Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-28 / 1082. szám
6 oldal 1939 október 28. BÉRMUNKÁS* EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. BILLINGS SZABADON Az elmúlt világháborúnak egy sokat szenvedett mártírja szabadult ki a börtönből a közelmúlt napokban. Warren K. Billings neve az egész világon ismert, mint egyike az osztályharc foglyainak, aki több mint két évtizedet töltött a vasrácsok mögött ártatlanul. Billings kálváriája abban az időben kezdődött, amikor az Egyesült Államokban a háborús hisztéria leple alatt minden gazságot ellehetett követni a munkásszervezetek és azok tagjai ellen. 1916-ban már nagyban folyt a propaganda, hogy az amerikai közvéleményt meg- gyurják és minden ellentállás nélkül vihessék bele a világháborúba. Az ország különböző városaiban nagy felvonulásokat rendeztek a profitéhes kapitalisták lakájai a háború mellett, hogy felvillanyozzák a lakosságot. Ily felvonulás alkalmával San Franciscóban, melyen százezres tömeg vett részt bomba robbant fel, amely robbanás következtében 10 ember veszítette életét és sokan könnyebb, súlyosabb sérüléseket szenvedtek. A bombadobással Thomas Moo- neyt és Warren Billingset vádolták és az állam egész sereg hamis tanút vonultatott fel, akik esküt tettek arra, hogy látták úgy Mooneyt, mint Billingset a robbanás színhelyén. Voltak akik azt is állították, hogy látták, amint Billings egy táskával igyekezett a robbanás színhelyére. A védelemnek elképzelhetetlenül nehéz munkája volt a sebtiben megtartott tárgyalás alkalmával. Nemcsak arra nem adtak időt, hogy a megfelelő bizonyítékokat beszerezzék a vádlottak ártatlanságának bizonyítására, hanem a kéznél levő bizonyítékok beterjesztését is megtagadták. A san franciscoi Kereskedelmi Kamara százezreket költött a vádló, a biró, az esküdtek és a hamis tanuk megvásárlására. A tárgyalás aránlyag rövid idő alatt folyt le és az esküdtszék úgyszólván percek alatt mondta ki az Ítéletet, melyszerint elsőfokú gyilA 23 éves védelmi harc alatt kevés szó esett Billingsől, akit ugyanazon yád alapján és hasonló büntetéssel sújtottak, mint Mooneyt. Amikor a háborús őrület ezen mártírjairól szó esett, mindig Mooney volt előtérben, Billings azonban megadással tűrte a hátraszoritását, mert bírta Mooney ígéretét, hogy kiszabadulása esetén minden idejét rabtársa kiszabadítására fogja szentelni. Közel egy éve, hogy Mooney visszanyerte szabadságát, de ugylátszott elfelejtette Billings- nek tett ígéretét. Pedig az egész világ füle hallatára mondta a rádióba, amikor elhagyta San Quinten börtönét, hogy minden törekvése Billings kiszabadítására fog irányulni. Cserben hagyta nemcsak rabtársát, hakosságban bűnösnek mondták ki a vádlottakat. A biró pedig halálos ítéletet szabott ki rájuk. Bár a vádlottakat külön- külön tárgyalták, a tárgyalás tervszerű volt mindkét esetben és hasonló ítéletet hoztak. Az ítélet kimondása után a tiltakozás moraja zúgott végig az egész világon. A munkásság minden országban példátlanul álló tiltakozó gyűléseket és felvonulásokat rendezett és kormányaik utján juttatták a tiltakozást Washingtonba. A méltatlankodásnak ily általános megnyilatkozása kényszeritette az Egyesült Államok elnökét — Woodrow Wilsont — a közbelépésre és a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatta át. Azóta 23 év telt el. Ezen idő alatt állandó harc volt folyamatban az ártatlanul szenvedő foglyok kiszabadítására. Az