Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-11 / 1084. szám

1939 november 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal A pártkommunisták összeomlása Franciaországban HÁROMSZÁZMILLIÓ FRANK VOLT A FRANCIA KOMMUN­ISTA PÁRT KÖLTSÉGVETÉSE AZ ELMÚLT ÉVBEN PÁRIZS — Az a rendelet amellyel a Daladier-kormany fel­oszlatta a kommunisták franciaországi pártját, a kontinens egyik legnagyobb politikai tömörülését szüntette be. A pártnak hozzávetőleg félmillió tagja volt, központi napilapja, a Huma- nité 400.000 példányban jelent meg, parlamenti csoportja 71 főből állott s ami a legjellem­zőbb, egyévi költségvetése — amint ez a házkutatás során előkerült adatokból kiderült — 300 millió frank körül mozgott. Budge-je tehát (amelyik egy része moszkvai forrásból szár­mazott) megfelel egy kisebb ál­lam összkiadásának. A párt igazi súlya és ereje azonban nem a taglétszámon és a megforgatott milliókon ke­resztül fejeződött ki, hanem in­kább abban állott, hogy a szoci­áldemokratákkal való együtt­működés elmúlt két esztendejé­ben a franciaországi munkásság politikai és szakszervezeti irá­nyítása teljesen a kommunisták kezébe került. S ennek megfe­lelően a párt igazi halálát nem a Daladier-kormány betiltó ren­deleté jelenti, hiszen a rendel­kezést a régi forradalmi recept szerint meg lehetett volna ke­rülni földalatti tiltott akciók­kal, hanem inkább az, hogy a párttól a munkástömegek kiáb­rándultán és meghasonlottan fordultak el. A kormány felosz­lató végzése volt a kisebb baj. A tömegek mélységes csalatko- zása a nagyobbik. AZ UJ FIRMA: FALUSI ÉS VÁROSI DOL­GOZÓK BLOKKJA A képviselőház folyosóin, hol a parlamenti ülések szünetelése ellenére is igen élénk az élet, már 24 órával a feloszlatás előtt elterjedt a kormány drákói in­tézkedésének hire. Ramette, a kommunista parlamenti csoport legszélsőségesebb vitaszónoka lelkendezve közölte a hirt Duc- los-val, a Chambre des Deputi­es ugyancsak kommunista alel- nökével: — Feloszlatják a pártot! Tudja mit jelent ez. Duclos elv­társ? Azt, hogy elveszítjük az arcunkat! Az alelnök higgadtan igy fe­lelt: — Sebaj! . . . Majd felrakjuk az álarcunkat. S a feloszlatást követő máso­dik órában ez az álarc már meg is született. Neve: Falusi és városi dolgozók blokkja.” A megszüntetett kommunista párt vezetősége eme lárva alatt vél­te folytatni az ügyvitelt. A ré­gi tömegsikerekre akkor sem lett volna kilátás, ha ez a terv sikerül. A kommunisták táborá­ban megindult a belső bomlás folyamata, amit igazolt, hogy a párt 71 képviselőtagja közül már csak 43 csatlakozott a “Fa­lusi és városi dolgozók blokk­jáénak cégére alatt tovább- menő régi bolthoz. De, ha mérsékelt remények­kel is, a blokk talán megtart­hatta volna létjogosultságát, amennyiben fennállásának első napján nem követett volna egy- egy olyan szarvashibát, amely után vonta midennemü kom­munista tevékenység megfojtá­sát és valósággal tajfunerejü közfelháborodást váltott ki az országban. Ez a hiba az volt, hogy a frissensült “blokk” leve­let intézett Herriot-hoz, a kép­viselőház elnökéhez és a levél­ben a német-orosz békeajánlat azonnali elfogadását követelte. Nem lehet tudni, hogy miként hangzik ennek a levélnek a szövege. De a lényegre és a stí­lusra következtetni lehet abból, hogy Leon Blum volt miniszter- elnök, aki mindig előharcosa volt a kommunisták és a szoci­áldemokraták egységfrontjá­nak s aki helytelenítette a kom­munista párt feloszlatását is, igy ir a Populaire hasábjain: “Mikor egy barátom telefo­non felolvasta a volt kommun­ista képviselőknek Herriot-hoz intézett levelét, megállítottam az egyik közbeeső mondat vé­gén. Szivem összeszorult: nem