Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-25 / 1086. szám
1939 november 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL i ^_ _____ I Elmondja: Z. J. “Nem kell háborús profit?” Mielőtt a kongresszus megváltoztatta a “semlegességi” törvényt, & “semlegesség” hívei fülsiketítő lármát csaptak a törvény megváltoztatása ellen. Mint elhitetni akarták velünk, a törvény megváltoztatása Amerikát egyenesen beleviszi a háborúba és ők ezt nem akarják, mert nekik “nem kell háborús profit”. Nem kisebb személyiségek kardoskodtak a “semlegességi” törvény megtartása mellett, mint Henry Ford, Father Coughlin, Charles Lindberg, akikről nyilvánvaló, hogy nagyon szorosan rokonszenveznek Hitlerrel. Természetesen a német nácik és amióta Sztálin fegyverbarátságra lépett Hitlerrel a kommunisták is a “semlegességi” törvény megtartása mellett “harcoltak”. Ugyancsak a “semlegességi” törvény megváltoztatása ellen volt Hugh Johnson, aki úgy tett hírnévre szert, hogy ő volt a megboldogult “NRA” diktátora, de később onnan kilépett — vagy kirúgták — és azóta felcsapott “kolumnistának”. És most az amerikai sajtóban — már amelyben helyet adnak és megfizetnek írásaiért — azon siránkozik, hogy milyen tetemes károkat szenved Amerika a “semlegességi” törvény megváltoztatásának következtében. Tudni illik, amióta a “semlegességi” törvényt megváltoztatták, az amerikai hajóstársaságok nem küldhetik hajóikat amerikai zászló alatt a háborús zónába. Ennek következtében az amerikai hajóstársaságok legalább is 600 ezer tonna kargó- tól esnek el, ami közel 100 hajót tesz feleslegessé. Az IWW “fegyvertárában” mint a leghatásosabb fegyver szerepel a “sztrájk a munkán”. A sztrájk a munkán nem azonos az “ülő sztrájkkal”. Mert inig az ülő sztrájknál a munkások abba hagyják a munkát, csak nem vonulnak ki a telepről, addig a munkán való sztrájknál dolgoznak, de a termelés mégis szünetel. Mig az ülő sztrájknál a törvényes hatóságok okot találnak a közbeléspésre, mint a közelmúltban számos példa volt rá — Detroit, Flint, North Chicago és más városokban — a magántulajdon jogának megsértése alapján, addig a munkán való sztrájknál eddig semmiféle törvényt nem találtak, melynek alapján büntető eljárást tudnának a sztrájkolok ellen indítani. A leghatásosabb sztrájk a munkán való sztrájk, amely abból áll, hogy a munkások nem hagyják el a helyeiket, a gépek szaladnak, minden munkás a helyén van, de csak a meghatározott munkamennyiséget adják ki, mely mennyiséget maguk a munkások határoznak meg. Számos esetben sikerrel alkalmazták a világ minden részében Nagy is most a siránkozás. Amíg előzőleg azzal érveltek, hogy Amerikának nem kell “háborús profit”, most már azon siránkoznak, hogy mily károkat szenved Amerika. Vagy talán ezek a hajók nem háborús anyagokat szállítottak és a profit nem a háborúból eredt? Tudtuk mi azt mindig, hogy ezek az urak nem az amerikai nép biztonságáért aggódtak, mert nekik ez egyáltalán nem fontos. Sokkal fontosabb a profit, bárhonnan és bármilyen módon jutnak ahhoz. Most, hogy a “szög kibújt a zsákból” nyilvánvaló, hogy mi volt a nagy pacifistaságnak a háta- mögött. A hajóstársaságok azonban nem egykönnyen adják fel a háborús profitot. Még mielőtt a kongresszus által megszavazott uj törvény elérte volna az elnöki aláírást, hogy törvényerőre emelkedjen, már a hajótársaságok készen voltak a tervvel, hogy hajóikat Panama köztársaság zászlója alatt fogják járatni. Aztán, ha még igy is elsüllyesztik, akkor az amerikai kormánynak kell közbelépni, mert a németek “amerikai vagyont” pusztítottak el és az “amerikai polgárok” szabadságán “esett sérelem”. Egyszóval, akár van “semlegességi” törvény, akár nincs, a háború itt ólálkodik az ajtónk előtt. Addig csürik-csavariák a törvényeket, hogy utat találnak a beavatkozásra és a néppel elhitetik, hogy “kikerülhetetlen” volt. És amig a “honatyáktól” függ, hogy legyen-e háború, addig minden percben készen lehetünk, hogy lesz. Mert a “háborús profit” nagyon csiklandós. és az utóbbi hetekben Detroit- ban a Chrysler autó telepeken annyira sikeresen alkalmazták, hogy a kongresszusi bizottság figyelmét is felkeltette. A Chrysler telepeken már hónapok óta folynak a tárgyalások az union megbízottai és az igazgatóság között a “spead- up” ellen, de semmi elfogadható eredményt nem értek