ügy többször végigjárta az összes törvényes közegeket fel egészen a szövetségi Supreme Courtig. A bizonyítékok egész halmaza került napvilágra, hogy a vádlottak közel sem voltak a robbanás szinhelyéhöz. Az esküdtek nagyrésze beismerte, hogy parancsra hoztak “bűnös” Ítéletet és nyilatkoztak, hogy véleményük szerint az elitéltek ártatlanok. Az állam tanúiról is kiderült, hogy azok hamisan, pénzért tanúskodtak. Maga az államügyész és a tárgyalást vezető biró többször nyilatkoztak, hogy meggyőződésük szerint a vádlottak ártatlanok és ajánlották szabadlábra helyezésüket, de a kapitalisták szorosan tartották a gyeplőt átok szájában, akiknek módjukban volt az ártatlanul szenvedő munkásokat szabadlábra helyezni. Az elmúlt évi kormányzói választásnál Culbert L. Olson California állam jelenlegi kormányzója programjába vette, hogy megválasztása esetén első dolga lesz Mooneyt szabadon bocsátani. Olson nagy többséggel elnyerte a kormányzói tisztséget és csodák-csodájára eleget tett ígéretének. Megválasztása után pár napon belül Mooneyt szabadon bocsátotta. nem védelmének legfőbb intézőjét — feleségét — és cserben hagyta mindazokat, akik minden áldozatot meghoztak kiszabadítása érdekében — az osztálytudatos munkásságot. Az ország különböző városaiban tartott gyűlésein az osztály- narcról szó sem esett, de annál hangosabban agitált az egyik vezető polgári politikai párt mellett. Billings látva, hogy társa nem állt helyt szavának a közelmúlt hetekben nyílt levéllel fordult az ország munkásszervezeteihez, hogy folytassák a harcot kiszabadítása érdekében. San Franciscóban a munkásszervezetek delegátusaiból bizottság alakult, amely megindította az akciót Billings kiszabadítása érdekében. Hogy a beA Work Progress Adminis-1 tration (WPA) főügyvezetője I Washingtonban az elmúlt napokban egy figyelmzetetést adott ki a munkáltatókhoz mely figyelmeztetésben óvja őket az elbizakodottságtól, hogy a háború annyira fellendítené az ipart, hogy a jelen munkanélküliek elhelyezkedést találnának az iparokban. Bár az ipari termelés némileg fellendült, a jelen fejlett termelési rendszer azonban képes lessz azt teljesíteni anélkül, hogy több munkást kellene alkalmazni. Ez ugyebár nem valami biztató a több mint 10 millió munkanélküli munkásra, akiknek nagyrésze még a WPA. inség- munkáról is lecsúszott és a koldus jövedelménél is kevesebbet nyújtó közsegélyre kényszerült ismét, ha elég szerencsés volt oda is bejutni. Ha a dolgot közelről vizsgáljuk, nem is túlzás azt állítani, hogy a közsegélyre szorultak kevesebb jövedelemmel rendelkeznek mint a koldus. Chicago ban a közsegélyen szenvedők havonta 23 dollár és 76 centet kapnak két személyre, amiből ha a házbért kifizetik — amit ki kell fizetni, ellenkező esetben kilakoltatják — marad 8 dollár 63 cent. Ezt 4 hétre felosztva, két személynek hetenként 1 dollár és 98 centből kell megélni, vagy személyenként 99 centből. Ez a helyzet félremagyaráz- hatatlanul. Ezen még az sem segít, hogy a Wagner törvény értelmében október 24-én a 44 órás munkaidót 2 órával le kell vágni, mert a jelen fejlett termelési eszközök mellett ez olyan elenyésző szám, ami nem fog változást előidézni. Tíz év óta kisérleteznek aziránt, hogy hogyan lehetne a munkanélküliség kérdését elintézni úgy, hogy a “kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon”, de eredménytelenül. A munkanélküliség nem változott, a munkanélküliek sorsa pedig rosszabb lett. Hiába bandukoltak a munkanélküliek Washingtonba, hiába rendeztek tüntetéseket a segélyirodák előtt, ma éppen oly silány a munka- nélküliek helyzete mint volt tiz év előtt és a számuk sem apadt. Az egyetlen életre való ajánlatot az IWW tette a munkásoknak tiz évvel ezelőtt a depresz- szió kezdetén, amikor azt ajánlotta, hogy: “NYISSÁTOK MEG A GYÁRAK KAPUIT”. Ahelyett, hogy segélyért, vagy Ínség munkáért könyörögnének I a munkások, szervezkedjenek I és szervezett erejükkel szállítsák le a munkaidőt nem 44, vagy 42 órára, hanem olyan alacsonyra, hogy minden munkás bekerüljön a gyárakba. Tiz évi kísérletezés után, mely idő alatt a nagyfej üek mindent megpróbáltak, most a munkásokon a sor. Azt már beláthatják, hogy fölülről nem várhatnak megoldásra. Az IWW ajánlata még most is éppen oly aktuális, mint volt 10 évvel ezelőtt. A PÉNZNEK NINCS SZAGA (Folytatás az 5-ik oldalról) nek, az sem hazafiui lelkesedés, vagy nemzeti gyűlölet miatt történik, hanem kizárólag azért, mert a változott üzleti viszonyok és állapotok a romániai olajforrások birtokosait, már a háború első napjaiban, a Cash and Carry üzleti alapra szorította. Nem bíznak a Hitler rezsim fennmaradásában és azért nem adnak neki hitelt! Nem kerülne nagy utánjárásba és nem is volna nehéz kimutatni, hogy a romániai olajforrások haszonélvezői, ugyanazok az angol és francia tőkés- csoportok, akik a megindított háborúból saját országaikban is horribilis hasznot könyvelnek el. Sajnos, de az ágyutölteléket ma még nem érdekli, hogy a motorizált német tankok, motorkocsik, teherautók, repülőgépekben, az a benzin szolgáltatja a hajtóerőt Németországban is, amely Angol és Francia- országokban és ugyanazok a tőkések húzzák belőle a háborús profitot is. Ja, a pénznek nincsen szaga! Mint az itt felsoroltakból látni lehet még a hullaszagtól is fertőteleniteni lehet! HALLOWEEN TÁNC New Yorkban, az IWW angol helyiségében, 98 Third Ave. alatt, 1939 október 28-án, szombaton este 8 órai kezdettel, táncmulatság lesz, a Harlan Harmony zenekar mellett. A mulatságra 40 cent a belépő jegy, mely egy vacsorára is érvényes. Mindenkit szívesen lát a rendezőség. AZ ELFELEJTETT EMBER RÖVIDEBB MUNKAIDŐ neiben azért, mert az osztályharc első soraiban küzdöttek. Sacramento, Wichita, Chicago, Everett, Centrália és sok más városokban elkövetett üldözések az osztályharc legbátrabja- it jutatták a Folsom, San Quinten, Forth Lewentworth, Atlanta, Walla-Walla stb. börtönökbe anélkül, hogy más bűnt feltudtak volna ellenük mutatni, mint azt, hogy megalkuvás nélkül harcoltak a munkásosztály felszabadítása érdekében. Ez azonban nagy bűn a kapitalista osztály szemében és ahol és amikor alkalmuk nyílik börtönnel vagy gyilkossággal igyekeznek elnémítani a bátrakat, hogy ezzel a fölöseket, vagy gyávákat megijesszék. állt fordulat összefüggésben van-e a bizottság aktivitásával teljesen mellékes, mert az a tény, hogy Billings szabadon van örömmel tölt el minden osztálytudatos munkást és minden igazságszerető embert. Billings kiszabadulásának feltételei nem azonos Mooneyéval. Mooneyt szabadlábra helyezésével felmentették a vád alól, amelyért 22 évet raboskodott. Billingst azonban nem mentették fel a vád alól, hanem az ítéletet megváltoztatták úgy, hogy a 23 éves rabsággal kitöltöttnek tekintik büntetését. Billingsen kívül az osztályharc katonáinak százai szenvedték a kapitalista osztály börtö-
