Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-21 / 1081. szám
1939 október 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal Politikus radikálisok reakciós cselekvése a gazdasági szervezetekben Több oldalról azt hangoztatják, hogy a háborús helyzet arra fogja a hivatalos közegeket késztetni, hogy az AFL és CIO ellentéteit a nemzeti rendkivüli helyzet csatornáin levezessék. Azt remélik továbbá, hogy a két szövetség kibékülése többet jelent annál, amennyiben útját egyengetné a többi viszálykodó unionok, mint például az építő: ipari szakegyleteinek az egyesülését is. Az egyesületek szervezési eljárásának ipari vonalra állítása, megelégedéssel töltheti el azokat, akik éveken át hívei voltak és támogatták azon eszmét, mely szerint belülről fúrással az AFL-t átformálhatják és a szövetségen kívüli szervezkedés öngyilkosság és kárba veszett fáradság. Pedig napnál fényesebben beigazolódott most a CIO kísérletezéseiben, hogy még az annyira szerény változás is, mint amelyet a CIO elért, csakis a meglevő szövetségen kívül való szervezkedéssel létesíthettek. TÖBB REFORM Az úgynevezett haladás dacára, melyet fennálló szakegyletek szövetségén kivül való szervezkedéssel értek el, azok akik úgy érzik, hogy az uj alakulat nem mindenben bizonyult annak, mint remélték, bizonyára törekedni fognak és a munkásokat továbbra is ösztönözni fogják, hogy a kívánt változást szervezetükön belül létrehozzák. A régen elcsépelt érvelésekkel hozakodnak elő és újból feltálalják majd az elégedetlenkedő tagságnak, amely pedig egyre nyugtalanabb és csalódottabbá válik, szervezetük mind nyilvánvalóbb gyengesége és erőtlensége miatt. A munkástagságnak ismételkás”-ban, hogy én irigylem azt, hogy “Daragó, aki már régóta szimpatizál az S.L.P. mozgalommal, 5 dollárt adott a szervezési alapra” no meg azt is irigylem ,hogy a Betegsegélyző Szövetség is támogatja őket. Nézze kedves Vassily én egyiket sem irigylem, az S.L.P.-vel régóta szimpatizáló Daragó 5 bőgőjét sem, mert én is, ön is, jól tudja, hogy Daragó ur éppen olyan erősen, sőt még erősebben szimpatizál a nácikkal, magyar nyilaskeresztesekkel és ha nem is találta fel Daragó a bugylibicskát, de azt jól tudja ez a nyilaskeresztes, hogy az az 5 dollár jó helyre lett adva, éppen úgy megteszi a szolgálatot, mintha tegyük fel Birinyi által alakított szövetségnek adományozta volna. Somló által adott borravalókat sem irigylem, csak azt kifogásolom, hogy hamis cégjegyzés alatt megy a pakli, “védelem” meg “munkásmozgalom” címén, holott az csak borravaló az A Munkás, a Fuchs, a Molnár, no meg a Vassily alányalá- saiért. _ Nem irigylem, nagyon jól összeillenek, az S.L.P., a Daragó, meg a Somló igazán szép kis csoport igy együttesen. ten azt sugdossák a fülébe, hogy válassza meg a saját embereit a vezető állásokra, stb. Akik gyakorlatlanok, bizonyára be is dűlnek az ilyen tanácsnak és akiknek gyakorlatuk van, valószínűleg pályázni fognak az általuk ajánlott funkciókra. Amennyiben látszólag ugyanannyi ilyen követő születik percenként mint Barnum szerinti hülye, tehát az ilyen akció iránti lelkesedés úgyszólván kimeríthetetlen. Többen a személyes ambíciót annyira viszik, hogy az általános elégedetlenségen kívánnak vezető állásokba lovagolni, hogy aztán átvegyék a kilóditottalc szerepét, vagy esetleg, • mint elégszer bebizonyult felülmúlják azokat. Dacára, hogy helytelen olyan feltevést táplálni, mintha valamennyi felkapaszkodni akaróban hiányozna a jóhiszeműség, azonban