el a munka lassítása érdekében. Az igazgatóság nem volt hajlandó semmi alkalmasabb módszert bevezetni. Végre a munkások megtalálták a módját és nem kérték az igazgatóság belegyezését. A gyűlésen elhatározták, hogy mennyi munkamennyiséget fognak kiadni és amellett kitartottak. Nem alkudoztak tovább az igazgatósággal és hiába volt annak minden tiltakozása, több munkát nem adtak ki, mint amennyit meghatároztak. A Chrysler munkások ezen sztrájkja a munkán annyira eredményes volt, hogy a United State Chamber of Commerce és az AFL is hidegrázást kapott tőle és nyomban szaladtak a kongresszusi bizottsághoz vizs- gálatott követelve, mert ott valami “forradalmi akció” van fejlődőben. Kétségtelen, hogy ha a munkások gyakran fogják alkalmazni ezt az eredményes módszert, az ellen is fognak valami törvényt kovácsolni, és a csalódás akkor fogja a kizsák- mányolókat érni, amikor a törvényt végre akarják majd hajtani. A munkán való sztrájkról a régi munkástörténelem egy nagyon érdekes esetet jegyez fel, amely Harvey, Ill.-ban történt. A vasúti pályát javító olasz munkásokat egy szép napon arról értesítette az előmunkás, hogy az órabérüket öt centtel levágják. A munkások szervezetlenek voltak és a munkáltatók biztosra vették, hogy semmi akadálya nem lehet a bérlevágásnak. Másnap reggel amikor a munkások megjelentek a munkán, az előmunkás meglepetve látta, hogy minden Clevelandon, egy olyan magyar rádió órán, mely fabatkát sem ér, áron felül vásárolt egy hirdetés sorozatot Somló Lipót. Miután nem hallottunk tiltakozást, feltételezzük, hogy utólagosan ezt a hirdetés vásárlást, a gumibélyegzőnek inkább beillő intéző bizottság jóváhagyta. Azért nem kell azt gondolni, hogy nem járt eredménnyel a hirdetés . . . Ugyan . . ugyan? A leadott summás összegből, belépett a rádió annoncier az 50-ik osztályba és magával vitte az “Uj Előre” itt felejtett két fékerjét, az osztály, a Szövetség és Somló boldogitására. Ma már ott díszeleg az osztály tagjai között Práger Jenő, az annoncier. Ott van Rákosi Sándor, akit fejbetegsége miatt, az IWO kommunista házi betegsegélyző kétszer is visszautasított. De a trió harmadik tagja, a legtehetségtelenebb és a legdíszesebb, munkásmozgalmi pályafutása az “Uj Előre” nyomdájában sztrájktöréssel kezdődött és a bedöglött Magyar Vlágnál ért véget Bukrics Antal, de “bugrisnak” is beillik. Ennyi eredménye lett a clevelandi rádió hirdetésnek. De a west sideon megindított fene nagy szervezési kampányegyes lapát félig levan vágva. Érdeklődött az oka iránt és a munkások az felelték, hogy “short pay, short work”, ami annyit jelent, hogy kevés fizetésért kevés munka jár. Természetesen nem telt bele sok időbe, hogy a régi bérüket vissza kapták és akkor ismét a nagy lapátokkal jelentek meg a munkán. A fenti« egy egyszerű kis eset, és mégis kiszámíthatatlan fontosságú a munkásság szempontjából. A leghatásosabb módszer és minden nehézség nélkül végrehajtható a munkán való sztrájk, amelynél nincs bérvesztesség, nincs szükség iő- fegyeverekre, nem kell vadászni a sztrájktörőkre, — mert ha akad ilyen a munkán azokat nagyon könnyen ellehet intézni — és mégis oly érzékenyen sújtja a profitéhes munkáltatókat, hogy nem térhetnek ki a munkások követelése elől. nak szintén van “eredménye”. Annak idején Somló beállitotta, a varangy jobbkezét kerületi szervezőnek. Sebestyén Pál olyan alapos szervezői munkát végzett, hogy a Bérmunkásban is megemlékeztünk róla. Egy egész hónapban, beszervezett EGY tagot és bevitte saját fiát, ifj. Sebestyén Pált az egyletbe. Ennek a megemlékezésnek a kapcsán, nyomban az utána megjelenő hivatalos lapjukban az “Összetartás”-ban olvastuk, Sebestyén Pál hivatalos lemondásának hírét. Most pedig, az “összetartás” legutóbb megjelent számának “törölt tagok” cimü rovatában, két törlésen akadt meg a szemünk, a 2-ik osztálynál. Nos ki az. Ej nem kell kivácsiskodni. Sebestyén Pál és ifj. Sebestyén Pál! Mondja ezek után valaki, hogy nem kitűnő az east pitts- burghi gazdálkodás?! Na ... . örüljetek betegsegélyző tagok! AKRONBAN December 3-án vasárnap a Magyar Házban, szinelőadással egybekötött táncmulatság lesz. Figyelje lapunk jövőheti számát, bővebb felvilágosításért. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL Sztrájk a munkán Mire ad pénzt a Munkás Betegsegélyző intéző-bizottsága