bírtam tovább hallgatni. A cin­izmusnak és a képmutatásnak ilyen adagját már lehetetlen fi­zikailag elviselni s a gyomor ki­dobja magából, mint a romlott ételt.” De nemcsak a politikailag is­kolázott Blum reagált ily szen­vedélyesen a kommunisták ak­ciójára, hanem az ucca is. íme egy intermezzo, amely jellemzi a közhangulatot: a villamosra felszállt egy fiatalember gomb­lyukában sarlós-kalapácsos jel­vénykével. A következő pilla­natban egy idős munkásasszony tenyere nehezedett arcára. Ma­gyarán : egy hatalmas pofon csattant el. — Egy fiam yan uram, a fronton . . . .! önként jelentke­zett, mert szenvedélyes kom­munista volt s önök éveken át azt hirdették, hogy a nácikat le kell ütni. Ezért ment ki az én egyetlen fiam a frontra . . . Fogadja hát, uram ezt a cse­kélységet ! Mily primitívnek látszik ez a jelenet. Pedig benne van a kom­munisták franciaországi pártja tragikomédiájának minden oka, indokolása, eleme és magyará­zata. Ez a párt valóban, eszten­dők óta a hitleri Németország ellen való kereszteshadjárat pa­rancsoló szükségességét hirdet­te. Áruló volt mindenki, aki a harmadik birodalommal egyez­kedés utján gondolta az ellen­téteket kiküszöbölhetőnek. A müncheni kompromisszum ellen senki sem vitt felháborodottabb és kétségbeesettebb küzdelmet, mint éppen a kommunista párt. De már Bucharin is megírta, hogy minden külföldi ország kommunista pártjának taktiká­ját és ideológiáját Moszkva ha­tározza meg. Most, miután a komintern pillanatnyilag más sínpárra irányította stratégiá­jának szerelvényét, a francia kommunista párt, megtagadván egész múltját, a berlini jelsza­vakhoz igazodik s készen álla­na minden békére és minden ba­rátságra a mai Németország­gal. “Soha népéképviselők nem leplezték le nyomorultabb cin­izmussal bérencségüket, soha nem vállaltak még ily közössé­get ellenséggel!” — kiált föl az Ordre hasábjain Emil Búré, a kommunistáknak még minap is barátja. AZ ANTIKOMINTERN UTÁN KIMÚLIK A KOMINTERN IS Felmerül a kérdés, hogy a kommunista mozgalomnak oly kíméletlen megsemmisítése után miként alakulna Párizs és Moszkva viszonya, amelynek egyensúlyozására a Quai d’Or­say szemmelláthatólag még a mai körülmények között is nagy gondot fordít. A franciaországi kommunisták pártja a komin­tern utolsó nagy európai erő­dítménye volt. Sokan oda követ­keztetnek tehát, hogy a Dala­dier-kormány belpolitikai hu­szárvágása végzetesen elmér- gesiti majd a francia-orosz kap­csolatot. Ez a feltételezés, mint erre Boris Szuvarin, a kitűnő orosz publicista a Paris Soir ha­sábjain rámutat, téves. Sztálin már uralmának első percétől fogva mélységesen lebecsülte a kominternt, amely “egy század év alatt sem lenne képes akár egyetlenegy forradalmat pro­vokálni”. Éppen ezért Moszkva mindinkább elejtette a külföldi kommunista pártjait, amelye­ket utóbb már csak pressziós eszközökként támogatott és tar­tott fenn. Jellemző, hogy ami­kor egy külföldi diplomata szó- vátette Sztálin előtt a hazája- beli kommunista párt felforga­tó tevékenységét és ravaszul megkérdezte Moszkva urától, hogy mi lenne a teendő, Sztálin igy felelt: — Akasztani! Ugyanez a párbeszéd megis­métlődött Laval francia minisz­terelnök és Potemkin párizsi szovjetkövet között, amikor La­val szemrehányólag említette meg a francia kommunista párt antimilitarista akcióit. A követ naiv egyszerűséggel jelentette ki: — Tiltsa be, excellence, az újságjaikat. Börtönözze be ve­zetőiket. Ki akadályozhatná önt meg ebben? Azok, akik Moszkvának a külföldi pártokkal szemben megnyilvánuló, némileg megve­tő közönyével tisztában vannak, a francia kommunista párt be­tiltásától Párizs és Moszkva vi­szonyának javulását