Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-18 / 1085. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizeti« ink: Subscription Rate«: c'gy évre ..... $2.00 One Year _____ $2.00 irélévTe ______________ 1.00 Six Month«_____________1.00 Egyes szám .......... 5c Single Copy __________ 5c _______Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _______ 3c________ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seccad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^*>42 Parádé vagy halotti tor? A háborús események nagybetűs híreihez egyenlő formában sorakozott föl a múlt héten az orosz forradalom 22. évfordulója. Moszkvában és általában egész Oroszországban három napos ünnepségekkel celebrálták e fontos történelmi évfordulót. Mindenütt ahol orosz követségi képviseletek vannak, hasonló értelemben parádékat rendeztek le az orosz forradalom győzelmének emlékére. Mi csak természetesnek tartjuk azt, hogy ilyen történelmi eseményekről szükséges ünnepségek keretében megemlékezni. Azonban a munkásosztály történelmi kiképzésének szempontjából feltétlen szükséges, hogy a történelmi események a valóságnak megfelelőleg legyenek a munkástömegek szeme elé tárva, hogy mint tisztánlátó osztálytudatos munkások saját helyzetüket felismerni képesek legyenek. Ahogyan feltétlen fontos a kapitalista kizsákmányolás igazságtalanságait feltárni, hogy a munkásokat a kizsákmányolás elleni küzdelemre megnyerni tudjuk, ugyanúgy nem lehet eltitkolni azt a fontos történelmi hivatást, melyet a kapitalista rendszer betöltött az ipari fejlődés szinterén. Amikor tehát elismerjük a kapitalista rendszer hivatásának betöltöttségét, ugyanakkor megállapíthatjuk további létezésének káros hatásait. A kapitalista rendszer uralmát fenntartók, vagy inkább annak támogatói nem fogadják el az igazságos megállapításainkat a termelési rendszer átváltoztatását illetőleg. Hanem törvényeket alkotnak annak védelmére és elnyomni próbálják azokat, akik törvényeiket nem dicsőítik és pusztulásra érett rendszerük csődjét elősegíteni próbálják. Hasonló formában járnak el, az orosz forradalom jelenlegi' hulligánjai, akik nemcsak mint történelem hamisítók állnak a meghamisított történelmi parádék élén, hanem igazságtalan alapokra terelt rendszerüknek görcsös védelmezői, a régi cári uralkodási módszereket felülmúló lelketlen kegyetlenséggel tartják fönn uralmukat befelé, mig a külföld felé a legnagyobb díszt és pompát mutatják. { Ezt tették a múlt héten tartott washingtoni parádén, ahol a szovjet attasék úgy öntötték a pezsgőt az aranyozott poharakba, mintha csak attól függne a világforradalom, és azok csak kis apró ellenforradalmárok lettek volna, akik a világforradalom eszméiért vérüket öntötték. Már ezelőtt is hires volt az ilyenfajta washingtoni parádé, még akkor, amikor már az azóta letűnt szovjet követ Mr. Trojanovsky felesége egy háromezer dolláros bársonyruhában jelent meg ottan. Igen, ird, olvasd és lásd, a “munkáshaza” képviselője háromezer dolláros ruhát öltött magára akkor, amikor az orosz munkás keresete csak annyit tett ki, hogy hat heti nehéz munkával vásárolhatott meg magának egy pár cipőt. Igaz az, hogy abban az időben az azóta már kiábrándult kommunista jó hívők, azzal érveltek, hogy ez csak diplomáciai szokás, és olyan alkalmakra nem mehet a munkás képviselő munkásruhában. Most aztán láthatjuk a diplomáciai szokások következményeit és hatásait, mely az orosz forradalom 22. évfordulóján saját pompájának pezsgő folyamába fulladt bele. A múlt heti washingtoni parádé már csak halotti tor volt a parádézó “munkáshaza” képviselők által legyilkolt orosz forradalom hullája felett. A forradalmi évfordulón mi nem siránkozunk, egyetlen könnycseppett sem hullajtunk, hanem levonva a tanulságot további erőt gyűjtünk az uj forradalomra. És ti pedig, pezsgőzési mámorba belekábult árulók rettegjetek! (f.) Aktivitásunk mérlege Az elmúlt hetekben a szokottnál sokkal kevesebb levelek futottak be központi irodánkba. E puszta tény magábanvéve is elég kiritikára ad jogot. De ha hozzá tesszük, hogy a beérkezett levelekben kevés volt a “bélés”, akkor nemcsak megkritizálni van jogunk az ország magyarajku ipari unionistáit, hanem lapunk nyilvánossága utján panaszt is emelhetünk azokra, akik aktivitást nem végeznek s igy nincsen miről beszámolniuk és azokra is akik üres leveleket küldenek. Nem szeretnénk, hogy a fizetés nélküli szerkesztői rendszer bevezetésével olyan hanyagság honosodjon meg munkástársainknál, amilyen mutatkozni látszik, mert fizetés nélküli nyomdával még nem rendelkezik a lapbizottság. 1887 november 11. (Michael Swab önnepi beszédéből. Ő is a hét halálra Ítélt forradalmár között volt, de neki és Fieldnek az utolsó órában megkegyelmeztek.) A nap vége felé járt. Délutáni 4 óra volt, 1887 november 10-et irtunk. Komor felhők takarták el a napot, megfosztva ez éltető világosságtól a County fogház homályos celláit, ahol a halálra Ítélt anarchisták fogva voltak. A halálra szántak, érdekes olvasmányokkal igyekeztek elütni a nyomasztó egyhangúságot. Vontatott lépések közeledtek. Egyik cella a másik után nyillott ki. Három ember lépet a folyosóra. Spies, Field- en és én. Folz fogházigazgató állott előttünk lesujtottan meg- illetődve. “Szomorú kötelességem kényszerít — igy kezdte — hogy önöket megmotozzam. Kérem kövessenek.” A könyvtárba vezettek bennünket. Az ott levő porkolábok alapos vizsgálat alá vettek bennünket. Azután a legkülönbözőbb dolgokról kezdtek beszélni. Spies élénken részt vett a beszélgetésben. Azonban keresztül rezgett minden szaván a visszafojtott fájdalom. Azok az emberek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a külsőnket a vesztőhely számára előkészítsék 18 hónapja ismertek bennünket és ez a körülmény olyan barátságfélét teremtett köztünk. A beszélgetés meglehetős kínos és erőltetett volt. Kívül a másik szobában a borzalmas halállal kimúlt Ling esete fö’öit folyt a vizsgálat. Parsons, Fischer és Engel ezalatt elkészítették a toilettjü- ket az akasztófa számára. Ők nem velünk voltak. Nem tudom mennyi ideig voltam a könyvtárban, amikor föl- nyilt az ajtó: “Jöjjön a hitvese várja” — követtem. Ott állt a gyermekem anyja, az én vidám, az én gondterhelt napjaimnak hűséges részese. Komoran és sötéten állott előttem, mint a novemberi nap. Porkolábok halottkémek és Ling halálának tanúi ültek körös-körül. Néhány közömbös szót váltottunk, erőszakkal elnyomva az érzelmünket, utoljára megöleltem a reszkető asszonyt és egy örökre szóló búcsú után eltávozott. A fogházigazgató a zárkámba vitt vissza, de útközben a fülembe súgta “Te mentve vagy”. Én vissza kaptam az életemet — de a többiek. Spiest másik cellába vitték, tudtam, hogy az ő sorsa meg van pecsételve. Fieldet is a régi cellájába vitték vissza, tehát ő is megmenekült. Megmenekült mint én, hogy az életnek a hátra levő részét rabságba töltse, mint ezt a sheriff 9 óra után velünk közölte. Életem legrettenetesebb éjszakája szakadt rám. Fielden és én a második emeleten, Spies és Engel a földszinten voltak, folyton hangzott a kalapálás, kopogás, ácsolták a bitófát. Nyugtalanul hánykolódtam a fekhelyemen. Szivem őrülten kalapált, szemeim minduntalan könnyekkel teltek meg, az álom elkerült. Vérfagyasztó hangot hallottam, zuhanást, nehéz su(lyokkal a köteleket próbálták ki. A kapitalizmus nem gyilkol egyszerűen. Előbb meggyilkol, kinpadra húz bennünket. Felvirradt a nap, amelyet a barátaim nem fognak túlélni. Ez a nap világos és barátságos napsütéses volt, hogy megvilágítsák az igazság harcosait kiket meg fognak fojtani. A halálba menő szabadsághősök leveleket .írnak, rokonaiknak barátaiknak. Most felcsendül Albert Parsons hangja “Anna Laurie”-t énekli. Lelkesen és jókedvűen viselkedik, mintha ünnepre készülne és nem a hóhér kötele várna reája. Utána Fischer és Engel bedekezdtek a Marseilles- be, ujjongva lelkesedéssel hangzik a forradalmi dal. Nyugodtan, büszkén néznek a gonosztevőknek bélyegzet hősök a halál elé. A hóhérok, börtönőrök, szégyenkezve, rettegve néznek körül. Kevés bátorságukat a pálinkás üvegből merítik. 11 órakor megjelenik Matson sheriff Spiest, Parsonst, Fisch- ert és Engelt bilincsbe verik és rájuk adják a halotti ruhát. Ott állnak a celláink előtt és egy utolsó “Élj boldogul”-t kiáltanak az életben maradt elvbarátaik felé és megindulnak az akasztófa felé. Az idő 11 óra 50 percet mutat. Spies áll az első hurok alatt, mellette Fischer, majd Engel, végül Parson. A nép egyetlen barátjának nem engedték meg, hogy jelen legyen. Az elítéltek bátrak és nyugodtak. “Eljön ar idő, amikor hallgatásunk hatalmasabb lesz mint a szavunk, amit most elfojtanak” mind ja Spies. “Éljen az anarchia” kiált Engel Fischer nyugodtan mondja: “Legszebb pillanata életemnek”. Parson beszédbe fog: “Amerika polgárai, szabad beszélnem? Matson sheriff szólni akarok! Halljátok a nép szavát! óh . . .” Egy zuhanás. Tompa recsegés. Elvégeztetett. Még néhány pillanatnyi vo- naglás. Komoran sápadtan, dúlt lélekkel oszladoztak a rettenetes tett résztvevői. Egy öreg porkoláb keserűen zokogott. Mások arról beszéltek, hogy meg kell koszoruzniok a legyilkoltak sírját. Egy újságíró hangosan mondta: “Szörnyű igazságtalanság történt”. CHICAGÓI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az IWW chicagói magyar tagjai 1939 november 18-án szombaton este, táncai egybekötött “DISZNÓTOROS VACSORÁT” rendeznek az Imigrant Bank épületében, 333 W. North Ave. Vacsorára finom házilag készített hurka és kolbász lesz, mely már este 7 órakor kapható. A tánchoz a zenét Kardos Pista szolgáltatja. Beléptidij 25 cent. Kérjük olvasóink támogatását.