a tények azt igazolják, hogy az eredmény majd minden esetben egyforma. Minél becsületesebb és jóhiszemübb valamely egyén mielőtt vezető állásba kerül, annál veszedelmesebbé válik amidőn reakciós nézetet ölt, mert a tagság múltjára való tekintettel tovább kitart mellette. Az úgynevezett radikálisok, akik minden reményüket politikai ténykedésben meritik ki, a legveszedelmesebbek ezen a téren. Ha valamely kacskaringós elmélkedésük felülkerekedik, könnyen igazolttá tüntethetik fel az unióban folytatott tevékenységük módozatait, amely ha kiterjed az általuk választott politikai térre, valóságban reakciós eredményre vezetnek. így például, mindazon forradalmi politikai önzetlenség, amellyel a Trotzky-isták dicsekednek, nem okoz nekik lelkiismereti furda- lást, hogy az olyan szerződés elfogadását támogassák, amely a csendes óceán tengerész szervezeteinek sztrájk jogát korlátozza, vagy annak a támogatása, hogy a minneapolisi kocsisok munkaidejét megnyujtsák ahelyett, hogy rövidítenék. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT Amit a politikus radikálisok forradalminak ismernek el politikai téren, nem tartják ugyanazt természetesnek a gazdaságin. Politikai téren mielőtt hatalomhoz jutnak és feltétlen kissebbségben vannak, minden tevékenységük valójában csak elméleti alapokon nyugszik. Tehát valóban megalkuvónak nevezhetjük viselkedésüket egész bátran, mert cselekvésük nem terjed ki a gyakorlatba. Még a unionokban is, amíg a tagság támogatása nélkül állanak, bátran lehetnek hős-száj uak és gyalázatosán kritizáló viselkedésüek a szervezet minden ügykezelése iránt. Azonban mihelyt domináló szerephez jutnak akár az unionokban, vagy kormány hivatalokban, azonnal megváltozik a kép és más színben mutatják meg magukat. Vegyük például a tüipart, ahoL a kommunácik a leghangosabb kritizálói voltak a vezetőség minden irányú ténykedésének, amíg a Ladies Garment Workers unióban a régi klikk volt hatalmon. Amig kisebbségben voltak, hangos viselkedésük nem jelentett veszedelmet. De mihelyst az ellenőrzés hatalmukba került, ők váltak a legerősebb védelmezőivé azoknak a taktikáknak és módozatoknak, melyekkel mindig sikeresen véget vethettek a haladó tagság forradalmi megnyilvánulásának, de amelyeket pedig hangosan elleneztek ,amig ellenfeleik voltak nyeregben. Cselekvésükkel bebizonyították, hogy tényleg a “győztesé minden zsákmány”. Elég még annyit mondani, hogy a vádbizottság állításaira mind a mai napig nem érkezett, intelligens munkások által megérthető válasz, nem is szólva kielégítő magyarázatról. A szocialisták, a stalinisták előtt és utánuk pedig a trotzky- isták és lovenstone-isták, valamennyien azonos helyzetbe kerültek amikor cserben hagyták addig kedvenc forradalmi politikájukat és konzervative, gyakori esetben pedig egyenesen reaciós irányzatra léptek, mikor sikerült nekik vezető szerephez jutni a gazdasági szervezetekben. SZERVEZKEDÉS TESZI AZ EMBERT Mindegy, hogy progresszív, vagy állítólagos radikálisok is azok, akik a konzervatív unió- nok gépezetének irányítására törekednek, előbb-utóbb kényszerülve lesznek annak maradi szokásait és taktikai irányát elfogadni vagy követni. Hiszen ez már annyiszor és elégségesen , beigazolódott, hogy fölösleges ezennel azokra újból kitérni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a konzervatív szervezetek tagsága nem volna megmunkálásra alkalmas talaj a forradalmi eszmék felcsiráztatására. Nagy különbség van a tagság és a szervezet között. A szervezet a tagságtól elkülönülten is működik és idomítja, gyúrja állandóan a résztvevőket a maga képmására, tekintet nélkül, hogy az egyéneknek milyen nézeteik és felfogásuk van. Valójában különböző felfogású egyének kerültek vezető pozíciókba nem is egy esetben és a szerves tagságot is különböző nézetü- ek alkották ezekben a konzervatív gazdasági szervezetekben, azonban a hagyományos irányvonalról még csak egy lépéssel sem téritették haladó vonalra. DöNTSÉTEK LE A KONZERVATÍV BEFOLYÁST Tehát dacára, hogy az uni- ónt belülről nem változtathatjuk azzá .aminek egy forradalmi uniónista látni szeretné és amilyennek lenni kellene fejlődött ipari termelésünk alapján, azért a tagságot még mindig tanítani és felvilágosítani lehet, melynek utján forradalmi hivatásának teljesítésére térhet. Előkészíteni, szervezni lehet a tagságot arra, hogy támogatását megvonja ésezáltal megtörje és végül elpusztítsa a maradi irányzatot, annak összes irányítóival egyetemben, hogy felkészülhessen osztályérdekeinek megvédésére amikor arra alkalmas pillanat adódik. Az ilyen irányú tevékenység, a forradalmi ipari szervezkedés híveinek a dolga. Azok képesek és önzetlenségük folytán hivatottak a maradi tagságot kivezetni tehetetlen helyzetéből. Azonban ne értsük félre és ne tévesszük össze az ilyirányu tevékenységet a régi belülről fúrás elméletével, mely szerint érvényesülési lehetőséget nyújtsunk úgynevezett forradalmi politikusoknak, akik úgyis már amint elégszer beigazolták, megszűnnek forradalmiak lenni, mihelyst álláshoz jutnak. Mi nem kívánjuk csak az egy-né- hány szimpatizáló felszabadítását a vezéri zsarnokság alól csupán. És nekünk nincs is szükségünk azon egynéhány felszabadított vezérnök alanyra, hogy szervezetünk célirányát megszabja, vagy a mi általunk nyújtott felvilágosítás nyomán vezéri szerepet érjenek el és nekünk diktáljanak azután, hogy mit és hogyan cselekedjünk. Mi képesek és eléggé előrehaladottak vagyunk arra, hogy a magunk cselekvését irányítsuk. Szükségtelen megtévesztő eszközökhöz nyúlni arra, hogy az általános tagság felismerhesse a közte sürgő-forgó egyének felfelé törekvő tendenciáját és arra sem, hogy az érvényesülésre törekvők csoportját tülünk megkülönböztetni és elválasztani tudja. A mi, programunk nem vezethet másra, mint a forradalmi célunk őszinte felismerésére, melynek utján nem csak a zsarnoki vezérek karmai közül, de általában a bérrendszer elnyomatásából vezethetjük ki a dolgozókat, akár szervezkednek valamennyien, vagy csak részben csatlakoznak mogzalmunkhoz a jelenben. Rohamosan közeledik a kiábrándulás órája, amikor a sok csalódásból felocsúdva mellénk állanak a tömegek, amelyre előre felkészülve és harcban megedződve nézünk az adandó alkalmas pillanat felé. Mindazok tehát, akik felismerték a különböző jelszavak alatt elpocsékolt drága idő ha- szontalanságát, csatlakozzanak hozzánk most, hogy az ezután felébredő tömegeket felvértezetten fogadhassunk. Ipari Munkás. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA 1940-re, az eddig bejelentett cikkek, írások szerint, tanulságosabb lesz minden eddig kiadott naptárunknál. A naptár költségeit üzleti hirdetések és egyéni üdvözletek közlésével kívánjuk előteremteni. Sok olvasónknak, akik nem laknak csoportjaink vagy lapkezelőink körzetében ezúton adunk módot arra, hogy egyéni üdvözleteket, amelyet már 50c és nagyobb összeggel elhelyezhetnek, hogy levélben október utolsó napjáig beküldhetik a kiadó- hivatalba.