várják. A magyarázat? Szuverin szemlél­tetően mutat rá arra, hogy Moszkva éppen az erős, könyör­telen, sőt kegyetlen ellenfeleket akceptálja. El lehet-e felejteni, hogy Kemál pasa 1921-ben a török kommunista párt tizenhat vezető tagját, akik a kimentem közelkeleti kongresszusáról tér­tek haza Moszkvából, Trebizond közelében a Fekete-tengerbe dobatta ? A pártnak azok a tag­jai, akik e sommás eljárás ellen tiltakoztak és bosszút esküdtek, a Boszporusz hullámaiban lelték sírjukat. Néhány szenvedélyes vezércikk jelent meg a Pravdá­ban, meg a Izvesztiá-ban .... Egyébként a török—orosz ba­rátság konszolidálódott. Csang-Kai-Sek valósággal el­tüntette a komintern kínai cso­portját. Ez azonban nem volt akadálya valamivel későbben Sztálin és a kínai marsall egy- ességének. Amint Berlin és Moszkva barátságát sem gátol­ta meg az a harc, amelyet Né­metország a kommunista törek­vésekkel szemben úgy a spanyol polgárháború során, mint hosz- szu évek óta minden európai terrénumon oly hevesen folyta­tott. A francia kommunista párt elfoszlatása tehát nem élezi ki különösebben az ellentéteket Párizs és Moszkva diplomáciai vonatkozásaiban. Az uj orosz külpolitika feláldozta az oszt­rák, cseh és lengyel kommun­ista szekciókat, számolnia kel­lett tehát az utolsó európai fel­legvár, a francia kommunista párt romlásával is. Az Építő Gárda eddigi teljesítménye Az épitőgárda tagjait ezúton kérjük, hogy akiknek neve után a befizetett összeg kimutatása nem helyes, hogy egy postakár­tyán tudassák azt velünk. Fazekas István, N.Y......... 4.00 Pál Lajos, Ambridge ....... 6.00 Ács Sándor, N. Y.............. 5.00 Pataky József, Brooklyn ..21.00 Stefánkó M., Brooklyn ..... 9.00 Stefánkó M.-né, Brooklyn 8.00 Fishbein László, N. Y. __ 2.00 Mrs. Loczy, N. Y................12.00 Bodnár József, Brooklyn .. 8.00 Gonda Arnold, Astoria .... 2.00 Hajnal Helén, N. Y. .....12.00 Vaszkó György, N. Y. __25.75 Csorba Pál, N. Y. _____ 8.00 Nagy József, Astoria ___ 4.00 Fülöp Lajos, N. Y.............. 8.00 Fülöp Irma, N. Y.............. 8.00 Vlasits Márton, N. Y.........11.00 J. Lengyel, N. Y................ 6.00 G. Nagy, N.Y. _ 5.00 Z. Zatykó, N.Y................... 4.00 J. Feczkó, N. Y.................. 8.00 J. Németh, N.Y...................10.00 Mrs. I. Pollák, N.Y............. 3.25 Szigeti E., N. Y................... 1.00 Rothberger E., N. Y........... 1.00 Mrs. I. Pollák, N. Y............ 2.00 A. Réfi, Lodi ...................... 4.00 E. J. Havel, Garfield ........12.00 Alex Keese, Chicago ....... 1.00 Zs. Fábián, Chicago............ 2.00 St. Sütő, Chicago .............. 1.00 A. Szász, Chicago .............. 1.00 P. Pika, Chicago ............... 3.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 48.00 Mrs. Kozsány, Saratoga .. 12.00 J. Gatnarek, Pittsb.............. 1.00 L .Kristofik, Pittsb............. 2.00 A. Kucher, Pittsb.............. 2.00 P. Hering, Buffalo ......... 5.00 L. Rost, Phila................ 5.00 A. Alakszay, Akron ......... 4.00 Jos. Vizi, Akron .............. 7.00 Jim Farkas, Akron ............ 4.00 Lefkovits L., Clev...............11.00 A. Molnár, Clev................... 4.00 G. Scherhaufer, Clev........... 4.00 J. Fodor, Ch. Falls ............ 8.00 A. Wiener, Clev.................. 2.00 B. Farkas, Clev.................. 3.00 M. Kaczibán, Clev............ 2.00 J. Herczeg, Clev................... 5.00 Jos. Takács, Clev................. 4.00 N. N. Clev........................... 2.00 L. Bauer, Newark .............. 2.00 F. Duschek, Nutley, N. J. 12.00 L Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Herold, Bridgeport ........ 6.75

Next

/
Oldalképek
Tartalom