Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-21 / 1081. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 október 21. KUN BÉLA “The most important Hungarian Communist Party leader Bela Kun, was arrested in May 1937 and shot the same year”. “A Magyar Kommunista Párt legkimagaslóbb vezérét Kun Bélát, 1937 májusában letartóztatták és még abban az évben agyonlőtték” — Walter G. Krivitsky vallomása a Dies bizottság előtt. Nem szokásunk az érzelgés. Ha a forradalmi munkásmozgalomból, akár természetes halállal, akár más körülmények között kidől egy harcos, érdemei szerint, megadjuk részére a végtisztességet, elparentáljuk és Írunk róla egy necrológot. Nem tartozunk Kun Béla hívei közé, de fütött bennünket a tűz és a forradalmi lelkesedés, ^ amely felénk áradt abból a Magyarországból, amelynek dolgozói megkísérelték egyszer a leszámolást uraikkal és 129 napon át, uj rendszert teremtő törekvésükkel, az egész világ dolgozóinak csakúgy, mint uralkodó osztályának tekintetét magukra irányítva tartották. Nem fontos az, hogy mennyi és milyen sok végzetes hibát követtek el azokban a napokban a magyar Tanácsköztársaság ideje alatt, amikor Kun Bélának hevét, még a kínai újságárus gyerek is hangosan kiabálta. Egy a fontos! És pedig az, hogy a föld legtávolabbi zugába elsodort magyar munkás is úgy ismerte meg a magyar dolgozók az időkbeni küzdelmét, mint ami Kun Bélának a nevével forrott össze, mint amely Kun Bélától akkor el nem volt választható. Tudtunk az összeomlásból való sikeres meneküléséről. Emlékszünk pontosan arra, hogy az osztrák szocialistáknak volt foglya, mígnem a Lenin erős karjával irányított forradalmi Oroszország kiszabadította őt és az helyett, hogy a magyar hóhér vigyorogva húzhatta volna nyakára a kötelet, diszfel- vonulás és ünnepség közepette avatta őt Lenin Szovjet Oroszország szabad polgárává. Mullottak az évek. Kun Béláról sokat olvastunk úgy a polgári, mint a munkás sajtóban. Hogy ténykedése különösen a mi szemünkben nem birt kritikamentességgel? Az igaz. Igaz viszont az is, hogy vele szemben méltóság és tiszteletteljes hangot használtunk és soha feledni nem bírtuk, de nem is akartuk, hogy a pesti gyűjtő- fogházban összeroncsolt fejét olyan nimbusz veszi körül, melyet magyar ajkú forradalmi munkásnak érinteni nem szabad! "Fájlaltuk, hogy a lejtőre került és kommunista nevet bitorló párt, valamint a Ill-ik Inter- nacionálé ukázai, girbe-görbe- kétes vonalai alatt, sokszor láttuk az ő nevét. Fejet csóválva olvasgattuk az “Előrében” az “Uj Előrében” megjelent cikkek alá irt Kun Bélát, akinek írásait szentirásokként fogadtak nemcsak a kétes vizeken evező magyar “kommunista” lapoknak olvasói, de a pártmozgalomból élősködő féker vezérek is. Midőn hirét hallottuk, hogy Stalinék nagy tisztogatásánál, az embervértől csepegő véres seprő Kun Bélát is a Jublanka börtön rácsai mögé seperte, tiltakozó cikkeket irtunk, tiltakozó gyűléseket tartottunk. Követeltük az amerikai magyar pártvezérektől a nyilvánosság utján, hogy adjanak számot Kun Béláról! Követeltük az amerikai orosz Főkonzultól, hogy sürgőt sen avatkozzék be, Kun Béla érdekében kormányánál. A konzul, aki azóta maga is eltűnt az orosz süllyesztőben, átiratunkat válaszra sem érdemesítette. A magyar pártvezérek egyik Oszkárja, — az azóta polgári mocsárba vissza süly- lyedt — Bán Oszkár azt irta, — mint nem párttag — hogy mit lehessen tudni? Kun Béla, akár hol lehet . . . Lehet, hogy Spanyolországban végez titkos munkát . . . Lehet, hogy Kínában, vagy bárhol másutt, de ő biztosan tudja, hogy nincsen veszélyben . . . Megkönnyebbülve, hogy úgy mondjuk megnyugodva vettük át “Az Ember” cikkét, mely mint jelezte, megbízható forrásból jött értesülés, hogy Kun Béla egy magyar lakatos legény szélhámoskodása miatt került bajba és élete spinesen veszélyben, mert letartóztatása nincsen kapcsolatban a véres sztálini tisztogatással. Krivitskynek, a Dies bizottság előtt eskü alatt tett hivatalos vallomást, mint tagló sújt most azokra a magyarajku forradalmárokra és a vezérkövető gyáva gerinctelen pártfiakra egyaránt, akik hihetetlennek tartották, hogy ilyen vérlázitó aljasságra a Szovjet nevében képesek volnának! Nagy utat futott be Kun Béla, a budapesti szociáldemokrata párt néhai szürke kis fiatal tagja, amig a kolozsvári beteg- segélyző pénztár kegyvesztett igazgatójaként, mint frontharcos közlegény a világháború orosz foglya lett. Még nagyobb és színesebb volt pályája, midőn tehetségével és lángragyujtó szónoki képességével kiemelkedett az orosz fogolytáborból, mint a magyar katonák forradalmi kádereinek toborzója. Mint az orosz Szovjetnek magyar megbízottja, karrierjének csúcspontját, a Magyar Tanácsköztársaság fejeként érte el. Nincsen a színes magyar nyelvnek olyan utálatos, olyan ocsmány szava és kifejezője, amelyet nem érdemelnének meg azok az álkommunisták, a mindent tagadó pártvezérek, akik Kun Bélát cserben hagyták, bebörtönzését, kivégzését agyonhallgatták és még azt sem veszik figyelembe, hogy a magyar történelem, valamint a magyar munkásmozgalom legnagyobb alakjának, a huszadik század proletár forradalmának minden kétségen felül egyik legbátrabb katonájának életét oltották ki a Stalin kommandójára eldördült ellenforradalmi fegyverek és ezzel egy olyan bűncselekménnyel tetézték az emberi aljasságot, amelynél aljasabb talán csak a Nagy Jánosok és Fehér Jóskák hallgatása lehet. Le a kalappal magyar proletárok ! Legalább gondolatban álljátok körül azt a tömegsírt, amely a nemzetközi forradalmat gyalázók minden emberi aljasságot felülmúló cselekményének dokumentumaként Kun Béla porladozó hulláját, valahol Moszkva határában elnyelve tartja és örökre magába zárja! Wiener Andor. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI ——— AZ ERKÖLCSI MAGASSÁG Furcsa egy valami ez az amerikai magyar társadalom, a harcos, öntudatos munkás határozottan kényelmetlenül érzi magát, ha kénytelen magyar ügyekkel foglalkozni. Nagyon kell vigyázni, hogy a magyar kérdésekkel kapcsolatban, ne kerüljön egy nevezőre azokkal maguknak vindikálják azt a jo- az “ellenzéki” elemekkel, akik got, hogy beleszóljanak az amerikai magyar életbe. Mi élesen elleneztük és lelepleztük az utóbbi időben alakult Magyar Szövetségeket, éppen úgy a magyar kormány által életre hozott Magyar Szövetséget, mint a kommunisták faty- tyu gyermekét a Demokratikus humbugokat. A Stalin féle paktum kivégezte az utóbbit, mert az odabolon- ditott kevés számú polgári elem, sietve menekült a kommunáéi társaságból. Ma már csak a kommunácik fejőstehenei az I.W.O. osztályok tartoznak a gangbe. így csendes de résztvétlen kimúlása már befejezett dolog. A Himler-Daragó alakulat viszont vérömlesztést kapott a Yerhovay konvención, amikor az a csatlakozás mellett döntött. így határozott a Református Egyesület is és ez várható a Bridgeporti Szövetség konvenciójától is, ez a három nagy egylet befizetett annyi tagdijat, amely elégséges lesz egy iroda és annak a személyzetének a fenntartására, mindaddig amig az urak össze nem marakodnak a koncon. Ebből az alakalomból Himler Márton nagyhangon hirdeti az ő erkölcsi fölényét az ellenfeleivel kapcsolatban és meg kell állapítani azt, hogy Nagy Jánosokkal és a Tárcáikkal szemben az erkölcsi magaslaton áll. Micsoda züllött magyar “közélet” az, ahol Himler lehet az erkölcsi mintakép. HOL VAGYTOK IWW-ISTÁK? Valamikor, amikor még führer Somló, nem gázolt keresztül a Munkás Betegsegélyző Szövetségen, hogy az első emberi fizetését örökidőkre biztosítsa, az IWW tagok önzetlenül dolgoztak a Szövetség érdekében. Igyekeztek uj tagokat szerezni, a régieket megtartani, de ezek az önkéntes és önzetlen szervezők nem kellettek Somló urnák, ezeket részben kizárta, részben elkedvetlenítette, igy most, hogy tagokat szerezzenek busásan meg kell fizetni a tagokat, akik mellett ma már 3 fizetett szervező is van. Ennek meg is van az eredménye, mert a múlt hónapban felvett öt taggal szemben 21 lett törölve és kilenc extendre helyezve, vagyis a tényleges tagvesztesséég 25 felnőtt és 20 ifjúsági tag. Az Összetartásból lássuk azt, hogy a 2-ik osztály 25 dollárt kapott mint tagszerzési jutalmat, miután az elmúlt hóban 10 tagot törölt az osztály, joggal kérdjük, mennyit adnak a tényleges tagvesztesség 25 lárból ? MÉG MINDIG? Már válaszoltunk is rá, hogy nem! Roosevelt elnökről a kommunácik kedvencéről van szó, aki ugyan az első években, “fasizta” a “nagy tőke cselédje” stb. volt a komik szerint, de az elmúlt 3-4 évben, minden tevékenységük odairányult a kommunáciknak, hogy bebizonyítsák azt, hogy ők hűséges követői az elnöknek és életüket, vérüket is hajlandók feláldozni a roosevelti demokráciáért, ebből ha szegényesen is, de megéltek az elvtársak. Egyszóval ez is hozott valamit a konyhára. De most végveszélybe van ez a nagy barátság, az elnök most már határozottan visszi keresztül — ezelőtt 3 hónappal a kommunácik által is követelt — embargo megszüntetését, az angol-francia csoport támogatását. Ez ma már a komi barátainknak kellemetlen, mert közbe Stalin atya szövetséget kötött Hitlerrel, most már nem kell a “Cash and Carry”, sőt Cough- lin-nal és Ford-dal, valamint a Hearst lapokkal együtt ellenzik azt. A barátságot még nagyobb veszély is fenyegeti, ugylátszik, hogy az elnök kifogásolja azt, hogy Stalin egymás után helyezi protektorátus alá a kis államokat, még azt is elkövette, hogy Stalinéknál tiltakozott Finnország megnyomoritása ellen. Ha az elnök igy viselkedik úgy elveszti a kommunácik barátságát és ellehentük rá készülve, hogy rövidesen a nagy demokratákból ismét “fasizta, háborús uszító” lesz. Úgy is kell ez az elnöknek, hogy meri kifogásolni azt, hogy Stalin és Hitler egymás után “szabadítják” fel az “elnyomott” népeket. DEHOGY IRIGYLEM A S.L.P. rosszul sikerült Vassilja, azt írja az “A Mun-
