Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-09 / 1088. szám

4 oldal

BÉRMllN RAS

1939 december 9.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. VV W

Előfizetni árak: Subscription Rates:

évre ..... $2.00 One Year ----- $2.On

félévre ............................... 1.00 Six Months — —-— 1-50

Egyes szám „ca .......... 5c Single Copy ....... 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders . 3<

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. Q.

Enlered as sec< id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.

___________

Published Weekly by the

ÍNDUSTRI A I WORKERS OF THE WORLD

<^jgg£*>42

A profit a fontos

Több akciót!

A magyarajku IWW-isták tevékenykedése a lapfentartás körül olyan mértéket mutatott a közelmúltig, amit kielégítőnek mondhatunk. A lapbizottság megértéssel vette tudomásul, hogy az utóbbi hetekben mutatkozó csappanás, a naptáragitációhoz való felkészüléssel volt kapcsolatos.

A naptár már megjelent és eljutott a legtávolabbi vidékre is. A vele való agitáció fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni. De másfajta tevékenységre is szükségre van!

Gyűlések és előadások tartása, különösen most, a háborús, zűrzavaros állapotok között, elengedhetetlen kötelesség.

New Yorkban, Clevelandon, Chicagóban annyi előadóképes munkástárssal rendelkezünk, hogy minden gyűlést könnyen elláthatunk. Hangsúlyozottan kérjük és elvárjuk minden magyarlakta városban élő munkástársainktól gyűlések tartását. Lépjetek akcióba!

A FINN-OROSZ DRAMA

(P) A kapitalizmus szempontjából semmi sem olyan fontos mint a jó üzlet. Ha üzletről van szó, akkor sem emberélet nem számit, sem az, hogy milyen körülmények között lehet üzletet csinálni. A jelenlegi európai háború, igen jó üzlet az amerikai tőkéseknek anélkül, hogy az amerikai fiatalságot kellene feláldozni. Amint az európai államok hozzáfogtak egymás kiirtásához az Egyesült Államok kapitalistái pedig körültekintőleg a piacok meghódításában látják újbóli nagymértékű fellendülésüket. Amig az európai államokat teljesen lefoglalja a háborúskodás és ezáltal nem gondolhatnak a világ piacának kielégítésére, addig az amerikai tőke ebben az irányban terjed mindenfelé.

A háború megkezdése előlit a délamerikai piacot úgyszólván Németország látta el árucikkekkel és most az Egyesült Államoknak jut a terep, vagyis a délamerikai államok kényszerűségből is kell, hogy a szükséges dolgaikat az iparilag fejlett U.S.A.- ből szerezzék be. Az Egyesült Államok kapitalistái azonban nem elégedtek meg csak azzal, hogy a délamerikai piacot megszerezzék, hanem még amellett szükségük van egy kis háborús profitra is; ezért a honatyák úgy határoztak, hogy a kiviteli törvényt úgy változtatták meg, mindenki vásárolhat háborús anyagokat az Egyesült Államokban, akiknek pénzük van és maguk vállalják annak innen való elszállítását.

Az Egyesült Államok tőkésosztálya mindenféleképen hozzá jutott a zsíros fazékhoz, még arra sincsen szüksége, hogy ténylegesen belekényszeritse az ország népét a tényleges háborúba.

A kaitalizmusnak mindig csak a profit a fontos és azt hisz- szük, hogy most az egyszer elég ovatos is lesz, nem talán azért mert sajnálnak néhány százezer proletár életet feláldozni s csatatereken — hanem azért mert, ha az Egyesült Államok ténylegesen háborúba mennének ez csak megnyirbálná a profitjukat a jelenlegi törvények szerint, mivel háború esetén maga a kormány rendelkezne a nagyiparok felett és Roosevelt mint az állam elnöke diktátori hatalommal kontrolálná a háborús iparokat, ami a nagytőkének nem igen volna Ínyére.

így hát az amerikai nagytőke próbálja kitolni a háborúba való tényleges beavatkozást, legalább is a jövő elnökválasztásig, abban a reményben, hogy akkor olyan embereket fognak a törvényhozó testületbe beválasztani, akik hívei a háborús profitnak s azokat a törvényeket mellőzik, amik esetleg a háborús profitot veszélyeztetnék. Maga a munkásosztály teljesen semleges — ha van is valamelyes véleménye, az olyan elenyésző — csak várják az ipari fellendülést és nem törődnek azzal, hogy a kapitalista osztály hogyan csinálja üzleti fogásait, abban a reményben, hogy majd gondoskodnak a munkanélküliek munkához jutásáról. Azok az elemek, akik néhány hónap előtt még a háború mellett kardoskodtak, a mi házi kommunistáink — de amióta Hitler- Stalinnal paktumot kötött — háború ellenesek. Nem azért mert a munkásszolidaritásuk diktálja azt, hanem azért mert félnek, hogy az Egyesült Államok esetleg nagy segítséget nyújtanak az angol és francia oldalra és ez által Stalin cinkostársa Hitler elmerülhet a világkatasztrófába. Az igazi forradalmi munkások elleneznek minden háborút amit a kapitalizmus kezdeményez és táplál annak a hitüknek reményében, hogy profitot csináljanak abból.

Minden háború, igy a jelenlegi sem különbözik a többi kapitalista háborúktól, lehet azonban, hogy kimenetelében fog kü- bözni a többi világháborúktól, ez csak a munkásosztálytól függ. Maga az a tény, hogy Oroszország is képviselve van a jelen háborúban, nem változtat a dolgók lényegén, még akkor sem, ha az orosz diktatúra rendszer kihatással lesz az egész Európára.

