Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-03-18 / 1050. szám

1939 március 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése GEORGES BERNANOS: NAGY TEMETŐK A HOLDFÉNYBEN — A Spanyolországban tobzódó fasizmus minden képzeletet felülmúló rémségeit leplezi le a kitűnő francia iró és publicis­ta müve, melyből az alábbi részleteket közöljük. Az olvasó­nak tudnia kell, hogy Bernanos nem forradalmár, nem radi­kális, nem balodali- Ellenkezőleg: royalista, legitimista, a jobboldali “felvilágosodott” reakció embere. De mert tisz­tességes ember és hazáját igazán szerető francia, nem tudja elhallgatni az igazságot. Bernanos eszme-menete tele van világnézete hibáival, de a spanyol rémségek kinyitották a szemét: a francia álarc mögött világosan látja a kapitalista osztálytársadalom gyilkos vigyorgását. — A szerkesztőség. (Folytatás a múlt hétről. Vége -®----------------------------------------­a jövő héten) Nagy legények vagytok! De ak­kor legyetek következetesek. Az apacsvilág emberei hivatal­ból nem veszik tudomásul az igazságot, de legalább az igaz­ságszolgáltatás embereit sem tisztelik. Viszont titeket, kicsi­kéim, mindig a csendőrök olda­lán lehet látni. Csinos dolog el­képeszteni a mamát gyújtó pa­radoxonokkal az erőről, mely a jog fölött áll s egyéb tréfás marhaságokkal. A jó asszony befelé örül, hogy a fiacskájának milyen jó színe van, mert jól tudja, hogy a kedves kis autok­rata, ha majd megfutotta tisz­tes pályáját, békességgel fölve­szi nyugdiját az államkasszától. De isten őrizze ezt a drága cse­metét a fenyegető krizistől! Mi­kor a hajó süllyedni kezd, ki kell dobálni a felesleges terhet s mi az, ami a legtöbbet nyom a mai társadalomban, anélkül, hogy igazi értéke volna? A lel­kiismeret. Mert az állam mindig elég erős lesz arra, hogy bizto­sítsa a Rend és a Vagyon védel­mét, ha az ifjú uralkodó osz­tályok hozzásegítik, hogy meg­szabaduljon a kereszténységtől örökölt zavaró morális felelős­ségektől melyeket a demokrá­ciák szeméremből még megőriz­tek kifelé. Kitünően játszátok szerepeteket, vicces fiatalembe­rek. Egyébként ez a szerep nem nagyon nehéz, csak annyit kí­ván tőletek, hogy vicceljetek. Nincs annál egyszerűbb. Ti nem értek se többet, se kevesebbet, mint a nagyapáitok s ha komoly dolgokról van szó, például, ar­CHICAGOI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az IWW chicagói magyar tagjai 1939 március 18-án szombat este 8 órai kezdettel Tánccal egybekötött Társas vacsorát rendeznek az “A Lejtőn” színdarab sze­replőinek tiszteletére a Bér­munkás Otthonbaa, 2419 Lin­coln Ave. Vacsorára elsőrendű sza­kácsnők által készített csir- kerpaprikás lesz, valamint fi­nom házi sütemények. Vacso­ra után tánc. Belépti dij nincs. Vacsora jegy 65 cent. Egy kellemes éste eltöltésé­re meghívja önt és családját a Rendezőség. ról, hogy meg kell védelmezni pénzeteket, ti épen olyan mér­sékelt farizeusok vagytok, mint ők voltak. Csak nyilvános ma­gatartástokról. beszélek hát, ar­ról a derék emberről, aki vacso­rára hivatalos, bridzset játszik klubjában szónokol, elnököl a felügyelő-bizottsági üléseken, röviden, arról a személyiségről, akit egy kisebb vagy nagyobb csoport feketenyakkendős úri ember fog majd udvariasan a temetőbe kisérni, s aki különös­képen, azonos avval, akivel egy szegény asszony minden este az ágyba fekszik vagy aki felett isten ítélkezni fog. Néhány évi gyakorlat árán az első sorban szociális személyiség bizonyos automatizmusra tesz szert, ami lehetővé teszi számára, hogy fáradság nélkül részt vegyen olyan csevegésekben, amik tév­útra terelődnek, vagyis az el­vont gondolatok irányába ve­szik röptűket. Ez az automatiz­mus nálatok s más mint a nagyapáitoknál volt s mechan­izmusa is ugyanaz. Bizonyos szavak kiváltják a megfelelő reflexet. Csak a reflex ma más, — ez az egész. Elismerem, hogy nagyapáitok visszaéltek a szív­re tett kézzel és a könnyel. Csak ki kellett ejteni Bethmann-Hol- weg szavát: “papirrongy”, — s azonnal zokogásba tört ki egy egész asztalnyi tudós, boltos vagy bankár. Még a végrehaj­tók is sirtak. Ma, a nevezettek nemzőszervéből kipattant ifjú sportoló polgártársból ez a szó gége-görcsöt vált ki, mely hisz­térikus nevetésbe torkol. És Bismarck emsi sürgönye! Hogy az asztalra csapódtak az öklök ! Ha ilyet hallott a hajdani ha­zafias végrehajtó, akkor két­ségbeesésében, az abroszba tö­rölte az orrát. A törvény emez emberének csemetéje ma, ha hazája egy diplomatájának a hátsó-felébe rúgnak, igv kiált fel: “Kitűnő vicc! Diplomácia? Kinek kell? Szamárság!” Volt valamikor háború is, tengera­lattjárókkal. Volt a világon az a német tüzér is, aki 120 kilo­méterről pont Saint-Gervais ap­ró templomi énekeseit ölte meg. volt Strassburg bombázása, Lö­wen felgyujtása, civilek kivég­zése — csupa boché disznóság! Még a nőket sem respektálták ezek a piszkok! De amióta ugyanezek a szörnyűségek min­dennaposak Spanyolországban, Abesszíniában vagy Sanghai ban, ó fiacskáim! ... Az a sze rencsétlen flótás, aki csak fé lénkén is föl merné emelni a hangját a humanitás nevében — hihihi! — kitenné magát an­nak a veszélynek, hogy roppant nedv-dus vaskos hölgyek hülyé nek s impotensnek kezeljék, hölgyek, akik egyszer s min­denkorra végezni akarnak a munkásokkal, mert azok, a ka­pitalizmus eljövetele óta, állan­dóan gyötrik a szerencsétlen munkaadókat, akiknek a verej­tékén híznak, a disznók! Ami az abesszinokat illeti, azok csak négerek, csak vadak. És a kína­iak? A kínaiak már tulrégen civilizáltak, elég volt, helyet í fiataloknak! És Franciaország? Melyik Franciaország? Már mu­tatni sem merik, mert csak un­dort kelt az erényes diktátorok­ban. Ha akkoriban, amikor Ja- urést Németország ügyvédjé­nek titulálták a francia parla­mentben, Vilmos császár akarta volna meghatározni, hogy me­lyik az igazi, az autentikus Franciaország, adtak volna ne ki a hazafias szónokok! (folytatjuk) Dr. SZENTGYÖRGYI AMERIKÁBAN Dr. Szentgyörgyi Albert, No­bel díjjal kitüntetett magyar orvos-tudós, aki a szegedi pap­rikában felfedezte a vitamin tartalmat és annak a módját is, hogy miként lehet azt kivonni a növényből és mint kész vita­mint szállítani — harmadszori látogatásra megérkezett az Egyesült Államokba. AKRONIAK FIGYELMÉBE! Az IWW akroni tagjai, már­cius 25-én, szombaton este 8 órai kezdettel, TEA ESTÉLYT rendeznek a Bérmunkás javára, a Magyar Házban. Lapunk olva­sóinak figyelmét ezúttal is fel­hívják és megjelenésüket vár­ják. Kellemes szórakozásról gondoskodik a rendezőség. L 0 Y A LISTA SPANYOLOR­SZÁGBAN KOMMUNSTA FEL­KELÉS VOLT. Arról számolt be a hírszolgá­lat, hogy Loyalista Spanyolor­szág utolsó napjait és végver­gődését, egy abbortált kommun­ista forradalommal véresebbre festették át. Az agyongyötört spanyol pro­letároknak még ezért is meg- kellett fizetni a vérdijat. Az ellentmondó hírekből any- nyit meglehet állapítani, hogy Negrinék, Azana elnök lemon­dása után szintén véglegesen kereket oldottak és a hatalmat Miaja generálisra hagyták, aki­nek a hatalom már évek óta amúgy is kezében volt Negrinék jóváhagyása nélkül is. A megmaradt loyalista terü­let átadása körül támadtak za­varok Miaja és a Kommunista vezérek között, akik a kritikus helyzettel mitsem törődve, meg­rendezték a 37-es barcelonai puccsot. Madrid utolsó napjaiban, még elég erősen tartja magát Miaja, — amint látszik — ahoz, hogy fenntartsa a rendet abban a vá­rosban, melyet Franco hordái­val szemben, két és fél eszten­dőn át védelmezett. Minden je­lek szerint, Madridba az ellen­kezője történt annak, ami Bar­celonában és a kommunisták alul maradtak. CLEVELAND WEST FIGYELEM! A west sidei munkásnők el­határozásából, PÉNTEKEN ES­TE, március 17-én 8 órai kez­dettel TEA ESTÉLY lesz a BÉRMUNKÁS JAVÁRA, a Henry Hall kistermében, 3930 Lorain Ave. alatt. A Bérmunkás olvasóit és mozgalmunk pártolóit ezúttal is meghívjuk. Kösse össze a jót a hasznossal. Tartson velünk és hozza magával ismerőseit is. Belépő dij nincs. Az IWW tagjai. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom