Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-15 / 1067. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939. julius 15. EGYRŐL-MÁSRÓL i Elmondja: Z. J. A Munkás Betegsegélyző Szövetség és a munkásmozgalom Az utóbbi időben a “Bérmunkás” hasábjain gyakran foglalkozunk a Munkás Betegsegélyző Szövetségben dúló ellentétekkel és ha a körülményeket figyelembe vesszük nemcsak megokolt ezen üggyel való foglalkozás, hanem egyenesen szükségszerű. Nem kevesebbről van szó, mint egy több mint három évtizedes munkásintézmény megvédéséről, amelyet rosszakaratú vezetők leakarnak téríteni arról az útról, amelyen több mint három évtizeden át haladt. A tagság jelentős százaléka ezen intézményt továbbra is megakarja tartani azon a színvonalon amelyen elindult megalakulásakor és haladt az utóbbi évekig. A központi vezetőség azonban visszaélve a tagság beléhelyezett bizalmával uj utakra akarja téríteni a Szövetséget, amely vesztét okozná. Hogy ezen üggyel a Bérmunkásban vagyunk kénytelenek foglalkozni, annak több oka van. Az egyik ok az, hogy munkásintézményről van szó, tehát a Bérmunkásnak, mint munkás lapnak meg kell világítani a bajokat. Ha az ügy nem olyan természetű volna, mint amilyen, talán a Szövetség hivatalos közlönye alkalmasabb tér lenne a bajok ismertetésére, az azonban nyilvánvaló, hogy az “ösz- szetartás” — a Szövetség hivatalos közlönye — a központ kezében van, annak szerkesztője, Az amerikai magyar munkásságnak a M. Bs. Szövetség nemcsak betegsegélyt és temetési költséget fizető intézménye, hanem oly társadalmi intézménye is, amely előiskoláját képezi a munkásmozgalomnak. A Szövetség megalakitói ezt a célt szánták a Szövetségnek és annak mindenkori építői azért váltak tagjaivá és azért munkálkodtak annak érdekében, mert ily célt szolgált. Ha egyszerű életbiztosításról, vagy betegsegélyről volna szó, azt kevesebb költséggel és mégkeve- sebb energia vesztességgel megszerezhetnénk az erre a célra alakult Üzletszerű magán biztositó társaságoktól, ahol havonként, félévenként, vagy évenként elküldjük, yagy házhoz jönnek és bekollektálják a befizetést és többre gondunk nincsen. A Szövetségnek azonban A M. Bs. Szövetség tagságának túlnyomó többsége — közöttük e sorok irója is — teljes bizalommal volt a központi tisztviselőség őszinteségét illetőleg a Szövetség iránt a konvencióig. Egyes osztályok benyújtottak alapszabály módosító indítványokat, amelyekkel 'a központi titkár és abba csak az ő véleményük láthat napvilágot. A velük ellentétben álló tagoktól és osztályoktól ismételten megtagadták a lap hasábjait. Ott ellenvéleménynek helyet nem adnak. A központi tisztviselők ilyen basáskodása több osztályt arra kényszeritett, hogy a központ megkerülésével körlevelekkel keresték fel az osztályokat. A new yorki 1-ső osztály pedig alapított egy időszerű lapot “Egyetértés” címmel, melyben úgy az ellenzéki osztályok, mint egyes tagok nyilváníthatják véleményüket. Azonban úgy a körleveleknek, mint az említett lapnak megvan az a hátránya, hogy azok az osztály titkárok kezébe kerülnek és sajnos vannak olyan kötelességet nem ismerő titkárok, akik a saját véleményük szerint ítélik meg az egész osztály tagságát. Ha ők nem egyeznek valamivel, akkor egyszerűen eldobják. A titkári kötelesség pedig az volna, hogy ami az osztály részére érkezik azt a gyűlés elé terjesztik. Ily körülmények között megtörténik, hogy több osztálynál a tagsághoz intézett felhívások csak az osztály titkárokig jutnak el. Ezen tényeket ismerve és figyelembe véve azt, hogy a Szövetség tagságának jelentős százaléka olvasója a Bérmunkásnak, ez bizonyul a legalkalmasabb fórumnak, hogy a Szövetség tagságához szólhassunk. amellett, hogy testvéries alapon támogatja tagjait az a hivatása is van, hogy megismertesse tagjaival a munkásosztály hivatását, a munkásmozgalom célját anyagilag és erkölcsileg támogassa a (nemzetközi) munkásmozgalmat. Ezen teljesítmények ugyebár nem válhatnak szégyenére oly intézménynek, amelynek tagsága legalább is 95 százalékban munkásokból áll és még az esetleges 5 százalék is, akik véletlenül nem bérmunkások, azok is rokonszenveznek a munkás- osztály törekvéseivel. Harminc és egynéhány éven keresztül nem volt ez ellen sekinek sem kifogása és a Szövetség többé- kevésbbé meg is felelt ezen hivatásának. Az utóbbi egy-két évben azonban furcsa tünetek jleentkeztek és a Szövetség 1938 évi konvencióján nagy robajjal kitörtek. nem egyeztünk, de úgy vélekedtünk, hogy a konvención ezek az ellentétek elsimulnak és a józan ész fog győzni. A múltban is voltak osztályok, melyek részben rosszakaratból, részben pedig tudatlanságból megmarni igyekeztek a munkásmozgalmat a Szövetségen keresztül, de a konvención kellő megvitatás után a tájékozatlanok felvilágosítást nyertek és belátták, hogy a Szövetségnek a munkásmozgalmat nem támadni, hanem támogatni kell, a rosszakaratu- ak pedig annyira eltörpültek, hogy szavazni sem mertek. Az 1938. évi konvención azokban egészen más tapasztalataink voltak. Amikor a konvenció megnyílt, már akkor nyilvánvaló volt, hogy sokkal nagyobb arányú rosszakarattal állunk szemben, mint bármely előző konvención és ami a legrosz- szabb, ez a rosszakarat egyenesen a központi tisztviselőktől nyert irányítást. Kiderült, hogy a munkásmozgalom elleni döfések azoktól az osztályoktól jöttek, amelyek közeli rokonságban vannak a központtal, illetve a központi tisztviselőkkel. A központi tisztviselők készítettek elő ezeket a tőrdöféseket a testvér, sógor és komákon keresztül, akik aztán igyekeztek, minden hozzáférhető delegátussal elhitetni, hogy a Szövetségnek csak az a baja, hogy a munkás- mozgalmat támogatja, vagy pláne, ha a Bérmunkást havi támogatásban részesíti. A fenti állításunk bizonyité- kául vegyük szemügyre a clevelandi 2-ik osztály szerepét, amelynek a testvér egyéni érdeke sokkal fontosabb, mint a Szövetség, vagy a munkásmozgalom. Somló Lipót központi titkárnak tesvér öccse Somló Sándor a 2-ik osztály elnöke és ennek kebelbarátja Siket Sándor a 2-ik osztály titkára. Még néhány puszipajtást magukkö- ré gyűjtve a 2-ik osztály minden tikentetben a központi titkár kezében van. A 2-ik osztálynak ezen díszes tisztviselői szövetségre léptek az amerikai magyar munkásmozgalom legalávalóbb renegátjával, Tárcái Lajossal és ez a' Clevelandban megjelenő lapjában a kloákák szennyébe mártott tollal irt az IWW és a Bérmunkás ellen. A 2-ik osztály tisztviselőinek volt rá gondja, hogy a szennyes irás a konvenció delegátusai elé kerüljön. Hogy Tárcái nem önmagától irta szennyes támadásait az nyilvánvaló ha tudjuk azt, hogy a csomag lapot, melyben a támadást irta egyenesen a központi irodába küldte már napokkal a konvenció előtt és ott hevert a központi titkár Íróasztala alatt a konvencióig. Bár Siket Sándor közben járt, hogy ezek a lapok oda kerüljenek, de hogy a gyanút elhárítsa, küldetett Tárcáival egy Special Delivery levelet ugyancsak a központi irodába Siket