Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-02 / 1087. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizet^« árak: Subscription Rates: B’gy évre ------------------ 52.00 One Year _____ $2.00 irélévre ................. 1.00 Six Month« __________ 1.00 Egyes szám ..... 6c Single Copy_________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Entered as secr.id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •*«*>42 A kritika gyakorlása (P) A forradalmi munkásmozgalom abban különbözik minden más csoportosulásoktól, hogy célkitűzése — a társadalmi rendszer mai formájának megváltoztatása. Alig egy negyed századdal ezelőtt ugylátszott, hogy a munkásság már-már felkészül hivatásának betöltésére, habár már abban az időben voltak olyan társadalmi forradalmárok, akik nem igen hittek abban, hogy a munkásosztály felszabadítása elérhető legyen olyan mozgalmak által, amely munkásmozgalom parlamentáris képviseltetés révén célravezetne. Azok a társadalmi forradalmárok látták, hogy a forradalmi munkásság harca, csak úgy lehet célravezető — ha maga a munkásosztály megszervezett gazdasági erejével, mint a munkásság tényleges ereje, amely által közvetlen önmagát képviseli — csak az lehet célravezető eszköz a cél elérésére. így alakultak ki azután a különböző országokba a forradalmi szindikalista gazdasági szervezetek, amelyek már nem a képviseltetés — hanem a megszervezett munkásság direkt akciójában látták a munkásság felszabadításának egyetlen módját. Abban az időben alakult meg az IWW is. Sok ellenvetés és kritika tárgyát képezték a szindikalista mozgalmak, különösen azok részéről, akik már a munkásság nagy tömegét felsorakoztatták a politikai mozgalmak hívői táborába. Azzal vádoltak bennünket, hogy eldobjuk magunktól a pártpolitikát, ők azonban nem úgy értelmezték — hiábá marxistáknak tartották magukat — de mégsem tanulták meg, hogy minden gazdasági harc a munkásság részéről politikai akció is. Mi akkor is álltuk a kritikát, sőt napról-napra az események igazoltak bennünket. Mert bebizonyítást nyert az a tény, hogy a képviseltetésre alapozott szocialista mozgalom elterelte a munkásosztályt az osztályharc útjáról, úgy, hogy a munkásság minden reménye csak a vezérek mikénti magatartására volt ruházva, azután a munkásság csak másodrendű tényező lett saját osztályérdekének megvédésében. Ezen bajokat előre látva, mint forradalmi ipari unionisták, igyekeztünk megértetni a munkássággal, hogy az a mozgalom, amely a képviseltetésen alapszik, sohasem lehet célravezető a munkásosztály felszabadításának elérésére. Erre azután nagy hangon jöttek az ellenvélemények, hogy úgy a szindikalisták, mint az ipari unionisták elmélete nem időszerű, nagyon korai. De az 1914-es világháború mindent beigazolt amit az ipari forradalmárok jó előre megjósoltak. Kritikánk helyénvaló volt; de az a tömeg, amely a politikai pártmozgalmak járszalagján szívta magába a téves felfogásokat, még mindig nem tanult meg a saját lábán járni és agyával gondolkozni. Abban a téves hitben ringatták magukat, hogy ha a szociáldemokrata párt vezérkarával és pártprogramjával a munkásság tényleges felszabadulásának csak kerékkötője, akkor kell egy másik pártról gondoskodni, amely ha többet nem is, de legalább annyit tesz a munkásság bizalmának megtartására, hogy árulónak bélyegzik a szociáldemokratákat. A mi kritikánk akkor is elhangzott — “Nem uj pártra van a munkásságnak szüksége, hanem egy egységes forradalmi ipari szervezetre, amely a munkásosztályt gazdasági érdekeik szerint csoportosítja a jelen gazdasági rendszer megváltoztatására az osztályharc alapján”. Az a politikai párt, amely követte elődjét a szociáldemokrata pártot; csak annyiban különbözött elődjétől, hogy teljesen a vezérek utasításának lett kitéve a tagság. E párt minden szocialista tudományt mellőzve, csak hangzatos jelszavak képezték programját, napi változtatásokkal fűszerezve. Ezt nevezik kommunista pártnak. (?) Mi ipari forradalmárok pedig megmaradtunk azon az egyenes utón, amelyen elindultunk. Tudatában annak a ténynek, hogy a munkásosztály van hivatva önmagát felszabadítani. Sok oldalról hangzik el az a vélemény, hogy mi IWW-isták csak kritizálni tudunk, de szervezetünk mégsem halad előre. Ennek is megvan a maga oka, egy oldalról a kapitalista osztály, más oldalról áz úgynevezett “munkás” (?) politikai pártok nem szívesen látják egy forradalmi gazdasági szervezet kiépülését, mert ezáltal minden “munkás” politikai párt létkérdése forog kockán. A mi kritikánk egyenesen arra irányul, hogy felvilágosítsuk a munkás- osztályt arról a megtörtént és téves balsikerekről, melyekért a munkások már annyi áldozatot hoztak feleslegesen és anélkül, hogy csak egy lépéssel közelebb jutottak volna a végcél eléréséhez. Szemünk előtt egy élő példa maga Oroszország, azok akik magasztalják anélkül, hogy a tényeket ismerjék, úgy vélekednek, nem helyes állandóan Oroszországot kritizálni, pedig a helyes kritikának mindig helye van. Nem azért kritizáljuk mert nem az IWW égisze alatt ment a forradalom végbe, hanem azért, mert nem szeretnénk, hogy a világ többi dolgozói is ugyanazon rendszer megvalósítását honosítsák meg bárhol. Kritizálni való Oroszországban a párt diktatúra rendszere, ezt le nem tagadhajta senki, hogy nem az van. Maga a bérrendszer ami a rabszolgaság rendszerét tartotta meg. Az államkapitalizmus — sem nem szocializmus, sem kommunizmus. Ez pedig valóságban meg van ottan. Maguk a szovjetek sem a munkás képviseltetés rendszerén alapszanak, mert maga a kommunista párt, amelynek Oroszországban 6 millió tagja van, a 180 millió lakosságú országban és ez a kisebbség állít jelölteket és mindenkinek arra a jelöltre kell leadni szavazatát. Ez is egy tény, amit kritizálni lehgt — sőt kell is. A fenti tényeket se letagadni, sem elvitatni nem lehet. Milyen bűnt követnek el az IWW-isták akkor, amikor a munkássággal megismertetik a valót. Nem tapsolni kell, hanem gondolkozni azon, hogy a munkásosztályt arra neveljük és szervezzük, hogy az osztályharcot, ne engedjük elbukni azért, hogy valamely országba — egy munkás jelzővel ellátott párt tartsa kezébe a hatalmat. A kritika jogát fenntartsuk mindaddig, amig a munkás- osztály tudatára nem ébred annak, hogy az UJ TÁRSADALOMBA SEM PÁRTOK, SEM OSZTÁLYOK NEM LÉTEZNEK. Mi az uj társadalmi rendszert olyanná akarjuk építeni, ahol nincsen- nek elnyomók és elnyomottak. Sem diktatúra, sem bérrendszer, mert csak ez jelent kommunizmust. Mi minden kritikánkat a munkásosztály javára akarjuk gyümölcsöztetni és ha ezt tesz- szük, még azoknak is használunk vele, akik ma ezt még nem látják és ebből ellenségeink; de csak addig lesznek, amig fel nem ismerik azt a tényt, hogy bürokráciából nagyon nehéz ipari kommunizmust átformálni, azért az osztályharc legegyenesebb útja az ipari kommunizmushoz az, amely már csirájában magában hordozza annak az uj társadalomnak kiépítését, amely tényleg a forradalmi munkásmozgalom célkitűzése. A diktatúrák útja Amióta divatossá vált a diktatúra, melynek első alapmintáját az orosz forradalom után kreálták, állandó viták folynak a munkásmozgalom különböző frakcióikban a diktatúrákról. Hatalmas tömegek követték az alapmintát amit a “proletáriátus” diktatúráját” követésre alkalmas példának állították oda. Amikor aztán kiderült, hogy bizony a proletáriátusnak vajmi kevés köze van az orosz diktatúrához, legfeljebb csak annyi, hogy nagyon sok bajuk gyűlt meg a diktatúrával és a felső polcon diktáló teljhatalmú vezetők parancsainak ha ellenszegülni mertek a saját bőrükön kellett tapasztalniuk a diktatúra gyümölcseit. Az orosz diktatúra tehát minden csak nem proletár diktatúra és végtelenül sajnáljuk azon jóhiszemű proletár tömeget, akik őszintén hitték azt, hogy a proletár diktatúra a szocialista társadalmi rendszerhez vezet. x Más országokban mint az Olasz és később Németországban a fasizta kapitalista diktatúrákat teremtették meg, melyek megalapozásához szintén a jóhiszemű munkástömegeket használták fel. A fasizta diktatúrákat a nagytőkések segítették megalapozni azon gondolattal, hogy további kizsákmányolási uralmukat biztosítani fogják. A sors iróniája érdekes hasonlatot teremtett úgy a proletár diktatúrának nevezett diktatúrák megalkotói mint a fasizta diktatúrák megalkotói között. A proletár diktatúrák megalkotóinak legjobbjait mind kipusztitották Oroszországban, mig azokat akik már kezdetben fölismerték bizonyos tévedéseiket és azt nyilvánították, száműzték az országból. Ezek közé tartozik elsősorban Trotzky, akinek már hosszú évek óta, mint a kivert kutya kellett országról országra járni, mig végre a száműzetésében Mexico befogadta. Hogy milyen véleménnyel van azóta Trotzky az orosz proletár diktatúráról, azt most nem kívánjuk tárgyalni, különben is mindenki előtt ismeretes. A német fasizta diktatúra megalkotói is nagyrészben mind kiirtották a saját fasizta elvbarátaikat. Akik megmaradtak vagy a fődiktatórikus polcon vannak, vagy pedig az orosz mintához hasonló eszközökkel lehetetlenné lettek téve. A nagy kapitalistákat, akik tulajdonképpen a fő támogatói voltak a fasizta diktatúrának, egyideig megtűrték, de most azt látjuk, hogy pl. a legnagyobb német kapitalistának, spt talán a világ egyik leggazdagabb emberének Fritz Thyssennek, Trotzky mintájára a száműzetésbe kellett menekülnie. Amennyiben nem kell sajnálkoznunk a Fritz Thyssenek sorsán, és ahogyan nem kell sajnálnunk azon letűnt diktátorok sorsát, akik a diktátori rendszerek hívei és megalkotói voltak, annyival inkább kell sajnálkoznunk azon munkástömegek helyzetén, akiknek tudatlanságukat kihasználva a diktatórikus rendszereket megteremtették. Nincsen és talán soha sem volt, ke- «•yetlenebbül kizsákmányolt, egyéni szabadságában jobban letiport munkásnép, mint a diktatórikus rendszerek alatt élő népek. Amikor tehát párhuzamot vonunk a különböző elvi álláspontokon álló diktatúrák között, és bizonyítani kívánjuk harci eszközeinek egyformaságát a néptömegek feletti diktatórikus uralmuk fenntartására, óvni, inteni kívánjuk ,a munkástömegeket a diktatórikus eszmék követésének következményeitől. A munkás-
