Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-11-04 / 1083. szám

i'ila BÉRMUNKÁS 1939 november 4. Az érem másik oldala Általános beszéd tárgyát ké­pezi az a cirkusz, amely a Sze­nátusban végre az elmúlt pén­teken az embargó leszavazásá­val, illetve az amerikai muníció tröszt győzelmével ért befeje­zéshez. Kétségtelen, hogy az alsóház is megfogja szavazni e héten a hozzá visszaterjesztett javasla­tokat és elnöki vétótól már csak azért sincsen mit tartani, mert hiszen a hivatalos adminisztrá­ció törvénymódosításai, az el­nöki véleménnyel harmóniában vannak. Eszerint, amíg készpénzei, vagy angol-francia kiviteli áru­val fizetni lesznek képesek, lesznek gépek, lesz muníció, re­pülőgép csak győzzék az ango­lok és franciák elszállítani és a német szubmarinok éberségét elkerülni. Tehát anélkül, hogy érdemle­ges változás történt volna, a munkanélküliek egy részét fel­fogja szippantani az amerikai háborús, municiós ipar. A dile- mából és a felelőség alól, ami az amerikai tőkéseket és a profit termelési rendszert terheli, ide­iglenesen kimenekültek az által, hogy az angol és francia impe­rialisták nyersanyag és piaci versengésért, valamint a hatal­mi pozíciók megtartásáért el­indított mészárlásához az Egye­sült Államok iparát állítják oda mint hinterlandot. Bezzeg amig a spanyol pro- letáriátus élet-halál harcát vív­ta, a “rettenetesén” demokrata politikusok fülüket sem mozdí­tották és eszük ágában sem volt az embargónak a felemelése. Tudott dolog, hogy a spanyol forradalmárok, fegyver és mu­níció hijján, amit Oroszország­tól, Franciaországtól és Angli­ától reméltek kapni: az olaszok és németek által modernül fel­szerelt Franco zsoldosokkal szemben vívott küzdelmüket el kellett veszítsék. Azoknak megnyugtatására, szükségesnek tartjuk megemlí­teni, akik a politikai cirkuszok­nak még mindig különösebb fontosságot tulajdonítanak, hogy embargó (fegyverszállitá- si tilalom) tulajdonképpen nem is volt, illetve azt ügyesen ki- játszották. Amint a National Industrial Conference Board hivatalos je­lentése közli, az 1939-es év első nyolc hónapjában, 44,523,500 dollár értékű muníciót és repü­lőgépet szállítottak át Francia- országba, Angliába és Canadá- ba. Ez a csinos összeg, éppen az ötszöröse annak, amit 1938. egész évén át szállítottak, de kevesebb mint egy tizedrésze annak a háborús és municiós kivitelnek, amelyet az elmúlt háború idején, mielőtt még U.S. hivatalosan is beleavatkozott, 1917-ben szállítottak Francia- országnak. Ugyanis az 1917. év muníció kivitele az Egyesült Államok tőkéseinek, kereken 491 millió dollárt tett ki. Az Egyesült Államok gépki­vitele, mint a fent említett bi­zottság jelenti, már elérte a vi­lágháború alatti magaslatot, mig a vegyszerek kivitele, már jóval meghaladta. Ha ehhez a jelentéshez hoz­záadjuk, szintén a kapitalista lapokban megjelent kimutatást, mely az Egyesült Államok aranykészletét 17 milliárdban állapítja meg és ha tudjuk, hogy ez a mennyiség az egész világ aranykészletének két har­madát teszi ki, akkor meg kell állapítanunk azt is, hogy U.S. tőkéseinek van miért a marku­kat dörzsölni. Jó haszonra és | NAGY JÓZSEF | Az IWW akroni magyar nyel­vű csoportja egyik veterán tag­ját vesztette el, amikor Nagy József munkástársunk október 23-án rövid betegség után meg­halt. Korai halálát hátegerinc- velő gyuladás okozta, amely egyike a legveszedelmesebb ra­gályos betegségeknek. Betegsé­gét a WPA munkán szerezte ahol már pár éve dolgozott. Mi­vel egész életén belső munkát végzett, szervezete nem tudott alkalmazkodni az esőben, hóban végzendő külső munkához. Gya­kori és súlyos hülései voltak melyek szervezetét letörték úgy, hogy nem birt ellenállni ezen veszélyes betegség halált okozó csiráinak. Alig egy heti betegség után, amelyből négy napot önkívületien állapotban töltött, 54 éves korában meg­halt. Halála mélyen lesújtotta nem csak feleségét, fiát és ro­konságát, hanem bennünket is, akikkel évtizedeken keresztül küzdött, fáradott a mozgalom­ért. Egyik veterán tagja volt nem csak az akroni csoportnak, de a magyarajku IWW mozga­lomnak is, mert több mint 25 éve, hogy magáévá tette az IWW elvinyilatkozatát és halá­láig hirdette azt. Temetése október 25-én volt és a szakadó esőben a rokonok és barátok sokasága kisérte az utolsó útjára. Wiener munkás­társ megható gyászbeszédet tartott ,amely vádbeszéd is volt a mai gyilkos rendszer ellen. A szívből fakadó és őszinte érzés­sel elmondott gyászbeszéd könnyeket csalt a résztvevők szemébe. Mi, ittmaradt mun­kástársai megpróbáltuk vissza­tartani kitörni akaró könnyein­ket, eszünke jutva Joe Hill utol­só üzenete — akinek Nagy Jó­zsef egyik tisztelője volt —, hogy “ne gyászoljatok, hanem szervezkedjetek”. ígérjük, hogy elhunyt munkástársunk által 25 évig végzett munkát folytatni fogjuk, habár távozása nagy űrt hagyott közöttünk. Emlékét pedig megőrizzük. Tudósitó. A Bérmunkás lapbizottsága ezúton is részvétét küldi Nagy munkástársnőnek. Titkár. korlátlan vagyon növelésre van­nak kilátásaik. Bárgyuság volna ezzel kap­csolatosan emberiességre, lelki-, ismeretességről még csak be­szélni is. Ki törődik azzal, hogy az ilyen fellendülésnek ember­milliók élete, épsége, egészsége lesz az ára. Ki törődik a népek szenvedésével, az özvegyek, az árvákkal? Talán a kapitalizmus, amely a vérözönt elindította, hogy gépeinek rozsdás kerekei nyikorogva termelésbe szökken­jenek? Miért törődjön vele a tőkések osztálya, amikor a munkások, akiknek a bőrére megy a vásár, titokban örülnek, hogy testvéreik lemészárlásánál egyenlőre fegyverforgatás he­lyett, a muníció gyártásnál kap­nak szerepet . . . MUNKÁT! Fő az, hogy lesz munka . . . só- hajtozzák azok, akik emberek­nek vallják magukat és ha kö­zelről vesszük őket szemügyre, valóban embereknek is néznek ki! VARSÓ 1939 szeptetnber 25-én reggel 6 órától estig, 4 óra kivételével tehát 32 órán át éjjel nappal szakadatlanul dörögtek a Hit­ler fasizmus nehéz kaliberű ágyúi, ontották a nehéz lövedé­kek légióit a városra. Ugyanek­kor 200 nehéz bombavető repü­lőgépük szórta a 250-500 kilo­grammos bombákat a városra, mig könnyű repülőgépek ugyan­csak a könyebb bombákat. Varsó, Kelet-Európa legmo­dernebb városa valóságos láng­tengerré és romhalmazzá válto­zott. Már napok óta megszűnt a bombázások következtében a vízszolgáltatás. Nem volt viz sem inni, sem a sebesültek se­beinek, fájdalmainak enyhítésé­re. A világítás is megszűnt, mert az elektromos centrál elpusztult. Napok óta megszűnt az élel­mezés is. Az elfogyott élelmi­szerek pótlásáról szó sem lehe­tett. Napok óta az elhullott lo­vak fisához birtak a szerencsé­sei? hozzájutni, akik éppen ott voltak, ahol egy-egy ló, öszvér vagy szamár elhullott. Nem volt már egyetlen család sem, ahol halott vagy legalábbis sebesült ne lett volna. A sebesültek, kötszer, orvosi segély nélkül legtöbben elvérez­tek, mert elfogyott minden gyó­gyászati eszköz és a védelmi harcban elestek maguk az orvo­sok is javarészt. Varsó 8 kórházát, amely zsú­folásig volt sebesültekkel külö­nös gonddal bombázták porrá a hitleri fasizmus bambavetőgé­pek. Csak azért, hogy minél na­gyobb legyen az áldozatok szá­ma. Az uccák, terek hullákkal vol­tak borítva, temetésükről szó sem lehetett. Felütötte fejét a városban a járványos betegségek sokasága és tizedelte azokat, akiket nem sikerült gránáttal, bombával el­pusztítani. A munkások és munkásnők­ből alakított századok elszánt harcainak köszönhető az, hogy mindezek dacára a hitleri fasiz­musnak minden tank és páncél­autós támadása oly sokáig ku­darcot vallott. Varsót a hitleri fasizta biro­dalmi hadsereg elfoglalni kato­nai akcióval nehezen bírta. Varsó kapitulált! A fentiek megmagyarázzák miért kapitu­lált. Varsó helyén a fasizta né­met hadsereg egy romhalmazba vonult be, bevonulhat mert megengedik neki a varsóiak, akiknek nemcsak vizük, élelmi­szerük, de egyetlen töltényük sem volt már fegyvereikbe. Nem a varsóiak, hanem a fas­izta birodalmi hadsereg az ame­lyik nemcsak védtelen várost ágyuztatott több mint 2 héten át eredménytelenül, hanem aki elvesztette a csatát. Mi budapesti IWWTsták lo­bogónkat meghajtjuk a varsói munkások és munkásnők fasiz­ta ellenes harcuk elismerése­ként. Fájlaljuk az elesett pro­letárok életét. A fasizmus mely halotti diadalmámoros tort ül pusztítása helyén, igen korai lesz ez az öröme. A varsóiak a I spanyolok és kínaiak után pél­dát mutattak, hogy kell a fas­izmus ellen harcolni és közeleg a nap amikor Európa és az egész világ minden talpalatnyi földje egy-egy Madrid vagy Varsó lesz és egészen bizonyos ez nem a kapitalizmus, nem zsandárjának a fasizmusnak a győzelmével fog végződni. Készüljünk tehát föl a végső harcra, a kiontott proletárvér, a kioltott proletáréletek millió­inak halála legyen halálos Íté­lethez indokolás, a kapitalizmus és zsandárai a minden szinü fasizmussal együtt. Varsóhoz hasonlóan romhalmazzá változ­zék és megsemmisitessék álta­lunk. Proletárok! Föl a végső harc­ra! Kovács Juliska. HETI EGY TOJÁS A NÉMET FEJADAG Berlin, október hó. — Berlin­ben hétfőtől kezdve tojást is csak jegyre lehet vásárolni. Az első hétre megállapított tojás- mennyiség fejenként egy tojás. BILLINGS NEM NŐSÜLHET Úgy hirlett, hogy Billings ki- szabadulása után rövidesen megnősül. Hogy elveszi azt a nőt, aki már 15 év óta kiszaba­dításának egyik legodaadóbb munkása volt. Aki 15 éven át vitt napsugarat az elzárt rab cellájába. A californiai bíróság sietett kijelenteni, hogy Billings nem nyerte vissza kiszabadulásával polgári jogait és emiatt, nin­csen biró, aki hivatalosan meg­eskethetné őt. A nagykorúak engedelmével megkockáztatjuk annak a kije­lentését, hogy nem hisszük, mintha két olyan embernek sze­relméhez elengedhetetlenül vol­na szükség egy hipokrata bírói áldásra, akik 15 éven át egy vasrács, meg egy igazságtalan! rendszer Ítélete miatt elvoltak különítve! Mert*ha a kapitalis­ta társadalom hipokrata, azért nem muszáj minden benneélő- nek hipokratáskodni. Nem igaz?

Next

/
Oldalképek
Tartalom