névre, melyben felkérte, hogy a lapokat ossza szét a delegátusok között. Annak oka, hogy Tárcái az IWW és a Bérmunkás ellen irt az, hogy a Szövetségben az IWW tagjai képviselik a munkásmozgalmat és azon keresztül támogatta leghatásosabban a nemzetközi munkásmozgalmat. A központi tisztviselők tudták azt, hogy amikor a Szövetséget megakarják fosztani munkás jellegétől, akkor az IWW magyar tagjaival kerülnek szemben és ezért kellett a szennylapban megtámadni az IWW magyar tagjait és a Bérmunkást. Egy másik eset a 106-ik osztálynál történt, amelynek központi elnökünk Gross Henry is tagja. A munkásmozgalomnak ez a másik renegátja sajátkezű aláírásával ellátott levélben szólította fel a 106-ik osztlyt, hogy indítványozzák a támogatás megvonását a Bérmunkástól és egyben utasításokkal látta el az osztályt, hogy bizonyos alapszabály módosító kérdésekben milyen álláspontot foglaljanak el és kiket jelöljenek központi tisztviselőknek, természetesen önmagát jelöltette központi elnöknek. Ugyancsak a 106-ik osztálynál egy régen kimaradt tagot visszahelyeztek jogaiba és delegátusnak választották a konvencióra, mert az illető esküdt ellensége a munkásmozgalomnak és nagy szája van. Hasonló bizonyítékok százai állnak rendelkezésünkre, azonban a fent említett néhány is elégséges ahhoz, hogy minden józanul gondolkodó szövetségi tagot meggyőzzön arról, hogy milyen aknamunka folyt és folyik a Szövetségben. Ezzel elsősorban azt akarják elérni, hogy az osztály tudatos tagjait a Szövetségnek kiugrasszák és aztán ezektől megszabadulva leépítsék a Szövetséget a reakció posványába. Számításuk azonban balul ütött ki. Az osztálytudatos tagok nem ugrottak ki, hanem harcba szálltak a reakciós központi tisztviselőkkel a Szövetség megvédelmezésére. Miután látták, hogy a Szövetség tagsága mindnagyobb számmal tiltakozik a központi tisztviselők aknamunkája ellen, az ellenzéki tagoktól, megkísérelték kizárásokkal megszabadulni. Az alapszabályok minden idevonatkozó pontjának felrúgásával egyszerre hat clevelandi tagot zártak ki az osztály megkérdezése és beleegyezése nélkül. Miután minden tiltakozást figyelmen kívül hagyott a központ a kizárt tagok az Ohio Insurance Departmenthez fordultak a kizárás jogos, vagy jogtalanságának megállapításáért, de az ügy oly hosszú ideig volt vizsgálat alatt, hogy a központi tisztviselőség már biztosra vette győzelmét és közben vérszemet kaptak még több tag kizárására. Ez alkalommal a támadást a new yorki 1-ső osztály ellen irányították, amelynek elnökét és titkárát zárták ki és az osztályt egyszerűen feloszlatták. Az osztály tagjait, azok megkérdezése nélkül áthelyezték másik osztályhoz, amit az 1-ső osztály tagjai természetesen nem vettek tudomásul és a központi tisztviselők arcába vágták úgy a kizárási, mint a feloszlatási határozatot. Amig a központi diktátorok az 1-ső osztály tagjai felett ítélkeztek az Ohio Insurance Department döntést hozott és annak minden pontja a központi diktátorokat bélyegzi meg. A kizárt tagokat záros határidőn belül vissza kell helyezzék a kizártak által elfogadható feltételek mellett, ellenkező esetben a Szövetség elveszíti működési engedélyét az egész államra. Annak dacára hozott ily döntést az Insurance Department, hogy a központi tisztviselők minden denunciálást is igénybe vettek a kizártak ellen. Még az sem segített rajtuk, hogy a kizártakat IWW-isták- nak, robbantóknak, forradalmáMiért vagyunk tagjai a Szövetségnek? Mik a harc indító okai?