Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-09 / 1088. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 DEC. 9 NUMBER 1088 SZÁM A “KANADAI MAGYAR UJSAG” TAPSOL A SZIGORÚ CENZÚRÁNAK Kanada magyarságát, két, hetenként kétszer megjelénő magyar lappal boldogítják agyon. Jellemző, hogy a lapokból élősködő két társaság között, állítólagos világnézeti különbségek dacára sincsen különbség. Az egyik kanadai magyar lap, a távolnyugati részeken operál, a másik viszont a keletin. A két malomban őrölő' riválisok, MAGYAR MÓD-1^ RA gyömöszölik egymást, mintegy bizonyítékára annak a régi öreg mondásnak, hogy “sok a vadász és kevés a fóka”. LETÜNŐBEN AZ IPARI FEL- LENDÜLÉS SZIVÁRVÁNYA Nem szokásunk, a kanadai magyar lapokkal való perlekedés. Egy-egy példányuk áttekintése után, az undor és sajnálkozás váltakozó érzelmei között lökjük az őket megillető helyre, a szemétkosárba. Az emberi jellemtelenségek és gyarlóságok között, kevés dolgot tartunk utálatosabbnak, mint az álhazafiasságot. Lett, légyen az, a piros-fehér-zöld, vagy olyan vörös lepedőbe burkolva, amelyen a sarló és kalapács díszeleg, nyíltan, vagy titkon . . . Nincsen hát mit irigyelni azon a kanadai magyarságon, kiket nyavalyás, szellemi göthösök trágyalébe mártott tollal boldogítanak kétszer hetenként. Ennek okán nem szóltunk bele azokba az úgynevezett sajtóvitákba, amelyeket a nem épen becézően hangzó — de rájuk illő “Nagypiszkos és Kispiszkos”- ban (igy nevezik a lápokat a kanadai magyarok) lefolytattak. A Horthyék szolgálatában (és valószínű zsoldjában is) megjelenő “Kanadai Magyar Újság” november 28-iki számában megjelent, egy cikkre hívták fel figyelmünket, amelynek elolvasása után úgy éreztük, hogy meg kell törnünk a hallgatást. A nevezett kanadai “pisz- kos”-ban, a kormány cenzúráján őrjöngő eksztázisba esik valamelyik tintakuli és miközben praclijait vörösre tapsolja a külföldi lapok kitiltásán, sorozatos denunciálást követ el, kanadai laptársa, a “Kanadai Magyar Munkás” és a mi lapunk a “Bérmunkás” ellen is. A gyalázatos denunciáláshoz, az adta meg az impulzust, hogy a náci-bolsi frigyet dicsőítő “Magyar Jövő” szintén a kitiltott lapok között szerepel. Hogy tuljadonképpen mi is az aminek oly nagyon örülnek a horpadt mellű kanadai álhazafiak? A sajtó cenzúra és denunciálás \ ronda dokumentumát szószerint nyilvánosságra adjuk. íme: (Folytatás az 5-ik oldalon) EMLÉKEZZETEK AZ OSZTÁLYHARC RABJAIRA Már süvítenek a hideg őszi szelek, mint a közelgő kemény télidőnek előfutárjai. Ilyenkor, minden öntudatos munkásnak figyelmét kell felhívjuk, hogy valamennyiünknek vannak kötelezettségeink, amelyeket le kell rónunk, az osztályharc rabjai iránt, akik legdrágább kincsüktől, szabadságuktól megfosztottam börtönökben sinylődenek. Ez évi karácsonyi gyűjtési akciónkat már folyamatba tettük. Ennek az akciónak az a célja, hogy tetemes összeg támogatást birjunk nyújtani, az osztályharc minden foglyának és kintlevő családtagjaiknak. Minden tagunk, minden pártolónk iparkodjon tehát leróni kötelességét és ebben a nagy, emberi munkánknak végrehajtásában, ki-ki tehetségéhez mérten, támogassa az osztályharc rabjaiért inditott akciónkat. Mindennemű támogatást küldjétek a GENERAL DEFENSE COMMITTEE címére, 2422 N.Halsted St., Chicago, 111. A FINN-OROSZ DRAMA Irta: KOVÁCS ERNŐ A lapunk múlt heti számában megirtuk a finn-orosz drámának az előjátékát, ma már a véres színjáték első felvonása folyik, tekintve az erőviszonyok, aránytalan egyenlőtlenségét, bizonyos, hogy a következő számban már a dráma végjelenetét írhassuk meg. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjövedöljük, hogy a végszónál, a<í>-----------------------------------------porondon marad Finnország és ami sokkal nagyobb katasztrófa az egész világ munkásmozgalma is. A szovjet urai alaposan megtanulták hü szövetségesük Hitler taktikáját és az egész színjáték csak ismétlése volt annak a komédiának, amit Hitle- rék az osztrák-cseh-lengyel krízis alkalmával, a világ szemében való porhintésül eljátszottak. Programszerűen következtek. Hetekig tartó propaganda a szovjet biztonságról, a finn imperializmus provokáló, háborús, készülődéséről, amely mögött az amerikai-angol-francia nagytőke áll. Unalomig hirdették a szovjet legényei, hogy a 3 és fél milliós Finnország meg akarja támadni a 180 milliós Szovjetet, amelynek a bizonyítására kitalálták a hitleri metódus szerinti határincidenseket, amelyek után már a recept szerint következett, ala Lengyelország, a megnemtámadási szerződés felmondása, a diplomáciai viszony Teljes szélcsend uralkodik az embargo viharfrontján. Hónapok óta az egyetlen fontos kérdés csak az volt, hogy az amerikai tarthatatlan helyzeten, mely a munka szinterén és a segély telepeken mindig nagyobb és nagyobb méretekben mutatkozik csakis az embargo feloldásának következtével oldható meg. Ezen ^a kérdésen rágódott az egész politikai vezérsereg pró és kontra ezzel traktálták követőiket. A vita hevében egész megfeledkeztek arról, hogy jön a tél és a segélyzésekhez hozzá szoktatott tömegek ellátásáról is jó lesz gondoskodni. Mert végre is az uralkodók jól felfogott érdeke megköveteli, hogy az esetleges lázadásoktól mentve legyenek és az éhezők táborát legalább annyira ellássák élelemmel, hogy nyomorúságos helyzetükbe beletörődjenek. Mindent elintéz az embargo felnyitása, zúgott végig az egész országon. A munkanélküliek milliói kerülnek vissza a munkatelepekre a háborús felszerelések előállítására. Sok százezrek lesznek foglalkoztatva a hadifelszerelések szállításával. Ezután következik aztán az a természetes folyamat, hogy a munkához jutott milliók vásárolni fognak és az egész termelés holtpontra jutott vérkeringésébe uj vért ömlesztettek és a kapitalista termelés néhány hét múlt el és legalább újra a rendes kerékvágásba zökkenik át. Az embargo feloldása óta jó gyöngén látható fellendülésnek kellene már mutatkozni a termelési rendszer vonalán. Ehelyett mit látunk. Azt, hogy egykét ipartelepet kivéve, a legtöbb iparban csökkentik a termelést, a szállító munkások ezrei kerültek a munkanélküliek táborába a hajó szállítási iparban különösen. Pl. csak New Yorkban 6 ezerre becsülik a munkanélküli hajózási munkások számát. A ruhaiparban szintén teljes a pangás, dacára annak, hogy állítólag Anglia az ezer millió homokzsák rendelés mellé fél millió férfi télikabát rendelést adott le. Viszont általános tudatban van az, hogy az Egyesült Államok fölraktározott ruhatelepeiről még 5 millió kabát kiszállítás sem hozna fellendülést, legfeljebb csak egy pár hétre adna munkát. És, hogy állunk az építési iparral, csak ott, ha nem hátrább, ahol az embargo felnyitása előtt voltunk. Az egyes iparokban tapasztalható kis javulás fölé ijesztő méretekben jelentkezik a többi (Folytatás az 5-ik oldalon) megszakítása és a hadsereg megindítása. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy nekünk egy csepp okunk sincs védeni a nemzetközi tőkéseket, lett légyenek azok bármely ország urai, de szükséges az, hogy szétszedjük a Szovjet hazugságait, amelyeket a világ és amelyet a szükebb híveik a kommunisták felé hangoztatnak. Amint tudjuk, hogy Finnország az orosz forradalom után szakadt ki Oroszországból és újból függetelenitette magát. A munkások felszabadulási törekvését Báró Mannerheimer tábornok német segítséggel vér- befojtóttá és az utána uralomra kerülő reakció egész 1937-ig mint erősen németbarát uralom veszélyeztette, mint német felvonulási terület a Szovjet biztonságát. Különösen Hitler uralomra kerülése után. Maguk a finn tömegek rossz szemmel nézték uraik náci barátságát és az 1937-es választáson megbuk- (Folytatás a 4-ik oldalon)
