Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-11 / 1084. szám
4 oldal BÉRMUN KáS 1939 november 11. BÉRMUNKÁS \ (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W W. Előfizetési árak: Subscription Pates: ''try évre ........ $2.00 One Year ......................... $2.0l) irélévre ................................ 1.00 Six Months ....................... 1.00 Egyes szám «ca .............. 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3t Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0 Entered as seer .id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March. 3, 1879. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD És most kezdődik a “prosperitás” majomtáncoltatása Amióta Európában az ágyulövések zenéje zavarja a csendet, azóta itt is nagy a lárma a békefrontján. Mindenféle bizottságok alakultak, melyek pro és kontra egymást tulkiabálják abban, hogy ezt az országot távol kell tartani a gyilkos háborútól. Az egyik oldalon az érvelésekkel azt próbálják bizonyítani, hogy csakis a semlegesség olyanfajta formája menti meg Amerikát a háborútól, melyet eddig gyakorolt. Ez pedig abban állt, hogy semmiféle háborús fölszerelést nem szállítottak ki a háborút folytató országoknak. A másik oldalon pedig az érvelések oda konkludáltak, hogy éppen ezért fog Amerika belesodródni a háborúba, mert ezáltal a diktatórikus országok helyzetét segítik elő, melyek egy esetleges győzelemmel az egész világ demokratikus alapon álló országait fenyegetik. Ebben a vitában volt hangos az ország politikai színpadja melyen járják a pojácák táncát a politikus képviselő vezéreink. Heteken át vitatkoztak, veszekedtek ezen kérdés fölött. A kapitalista napilapok headlinekon csakis ezzel traktálták olvasóikat, a rádió csak erről beszélt, Coughlin atya minden prédikációja ezt a kérdést tárgyalta, egyszóval ez volt a legfontosabb esemény, vagy legalább is annak tették meg az utóbbi hetekben, míg most aztán ez a kérdés befejezést nyert. A nagy vitában teljesen elfelejtették a néppel, hogy még mindig 12 millió körül van a munkanélküliek tábora, még mindég jó néhány millió munkás a WPA éhbérek mellett tengődik, akiknek részére az embargo kérdése éppúgy nem megoldás, mint ahogyan nem volt megoldás a segélymunkák és a segélyzések bevezetése sem. Hiába vannak nagy tudós nemzetgazdá- szok, esetleg néhány jóakaratu politikus vezéreink, azt az egyszerű okozatát minden minden bajnak, nem tudják vagy inkább nem akarják fölfedezni, hogy a bajok orvoslása csakis a termelési rendszer gyökeres átváltoztatásával történhet meg. Mire való ez a sok vita, mire való a nagy pózba vágott politikai beszéd vagy papi prédikáció, a munkanélküliséget nem lehet az embargo föloldásával megoldani, mint ahogy nem lehet a kapitalista háborúkat az embargo megtartásával megakadályozni. A munkanélküliségnek és a kapitalista háborúnak az okozója maga a kapitalizmus, tehát világos kell legyen különösen az olyan tudással rendelkező egyének előtt, mint akik az embargo kérdését a munkanélküliség egyoldalra billent mérlegének egyensúlyozására helyezték, hogy ezen kérdések csakis a kapitalista termelési rendszer megszüntetésével oldhatók meg. 'Persze ezen urak helyes vélemény nyilvánítását hiába reméljük, hiszen éppen az ő részükre biztosítja a mai rendszer a zsíros fizetéseket, melynek ellenében aztán megvédelmezik a kizsákmányoláson alapuló termelési rendszert. így tehát hiába a nagy hozsánna zengedezés, az embargo föloldásával azonnal elkönyvelt ezermillió dolláros áru rendelés, a prosperitás lehet, hogy itt van, a háborús anyagot termelő kapitalisták ós kormányok részére, de maga a termelő munkás nem fog jutni még csak ideiglenesen sem a régi prosperitás korszakába. A munkásosztály részére csak akkor lesz prosperitás, ha saját szükségletére fog termelni és a termelt javakat, saját maga fogja fölhasználni. Csak egy parányi kis jóakarat kellene hozzá, és az egész világ népe a prosperitás azon korszakába vonulhatna be, ahol a háborús fegyvereket mind a tengerbe süllyeszthetnék, egyetlen egy embergyilkoló fegyvert előállítani nem kellene és mégis mindenkinek bőven juthatna munka és még bővebben a termelt javak. A mostani nagy zajjal behirde- lett prosperitás, csak a további munkanélküliség, a további kizsákmányolás pusztulás felé rohanó profit rendszert akarja föltartóztatni. Ezért a nagy lárma, melynek elülése után még nagyobb csalódás fogja érni a munkásosztályt, ha csak mélyebben nem tekint a termelési rendszer belsejébe és követni nem fogja az osztálytudatra épített ipari szervezkedést az igazi prosperitás felé. (f.) 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására Kívül fényes, belül rozsdás (P) “Nem mind arany ami fénylik” azt mondja a közmondás. Igv áll ez magával a rendszerrel különösen azzal a rendszerrel, amelyen élősködők aranyat kovácsolnak maguknak. A mesterségesen dicsőített Szovjet Unionról lévén szó, amelyről azt mondják; de csak azok akik kívülről megélhetést csinálnak annak dicsőítéséből. A jelen világkatasztrófával kapcsolatban, amit tényleg nem Hitler zúdított az emberiség nyakába, hanem egészen bizonyos dolog, hogy a náci-szovjet paktum adta Hitlernek azt a bátorságot, hogy egy emberirtó hadjáratot kezdjen. Ezzel kapcsolatban Sztalinék helytartói, úgy ebben az országban mint másütt is azt próbálják igazolni, hogy a Szovjetnek ez a kifelé való politikája nagy horderejű és az emberiség jövőbeni életére a kapitalizmus megszüntetését irányozza elő. Hogy mennyiben helyes ez az állítás azt legjobban azzal lehet alátámasztani, hogy milyen viszonyok uralkodnak ma orosz földön. Nem elégséges csak valamit dicsőíteni, különösen olyasvalamit, aminek olyan sötét hát ere van mint az orosz belpolitikának. Maga az a tény, hogy Oroszországban diktatúra uralkodik, amely diktatúra alatt sem egyéni szabadság, sem egyéni vélemény nyilvánítás nincs. Ez letagadhatatlan tény és ez igy van minden diktátori uralom alatt, legyen az kommunista (?), vagy náci diktatúra. Ahol sem szólás, sem sajtó szabadság nincs, ott az embereknek mindn cselekedete, sőt még gondolata is korlátozva van. Ma már pedig nincsen és nem is esz a világon olyan rendszer, amelyet bizonyos tekintetben nem lehet kritika tárgyává tenni, értve olyan kritikát, amelynek célja esetleg javításokat eszközölni, magán a rendszeren. Mert nem létezik valami, még ami jó is, hogy jobbá tenni ne lehetne. Maga az a tény, hogy diktatórikus uralom alatt ez teljesen kizárt dolog, igy még a jóhiszemű újításoknak sincsen benne helye. Próbálják sokan elhitetni, vagy azt magyarázni, hogy Oroszországban kommunizmus van és hasonló rendszer kialakulása üdvös dolog volna különösképpen a munkásosztály részére. Első sorban tény dolog az, hogy Oroszországban sohasem volt és mostan sincsen kommunizmus. Mert kommunizmus magába véve közösséget jelent és ha ebből a szempontból bíráljuk az orosz helyzetet, azt látjuk, hogy a közösség helyett államkapitalizmust valósított meg az orosz kommunista párt. Ezt azonban nem lehet megmagyarázni, azoknak különösen, akik dogmatikusan ragaszkodnak olyasvalaminek a dicsőítéséhez, amit gyakorlatban egészen biztosan elitélnének, mint tették már nagyon sokan azok, akik a sok álhirnek hallatára a kapitalizmus járma alól a Szovjet Unióba mentek, de olyan hamar megelégelték, hogy a legelső adóit alkalommal vissza vitorláztak a kapitalista rendszerbe és hallani sem akarnak kommunizmusról, ha különösen azt mondják, hogy olyan kommunizmust kell létesíteni az egész világon, mint Oroszországban van. Nem célunk a kapitalista rendszert magasztalni, de nem kívánatos az emberiség részére olyan kommunizmusért sem, mint ma van Oroszországban lelkesedni, sem annak megvalósításáért harcolni. Hogy Oroszországba megszüntették a magán kapitalizmus rendszerét ez tény dolog', de, hogy a bérrendszer fennmaradt azt még azok. is tudják, akik sem többet, sem kevesebbet tanulni nem tudnak — mint tapsolni és kívánatosnak látnák egy olyan rendszernek megvalósítását, ahol már többé nem a magán kapitalizmus az ur — hanem az állam, amely az állami bérrendszer alapján tartja továbbra a munkásosztályt szolgaságba. Hogy Molotov szavaival éljünk ,nem azért mintha tapsolni való kedvünk volna, de éppen úgy hangzik mint az a közmondás, hogy “amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”. Molotov azt mondja, hogy Anglia és Franciaország azért harcolnak, hogy a fasizmust fegyveres erővel pusztítsák ki Európából, pedig, fegyverrel eszméket sem terjeszteni, sein kiirtani nem lehet. Azt kérdezzük, hány ember életét oltotta ki a Szovjet golyó, mert nem voltak szívesek Sztaün-Molotov rezsimmel megelégedni? Hogy a lengyelekre a vörös (?) hadsereg kényszeritet- te, gépfegyverrel és nagyágyúval, hogy ők is lelkesedjenek az orosz kommunizmusért. Most a finneket fenyegeti ilyen módszer a kommunizmus elfogadására. Maga az a tény, hogy ilyenformán a Szovjet külpolitikája fényes győzelmekről tesz számot — ha ugyan ezt az emberiség szempontjából annak lehet nevezni. Azonban magában bent Oroszországban még mindég az erőszak szervezet van működésbe. Hinni tudnánk és szeretnénk hinni az orosz forradalom vívmányába, ha maga Oroszország olyan példa volna az emberek részére, hogy a dolgozók élveznék az egyéni szabadságot, ami igen fontos tényező az emberi életben, de nemcsak az egyéni szabadságra van szükség. Van egy másik fontos tényező az osztályharc kimenetelének, ez pedig az, hogy minden termelő az egyéni szabadság mellett élvezze termelő munkájának teljes gyümölcsét. Ezzel pedig a Szovjet Unió nem dicsekedhetik, ami folytán megállapíthassuk, hogy a Szovjet Unió külső hódításai fényesnek látszanak — már akinek — de maga a Szovjet rendszer Oroszországban igen rozsdás.
