Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-03-11 / 1049. szám

1939 március 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A “béke” érdekében Nem volt még példa a törté­nelemben, hogy a “béke” érde­kében oly őrült fegyverkezés ment volna végbe mint napja­inkban. Német és Olaszorszá­gokban a 10 éves gyermekektől fel egészen a 70 éves aggastyá­nokig mindenki fegyver viselő. Anglia, Franciaország és a kö­zép-európai országok mindent félre tesznek ami az alárendel­tek, az elnyomottak kényelmét, jólétét és biztonságát jelenti és a legőrületesebb tempóban ké­szítik a fegyvereket, ágyukat, repülőgépeket, hadihajókat és az ezekhez szükséges felszere­léseket és töltényeket. Ez a fegyverkezési őrület azonban nemcsak az európai or­szágokat szállta iheg, hanem éppen úgy az amerikai orszá­gokat is. Az Egyesült Államok kormánya sok száz millió dollár költségvetést terjesztett be a kongresszus elé hadifelszerelé­sek finanszírozására a “béke megvédése” érdekében. Dél- Amerikában egyes országok már most állig fegyverben van­nak és amelyek még nincsen- nek, azok idővesztesség nélkül készülődnek a “békére”. A “békére” való készülődés egyáltalán nem titokban folyik. Sőt éppen ellenkezőleg. Az egész világ sajtója, rádiója és minden hírszolgáltató eszköze ezen készülődéstől hangos. A napi sajtó gyakran számol be, hogy Anglia négy milliárd font sterlinget irányozott elő hadi felkészülésre. Az Egyesült Álla­mok 500 millió dollárt ugyan erre a célra. Németország költ­ségvetéseit már számon sem' tartják, mert ott minden hozzá­férhető pénzt erre a célra fordí­tanak. Franciaországban eltö­rölték a maximális munkaidő törvényt és végnélküli munka­napokat kényszeretik dolgozni a munkásokat a hadifelszerelés elősegítésére. Mindezek köztudomásúak és ha a világ munkássága csak egy kis gondolkozó képességei rendelkezik azt is könnyen ki­találhatja, hogy ez a készülődés nem egy parádés felvonulás ér­dekében történik. Ezeket a há­borús felszereléseket nem olyan tűzijáték lebonyolítására fog­ják használni, mint amilyene­ket a különböző városokban 4th of July alkalmával szoktak ren­dezni. Mindenki előtt tisztán ál­hat, hogy ezen öldöklő szerszá­mokkal embereket, a munkás­emberek millióit fogják legyil­kolni. Az ágyukkal repülő gé­pekkel városokat fognak rom­má bombázni és e városokban az aggastyánok és csecsemők százezreit fogják elpusztítani amellett, hogy az egymással szemben álló fegyverben levő katonák milliói fognak áldoza­tul esni. Nem hinnénk, hogy van olyan bárgyú ember, aki elhin­né, hogy ez a fegyverkezési őrü­let tényleg a “béke” megőrzése érdekében történik. Mindenk előtt világos, hogy ezeket a fegyvereket, melyeket mi gyár­tunk — mi munkások — azok­kal a mi életünket fogják kiol­tani. Azzal kétségtelenül min­denki tisztába van, hogy ezeket a fegyvereket nem a Morganok, Schwabok, Fordok, Sloanok és hasonszőrű társaik fogják hasz­nálni a Hitlerek, Goeringek, Mussolinik stb. ellen, hanem minden országban a munkások, az alárendeltek kezébe nyomják azokat, hogy kivégezzék velük az “ellenséget”. Mindezekkel kétségtelenül tisztába van a világ munkássá­ga, de nem törődik vele. Gyárt­ja a gyilkoló eszközöket saját maga ellen, a fő az, hogy fize­tést kap érte. Sehol, semmi lé­pés nem történik az ellen az al­jas készülődés ellen, melynek célja egy világra szóló vérfür­dőt rendezni. Hát az osztálytu­dat, az emberiesség teljesen ki­halt az egész világon? Hej, pe­dig de rettenetes árat fog ezért fizetni a világ munkássága. Békét kötnek az£elnökik? hallgatáávsal ezek között mit keres Göndör? arra igazán neki kell megadni a feleletet. Itt egy példa nélkül való igazságtalanság, jogtiprás fo­lyik a nyilvánosság előtt, amit szó nélkül nem fog a Szövetség tagságának gondolkozó és cse­lekvésre hajlamos része eltűrni még akkor sem, ha a pokol Lu­ciferjét és összes manóit hívja “Somló é Társai” közkereseti cég segítségül! De őszintén szeretnénk látni azoknak a kilépését ebből a ban­dából, akik nem oda valók. Első­sorban Göndör Ferencnek a megszólalását kívánjuk hallani — még akkor is ha Somló visz- szavonná a további hirdetése­ket. Mert Göndör és lapja, meg­halna a kritika joga nélkül: vagy a Munkás Betegsegélyző Szövetség öntudatos tagságától a kritika jog megvonása egy­formán nem fáj Göndörnek, mint Himlernek? Néhány év óta az amerikai szakszervezetek tagsága egy ál­datlan vezéri harcnak az áldo­zata. A harcot nem elvi, vagy gyökeres szervezeti formai el­lentétek idézték fel, hanem a hatalomra vágyás két vezér­alak között. Az egyik, William Green az American Federation of Labor elnöke a másik John L. Lewis a Congress of Indust­rial Organization diktátora. Le­wis elnök akart lenni a szak- szervezetekben, Green azon­ban nem volt hajlandó félre ál- ni és helyét átadni Lewisnek. A harc eredetileg bent folyt az AFofL kebelében, mig vég­re az 1935 évi konvención sza­kadás állott be a két frakció között. A Lewis frakcióhoz csatlakozott a saját házi bá­nyász szervezetén a United Mine Workers of America kívül melynek közel fél millió tagja van az Amalgamated Clothing Workers és ezek segítségével megszervezték az acél ipari uni­ót. Az első években nagy erő­feszítéseket tett a Lewis féle CIO frakció minden iparban a munkások beszervezésére és gyakran súlyos harc fejlődött ki a két szervezet tagjai között. Az ellentétek állítólag a két frakció között a szakmai, vagy ipari szervezkedés kérdésén merültek fel. De amint ma már nyilvánvaló ez a beállítás csak a jóhiszemű tagság félrevezeté­sét szolgálta, mert a Lewis féle CIO a valóságban csak a nevé­ben különbözik a Green AFofL- jétől. Amennyiben a Lewis “ipari” szervezetei különböznek a szakszervezetektől, annyi en­gedményt az AFofL is ad a tö­megtermelési iparokban a “fe­deral unionoknak”, vagy fordít­va a federal unionok is ugyan oly módon szervezik a munká­sokat, mint a Lewisék “ipari” szervezetei. Mi ezt megállapítottuk még a kezdet kezdetén, de voltak lai­kus munkások, akik azt hitték, hogy a CIO tényleg olyan Ipari Szervezet lesz, mint amilyent az IWW tanított és a gyakorlat­ban megtestesitett. Több ízben történt már kí­sérlet a két frakció kibékitésé­re, de ez ideig sikertelen ma­radt minden próbálkozás. A kö­zelmúlt napokban maga az Egyesült Államok elnöke lépett közbe és békekonferenciára hív­ta meg a két szervezet elnökét, illetve az elnökök által kineve­zendő megbízottakat. E sorok írásakor már mindkét elnök ki­nevezte a béke bizottság tagja­it, azonban a konferencia még nem ült össze. Az amerikai Ipari viszonyok égetően követelik az Ipari Szer­vezkedés gyakorlati megvalósí­tását, de mielőtt ez megvalósul­hatna a Lewis féle névleges “ipari” szervezetnek el kell tűn­ni. Ma még a munkásság hiszé­kenyebb része elfogadja azt az állítást, hogy a Lewis csecsemő­je olyan ipari szervezet, ami­lyenre szükség van. Hogy e té­ves fogalom tisztázódjon, ehez hozzájárulna a két szakszerve­zeti frakció kibékülése.. Letagadhatatlan tény az, hogy a munkásság csak egysé­gesen képes a kizsákmányolás ellen sikeresen harcolni. De ezen szükségesség dacára sem válna lehetővé, hogy a jelen termelési viszonyoknak megfe­lelő Ipari Szervezet — ha a CIO ilyen lett volna — visszatérjen az elavult szakszervezet formái közé. De mivel, ez nem áll fenn, igy az amerikai munkásságnak az a része, amely e két szerve­zet kötelékébe tartozik két szempontból is nyerne a kibé külés által. Az egyik: hogy megszűnne a harc a két szerve­zett tagjai között az iparokban, a másik: hogy megszűnne az a téves fogalom, hogy az ameri­kai munkásságnak van egy “ipari” szervezete. Ennek bekö­vetkezésével aztán az Ipari Szervezkedés hívei hozzá lát­hatnának felépíteni a tényleges Ipari Szervezetet, amely min­den egy iparban foglalkoztatott munkást egy Ipari Szervezetbe tömöritene és a különböző Ipari Szervezetek képeznék az EGY NAGY SZERVEZET. De ily szervezetnek, ha a munkásság harcát eredményesen akarja szolgálni FORRADLAMINAK kell lenni. LECKE A KÁ­VÉZÁSRÓL... Előbbi lapszámunkban jelez­tük, hogy lapunk anyagi támo- gatasara gyors cselekvést vár tőlünk a Bérmunkás lapbizott- saga. Azok a munkástársaink akik egy egész éven át, vál­lai kon viselik a Bérmunkás megjelenésének ügyes-b a j o s dolgaik. Akik sok éjszakát nap­pallá teve munkálkodnak azon hogy a Bérmunkás pontosan minden héten oda kerüljön a haladott gondolkodású munkás­csaladok asztalára. Mindig ne­héz küzdelmekkel jár az igazi munkaslap megjelentetése. Ha több támogatás érkezik be ak­kor azért, ha pedig kevés jön be akkor meg azért. Mert hatóbb támogatást kap, akkor több az uj irodalom, több a tudást terjesztő röplap, több a nevelést és a forradalmi tano­kat hirdető szervezők kiküldé­se. A munkásmozgalom nem egy határozott egyensúlyra épí­tett jövedelmező vállalkozás, hanem a forradalmi eszmék és harcok folytatására állandóan annyit _ befektető intézmény amennyi erők rendelkezésére ál- Janak. Ha több az anyagi erő a°hef\íeíkteté'S’ ha pdig több a befektetés nagyobb az ered­mény a munkásosztály felsza- baditasa felé haladó harcokban. Amikor tehát egy olyan mun­kásmozgalom támogatására ho­zunk áldozatot mint az IWW cégeredményben mégis csak sajat magunkat és csalá- dujikat támogatjuk azzal. En­nek felismerésével vannak azon munkasemberek akik, minden­kor az elsők között sorakoznak fo- B?rryyakas támogatásában. g.y történt az elmúlt péntek es- te is New Yorkban, amikor az ,.. ..., tagjai csak úgy maguk kozott egy kis kávézásra jöttek össze es a mozgalmi ügyek meg- beszelese közben egy szép kis inf“81- összeget hoztak lapunk javara. 1 , munkástársnő a saját költségén készítette el az Ízle­tes kalácsokat és más sütemé­nyeket es az összes kiadásokat TNa£U M. stefanko, Z Zatyko, L. Fishbein, M. Vja. Fülöp, M. Pápai, egy-egy dollárt mig egy munkástárs tagsági kony számával két dol- £es efy másik munkástárs három dollárt adományozott. Egyszóval alig egy-két óra alatt mar közel 20 dollár volt együtt mely összeget azonnal továbbí­tottunk a Bérmunkás javára. Látván ezen kis akciónak a.ra?ylag számottevő sikerét, a jövőben többször megismételni fogjuk. Jó volna ha az ipari uni- onizmus harcos katonái más vá­rosokban is, hasonló kis táboro­Tudósító. MÁRCIUS 9-én, csütörtökön es­te 8 órai kezdettel Cleveland East Sideon az Ifjúsági te­remben, 11213 Buckeye Rd. Miért nem valósulhatott meg az egységfront címmel lesz Wiener munkástárs gyűlése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom