Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-04 / 1044. szám
1939 február 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Növekszik a munkanélküliek tábora Az Egyesült Államok kongresszusa ismét összeült. A nép általános hite szerint ezeknek a honatyáknak, akiket a kongresszusba küldtünk az volna a hivatása, hogy az ország összlakosságának érdekeit előmozdítsák. Hamár a hivatásuk a törvényhozás, olyan törvényeket hozzanak, amelyek nem nyomják le a lakosság egyré- szét a másik rész javára. Ha igaz az, hogy a törvényeket a szükség diktálja' akkor ma oly törvényekre volna szükség, amelyek az éhezőket, a rongyosakat, a szenvedőket segíti, még akkor is, ha esetleg az erre szükséges összeget a lakosság azon rétegétől kell elvenni, amelyik nem éhezik, nem nélkülöz és nem szenved. A mi honatyáink azonban nem igy okoskodnak, ők hivatásukat úgy vélik teljesíteni- ha oly törvényeket hoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Az elmúlt hónapban összeült kongresszus is első és legfontosabb feladatának tekinti, hogy 150 millió dollárt levágjon az Ínség munka (WPA) költségvetéséből, ami által ismét százezrekkel — ha nem milliókkal — fog emelkedni a munkanélküliek tábora. A uj esztendővel — amire oly sokan reményekkel vártak — megkezdték az elbocsátásokat a WPA munkákról. A kongresz- szus nem törődik azzal, hogy mi lesz ezen munkásokkal és családjaikkal. Az nem jön előttük számításba, hogy ezen munkások nagyrésze sohasem fog tudni vissza jutni az iparokba- mert már túlhaladták az életkor azon határát, amelyen túl a munkáltatók már nem tartják elég fürgének ahhoz, hogy a kívánt munkamennyiséget kiadják. A honatyák szeme előtt csak egy lebeg és ez az, hogy az ország urai — a termelő eszközök és a termelt javak birtokosai — az adók leszállítását követelik és ezt csak úgy érhetik el, ha a költségvetést redukálják. Mindez ami történik nem meglepetés és nem uj részünkre. Számtalanszor rámutattunk már, hogy a munkásságnak nem szabad magát azon hitben ringatni, hogy “minek szervezkedni a kormány gondoskodik rólunk” és aki a közsegélyre és Ínség munkára alapozza jövőjét nagyon keserű kiábrándulásba fog részesülni. Ez részben már bekövetkezett és a vég még láthatatlan. Az inségmun- kára és közsegélyre támaszko- dók éppen oly helyzetben vannak- mint a kéregető, aki ház- ról-házra jár. Szerencséje attól függ, hogy milyen házigazdához kopogtat be. Ha a házigazda szimpatikus, esetleg oda dob néhány centet a kéregető- nek. Ez esetben a házigazda szerepét a kongresszus tölti be és amig az előző kongresszus könyörületes volt a szenvedőkkel szemben, addig a jelen könyörtelen. A munkásságnak nem szabad a jövőjét a könylpradomány rendszerre alapozni. A kapitalista osztály azt akkor vonhatja meg, amikor tetszik neki és a munkásság semmit sem tehet ellene. De erre támaszkodni bűn és lealázó is akkor ha ezért feladjuk az osztályharcot. Mert számtalan esetet tudunk, hogy munkások, akik valamikor jó harcosai voltak a munkásosztály ügyének, ma visz- szavonultan élnek, mert félnek- hogy elveszítik az alamizsnát. Sokan rávagyunk kényszerítve, hogy igénybe vegyük a közsegélyt, vagy ínség munkát, de ennek bekövetkezésekor még energikusabban kell dolgozni a munkásosztály felszabadítása érdekében. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkás- osztály csak akkor fog biztonságban élni, ha megdönti a bérrendszert- amely szülője a munkanélküliségnek, nyomornak és szenvedésnek. Téves állítások járt látni fogjuk, hogy a hasznot nem a munkásság, hanem a munkáltatók vágták zsebre. Mert a fenti kimutatás szerint a munkabérek 5-000,000,000 (ötezer millió) dollárral emelkedtek, de ugyan akkor a termelt javak értéke 30,000,000,- 000 (harmincezer millió) dollárral szökött fel, tehát a munkabér többlet hatszorosára. Százalékban kimutatva: 1937- ben a termelt áruk értéke 20,- 16.6 százaléka volt a munkabér, mig 1933-ban 16.7 százaléka. Azt bizonyítja ez- hogy amikor a munkáltató egy ' dollárral emelte a béreket, ugyan akkor hat dollárral emelte a termelt áru értékét. Ugyan ez a hivatalos kimutatás számot ad a 30 év előtti átlagról, ami a következő: 1909- ben a termelt áruk értéket 20,- 672,051,870 dollár volt és a kifizetett bérek 3,427,037-884 dollárt tettek ki, amely szerint a bérek a termelt áruk értékének 16.5 százalékát tették ki. Tehát a termelő munkások 1937- ben egy tized, 1933-ban pedig két tized centtel kaptak többet a termelt áruk értékéből, mint 30 évvel ezelőtt. De volt idő amikor a munkásság magasabb részt kapott a termelt javakból. Pl. 1849-ben 23.2 százalékot- 40 évvel később, 1889-ben 20.1 százalékot, de az utóbbi 30 évben csak egy, vagy két tized centtel változott az arány. A baj tehát ezen számok alapján kutatható ki. A bérek ma sem magasabbak a termelt javak arányához képest mint voltak 30 évvel ezelőtt és alacsonyabbak ,mint voltak 90 évvel ezelőtt. A munkásság vásárló képessége tehát nem emelkedett, de ugyanakkor a termelés átlaga megsokszorozódott. A munkásság nem képes,visszavásárolni csak nagyon kis töredékét annak amit termel és az áru felhalmozódik -amit nyomon követ a munkanélküliség. Ez a kapitalista termelési rendszer természetes folyamata. Ezen változtatni csak úgy lehet, ha a termelők vásárló képességét összhangba hozzuk a termelt áruk mennyiségével, de erre a munkásságnak, mint osztálynak kell szervezkedni a termelési viszonyoknak megfelelő forradalmi Ipari Szervezetbe, amely képes lesz megfelelni annak a hivatásnak, hogy megszüntesse azt az űrt- ami tátong a termelő munkásság és a termelő eszközök és termelt Akik nincsennek tisztába a kapitalista rendszer természetével, gyakran visszasírják a “régi jó időket” amikor “olcsó volt a megélhetés”. Azt hiszik hogy a munkanélküliség és az ezzel járó nyomor és szenvedés azért van, mert magasabbak a munkabérek és azért emelkedett az életszükségleti cikkek árai, mert a munkások — akik dolgoznak — “sokat keresnek”. Úgy vélik, hogy ha a munkások kevesebb bért kapnának, több munka volna és olcsóbb volna a megélhetés. Pedig ily felfogás nemcsak téves- hanem a fejlődés megállítását is jelentené, ha egyáltalán volna mód az ily óhajt érvényre emelni. A munkanélküliség nem a magas béreknek,“ hanem éppen az ellenkezőjének, az alacsony béreknek az eredménye. A termelési folyamat gyorsasága megsokszorozódott, úgy, hogy pl. ahol 25 évvel ezelőtt egy bizonyos munkamennyiség elkészítésére 50 munkás kellett- ma ugyanazt a mennyiséget 20 munkás végzi el. 25 év előtt az ötven munkás összes napi bére kitett 250 dollárt, ma pedig a 20 munkás napi bére nem több mint 150 dollár, tehát ma 150 dollárért ugyan azt a munka- mennyiséget állítják elő, mint 25 évvel ezelőtt 250 dollárért. De minden szónál érthetőbben beszélnek a számok és vessünk egy pillantást az alább közölt hivatalos statisztikára, amely az árugyártás ipari termelőképességéről és a foglalkoztatott munkások számáról, valamint a munkabérekről ad félremagyarázhatatlan kimutatást, mely szerint: 1937-ben az árugyártási iparban 8-569,578 munkás volt foglalkoztatva. Ugyanebben az iparokban 1933-ban 5,787,611 munkás volt. Az összes kifizetett munkabérek 1937-ben 10,- 112.808.098 dollár volt, mig 1933-ban 4,940,146.002 dollárt tett ki. A munkások számában az emelkedés 48.1 percent, mig a béreknél 104.7 percent emelkedést mutat. Ugyanily sorrendben a termelt javak értéke 1937-ben volt 60-710,072,958 dollár, mig 1933- ban csak 30,577,3281,49 dollár, mely szerint a termelt javak értéke 98.7 százalékkal emelkedett. így a nagy számokat nézve csak a tüzetes szemlélő látja meg hogy valami nincs rendjén. De bontsuk csak fel részekre ezen nagy számokat és mindáruk aránya között. A nemzet- gazdászok kitudják mutatni a bajok okait, de azok orvoslását a munkásságnak kell végrehajtani. MEGHÍVÓ! Az IWW Chicagói Magyar Tagjai 1939 FEBRUÁR 12-én, vasárnap délután 4 órakor nagyszabású Szinelőadást rendeznek a LINCOLN AUDITÓRIUMBAN, 4217 Lincoln Ave. Ez alkalommal kerül színre először “A LEJTŐN” cimü társadalmi dráma 3 felvonásban. Rendező: Mayer B. József. Súgó: Zára Ilona. Személyek a következők: Bódi István . .. Dockman József Bódiné .............f Zeichner Jenő Katica ............... Püspöki Anna Rudi ................. Zára Lajos Lajos ................. Weiner Árpád Vargáné ............. Weiner Rózsi Doktor ............. Hovantzi János Margit ............... Fábián Manci Detektiv ....... Szpisják Mihály Történik egy amerikai városban. Szin: Bódiék lakása. Idő: Ma. Változás 6 hónappal később. Előadás után tánc, melyhez a zenét Sütő union zenekara szolgáltatja. Belépti dij 45 cent. DISZNÓTOROS VACSORA Az IWW Cleveland east sidei magyar tagjai, 1939 február 4- én, szombaton este 8 órai kezdettel DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek, melyre a clevelandi magyar munkásságot ezúttal is meghívják. Házilag készített hurka-kolbász vacsora lesz felszolgálva 50 centért és a hangulatot keltő színpadi szórakozás mellett, KACZUR zenekara játsza a talpalávalót. STUDA, Pa. és környéke magyarságát ezúton is tudatjuk, hogy BÚMBA M. lapunk teljes jogú megbízottja, aki a Bérmunkás-ra felvett előfizetéseket hivatalosan nyugtázza. Kérjük olvasóinkat valamint a magyarságot, hogy ebben a munkában támogassák Búmba munkástársat. A Lapbizottság. SOROZATOS TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Az IWW new yorki magyar tagjai, február és máricus hónapokban, minden vasárnap délután 3 órai kezdettel, TUDOMÁNYOS ELŐADÁST tartanak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. FEBRUÁR 5-én vasárnap 3- kor Fishbein L. munkástárs tart előadást. Tárgy: A kapitalista termelési rend csődje. FEBRUÁR 12-én vasárnap dálután 3-kor Vlasits M. munkástárs tart előadást. Az előadás tárgya később lesz jelentve. FEBRUÁR 19-én vasárnap d. u. 3-kor Basky Ferencz tart előadást. Tárgy: Az orosz-német szövetség lehetőségei. Kérjük munkástársainkat, hogy agitáljanak ismerőseik körében és minél számosabban jelenjenek meg. Belépti dij nincs! Munkástársi üdvözlettel, az IWW csoportja
