésére, de a unió vezérek árulására, le is mondanak arról a természetes jogaikról a munkások, de el jön az az idő, amikor majd a helyesen megszervezett munkások fogják megszabni a munkairamot és a munkások elbocsájtását, mint az már most megvan az IWW által kontrolált gyárakban, ahol azt hosszú hetekig tartó sztrájkokkal érték el a munkások, de ott nem voltak sem jól fizetett unió vezérek, sem megfizetett prostituált újságírók, kik eladhatták a munkásokat. Szabályszerű az, hogy a Magyar Szövetség alakítására Ford adta az első összeget, hogy hálából annak a vezetői most hátba támadva a harcoló munkásokat, szolgálják az autógyárosok érdekeit. L. TISCHLER, DETROIT A szerkesztő munkástársamhoz irt levelét, elintézésre, mint illetékes én kaptam meg. Igaza van önnek, nemcsak nekünk van jogunk megjegyzéseket tenni, hanem az OLVASÓINKNAK is. A Bérmunkás minden olvasójának joga van ahhoz, hogy kifogásolja a lap cikkeit, még önnek is, ki pedig nem is olvasója a lapunknak, mert ha az volna, akkor nem kifogásolta volna a “kutyaemberek” cimü megjegyzéseimet, illetve akkor megjelölte volna a kifogásait, amely esetben annak készséggel adtunk volna helyet lapunkban. A clevelandi zsidókról szóló cikkem, amely megelőzte a “Kutyaemberek”, cimü cikket nov. 11-én “Szégyenpadra” cim alatt jelent meg, ahol a következőket írtam meg: “Magyarországon megkezdték a zsidótörvény végrehajtását, a zsidó oi- vosok, ügyvédek, kereskedősegédek, tanárok, hivatalnokok, pincérek, irók stb. tízezreit dobták ki állásaikból családtagokkal együtt, közel félmillió zsidót tettek ki az éhhalálnak, amellett, hogy elvették a polgárjogaikat”. Megírtam továbbá azt is, hogy a magyar parlament akkor tárgyalta a “földreform” törvényt, amely szerint minden zsidó birtok kisajátítható, valamint azt is, hogy befejezték a “felszabadított” felvidék és a ruthén föld iparigazolvány “re- vizióját”, amelynek az eredményeként egyetlen zsidó kereskedő, vagy iparos sem kapott újra iparengedélyt. Megírtam azt is, hogy ugyanakkor, amikor ez történt “odahaza”, itt Clevelandon a clevelandi magyar zsidók magyar zászlót szenteltek, amely alkalommal a “zászlóanya” azt a hő kívánságát fejezte ki “hogy Erdély és Bácska, Bánát is min- nél előbb felszabaduljon”, hogy “Éljen a Nagy-Magyarország”. De egyetlen szóval sem emlékeztek meg a zsidóság sárbatip- rásáról Magyarországon. Hát mondja kedves Mr. Tischler nem igaz, hogy “Ezek az ostoba zsidók, kik kutya természettel birnak, tényleg meg is nyalják azt a kezet, mely végig korbácsol rajtuk és megköszönik azt, hogy beléjük rúgnak”. Ha önnek az a véleménye, hogy ez a “zászlószentelés” nem szégyene a zsidóságnak, úgy irja meg és mi készséggel helyet adunk a véleményének. De téved ott, amikor azt állítja, hogy Eötvös Károly “emberekre és nem fajokra” értette az ő elméletét, mert például a magyar fajt a lóval azonosította. Várva az “Ítélet mondását” azért is, mert én azt hiszem, hogy mi valamikor együtt munkálkodtunk a kommunista pártban és ön legutóbb a Hitler- Stalin paktumba megboldogult Demokratikus Szövetség ben volt aktiv, — ha nem tévedek. OROSZ-FINN HÁBORÚ “Roosevelt adminisztráció utasítására Finnország megtámadta a békés, kis nemzeteket védő munkáshazát Szovjet- Oroszországot.” Idézet a kommunista lapokból. Jaj de nagyon szégyenlem, hogy valaha közéjük tartoztam. CSAK AZÉRT IS PULYKA EST LESZ NEW YORKBAN! Az egész amerikai sajtó vitatkozik azon, hogy mikor legyen megtarva az a szokásos Thanksgiving, melynek megtartásához szokásos lehetőséget a munkásosztály nagyobb tömegétől elrabolták. Mi egyik hivatalos napot sem vesszük tudomásul mint pulykanapot, és ezennel saját magunk pulykanapot proklamálunk a New York és környéki munkástár- sak részére még pedig, DECEMBER 9-ÉN szombaton, amidőn a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. PULYKA VACSORÁT rendezünk. A vacsora összes kellékeit a munkástársaink adományozzák, igy tehát minden bevétel lapunk a Bérmunkás és helyiségünk javát fogja szolgálni. Belépő jegy nincs! A vacsora ára 65 cent. Kezdődik este pont 8 órakor. Az IWW new yorki csoportja. Magyar IWW- irodalom van bó'ven a központban. Úgy intézzétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szükségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?
