Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-14 / 1080. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 október 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ’•’gy évre ...................... $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ........................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám _,ca 5c Single Copy —:— 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3<______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879, Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD "«i®*«" 4 2 Mérleg A közelmúlt világeseményei határozott példákkal igazolták be azon álláspontot, melyet az osztályharcos forradalmárok év­tizedek óta igyekeztek bizonyítani. Ennek egyik fontos lényege az volt, hogy a politikai államkormányzat meghódítása nem je­lenthet ipari felszabadulást a dolgozókra, mert a dolgozók ki­zsákmányolása a termelési rendszer helytelen birtoklásának és irányításának a következménye. A politikai államforma is csak ennek a helytelen termelési rendszernek az egyik kinövése, mely viszont az igazságtalan termelési rendszert védelmezi és szolgá­latot teljesít részére. Érthetően logikus megállapítás tehát az, hogyha a politikai államformát forradalmi alapon meghódítani akarjuk, akkor leg­először magát a termelést kell meghódítanunk, viszont a terme­lés forradalmi meghódításával és átformálásával az előző politi­kai államforma minden cselekvése szükségtelenné vált. Tehát világos tény marad előttünk, hogy a politikai államformák meg­hódításra szánt minden energia, meddő pocséklása a munkás erőknek olyan célok irányában, melyet ha el is érnek, (mint aho­gyan számos példa áll előttünk) a munkásosztály részére a leg­parányibb előnyöket sem jelenti az ipari kizsákmányolást illető­leg. A jelen időben különösen számos példáját lehet az esemé­nyek során tisztán látni ezen álláspont igazolására, és éppen ez­ért nagyon lesújtó részünkre látni azt ,hogy a munkástömegek még mindig nem tanultak meg legalább annyit, hogy ne pazarol­ják idejüket uj' politikai alakulatok formálására. így van ez jelenben a nemrég alakult American Labor Party röviden ALP pártkörében, melynek alapitó irányitói, a kommun­isták voltak, akik a francia népfront mintájára mindenkivel egységet akartak, csak arra vigyáztak, hogy ők maradjanak az egység élén. így történt aztán meg, hogy a múlt évi választásnál az ALP. bizonyos kerületekben a kommunista jelölteket, más kerületben a republikánus jelölteket indorszálta. Ennek a zagy­valék pártkeveréknek hirdetői a kommunisták, belülről fúró of- fenzivát kezdeményeztek a szakszervezetekben is és nem mond­hatjuk, hogy eredménytelenül, mert a saját részükre közel száz­ezer szavazóval jöttek összeköttetésbe, csak New York városban. A munkások részére persze nem jelentett változást, hogy egynéhány elvtárs bekerült a városi tanács képviselői bársony­székébe. Annál inkább hirdették azt nagy győzelemnek a párt­körökben. A múlt évben tehát az volt igazi párthivő kommunista aki az ALP-re szavazott, akár kommunista, akár demokrata, vagy republikánus volt az ALP jelölt. Szépen haladt az egység­front egész a Hitler-Stalin paktum idejéig és éppen az őszi vá­lasztásokra való lázas készülődés közben beütött a krach. Ugyan­is az ALP szavazó polgárai jó részben zsidó vallásu munkások­ból kerülnek ki, akiket viszont az a jelszó vitt be az ALP-ba, hogy HARCOT A HITLERIZMUS ÉS FASIZMUS ZSIDÓÜLDÖ­ZÉSE ELLEN. , Most aztán Hitler és Stalin ölelkezése alaposan kiábrándí­tottá a szavazópolgárokat olyannyira, hogy maga az ALP. fenn­állása forog kockán. És itt következik aztán be azon állítás, hogy a politikai párt sohasem képviseli a munkásosztály érdekét, ha­nem ellenkezőleg a munkásszavazó mindenkor a pártvezér poli­tikus érdekét képviseli szavazatával. Az ALP pártpolitikusok nem csukták be a pártkaput, ha nincs szavazat hát kimennek az üzletből. Ilyesmit nem lehet elvárni a pártvezérektől, hanem ellenkezőleg megkezdték a párttisztogatást és mivel itt még nem Tehet azon európai kommunista párt taktikát végrehajtani melyet Stalin elvtárs végez, hogy a kritizáló párttagokat egysze­rűen falhoz állítva főbelőjjék, hát csak úgy egyszerűen dobál­ják kifelé a kommunistákat az általuk alakított ALP-ból. Azon kommunista elvtársak, akik már a jelöltségre dolgozták föl ma­gukat az ALP-ban, most nyilatkozni kényszerítve vannak, ha jelöltségüket megtartani akarják, hogy minden összeköttetést megszakítanak a kommunista párttal. Csak természetes volna, hogy az ilyen csalódások után ma­guk a kommunista pártvezérek is hátat fordítanának a pártnak, ha elvi meggyőződésük volna. Hogy ilyesmiről szó sem lehet ná­luk, annak viszont az fényes bizonyítéka, hogy újabb pénzgyüj- tési kampányt kezdeményeztek a választási parádézásra, és most már külön akarják lebonyolítani az egész választási üzletet. A harcos munkásosztálynak, ahol az öntudat, a munkásér­zés, az ipari felszabadulás felismerésének eszményi meggyőző­dése az irányadó, nem kell rettegniök attól, hogy hasonló csa­lódások és félrevezetések érhetik őket. Az ipari szervezkedés út­ja lehet göröngyös, lehetnek áthidalhatatlannak látszó akadá­lyok azon, jöhetnek ellenségeink által lekicsinylő vélemény nyil­vánítások ellenünk, az igazi tény mégis csak az marad, hogy a MUNKÁSOSZTÁLY FÖLSZABADULÁSA CSAKIS A MUNKÁS- OSZTÁLY MÜVE LEHET. Félre az útból politikai államformák, politikai pártvezérek, a munkásosztály helyes szervezkedési esz­méjének kerékkötői és árulói. ‘ (f) Az uj egységfront (Folytatás az 1-ső oldalról) nem légből vett állítások, ha­nem megtörtént események. Visszatérve a múlt háborúra, amikor a szocialisták, akiknek látszólag nagy szervezet volt a hátuk megett és meghátráltak. A jelenlegi kommunisták, kik szintén szocialista család szü­löttei voltak, apagyilkosságra vetemedtek, hogy kiirtsák elő­deiket a szocialistákat. Hiszen az őbünük volt Hitlernek ura­lomra jutása, mert ahelyett, hogy a szocialista többség mel­lé álltak volna inkább a kisebb­ségi Hitler ellenzék mellett tör­tek lándzsát. Most azután telje­sen beigazolva van minden ténykedésük. Amivel bizonyítani próbálják, hogy szükség volt kiirtani Oroszországban azokat az ellen­ségeket, akik Trotzkyval szö­vetkeztek, hogy külső hatalmat szerezzenek meg arra, hogy Oroszországot megtámadják. És mivel ezen árulásra az éber orosz kormány rájött és ezre­ket végeztetett ki és Hitler lát­ta, hogy ilyenformán nem lehet már többé az oroszokat megkö- zeliteni, nem volt más ut, mint Stalinnal paktumot kötni. így jött létre az általunk és más jó­zanul gondolkozó forradalmárok által már régen bemondott Sta­lin-Hitler egységfront. Most azután az “elvtársak” éljenez­hetik az uj egységfrontot, mi pedig csak folytatni fogjuk az osztályharcot, amíg a kapitaliz­musnak — akár állami, akár magán — minden formáját el­töröljük, hogy ne kelljen azu­tán már többé semilyen egység­frontra időnket vesztegetni. Remélhetőleg a józanul gon­dolkodó munkások megfogják érteni, hogy nincsen semmi ke­resnivalójuk a kommunáéi egy­ségfrontban és csatasorba áll­nak a munkásosztály felszaba­dításáért — az osztályharc alapján. Amit Nemhagyha­tunk Szónéikül (Folytatás a 3-ik oldalról) nő forrásaik is vannak, úgy­mint a Hearst lapok, Csongrádi tatyu és a német hadvezetőség jelentése. Hazudni, arra nem kell őket tanítani, azt ők önálló­an is nagyszerűen értik, bátran benevezhetnek a hazugság baj­noki mérkőzésére. Most Hearstékkel együtt azt állapítják meg, hogy a Hitlerrel kötött paktum tulajdonképpen Hitler ellen megy, mert a Szov­jet most megvédi a kis balti és balkán államokat a nácikkal szemben. De bölcsen elhallgat­ják azt, hogy ez a “védelem” hü copiája annak, amilyen véde­lembe Hitler vette Szlovákiát és a cseheket. Estonia, Latvia és Litvánia, ma már Szovjet “protektoriátus” ahol Stalin ha­dihajói és katonái az urak. Eri'e a ’’védelemre” alapos kilátása van Romániának és Magyaror­szágnak is. Még aljasabb az a hazugsá­guk, hogy a vörös hadsereg a szuronyain a forradalmat viszi. A forradalmat nem lehet idege- gen szuronyokon szállítani, azt csak az illető munkásosztály saját maga valósíthassa meg és a “felszabadított“ lengyel mun­kások ezt a felszabadítást ép­pen annyira kérték, mint Hit­lertől az általa “felszabadított” osztrák munkások. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az öntudatlan len* gyei parasztokat a “földosztás­sal” maguk mellé állították és annál inkább se, mert ez a föld­osztás egy csapásra a magántu­lajdonnak nem pedig a kom­munizmusnak szerzett sok mil­lió fanatikus hívet. A vörös és barna Napoleon utánzatok, akár hogy is magya­rázzák, a kommunácik közönsé­ges imperialisták és Stalinék amikor Hitler mellé álltak, csak szorosabbra fűzték a német proletáriátus láncait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi je szót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemrsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom