Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-09 / 1088. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 DEC. 9 NUMBER 1088 SZÁM A “KANADAI MAGYAR UJSAG” TAPSOL A SZIGORÚ CENZÚRÁNAK Kanada magyarságát, két, hetenként kétszer megjelénő ma­gyar lappal boldogítják agyon. Jellemző, hogy a lapokból élőskö­dő két társaság között, állítólagos világnézeti különbségek dacá­ra sincsen különbség. Az egyik kanadai magyar lap, a távolnyu­gati részeken operál, a másik viszont a keletin. A két malomban őrölő' riválisok, MAGYAR MÓD-1^ RA gyömöszölik egymást, mint­egy bizonyítékára annak a régi öreg mondásnak, hogy “sok a vadász és kevés a fóka”. LETÜNŐBEN AZ IPARI FEL- LENDÜLÉS SZIVÁRVÁNYA Nem szokásunk, a kanadai magyar lapokkal való perleke­dés. Egy-egy példányuk átte­kintése után, az undor és saj­nálkozás váltakozó érzelmei kö­zött lökjük az őket megillető helyre, a szemétkosárba. Az emberi jellemtelenségek és gyarlóságok között, kevés dolgot tartunk utálatosabbnak, mint az álhazafiasságot. Lett, légyen az, a piros-fehér-zöld, vagy olyan vörös lepedőbe bur­kolva, amelyen a sarló és kala­pács díszeleg, nyíltan, vagy tit­kon . . . Nincsen hát mit irigyelni azon a kanadai magyarságon, kiket nyavalyás, szellemi göthö­sök trágyalébe mártott tollal boldogítanak kétszer hetenként. Ennek okán nem szóltunk bele azokba az úgynevezett sajtóvi­tákba, amelyeket a nem épen becézően hangzó — de rájuk il­lő “Nagypiszkos és Kispiszkos”- ban (igy nevezik a lápokat a kanadai magyarok) lefolytat­tak. A Horthyék szolgálatában (és valószínű zsoldjában is) megjelenő “Kanadai Magyar Újság” november 28-iki számá­ban megjelent, egy cikkre hív­ták fel figyelmünket, amelynek elolvasása után úgy éreztük, hogy meg kell törnünk a hallga­tást. A nevezett kanadai “pisz- kos”-ban, a kormány cenzúrá­ján őrjöngő eksztázisba esik va­lamelyik tintakuli és miközben praclijait vörösre tapsolja a külföldi lapok kitiltásán, soro­zatos denunciálást követ el, ka­nadai laptársa, a “Kanadai Ma­gyar Munkás” és a mi lapunk a “Bérmunkás” ellen is. A gyalázatos denunciáláshoz, az adta meg az impulzust, hogy a náci-bolsi frigyet dicsőítő “Magyar Jövő” szintén a kitil­tott lapok között szerepel. Hogy tuljadonképpen mi is az aminek oly nagyon örülnek a horpadt mellű kanadai álhazafiak? A sajtó cenzúra és denunciálás \ ronda dokumentumát szószerint nyilvánosságra adjuk. íme: (Folytatás az 5-ik oldalon) EMLÉKEZZETEK AZ OSZTÁLYHARC RABJAIRA Már süvítenek a hideg őszi szelek, mint a közelgő kemény télidőnek előfutárjai. Ilyenkor, minden öntudatos munkásnak figyelmét kell felhívjuk, hogy valamennyiünknek vannak kö­telezettségeink, amelyeket le kell rónunk, az osztályharc rab­jai iránt, akik legdrágább kincsüktől, szabadságuktól meg­fosztottam börtönökben sinylődenek. Ez évi karácsonyi gyűjtési akciónkat már folyamatba tet­tük. Ennek az akciónak az a célja, hogy tetemes összeg támo­gatást birjunk nyújtani, az osztályharc minden foglyának és kintlevő családtagjaiknak. Minden tagunk, minden pártolónk iparkodjon tehát leróni kötelességét és ebben a nagy, emberi munkánknak végrehajtá­sában, ki-ki tehetségéhez mérten, támogassa az osztályharc rabjaiért inditott akciónkat. Mindennemű támogatást küldjétek a GENERAL DE­FENSE COMMITTEE címére, 2422 N.Halsted St., Chicago, 111. A FINN-OROSZ DRAMA Irta: KOVÁCS ERNŐ A lapunk múlt heti számában megirtuk a finn-orosz drámá­nak az előjátékát, ma már a véres színjáték első felvonása fo­lyik, tekintve az erőviszonyok, aránytalan egyenlőtlenségét, bi­zonyos, hogy a következő számban már a dráma végjelenetét írhassuk meg. