Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-02 / 1087. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 2. A FINN-OROSZ DRÁMA Stockholm, nov. 8.) Az oroszfinn konfliktus ügyében elhangzott diplomáciai nyilatkozatokból a normális gondolkodású laikus is pehézség nélkül kihámozhatja az igazságot. Persze a túlzásokat és a diplomáciai finomságok durvaságait figyelmen kívül kell hagyni. Az orosz nagyágyú diplomáciai nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a három finn szigetre azért van szüksége a szovjetnek, mert a birodalom legnagyobb kikötővárosa, a 3.5 millió lakosságú Leningrad a finn határkiigazitás nélkül 32 kilométernyire — tehát modern ágyuk tüzhatásán belül — fekszik idegen állam határától. Ennek alapján követelik a Lagodató körüli határreviziót, a Seitokal, Ty Várkör és Laa- vanski-szigetek átadását és a finn Hangö-nek szovjet részről való megerősítését. Minderre a szovjet biztonsága érdekében volna szükség. Mert nem lehetetlen, hogy a hatalmas Finnország hatalmának tudatában előbb-utóbb esetleg megtámadhatná Oroszországot, Finnország 388.000 négyzetkilométere a szovjet 22,000.000 négyzetkilométere ellen fog támadni; a kis Finnország az ötvenszer nagyobb Oroszország ellen; a 3 millió finn a 170,000.000 orosz ellen, a 9 finn gyalog- és 4 tüzérezred a szükséges segédcsapatokkal, összesen 28.000 béke- létszámu katonai erő majd neki- támad Oroszországnak, amely 1936-ban 100 békebeli gyalog- és 30 lovas hadosztállyal, tehát kétszerannyival, mint Németország — rendelkezett. Azóta a szovjet lényegesn növelte haderejét, ezidőszerint a békelétszám — a finn 28.00-rel szemben — több, mint kétmillió. A szovjet kiképzett tartalékosainak száma 12,000.000, ezzel szemben a finneké a legjobb esetben összesen négyszázezer. Nehezen képzelhető ugyan el, hogy Finnország megtámadná azt az Oroszországot, amely nem sokkal kevesebb század katonasággal rendelkezik, mint ahány kombatáns katonát állít Finnország csatasorba. Az orosz tankok és repülőgépek ezrei ellen pedig Finnország csak polgárai szabadságszeretetét állíthatná. A fenti adatok szembeállitá- sa alapján, nehezen ugyan, de a diplomácia állítása alapján mégis el kell hinnünk, hogy a picurka egérke, Finnország ve- szedelmezteti a hatalmas szovjetmedve biztonságát. Mindazok, akik ismerik az erőviszonyokat, akik tudják, hogy Finnország nem követel senkitől semmit, egyetlen vágya, hogy békében éljen szomszédjával, sőt hajlandó hatalmas szomszédja teljesen jogtalan-és alapnélküli követelésének egy részét is teljesíteni. Ami pedig Svédországot illeti .. . valóban radeki fantázia kell ahhoz, hogy Svédország múltjából és jelenjéből valaki azt következtesse, hogy háborúra uszít. Ha csak valami csava- varintós észzel valaki azt nem kombinálja, hogy Svédország azért nem viselt 130 év óta háborút, azért volt, marad és lesz semleges, azért barátkozik minden állammal — Németországgal éppen úgy, mint Angliával és Oroszországgal —, azért alapította meg és vezeti az északi semleges blokkot, hogy háborúra uszítson. Ezt a mesét nem hiszik el. Sehol a világon. Még Oroszországban sem. Az orosz követelések háromnegyed részét teljesiti Finnország Finnország joggal hivatkozik az 1920. évi dorpáti egyezményre és az 1934. évi orosz-finn megnemtámadási szerződésére: nem köteles semmiféle engedményre, nem kötelezhető arra, hogy évszázados finn területet átengedjen más államnak, hiszen e szerződések értelmében Oroszország nem támadhatná meg Finnországot. De a jó szomszédi viszony érdekében hajlandó átengedni a Leningrad előtt fekvő három szigetet. Ha a szovjet ezt szükségesnek tartja Leningrád biztonsága érdekében, — ám legyen meg az akarata. De ha a három sziget múlhatatlanul szükséges Leningrád védelme céljából, akkor ugyanazon indokkal nem követelhető Hangö átengedése. Sőt Hangö közvetlenül Finnország fővárosa, Helsinki előtt fekszik. Meszszehordó ágyuk, egy gyorsan sikló hadihajó, a villámgyorsan repülő orosz bombavetők a megerősített Hangő alól órák alatt rommá lőhetik Helsinkit. És innen macskaugrásra Stockholm. Svédország fővárosa. Ha Finn ország előzékenyen elismeri a hatalmas szovjetbiztonság érvét a gyenge Finnországgal szemben, akkor ugyanez az érv ezerszeresen érvényes az apró Finnország érdekében. Érthető ha ellene szegül annak, hogy saját területén egy idegen hatalom megerősítéseket létesítsen és ezzel fenyegethesse a kis állam függetlenségét, területi épségét és semlegességét. Finnország teljesiti a szovjet követeléseinek 75 százalékát. De a további 25 százalék — Hangö — már Finnország szabadságát függetlenségét és ami még ennél több biztonságát es becsületét is veszedelmezteti. Finnország soha meg nem támadta és meg nem támadhatja Oroszországot. Finnország biztonsága már kevésbé biztosított a jelenlegi konfliktus is ezt mutatja. Tehát jogos Finnország idegenkedése, érthető, ha nem egyezik bele abba, hogy idegm hatálom uralja erődítményeivel finn területen, a finn fővárost. Kis államok ereje a függetlenség, szabadság s az igazság és a többi kis állam rokonszen- ve. A skandináv államok ennek tudatában szolidárisak egymással. Tudják, hogy ha nem követik a szolidaritás eszméjét, adandó alkalommal, magáraha- gyottságuk függetlenségük és szabadságuk elvesztésével járhat. Ezt hamarosan meg fogja tanulni Európa valamennyi kis népe. (V. H.) Szerkesztői megjegyzések: A három héttel ezelőtt keltezett stockholmi tudósítás jóslatai, mire e sorok napvilágot látnak, már könnyen teljesülésbe mehetnek. Az amerikai nagy napilapok tudósításai, egybehangzóan arról számolnak be, hogy az oroszok beváltani készülnek fenyegetésüket. Ami minket sokkal jobban érdekel azonban az, hogy e tárgyilagos, de erősen polgári izü tudósítás úgy próbálja a finn uralkodókat előttünk bemutatni, mintha azok a megtestesült ártatlanság lennének és senkinek a világon ártani nem tudnának! Mi ezzel szemben bejelentjük különvéleményünket. Ugyanis mi másként ismerjük azokat a finn tőkéseket és politikai cselédeiket is, akiket az “orosz medve” egyetlen megmozdulása elsöpréssel fenyeget. Ugyanis, mi még nem felejtettük el a finn, forradalmat, de az azt követő borzalmas retorziót, a finn ellenforradalmat sem, amelynek több mint tízezren a finn proletárok legjobbjai estek áldozatul! És, hogy igazán őszinték legyünk, — mondjuk például, hogy ha a húsz évvel ezelőtt ismert Szovjet Oroszország, qz akkori uralomra jutott és ma is uralkodó finn ellenforradalmárokat a burzsoáziájukkal egyetemben elsepri, hát tapsra készen tartott tenyerünkkel tapsolni lettünk volna kaphatók — de igy nagyon fanyar ennek az orosz-finn pacalnak az ize. Ugyanis az orosz zsarnokok minden eddigi jegyzékváltása és a finnekkel lerendezett minden tárgyalása mellőzi a retorziót. Megsem említi, hogy a finn proletároknak tulajdonképpen hóhérai azok, akiktől a koncessziókat kicsikarni akarták “békés utón”. Stalinéknak nem volt és nincsen útjában az a hóhérsereg, amely a finn proletárok tízezreinek holttestén gázolt a hatalomhoz. Nem proletár bosszú, nem proletár erkölcs, nem forradalmi cél az, amely a Szovjetet vezérli a finn-orosz konfliktusban, hanem tisztán látható imperialista rabló törekvés. Ergo: a finn burzsoázia megérdemli sorsát, de proletár szempontból mérve a dolgot, a finn dolgozók, akkor is eben-gu- bát cserélnek, ha Stalinék lesznek holnapi hóhéraik. VÉDELMI MULATSÁG NEW YORKBAN Az Egyetemes Védelmi Bizottság, az IWW csoportjainak közreműködésével, december 15-én, pénteken este tartja védelmi mulatságát, melynek a tiszta jövedelme az osztályharc foglyainak karácsonyi alapjához lesz csatolva. A mulatság az Irving Plaza báltermében lesz. Az Irving Place és 15-ik uccák sarkán, közel a Union Squarehez. Kezdete este fél 9 órakor. Belépti dij személyenként 49c. VILLON, A KÖLTŐ LENÉZŐ VERSE, MELYBEN ELLENSÉGEIRŐL VÉLEMÉNYT MOND: Sokan vagytok, mint tengerpart homokja, Mint bolha ágyban, mint sajtban a féreg, Tüskésvirágu bojtorjáncsokorba, Méregszagu csokorba köthetnélek, Szeretnétek, ha dulva-fulva szidnám Apátok és zölden tajtékozna A méreg szájam szélén és ha hitvány Komiszságotok nékem bajt okozna? De nem teszem meg ezt a szívességet, Nem szerzek boldog perceket tinéktek: Fütyül a szél, fütyül a kis madárka, Fütyülni jó, vidámabb, mint az átok. Miért ordítsak, szám ferdére tátva? így egyszerűbb: Villon fütyül tirátok! Rut szájatok, mikor Villont csepüli És lábatok, ha rám taposni vágyik: Úgy érzitek, a földön elterül, mi Méltó a tiszteletre mindhalálig. Kis pont vagyok csupán, de testet öltött A szabadságnak szabad szája bennem, Mi ezrek ajkán hangtalan üvöltött: A néma dalt ma Villon zengi fennen, Ki Villont rúgja, oltárt rug a lába, Ha leköpöd, hát köpsz a szabadságra! Fütyül a szél, fütyül a kis madárka, Fütyülni jó, vidámabb, mint az átok. Miért ordítsak, szám ferdére tátva? így egyszerűbb: Villon fütyül tirátok! Ne bízzatok, nagylábu nagycsizmások, Nem rúgtok engem könnyedén a sírba: Villonnak gödröt senki még nem ásott, Villonnak válla még a terhet bírja. Edzett a bőr az arcomon s a mellem Bivalybőrből való páncél takarja, A támadás és tőrdöfések ellen Szavak dárdáját dobja Villon karja. S ki máma engem gőggel, fennen piszkol: Tudom, hogy holnap már inalva iszkol. Fütyül a szél, fütyül a kis madárka, Fütyülni jó, vidámabb, mint az átok. Miért ordítsak, szám ferdére tátva? így egyszerűbb: Villon fütyül tirátok! Erdődy János
