Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-02 / 1087. szám

1939 december 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Ml Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — MAGYARORSZÁG “semle­ges” igy mondják legalább hi­vatalosan. Az élet napról-napra romlik és nehezebbé válik. A gazdasági súlyosbodó válsággal együtt nő a reakció elnyomatá­sa is. Varga iparügyi minisz­ter Szegeden tartott napokbani előadásán, többek között ezeket mondotta: “A mai szinte para­dicsomi állapotok sokáig nem tarthatók fönn és le kell monda­ni rövidesen sok mindenről.” Hát, ami azt illeti a burzsoázia, a kapitalisták, a papság, az arisztokrácia és a köztisztvise­lők valójában tobzódnak az élet javainak habzsolásában. A mun­kás és paraszt? Az mint évszá­zadok óta koplalt, nélkülözött és rongyoskodva húzta az igát. Azonban a here társadalom fön­tebb fölsorolt rétegének anyagi helyzete folytán, amig módjá­ban volt és van, nagy mennyi­ségben halmozta fel a közszük­ségleti cikkeket, addig a kis mennyiségben beszerezni is képtelen munkásság és paraszt­ság részére az élelmicikkek be­szerzése mind nehezebbé válik. Világos tehát az, hogy amig a herék gondoskodhattak paradi­csomi életnívóik fönntartásáról, addig Varga miniszter kijelen­tése az eddig is nélkülözésekkel küzködő munkás és parasztmil­lióknak szólt, hogy még na­gyobb nélkülözések várnak rá­juk a “haza érdekében”. Amig ez igy van, addig roskadásig megrakott vagonok tízezrei ro­bognak élelmiszerekkel át a ha­táron Germániába és viszik nem a herék, de a munkások és pa­rasztok elől ki a semmi értékkel nem biró márkákért — sőt egyenlőre hitelbe — az élelmi és szükséges iparcikkeket, amik hiánya miatt itt az éhség és a nyomor nő és most már ka­tasztrofálissá is vált. Az álábbi- akban az egy hét fontosabb ese­ményeiről számolunk be. 1939 OKTOBER 27-én egyik óráról a másikra eltűnt a piac­ról a rizs. Helyette megjelent az 1919-ből jól ismert gersli. A gersli korszak bekövetkezett, tehát nem éppen volt fontos a vörös lobogó megjelenése is. Bekövetkezett az a piros-fehé- zöld angyalos, címeres nemzeti lobogó uralma alatt is. A sutto­gó hírek szerint a készletet jó­részben a németek számára szállították el, viszont a még meglévőre az állam, a kávé és tea mintájára, nagy külön adót fog kivetni. A burzsuj élelmi­szerkamrákban rejlő fölhalmo­zott rizst persze ez nem érinti, de a proli és paraszt 10 dekás mennyiségét majd igen. Az olasz “testvérek” viszont pen­gőért rizst nem hajlandók ad­ni. 1939 NOVEMBER 2-án reg­gelre viszont eltűnt a piacról az u. n. Erzsi bab (tarka bab). Az idén mint tudjuk rekordtermés volt, többek között a tarka bab­ból is. És a budapesti piacokon valamint az üzletekben pár hét­tel a termés betakarítása után nincs belőle egyetlen megvásá­rolható szem sem Budapesten. Mint tudjuk a proletárok egyik fő élelmezési tömegcikkét jelen­tette a krumpli mellett. 1939 NOVEMBER 3-ara vi­szont a krumpli is alig-alig, itt- ott volt már kapható korlátolt mennyiségben. Tehát a krump­li is eltűnőiéiben van. Germáma felé, hogy azután ami itt újra forgalomba fog kerülni 2-3-szo- ros áron jusson a prolihoz. SZABÁLYOZTÁK a kakaó forgalmát is olyanformán, hogy fele mennyiségre redukáltak le annak forgalombahozási össz- mennyiségét. CIPŐTALPAT, bőr es gumi­árut (sarkot) alig-alig tudnak már kapni a cipészek. A kis-ipar fene nagy védelme gyakorlat­ban azt jelenti, hogy a foltozo suszterok kezéből kiütöttek a kalapácsot és naphosszat elmél­kedhetnek azon, milyen gyönyö­rű is gyakorlatban az^ az ístapo- lás melyben Horthy ék őket is részesitik. A cipőgyárak is ál­landóan redukálni kénytelenek a termelést nyersanyag hiány miatt. Sietve ideírjuk a bab es krumpli valamint a bőr sem ke- rül behozatal utján ide, hanem itt termelik ki. BENZIN fogyasztást, ame­lyet az itt előállított szesszel ke­verve Motalko néven kerül for­galomba, ismét szabályozta az állam. E szabályozási szó alatt persze mindig valaminek áre­melését és redukálását kell ei- teni. Viszont a soffőrök szazai kerülnek az uccára. ÖRVENDETES hírünk is van. Darányi Kálmán nyugal­mazott miniszterelnök, a kep- viselőház elnöke hosszú szenve­dés után agy trombózisban, no­vember 1-én meghalt. Darányi volt a Hitlerizmus meghonosító­ja, átplántálója magyarföldre. Személyéhez fűződik a paraszt­ság és munkásság még nagyobb Hitlerista módszerek szerinti leigázása. A Germamzmus fo- megbizottja volt és mivel Ma­gyarországnak Germániába va­ló beolvadását akarta megvaló­sítani, megbukott. A hitleriz mus imádata agyara ment es ezért halt meg. Egyetlen ma­gyarnak sem hiányzik. REKLÁM: A világháború hadiözvegyei eddig havi öt pen­gő “nyugdijat” kaptak a halas hazától”. A puskaporos levegőre való tekintettel január 1-tol 15 pengőre emeli föl az allam ezt az összeget. Ha tudjuk azt, hogy 20 év óta, minden küzde­lem meddőnek bizonyult, hogy a hadiözvegyek koldus alarmzs­naszerü “nyugdijat felemeltes­sék és most egyszerre a honvé­delmi