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjö­vedöljük, hogy a végszónál, a<í>-----------------------------------------­porondon marad Finnország és ami sokkal nagyobb katasztró­fa az egész világ munkásmoz­galma is. A szovjet urai alaposan meg­tanulták hü szövetségesük Hit­ler taktikáját és az egész szín­játék csak ismétlése volt an­nak a komédiának, amit Hitle- rék az osztrák-cseh-lengyel krí­zis alkalmával, a világ szemé­ben való porhintésül eljátszot­tak. Programszerűen következtek. Hetekig tartó propaganda a szovjet biztonságról, a finn im­perializmus provokáló, háborús, készülődéséről, amely mögött az amerikai-angol-francia nagytő­ke áll. Unalomig hirdették a szovjet legényei, hogy a 3 és fél milliós Finnország meg akarja támadni a 180 milliós Szovjetet, amelynek a bizonyítására kita­lálták a hitleri metódus szerin­ti határincidenseket, amelyek után már a recept szerint kö­vetkezett, ala Lengyelország, a megnemtámadási szerződés fel­mondása, a diplomáciai viszony Teljes szélcsend uralkodik az embargo viharfrontján. Hóna­pok óta az egyetlen fontos kérdés csak az volt, hogy az amerikai tarthatatlan helyzeten, mely a munka szinterén és a segély te­lepeken mindig nagyobb és nagyobb méretekben mutatkozik csakis az embargo feloldásának következtével oldható meg. Ezen ^a kérdésen rágódott az egész politikai vezérsereg pró és kont­ra ezzel traktálták követőiket. A vita hevében egész megfe­ledkeztek arról, hogy jön a tél és a segélyzésekhez hozzá szok­tatott tömegek ellátásáról is jó lesz gondoskodni. Mert végre is az uralkodók jól felfogott érde­ke megköveteli, hogy az eset­leges lázadásoktól mentve le­gyenek és az éhezők táborát le­galább annyira ellássák élelem­mel, hogy nyomorúságos hely­zetükbe beletörődjenek. Mindent elintéz az embargo felnyitása, zúgott végig az egész országon. A munkanélkü­liek milliói kerülnek vissza a munkatelepekre a háborús fel­szerelések előállítására. Sok százezrek lesznek foglalkoztat­va a hadifelszerelések szállítá­sával. Ezután következik aztán az a természetes folyamat, hogy a munkához jutott milliók vásárolni fognak és az egész termelés holtpontra jutott vér­keringésébe uj vért ömleszte­ttek és a kapitalista termelés néhány hét múlt el és legalább újra a rendes kerékvágásba zökkenik át. Az embargo feloldása óta jó gyöngén látható fellendülésnek kellene már mutatkozni a ter­melési rendszer vonalán. Ehe­lyett mit látunk. Azt, hogy egy­két ipartelepet kivéve, a leg­több iparban csökkentik a ter­melést, a szállító munkások ez­rei kerültek a munkanélküliek táborába a hajó szállítási ipar­ban különösen. Pl. csak New Yorkban 6 ezerre becsülik a munkanélküli hajózási munká­sok számát. A ruhaiparban szintén teljes a pangás, dacára annak, hogy állítólag Anglia az ezer millió homokzsák rendelés mellé fél millió férfi télikabát rendelést adott le. Viszont általános tu­datban van az, hogy az Egye­sült Államok fölraktározott ru­hatelepeiről még 5 millió kabát kiszállítás sem hozna fellendü­lést, legfeljebb csak egy pár hétre adna munkát. És, hogy állunk az építési iparral, csak ott, ha nem hátrább, ahol az embargo felnyitása előtt vol­tunk. Az egyes iparokban tapasztal­ható kis javulás fölé ijesztő méretekben jelentkezik a többi (Folytatás az 5-ik oldalon) megszakítása és a hadsereg megindítása. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy nekünk egy csepp okunk sincs védeni a nemzetközi tőké­seket, lett légyenek azok bár­mely ország urai, de szükséges az, hogy szétszedjük a Szovjet hazugságait, amelyeket a világ és amelyet a szükebb híveik a kommunisták felé hangoztat­nak. Amint tudjuk, hogy Finnor­szág az orosz forradalom után szakadt ki Oroszországból és újból függetelenitette magát. A munkások felszabadulási törek­vését Báró Mannerheimer tá­bornok német segítséggel vér- befojtóttá és az utána uralomra kerülő reakció egész 1937-ig mint erősen németbarát uralom veszélyeztette, mint német fel­vonulási terület a Szovjet biz­tonságát. Különösen Hitler ura­lomra kerülése után. Maguk a finn tömegek rossz szemmel nézték uraik náci barátságát és az 1937-es választáson megbuk- (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom