Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-11 / 1049. szám
1939 március 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A “béke” érdekében Nem volt még példa a történelemben, hogy a “béke” érdekében oly őrült fegyverkezés ment volna végbe mint napjainkban. Német és Olaszországokban a 10 éves gyermekektől fel egészen a 70 éves aggastyánokig mindenki fegyver viselő. Anglia, Franciaország és a közép-európai országok mindent félre tesznek ami az alárendeltek, az elnyomottak kényelmét, jólétét és biztonságát jelenti és a legőrületesebb tempóban készítik a fegyvereket, ágyukat, repülőgépeket, hadihajókat és az ezekhez szükséges felszereléseket és töltényeket. Ez a fegyverkezési őrület azonban nemcsak az európai országokat szállta iheg, hanem éppen úgy az amerikai országokat is. Az Egyesült Államok kormánya sok száz millió dollár költségvetést terjesztett be a kongresszus elé hadifelszerelések finanszírozására a “béke megvédése” érdekében. Dél- Amerikában egyes országok már most állig fegyverben vannak és amelyek még nincsen- nek, azok idővesztesség nélkül készülődnek a “békére”. A “békére” való készülődés egyáltalán nem titokban folyik. Sőt éppen ellenkezőleg. Az egész világ sajtója, rádiója és minden hírszolgáltató eszköze ezen készülődéstől hangos. A napi sajtó gyakran számol be, hogy Anglia négy milliárd font sterlinget irányozott elő hadi felkészülésre. Az Egyesült Államok 500 millió dollárt ugyan erre a célra. Németország költségvetéseit már számon sem' tartják, mert ott minden hozzáférhető pénzt erre a célra fordítanak. Franciaországban eltörölték a maximális munkaidő törvényt és végnélküli munkanapokat kényszeretik dolgozni a munkásokat a hadifelszerelés elősegítésére. Mindezek köztudomásúak és ha a világ munkássága csak egy kis gondolkozó képességei rendelkezik azt is könnyen kitalálhatja, hogy ez a készülődés nem egy parádés felvonulás érdekében történik. Ezeket a háborús felszereléseket nem olyan tűzijáték lebonyolítására fogják használni, mint amilyeneket a különböző városokban 4th of July alkalmával szoktak rendezni. Mindenki előtt tisztán álhat, hogy ezen öldöklő szerszámokkal embereket, a munkásemberek millióit fogják legyilkolni. Az ágyukkal repülő gépekkel városokat fognak rommá bombázni és e városokban az aggastyánok és csecsemők százezreit fogják elpusztítani amellett, hogy az egymással szemben álló fegyverben levő katonák milliói fognak áldozatul esni. Nem hinnénk, hogy van olyan bárgyú ember, aki elhinné, hogy ez a fegyverkezési őrület tényleg a “béke” megőrzése érdekében történik. Mindenk előtt világos, hogy ezeket a fegyvereket, melyeket mi gyártunk — mi munkások — azokkal a mi életünket fogják kioltani. Azzal kétségtelenül mindenki tisztába van, hogy ezeket a fegyvereket nem a Morganok, Schwabok, Fordok, Sloanok és hasonszőrű társaik fogják használni a Hitlerek, Goeringek, Mussolinik stb. ellen, hanem minden országban a munkások, az alárendeltek kezébe nyomják azokat, hogy kivégezzék velük az “ellenséget”. Mindezekkel kétségtelenül tisztába van a világ munkássága, de nem törődik vele. Gyártja a gyilkoló eszközöket saját maga ellen, a fő az, hogy fizetést kap érte. Sehol, semmi lépés nem történik az ellen az aljas készülődés ellen, melynek célja egy világra szóló vérfürdőt rendezni. Hát az osztálytudat, az emberiesség teljesen kihalt az egész világon? Hej, pedig de rettenetes árat fog ezért fizetni a világ munkássága. Békét kötnek az£elnökik? hallgatáávsal ezek között mit keres Göndör? arra igazán neki kell megadni a feleletet. Itt egy példa nélkül való igazságtalanság, jogtiprás folyik a nyilvánosság előtt, amit szó nélkül nem fog a Szövetség tagságának gondolkozó és cselekvésre hajlamos része eltűrni még akkor sem, ha a pokol Luciferjét és összes manóit hívja “Somló é Társai” közkereseti cég segítségül! De őszintén szeretnénk látni azoknak a kilépését ebből a bandából, akik nem oda valók. Elsősorban Göndör Ferencnek a megszólalását kívánjuk hallani — még akkor is ha Somló visz- szavonná a további hirdetéseket. Mert Göndör és lapja, meghalna a kritika joga nélkül: vagy a Munkás Betegsegélyző Szövetség öntudatos tagságától a kritika jog megvonása egyformán nem fáj Göndörnek, mint Himlernek? Néhány év óta az amerikai szakszervezetek tagsága egy áldatlan vezéri harcnak az áldozata. A harcot nem elvi, vagy gyökeres szervezeti formai ellentétek idézték fel, hanem a hatalomra vágyás két vezéralak között. Az egyik, William Green az American Federation of Labor elnöke a másik John L. Lewis a Congress of Industrial Organization diktátora. Lewis elnök akart lenni a szak- szervezetekben, Green azonban nem volt hajlandó félre ál- ni és helyét átadni Lewisnek. A harc eredetileg bent folyt az AFofL kebelében, mig végre az 1935 évi konvención szakadás állott be a két frakció között. A Lewis frakcióhoz csatlakozott a saját házi bányász szervezetén a United Mine Workers of America kívül melynek közel fél millió tagja van az Amalgamated Clothing Workers és ezek segítségével megszervezték az acél ipari uniót. Az első években nagy erőfeszítéseket tett a Lewis féle CIO frakció minden iparban a munkások beszervezésére és gyakran súlyos harc fejlődött ki a két szervezet tagjai között. Az ellentétek állítólag a két frakció között a szakmai, vagy ipari szervezkedés kérdésén merültek fel. De amint ma már nyilvánvaló ez a beállítás csak a jóhiszemű tagság félrevezetését szolgálta, mert a Lewis féle CIO a valóságban csak a nevében különbözik a Green AFofL- jétől. Amennyiben a Lewis “ipari” szervezetei különböznek a szakszervezetektől, annyi engedményt az AFofL is ad a tömegtermelési iparokban a “federal unionoknak”, vagy fordítva a federal unionok is ugyan oly módon szervezik a munkásokat, mint a Lewisék “ipari” szervezetei. Mi ezt megállapítottuk még a kezdet kezdetén, de voltak laikus munkások, akik azt hitték, hogy a CIO tényleg olyan Ipari Szervezet lesz, mint amilyent az IWW tanított és a gyakorlatban megtestesitett. Több ízben történt már kísérlet a két frakció kibékitésére, de ez ideig sikertelen maradt minden próbálkozás. A közelmúlt napokban maga az Egyesült Államok elnöke lépett közbe és békekonferenciára hívta meg a két szervezet elnökét, illetve az elnökök által kinevezendő megbízottakat. E sorok írásakor már mindkét elnök kinevezte a béke bizottság tagjait, azonban a konferencia még nem ült össze. Az amerikai Ipari viszonyok égetően követelik az Ipari Szervezkedés gyakorlati megvalósítását, de mielőtt ez megvalósulhatna a Lewis féle névleges “ipari” szervezetnek el kell tűnni. Ma még a munkásság hiszékenyebb része elfogadja azt az állítást, hogy a Lewis csecsemője olyan ipari szervezet, amilyenre szükség van. Hogy e téves fogalom tisztázódjon, ehez hozzájárulna a két szakszervezeti frakció kibékülése.. Letagadhatatlan tény az, hogy a munkásság csak egységesen képes a kizsákmányolás ellen sikeresen harcolni. De ezen szükségesség dacára sem válna lehetővé, hogy a jelen termelési viszonyoknak megfelelő Ipari Szervezet — ha a CIO ilyen lett volna — visszatérjen az elavult szakszervezet formái közé. De mivel, ez nem áll fenn, igy az amerikai munkásságnak az a része, amely e két szervezet kötelékébe tartozik két szempontból is nyerne a kibé külés által. Az egyik: hogy megszűnne a harc a két szervezett tagjai között az iparokban, a másik: hogy megszűnne az a téves fogalom, hogy az amerikai munkásságnak van egy “ipari” szervezete. Ennek bekövetkezésével aztán az Ipari Szervezkedés hívei hozzá láthatnának felépíteni a tényleges Ipari Szervezetet, amely minden egy iparban foglalkoztatott munkást egy Ipari Szervezetbe tömöritene és a különböző Ipari Szervezetek képeznék az EGY NAGY SZERVEZET. De ily szervezetnek, ha a munkásság harcát eredményesen akarja szolgálni FORRADLAMINAK kell lenni. LECKE A KÁVÉZÁSRÓL... Előbbi lapszámunkban jeleztük, hogy lapunk anyagi támo- gatasara gyors cselekvést vár tőlünk a Bérmunkás lapbizott- saga. Azok a munkástársaink akik egy egész éven át, vállai kon viselik a Bérmunkás megjelenésének ügyes-b a j o s dolgaik. Akik sok éjszakát nappallá teve munkálkodnak azon hogy a Bérmunkás pontosan minden héten oda kerüljön a haladott gondolkodású munkáscsaladok asztalára. Mindig nehéz küzdelmekkel jár az igazi munkaslap megjelentetése. Ha több támogatás érkezik be akkor azért, ha pedig kevés jön be akkor meg azért. Mert hatóbb támogatást kap, akkor több az uj irodalom, több a tudást terjesztő röplap, több a nevelést és a forradalmi tanokat hirdető szervezők kiküldése. A munkásmozgalom nem egy határozott egyensúlyra épített jövedelmező vállalkozás, hanem a forradalmi eszmék és harcok folytatására állandóan annyit _ befektető intézmény amennyi erők rendelkezésére ál- Janak. Ha több az anyagi erő a°hef\íeíkteté'S’ ha pdig több a befektetés nagyobb az eredmény a munkásosztály felsza- baditasa felé haladó harcokban. Amikor tehát egy olyan munkásmozgalom támogatására hozunk áldozatot mint az IWW cégeredményben mégis csak sajat magunkat és csalá- dujikat támogatjuk azzal. Ennek felismerésével vannak azon munkasemberek akik, mindenkor az elsők között sorakoznak fo- B?rryyakas támogatásában. g.y történt az elmúlt péntek es- te is New Yorkban, amikor az ,.. ..., tagjai csak úgy maguk kozott egy kis kávézásra jöttek össze es a mozgalmi ügyek meg- beszelese közben egy szép kis inf“81- összeget hoztak lapunk javara. 1 , munkástársnő a saját költségén készítette el az Ízletes kalácsokat és más süteményeket es az összes kiadásokat TNa£U M. stefanko, Z Zatyko, L. Fishbein, M. Vja. Fülöp, M. Pápai, egy-egy dollárt mig egy munkástárs tagsági kony számával két dol- £es efy másik munkástárs három dollárt adományozott. Egyszóval alig egy-két óra alatt mar közel 20 dollár volt együtt mely összeget azonnal továbbítottunk a Bérmunkás javára. Látván ezen kis akciónak a.ra?ylag számottevő sikerét, a jövőben többször megismételni fogjuk. Jó volna ha az ipari uni- onizmus harcos katonái más városokban is, hasonló kis táboroTudósító. MÁRCIUS 9-én, csütörtökön este 8 órai kezdettel Cleveland East Sideon az Ifjúsági teremben, 11213 Buckeye Rd. Miért nem valósulhatott meg az egységfront címmel lesz Wiener munkástárs gyűlése.