miniszter rendelettel eme­li föl. Ne feledjük el azt ez rek­lámcélokat szolgál az iránt, hogy az elkövetkező cirkuszba a rendszerért kiszemelt áldoza­tok harcoljanak, sót jó kedvvel és érdemesnek talaljak hősi ha- Iáit halni. Hát Horthyék egy kicsit már elkéstek. PARANCSRA az összes napi­lapok november 3-án lekellett közöljék a következő^hírt: La­zításért agyonlőttek — A zo éves Witle Brúnót, aki figyel­meztetés ellenére megkísérelte munkástársait a hadviselés mi­att fontos munkahelyük elha­gyására fellázítani. Witle Brú­nót letartóztatták és miután tettlegesen szembe akart he­lyezkedni — ezt már ismerjük — lelőtték. Ez a hir magyar vonatkozásban célt tévesztett. Viszont rávilágít arra/ hogy Germániában milyen ököl joggal bírják csak hitlerék uralmukat fenntartani. De rávilágít arra is, hogy ennek dacára is vannak forradalmárok. A BELÜGYMINISZTER az elmúlt héten, magához rendelte a szociáldemokrata szakszerve­zetek főkorifeusait és felhívta őket, hogy indítsanak a szak- szervezetekben propagandát a pánszlávizmus ellen. Azóta ez a propaganda meg is indult. A SAJTÓ nyaktilózás úgy lát­szik kevésnek bizonyult Horthy uralmának. Az Est lapok válla­latát, sőt az egész könyvkiadót kiherélték. A r.égi igazgatósá­got elmozdították. Helyébe a kormány bizalmi embereit tet­ték. Ezek első ténykedése az volt, hogy a 90 éve megjelenő Pesti Naplót október 31-én meg­szüntették. Az Est és a Ma­gyarország c. lapokat pedig kor- mánylapokká fokozták le. Ez­zel megszűnt Magyarország baloldali polgári sajtó vállalata. Hogy szalonképessé tegyék a herélést, úgy magyarázzák a dolgot, hogy a kormány “meg­vásárolta a részvények többsé­gét”. Ilyesmikre van pénz?! Magyarok vigyázat! Az Est és a Magyarország hasábjairól no­vember 1-től Haynau-Horthyék hangja szól felétek és zeng dics­himnuszokat önmagáról nektek. A TÉL folyamán nem lesz éhező ember Szegeden, ilyesfé­lét mondott dr. Tóth Béla he­lyettes polgármester. Ha azu­tán tudjuk azt, hogy a társadal­mi segélyakció, mely 1938-ban oly sikeres volt, legutóbb 1939- ben annyira ellanyhult, hogy alig adakoztak a módosak az akcióra. Az inségadó is befa­gyott. A népkonyhái ébédet, ad­dig kapta 700 ember és most 250-re csökkentették “fedezet hiányában”. Akkor kellő érték­re bírjuk leszállítani a polgár- mester nyilatkozatát, mely ve­szedelmesen hasonlít Gömbös azon nyilatkozatához “Segélyre nincs, de munka lesz”. Mint tudjuk, segély valójában nem volt és nincs, de munka sincs! Majd ha a jelenlegi fasizta rendszert a proletáriátus össze­törni lesz képes és szükségletre termel, nem profitra akkor, de csakis akkor lesz valójában igaz a polgármesteri nyilatkozat. De addig csak bluff! TILOS! A honvédelmi minisz­ter magállapitása szerint (ez már döfi!) gyakran előfordul, hogy pásztorok, kondások szo­kásból, szórakozásból vagy pró­bálgatásból katonai kürt jeleket fújnak. A belügyminiszter most rendeletileg felszólította a helyi hatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy ez a szokás azonna­li hatállyal megszűnjék. Ezután tilos tehát a négylábú marhák­nak, disznóknak kürtjeire masí­rozni. Hogyne ez csak a kétlábú és mundérba bujtatott marhák­nak szabad. A MAGYAR cukor. A buda­pesti lapok írják a következő­ket: A finomított cukor ára tonnánként Bukarestben 520, Prágában 540, Varsóban 580, Berlinben 720, és Budapesten 940 márka. Európában Magyar- országon legdrágább a cukor. És tegyük hozzá mi azt, hogy a munkabér a legalacsonyabb. A cukor árának 64 százaléka ugyanis kincstári haszonrésze­sedés, a csendestárs viszi el te­hát minden befektetés és rizikó nélkül a cukor árának nagyob­bik részét. Ez mindössze né­hány fináncba kerül, akiket a cukorgyárba ültetett és ezért kullog Magyarország népének a cukorfogyasztása az utolsó sor­ba és az ára az elsőbe. CSALÁS: A német árkor­mánybiztos legújabb rendelete értelmében a munkabéreket 30 százalékkal le kell, hogy a mun­káltatók szállítsák, tulóradij, va­sárnapi és különmunkadijakat a munkások számára ki nem fi­zethetnek. A munkásoktól ezál-^ tál elvont munkabéreket a mun­káltatók az állampénztárba kö­telesek befizetni. Hitler terve ezzel — mint jelenti a N.T.I. — a drágaságot letörni. Aki pedig tiltakozni mer, azt egyszerűen lelövik. ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vilá munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tei melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmává felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amel; lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparba; dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhar esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelménél tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes nap munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi hareri kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amiko a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalon szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom