Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-11 / 1084. szám
1939 november 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Utravaló az amerikai magyar^ látogatáshoz Elmondja, Turócy Lenke, Budapest 1939. év tavaszán különböző amerikai (Verhovay stb.) egyletek vezetése alatt, amerikai magyar leszármazottak az u. n. 2-ik és 3-ik generáció kisebb csoportja látogattak el Magyar- országra. Mi magyarok, kik minden valaha innen kiüldözött, kimenekült magyar, vagy le- származottait, ha ellátogat hozzánk, vagy idetéved testvéri szeretettel fogadunk, természetszerűleg ezen egyletek által ideérkezettek érkezés elé is nagy várakozással tekintettünk. Ha az elutazásuk után most mégis néhány megjegyzést teszünk, ezt Amerikában élő munkástársaink informálása céljából tesszük. Talán kezdjük ott, hogy kár, igen nagy kár volt a Óceánon átkelniük ezeknek a magyaroknak. Mi magyar glóbuszon élő magyarok nagyon; de nagyon csalódtunk akkor, amikor azt hittük egy széles látókörű, az u. n. polgári szabadság és demokráciában fölnevelkedett ifjú magyarok látogatnak el hozzánk. ők a fasizta hivatalos Magyarországot és urait látogatták meg az igazi Magyarország és a rabbilincsekben szenvedő magyar nép helyett. Az ideérkezettek nem is voltak kiváncsiak az igazi Magyar- országra és népéra. Annak rendje-módja szerint a fasizta urak által összeállított program szerint végigutazták és végigbankettezték, szórakoz- ták idejüket, amint azt az úgynevezett “Magyarok Világszö- vetség”-ének tipikus fasizta vezetősége állított össze a “vakulj magyar, ne láss tót” szólásmondás szerint. Voltak, Hortobágyon, a Balatonnál, a Gellért szállóban és egyébb idegencsalogató modern helyeken. Kérdezzétek meg tőlük, amikor áradozva fognak Amerikában beszélni az itt látott nagy fény és pompáról melyben őket megszéditettek. Voltak-e azokon a helyeken, ahol a magyar nép, a proletár és paraszt él? Vájjon a Gellért szálló fényárban és pompában úszó termein kívül voltak-e a régi gyárváros az angyalföldi proletár negyedben? Beszéltek-e a mézes mázas szavú fasizta urakon kívül a Fóthy ut éhség és nyomortól szédülve támolygó proletárasz- szonyok közül akár csak egyetlen egyikével is. Avagy jártak- e az 1914-18-as háborúban épült volt hadikórházakból proletár telepekké előléptetett Zita, Ju- ranics stb. fabarakjainak sikátorai között, bekukkantottak-e csak egy-egy röpke pillanatra a rothadófélben lévő fabarakok egyik-másik “szobájába” ahol a nyomor orgiákat ül? Vagy vidéken jártak-e, a hegyek oldalaiban, a földbe vájt lyukakban meghúzódó parasztok hajlékaiban, mit hivatalosan “barlang- lakásoknak” festettek át. Amikor az egyik bányász fia, aki Debrenecenben a magyar nyelv kinti tanítására diplomát nyert, elragadtatással fog nyilatkozni debreceni élményeiről (a nyári egyetemről! életről) kérdezd meg tőle, testvér, vájjon beszélt-e egyetlen szál szénbányásszal valamelyik szénbányánál és érdemesnek tartotta- e megtudakolni a bányabárók igájában nyögő és édesapjának — ha ugyan valójában bányamunkás az apja — magyarországi testvérei miképen bírnak kijönni éhbéreikből családjukkal egyetemben. Ilyesmi sajnos látogatóinkat nem is érdekelték és könnyű lelkiismerettel zenghetik a Horthy féle fasizmus dicsőségeit, hisz mást mint a fc^lmi fényt nem is láttak, de nem is akartak látni. Azután kérdezzétek meg tőlük vájjon ismerik-e azt a szerintük “jó pásztort” akinek mint az amerikai magyarság ajándékaképen egy remekbe készült ezüstveretü pásztorbotot ajándékoztak a szept. 23-iki diszünneplés — bucsuzás— alkalmával. Tudják-e, hogy ezt az urat akit dr. Nagy Károlynak hívnak, még nem is oly régen a pesti bastille élén, mint élethalál urát lehetett látni. Hajmeresztőket lehetne beszélni arról, hogy mikép bántak el vérebei a minden bírói Ítélet nélkül ebbe a fogházba zárt proletárokkal és proletárnőkkel. Ne feledjük el olyanokkal szemben akikkel még a fasizta statáriá- lis vagy rendes bíróságuk utján sem tudtak ítéletet hozatni. Ennek a “jó pásztornak” még röviddel ezelőtt mint a rendőrkapitány helyettesnek az oldalán kard fityegett és kezében korbács suhogott, nem egy proli tudna erről egyet-mást elmesélni, aki mancsai közé került ennek az urnák. Azután kivén- hedt, mint a fogatlan oroszlán és, hogy napjai mégse legyenek üresek, hisz vérebi ténykedéseiért a fasizmustól oly magas nyugdijat élvez — legalább is még egy rövid ideig — ami mentesiti őt anyagi gondoktól. Csak annyit ehhez, hogy Király Imre ur, aki szept. 23-án “jó pásztorinak nevezte ezt az urat, elfeledte a magyar szótárkincséből a következő példabeszédet “kutyából nem lesz szalonna”. Az az “vérebből, nem lehet jó pásztor”. Lehet, hogy Király Imre ur szerint lehet . . . Azután ezen a búcsú ünnepélyen fölszólalt vitéz leveldi Kozma Miklós volt rendőrminiszter ur is. Az a Kozma Miklós, aki nemcsak elragadtatással tanulmányozta több ízben miniszterségének ideje alatt a náci birodalom rendőrállama aparátusi berendezkedését nemcsak dicshimnuszokat zengett az ottani fasizta paradicsomról, de szolgai módon lekopirozta és oly buzgalommal választotta meg Magyarországon. így a tejszínes haboskávéjába neki is van mit aprítania. Minisztersége ideje alatt tobzódott a rendőrség. ő volt az aki feloszlatta az IWW-isták szervezetét is — ezzel a föld alá kényszeritette — és annak összes vagyonát, tehát a proletár köztulajdont az utolsó könyvtári könyvig elko- boztatta rendőrlegényeivel, csak azért mert ezzel a balga azt hitte, kiirthatja a forradalmi IWW szervezetet is, akik sztrájkot mertek kezdeményezni. A “Magyarok Világszövetségének” vezetőségében ez az ur is oszlopos Mi is a helyzet ma finn és orosz viszonyt illetőleg. Amint Molotov elvtárs a szovjet parlamentbe (ala Hitler vagy Mussolini parlament, ahol a gumibélyegző szerepét játszák) elmondotta a 180 milliós Orosz Szovjet “barátságosan” tárgyal a finn kormánnyá1,, amelynek a lakossága alig 3 millió. Ennek a “barátságos” tárgyalásnak az alapja az, hogy a Szovjet azt követeli a finn kormánytól, hogy a határait vigye pár kilométerrel beljebb, az igy kiürített részt egy csomó szigettel együtt, adja át a Szovjetnek és a többi Baltic államhoz hasonlóan engedjen át területeket flotta és katonai bázisnak. Hogy a tárgyalás barátságos voltát a szovjet kihangsúlyozza az orosz-finn határra masi- roztatott 450 ezer katonát, a hozzájáruló hadihajóival, tankjaival és repülő ezredéivel. A finn kormány úgy látszik félreértette ezt a “barátságos” érvet és ő is elrendelte a mozgósítást. Erre a szemtelenségre a kommunista párt hivatalos tag. Ez az ur egyébként búcsúbeszédében többek között ezeket mondotta az ott egybegyűlteknek: ” ... a magyar mindig tudott és tud is verekedni, ha erre sor kerül”. Ebben maradunk, csak annyit tegyünk hozzá most rövidesen saját fasizta uraival lesz elsősorban is ez a verekedés. Az a magyar aki eddig Kozma Miklósék osztályáért verekedett, most vele fog verekedni, hogyha akar akkor pedig tud is, azt Kozma Miklós ur állapította meg. A 3-ik generációs magyarok nevében szept. 24-én a vonat indulása előtt dr. Kondor József - né búcsúzott el, ezekkel a szavakkal: “Ha az Isten megsegít, újra visszajövünk hamarosan. A magyarok Istene áldja meg Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját és mindenkit, aki úgy rajong érte, mint mi, amerikai magyarok”. Szerényen csak annyit kérdek ezen uri- hölgytől, ha ennyire rajongott, miért követett el mindent, hogy meneküljön Európa ezen láng- baboruló részéről, ki Amerikába? Miért nem maradtak itt, ahol kemény harcok előtt áll a magyar nép fölszabadulásáért? Nem mondjuk, itt is van egy vékony érdekszálakkal összefü- ződő réteg, amely miként dr. Kondor József né, rajong Horthy Miklósért. Hogy ha őnagyságá- nak olyan 20 évben lett volna része bálványának igája alatt, mint a hazai magyar nép 85-90 százalékának, vájjon elhangzott volna e szájából ez a kijelentés. Ami az amerikai magyarság nevében hangzott el, de véleményünk szerint fogadatlan prókátor i szerepnél többet nem jelentett. A látogatók nem Magyarország népéhez jöttek látogatóba, arra kiváncsiak sem voltak. Akikhez jöttek, azok ott szorongtak a vasúti perónon, de ezek a fasizta hivatalos' Magyarország urai, a magyar nép elnyomói, zsarnokai voltak csupán. Ez a tényállás minekután csak annyit, béke velük! lapja a “Pravda” nekitámad a finneknek és azzal vádolja a kis 3 milliós népet, hogy megakarja támadni a 180 milliós Szovjetet, éppen úgy, ahogy Lengyelország megfenyegette Németországot. Bejósolja, hogy a Szovjet “védeni” fogja magát miként Németország és Finnország arra a sorsra fogg jutni mint Lengyelország. Ez az eljárás típusa az imperializmusnak és ellehetünk rá készülve, hogy ha Finnország nem kapitulál, akkor megfognak indulni a határon álló szovjet csapatok és “felszabadítják” a finneket is. És az amerikai kommunázik- nak van bőr az ábrázatukon hogy a Hitlerrel szövetkezett Sztalinék a “kis nemzetek védői” és az “örök béke apostolai”. Mi meg a fentiek alapján állítjuk, hogy a mai Szovjet kormány éppen olyan imperialista, mint a szövetségese Hitler. A zsák itt tényleg megtalálta a foltját. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességek napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy» folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL Az imperialista finnek
