Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-25 / 1086. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 25. A clevelandi Nagy “Bérmunkás” Bazár december 1, 2 és 3-án, a Bérmunkás Ofthon-ban ^ . I i > > 1 1 1 1 r • 1 • r -a 1 . . 1 ... M 2759 East 79th Street, közel a Grand Avenuhoz lesz megtartva. Hetek óta a clevelandi munkástársnők szorgalmasan gyűjtik a Bazár tárgyakat, amik a más városokból érkezett tárgyakkal olyan gazdag vásárrá avatják a helyiséget, amelyen mindenki tucatjával megtalálja a neki szükséges tárgyakat. Clevelandi ol­vasóink jól teszik, ha pénteken a megnyitás napján már ott lesz­nek, hogy a legértékesebb tárgyakhoz juthassanak hozzá. A rendezőség kitűnő műsort szerződtetett. A belépés ingye­nes, sőt a vásárlás sem kötelező, ha ellent tudunk állani a gyö­nyörű tárgyaknak és a felkínáló munkástársnőknek. Világtörténelmi események szomszédságában Stockholm, nov. 6 — A skan­dináv félszigeten “a helyzet változatlan”. Mi nem háborús­kodunk. Svédeknek és norvé­geknek senkivel szemben sin­csenek kívánságaik, mégkevés- bé követeléseik. Dolgozni, ter­melni, ipart és mezőgazdaságot űzni, békés kereskedelmet foly­tatni: ez a svéd és norvég nép­nek valóban nem túlságosan szerénytelen programja. Egye­lőre nincs baj. A föld, mint ed­dig, rendesen forog tengelye körül, rendkívül természeti je­lenségek vagy jövendő földren­gések előjeleit sem érezzük, de azért nem kellemes érzés, ha a félsziget nyugati partján isme­retlen távolságból idegen hadi­hajók és bomba vetők harci za­ja, a keleti partokon pedig vi­lágtörténelmi átrendeződések kuliszatologatásának rob a j a nyugtalanítja a minden hábo­rúskodástól irtózó békés lakos­ságot. Az újkori történelmi esemé­nyek sodrában nehéz kenyér a semleges államok kenyere is. Két hónap távolságából felénk intő boldog békeidők — akkor még a jövő semleges polgárai naiv illúzióktól eltelve azt kép­zelhették, hogy a rádió és újsá­gok idegcsiklandozó harcizaján kivül nem lesz szerencséjük a világtörténelmet forgató hábo­rú egyéb zaklatásaihoz. De minden háború általában a meg­lepetések sorozata. Még foko­zottabb mértékben az a jelenle­gi, 8 hét óta folyó, szinte 3—4 naponként újabb meglepetések­kel szolgáló háborús világhely­zet alakulása. Ezidőszerint a meglepetések eseményhullámai a skandináv félsziget déli csúcsától délkelet­re fekvő hatalmas állam, amely­nek kereskedelmi életében Svéd­ország és Norvégia is jelentős szerepet játszott. TENGERI HÁBORÚ — A SEMLEGESEK ELLEN Sokkal érzékenyebben sújt­ják azonban a skandináv orszá­gokat a tengeri események. Bé­kés kereskedelmet folytató ha­jóikat buvárhajók és aknák ve­szélyeztetik. Drága emberélet, az ország ellátását biztositó ha- jóür elpusztul és a tengeri köz­lekedés más akadályok követ­keztében is megbénul. Változó rendszerességgel a különböző hadviselő felek kikötőibe cipelik a svéd és norvég hajókat, ahol napokig vesztegelhetnek, ese­tenként az árut el is kobozzák. Néhány nappal ezelőtt szaba­dult meg Svédország egyik leg­nagyobb óceán járó hajója, a “Kungsholm”, közel 300 utasá­val az ötnapos angol “dugáru- fogságból”, már újabb jelenté­sek érkeznek nyolc hajóról, amelyeket német kikötőkben vizsgálnak és az 1221 tonnás “Gun” nevű hajó elsüllyeszté­séről. Különben már néhánye- zer tonnaürrel rendelkező svéd és norvég hajó a tenger feneké­re került. A skandináv országok gazda­sági életének legjelentősebb té­nyezője a kereskedelmi hajózás. A kis Norvégia hajótonnaállo- mány birtoklása terén a világ­hajózó államok között az ötödik heiyen áll. Anglia 20 millió ton­na, az Egyesült Államok 12, Japán 5, Németország 4.8, Nor­végia 4.6 millió. Svédország pe­dig 1,576.000 tonna ürtartalmu hajóparkkal rendelkezik. A skandináv államok nem fe­lejthették még el, hogy a világ­háború folyamán Norvégia sem­leges állam létére 1,241.828 ton­na űrtartalommal 832 hajót ve szitett el és 1178 békés norvég állampolgár pusztult el a más államok háborúja következté­ben. Hasonló arányban szenved­te végig Svédország is a világ­háború tengerihadjáratait. A semleges országok békés lakosságát a tengeri vesztesé­gek érthetően nyugtalanítják. Szigorú semlegességükkel egy­etlen hadviselő fél érdekeit sem sértik, ezzel szemben az egy más ellen irgalmatlan harcot folytató háborús államok, szin­te megható testvéri egyetértés­sel veszedelmzetetik a semleges és békés országok tengerihajó­zását. A BALTI KÉRDÉS De a Keleti tenger felől más veszedelmes szelek is süvítenek. A kis balti államok felett meg- kodult a világtörténelmi ha­rang Észtország a Keleti ten­gerben fekvő, a Mohr tenger- szorostól elválasztott Dagö és Ősei szigeteit, a közismert ba­rátsági — megnemtámadási — vagy szövetségi szerződés alap­ján Oroszországnak “bérbead­ta”. A szovjet a szigeteket (Da­gö szigete 960, Ősei 2168 négy­zetkilométer kiterjedésű: lakos­ságuk száma kereken 70.000.) tengeri és légiflottabázissá ala­kítja át. Svédország fővárosá­tól egy tengeri macskaugrás- nyira — Finnország fővárosá­tól sem nagyobb távolságban — az orosz szovjet egy idegen ál­lam területén flottabázist épit! Számszerüségben meg nem határozott flottája és repülő­gépei mellett 25.00 főnyi sere­get is tarthat a törpe, de uj “ba­rát” szigetein. Az évtizedek óta az orosz el­lentállás következtében meg nem oldható Alland-probléma, f ime, néhány óra alatt, Svédor- j szág és Finnország érdekeivel j nem egészen párhuzamban, egy szellemes fordulattal megoldó-1 dott. Illetve az eddigi megoldá­si módszer feleslegessé vált. Az Alland szigetek megerősítése már aligha aktuális, mert a szi­getek délkeleti kapujában egy másik nagyhatalom fog mege­rősített flottabázissal rendel- kéz. Kinek lesz ereje és kedve a szovjet nagyhatalmi bázisai­val versenyre kelni? Az észt probléma más vonat kozásban is keresztezi Svéd- és Finnország érdekeit. A moszk vai szerződés értelmében Észt­ország külkereskedelmének a % részét a jövőben köteles a szovjet felé irányítani. Esztor szág 130 millió koronára terje­dő külkereskedelmének egy te­kintélyes hányada Svéd- és Finnország felé irányult. Az u szerződés ennek az állapotnak valószinüleg véget vet. A nagy­hatalmi versengésnek a számlá­ját kereskedelmi téren is a sem­legesek fizetik meg. Alig emésztettük meg az észt szerződést, már jelenti a táviró, hogy a lett külügymi­niszter is Moszkvába repült és hasonló szerződést kötött Orosz­országgal. A balti külügyminiszterek azonban nem kedvelik a konku-' renciát. A litván külügyminisz­ter is repülőgépen száguld el Moszkva felé. Világos, hogy va­lamennyi balti állam a legköze­lebbi napokban megköti Moszk­vával az “örök békét” biztositó barátsági, megnemtámadási és egyéb nevű szerződéseket. Sőt, a stockholmi “Aftonbladet” hír­szolgálata már arról is tud, hogy Moszkvának Finnország­gal szemben is vannak “barát­ságos” kívánságai. “CASH AND CARRY” Ha egyik-másik hir korainak is bizonyulna, a skandináv álla­mok azért mégis feszült érdek­lődéssel figyelik a szomszédsá­gukban lezajló eseményeket. A három balti állam több mint 5 millió lakossal, összesen 300 millió svéd aranykoronát kitevő külkereskedelemmel egy nagy­hatalom függőségébe kerül. Ez a körülmény Svédország gazda­sági érdekei szempontjából is jelentős következményei jár­hat. Ki tudja, hová sodródnak a vén Európa felforgató esemé­nyei? A svéd közvélemény a svéd temperamentumnak meg­felelő nyitott szemmel, hideg­vérrel és elszánt öntudattal szemléli a napról-napra^ újabb meglepetésekkel szolgáló fejle­ményeket. Izgalomnak nyomat sem találjuk. A legutóbbi na­pokban felmerült koncentrációs kormányzás gondolatát vala­mennyi párt — kormány és el­lenzék — egyöntetűen "elvetet­te. Nincs szükség rendkívüli eszközök igénybevételére. Svéd­ország függetlensége, önállósá­ga, megtámadhatatlansága és semlegessége nem forog ve­szélyben. Egy kemény nép va­lóban utolsó csepp véréig védel­mezné meg évszázados hazáját, ha bármely részről akadna bo­torság, amely azt megtámadná. De a svéd népnek megvannak az eszközei arra is, hogy szük­ség esetén gazdasági életét és kereskedelmi önállóságát is megvédelmezze. Az országban kitermelt nyersanyagok, ipari cikkek birtoka jobb fegyvernek fog bizonyulni ebben a védelmi harcban, mint a legtökéletesebb hadieszköz. A “cash and carry” eszköze, abban a vonatkozásban hogy “fizesd ki a rendelést élel­miszerekkel és nyersanyagok­kal, szállítsd ide azokat és vidd magad az árudat”, némileg in- diánizü ugyan, de a modern há- Miért ne kísérelje meg a sem- boru is visszaesés a középkorba, leges védelem is átmenetileg a középkori kereskedelmi véde­lem lehetőségeit? Y. H. MOLOTOV RÉSZVÉTTÁVIRA­TA HITLERHEZ A világot úgyszólván pillana­tok alatt bejárta annak a bom­barobbanásnak hire, amely tiz percnyi késése miatt, a szabad­ságszerető emberek millióinak ajkáról — kár, kár — sóhajo­kat hallatott. Jómagunk nem kommentál­tuk a sörcsarnoki bombarobba­nást, mert véletlenül olyan idő­ben történt, amikor lapunk már megjelent és a következő szá­munk idejében, mint hir már elavulttá vált. De, hogy most mégis toll­hegyre vesszük, azért tesszük, mert nem tűrhetjük el szónél- kül és hallgatásunkkal bünré- szességet sem vagyunk hajlan­dók vállalni Molotov orosz kül­ügyminiszterrel. Ez az ’’elvtárs” ugyanis csat­lakozott azokhoz a hálistenke- dőkhöz, akik táviratban tudat­ták Hitlerrrel szivetrepesztő örömük kifejezését azon, hogy Hitler tiz percei előbb távozott a sörcsarnokból mielőtt a pokol­gép felrobbant, s igy elkerülte megérdemelt sorsát. Mi nem gratulálunk Hitler­nek a “szerencsés” megmene­küléséhez : de gratulálunk a kommunistáknak, Molotov kü­lügyminiszterükhöz! Mondjuk erre, hogy gyalázat? Minek? Molotov diplomatáskodik — mint mondják ■—■ és a diploma- táskodáshoz pofa kell! (De van is hála istennek — Szedő.) De az kell, bizony azoknak is, akik a szovjet külügyminiszterének ilyen táviratmenesztését és részvétnyilatkozatát helyeslik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom