Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-11 / 1084. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, MEG EGY CSALÓDÁST AKARSZ? IRTA: KOVÁCS ERNŐ Az “Ember” október 28-iki számában Somogyi Pál az “Uj Előre” és a “Magyar Jövő” volt szekesztője egy nagyszerűen megirt cikkben leplezi le a volt elvtársait. Az első óvatosan megirt ellenvéleménye után, tisztában voltam vele, hogy Somogyi hangja meg fog erősödni, mert a fehér jóskák nem bírják el a legenyhébb kritikát sem és ir-^__________________________ galmatlanul lefogják rántani a tegnap hősét Somogyi Pált Amint már megírtam, nekem valósággal fizikai fájdalmat okozott az, hogy az általam személyesen nem ismert Somogyi kiről tudtam, hogy a magyarországi munkásmozgalom egyik, legöznetlenebb, legbátrabb, tisz- takezü és tollú mártírjának a fia, ki nemcsak elismerten jó tollával, de az életével is készséggel szolgálta azt az eszmét, amelyben hitt. Ki két évig harcolt Spanyolországban, visszajőve, képes szó nélkül elnyelni, azt az aljas árulást, amelyet Sztálin és rajta keresztül a harmadik Internacionálé elkövetett, a Hitlerrel való szövetség kapcsán. Somogyi mint bevallja, azt hitte, hogy ez a szövetség tényleg csak egy “megnem támadási” szerződés és csak hetek múlva látta be azt, hogy ez a szerződés, nemcsak a Szovjetet tette hűséges szövetségesévé a náci Németországnak, hanem a Harmadik Internacionálé ösz- szes szekcióit, vagyis az összes kommunista pártokat, igy az amerikait is. Ezeknek a pártoknak, amelyek csak egy-egy csápjai Oroszországnak, máról- holnapra oda kellett állni az eddigi fő-ellenséget a fasizmust szolgálni. > Ezt a szolgálatot könnyűszerrel végezték el a kommunista vezérek, éppen úgy Thorez Fraciaországban, mint Browder vagy Foster itt. Természetesen, hogy ez az aljas szolgálat nem volt nehéz Fehér Jóskának, Nagy Jánosnak tsb., de Somogyi Pál ezt már nem tudta lenyelni és ezárt a volt elvtársai szerint “kalandor, áruló Judás, Ki Hitlerrel szövetkezett”. Én meg tudom érteni Somogyi Pált, ki most egy nagy lelki válságon megy át. Ki előtt romokban hever minden ami eddig szent volt előtte. A pártba vetett hite, a Szovjetekbe vetett reménysége, a vezérek Sztálin, Molotov, Thorez, Browder irátni bizalma, már mind a porban hever, ő ki hűséges harcosa volt ezeknek, ma “Judás”, ki “eladta” az eszméit. Ez annál is jobban fáj Somogyinak, mert ő még ma is hisz abban, hogy a pártnak hivatása vezetni a munkásmozgalmat a felszabadításhoz, azért is fáj neki a kiosztott jelzők tömege, mert ő a “Judás” aki “eladta” a mozgalmat, ma nyomorba munka- nélkül van. Somogyi Pált még egy nagy csalódás fogja érni, amikor abban reménykedik, hogy a most rothadásnak indult kommunista párt helyett, egy uj tisztultabb kommunista párt fog alakulni, amelynek ő megint katonája fog lenni. Ezen második csalódáson mi kik 8-10 éve roppantunk össze, a kommunista vezérek árulásai, aljasságai alatt, kik szintén “kalandorok, árulók Judások” bélyegét hordtuk, akkor amikor kimertük nyitni a szánkat, de ezzel a bélyeggel a homlokunkon tovább vártunk, reménykedtünk, egy “tisztultabb” pártra, arcai mindig a Szovjetek felé tekintettünk, de közbe tanultunk. Megtanultuk a történelemből azt, hogy a párt vezérek, a pártok története a munkásmozgalom, az árulások története. Millerand, Briand, Cle- mencau-n kezdve végig a szoc. dem. pártokon és most a kommunista pártok, mind azt mutatják, hogy semmi nemű politikai párt, igy a kommunista párt sem lehet, a proletáriátus osztály harcának vezetője. Ennek az osztályharcnak kikerülhetetlenül az Ipari Unjonizmus által hirdetett, osztályok különválásával kell lefolynia. Oly harctéren, amelyen a burzsoáziával való együttműködés kizárt dolog, amely már a szervezeti összetételnél fogva is kizárja azt, hogy ott Browderok, Fehér Jóskák termelődjenek ki. Somogyi Pál is csalódni fog, lehet, hogy a ma levált elundorodott kommunista munkásokból össze lehet hozni egy uj pártot, de egy bizonyos, hogy az egy cseppet sem viszi előre a munkásosztály felszabadítását, sőt hátráltatja azt, mert csak arra lesz jó, hogy a harcos Somogyi Pálokat elterelje az egyenes útról és tovább is a politikusok járszalagján botorkáljanak, ahelyett, hogy az Ipari Unionizmust tanulmányozva velünk együtt küzdenének a proletáriátus szabad társadalmáért az Ipari Demokráciáért. 1939 NOV. 11 NUMBER 1084 SZÁM Bomladozik az "ipari" szakszervezet AKRONI LEVÉL Az akroni gumigyári munkások már megbánni látszanak azt a végzetes ballépésüket, amit akkor követtek el, midőn havijárulékot fizető alanyaivá váltak a CIO néven ismert korcs ipari szerevezetnek. Valami nincsen rendben, valami bűzlik errefelé. De, hogy a látszólagos huzavonát mégis összhangba hozzák, olyan szavazásfélét rendeznek, amely szintén méltó a fentemlitett szervezet múltjához. A most folyó osztályonkénti szavazásnak, nem lesz, amint, hogy nem is lehet más eredménye, mint a munkások szétta- golása! Ám ezzel a szavazást rendező vezérek törődnek a legkevesebbet. De miért is tö- rődenének éppen a vezérek? Hiszen ha eredménnyel végződik, az csak az ő javukra szolgál, mert több vezérpoziciót, több vezéri állást és hivatalt hoz a számukra. Olyasmi fölött folyik a szavazás, ami fölött már egyszer döntöttek. Hiszen mindenki által tudva van, hogy a gumigyárak az CIO kötelékébe tartoznak és igy természetes, hogy az egyezkedési jogokkal is az rendelkezik, az ellenőrzést is az gyakorolja. Ezt a jogot szavazás utján szerezte meg. Arról van szó, hogy pattern makerek (mintakészitők), már megunták a CIO vezérkar két balkezes működését és amint látszik, vagy legalább is úgy néz ki, egy ideig hajlandónak mutatkoznak arra, hogy a CIO vezérkarának bolonditása helyett, az AFL-t akarják. Számos kényszerítő okokat lehetne felsorolni, amelyek a vezérkedőket a belülről fúrás útjára vitték. De e sorok keretében nem kívánunk kitérni mellék tényezőkre. Inkább csak arra kívánunk szorítkozni, hogy a vezérelvet most is csak a kilátásban lévő jó és busás jövedelmezőnek kinéző pozíciók fütik. A még nyeregben ülő vezérkarnak volt és van tudomása a belülről fúrók munkájáról. De ez ideig egyetlen lépést sem tettek és megsem kísérelték a leszerelését, vagy megakadályozását. Miért nem? Hát azt is elmondjuk. A nyeregben ülő vezérkar tudja, hogy bűnös. Rengeteg orvoslásra szoruló sérelmet helyezett át a tagság a kezébe, amelyeknek a megközelítőleg érdemleges elintézése helyett, csak huzogatással, halogatással és válvonogatásokkal bújtak ki. — mint mondani szokás, az idő a legjobb gyógyszer. A tagság a várakozásba beleunt és volt sérelmeit, az újabb miatt már el is felejtette. Suttogva, csendesen ezeket használja fel az ellenzék belső leépítő munkájához anyagnak. Ám amíg suttogva és csendben végzi az ellenzék a munkáját, a nyeregben ülők nem is akarnak lépéseket tenni a meggát- lásukra, mert ez kikerülhetetlenül nyilvánosságra hozná az ügyet és a nyílt harc következményeitől félnek. Úgy vélekednek bizonyára, hogy ménéi tovább folyik suba alatt, annál tovább tart a dzsábjuk. Mert bármilyen ostobának tartják a tagságot, akármilyen nemtörődömséggel viseltetnek is saját ügyük és sérelmeik iránt, ha uszítással nyílt harcba lovalnák őket bele, a felelőségrevonás nem volna elkerlülhető. Ezért a nagy hallgatás! Ennek az ellenszenvet keltő herce-hurcának — bár még csak elvétve — de már érezni lehet a hatását. Mert lehet hallani itt, ott, hogy: “NEM ÉRDEMES SZERVEZKEDNI”. És hogy az ilyen vélemény menynyire helytelen, mennyire rossz az ilyen következtetés, arról is kell beszéljünk. Hiszen nem az a baj, hogy a munkások szervezkedtek hanem az, hogy rosszul, helytelenül szervezkedtek! Tévedtek akkor is, amikor az AFL-hez csatlakoztak és azok is tévednek, akik a CIO-tól változást, várnak. Viszont tévednek azok'is, akik azt hiszik, hogy ha vissza mennek az AFL-be, akkor a bér és munkaviszonyok rájuk nézve kedvezőbbek lesznek, mert ha a régit válasszák, majd mindenben megkapják a régit. Bár csak megértetni bírnánk a patern makerekkel (munkásarisztokraták) és a gumigyári munkásokkal általában, hogy nem vezérkar és nem névváltozásra van itt csupán szükség, hanem egy olyan szervezetre, amelyben minden ügyet maga a tagság intézi és sérelmeit is ő orvosolja. Mert végeredményben a munkán ért sérelmet, ugyanott a munkásságnak joga és kötelessége is orvosoltatni. (Folytatás a 2-ik oldalon)