A feltörekvő emberiség szempontjából a legfontosabb fejleménye az kellene legyen a háború kimenetelének, hogy a profit rendszert szüntesse meg az egész világon, amire maga Oroszország nincsen hivatva. A dolgok szempontjából nem az a fontos, hogy a magán-kapitalizmust állam-kapitalizmussal cseréljük fel, ha már a kapitalizmussal tényleg végezni kell olyan munkát kell a munkásosztálynak végezni, amely a bérrendszert szünteti meg, amit jókívánságokkal elérni ugyan nem lehet, erre a munkásosztálynak szervezkedni kell.

(Folytatás az 1-ső oldalról)

tatták a németbarát náci érzelmű elnököt pártjával egyetemben és a Szovjettel való barátság hívét választották elnöké, mig a kormányt szociáldemokraták, agrár párt és a haladó párt alakította meg. Az uj kormányzat minden kérdést megegyezéssel rendezett a Szovjettel, 1938-ban a közös határt is véglegesen megállapították.

Ebben az időben nem voltak a Szovjetnek követelései, ezek csak a Hitlerrel való paktum alapján kerültek felszínre, amikor a balti államokat egymás után rendelte magához Stalin és hitlermódra adta át a követeléseit, amelyek egyet jelentettek a függetlenségük megszűnésével, ezeket a követeléseket Latvia, Estonia és Litvánia kénytelen-kelletlen aláírták, de a finnek a követeléseiket csak addig voltak hajlandók teljesíteni, ameddig azt a saját biztonságuk és függetlenségük megengedte.

Nem segített az imperialisták szokott nyomása a mozgósítás sem, úgy, hogy végül a fegyverekhez nyúlt a Szovjet, megtámadta Finnországot és most már Japán módra az általa alakított “demokratikus” finn báb-kormánnyal szövetséget kötve, tüzzel-vassal veri le az ellentálló finneket.

Az angol, francia, amerikai imperializmus uszításáról és a finnek támadásra való készülődésük nem egyéb mint dajkamese, nem mintha a fenti imperialista hatalmak nem volnának hajlandók adott esetben — ha a profit úgy kívánja — egy kis uszításra, de a jelen esetben az első kettő a Szovjet szövetségesével Hitlerrel van foglalkoztatva, úgy, hogy ha akarna sem tudna ma a finnek “védelmére” menni, nekik nem az uj háború kitörése, hanem annak az eltolása volna az érdekük, maga az amerikai imperializmus gazdaságilag érdektelen, vagy csak kis részben érdekelt Finnországban, semmi esetre sem any- nyira, hogy egy háború kifizető lenne.

Tehát az “uszító imperializmus” az csak mese, illetve ebben a konfliktusban csakugyan szerepel az imperialista törekvés, már ami a Szovjetet illeti, mert az egész finn kérdés csak a Szovjet imperializmus tényke- dési törekvéseit tükrözi vissza. Nevetséges az is, hogy Finnország készült megtámadni a

Szovjetet és Stalinék csak védekeztek, mert a kommunáci- kon kívül nem akad olyan agya- lágyult ember, aki elhigyje, hogy a finnek a több mint százszoros túlerővel harcolni akarnának.

De éppen ilyen buta, azonban sokkal aljasabb a másik hazugság, amelyet a kommunácik hangoztatnak, hogy a vöröshadsereg a szuronyok hegyén viszi előre a forradalmat, nemcsak azért, mert minden ország munkássága a marxi igazság alapján csak saját maga szabadíthatja fel magát, hanem azért is mert ha a finn burzsoázia teljesítette volna a követeléseket, úgy Stalinéknak eszük ágában sem volna, hogy a finn proletariátust “felszabadítsák”.

Mint ahogy meghagyták a kizsákmányolás alatt a let, észt és litván munkásokat, mert azok burzsoái kapituláltak a Szovjet előtt, sőt a már általuk “felszabadított” Vilna és környékének a proletáriátusát vissza ajándékozták a litván kizsákmányo- lóknak.

De hazugság az is, hogy a 20 év előtti bűneiért bünteti meg Finnországot, mert a német és a magyar reakció sokkal frissebb bűneit elnézi, pedig a moszkvai emigránsok között — ha Kun Bélát és társait kivégezték — ott van Bokányi Dezső és még pár száz magyar forradalmár, hát miért nem viszi a magyar határra őket is Stalin és az ottlevő vöröshadsereg szuronyain miért nem viszi előre a magyar forradalmat ? Miért nem kergeti el Horthyt a magyar proletáriátus gyilkosát, ha már Hitlerhez nem mer, vagy mint szövetségeshez nem akar nyúlni.

De Stalinék nem a világforradalmat akarják előre vinni, nem a kapitalizmust akarják meg- dönteni, hanem a niconalizmus- nak az orosz tömegekbe való bevitelével a saját uralmukat akarják megerősíteni és elterelni a tömegek figyelmét arról, hogy a 22 éves “átmeneti” diktatúra után, ma az állam fokozatos elhalása helyett, egy uj és minden eddiginél hatalmasabb bürokrata állam-szervezetet építettek ki, amely minden módon a saját uralmát kívánja biztosítani, a munkások elnyomatása árán.

Az Orosz-Szovjet, a Hitlerrel kötött paktum és a finn háborúval, halálosan kompromitálta