Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-13 / 1058. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 május 13. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Hamisított május elseje Május Elseje fél évszázadon át mint az osztálytudatos munkások nemzetközi ünnepe volt ismeretes. Ezen a napon az osztályharc alapján álló munkás szervezetek tagsága a világ minden országában letette a munkaszerszámot a munkáltatók beleegyezése nélkül. Hogy a szervezett tömörülésben rejlő erőt nyilvánosan is demonstrálják, a munkások tömeg felvonulásokat rendeztek és tömeggyü- léseket tartottak. A felvonulások és gyűlések természetesen csak mellék következményei a munkaszünetnek és a főcél, hogy ezen a napon a munka szüneteljen. Május Elsejének ünneppé avatását az 1886 évi chicagói Általános Sztrájk mozdította elő. Az 1880-as években a munkanélküliség bár nem oly arányban mint ma, de már akkor is tizedelte a munkásságot és elődeink nem nézték tétlenül, hanem szervezett erejükkel igyekeztek a bajokon segiteni. Annak tudatában voltak, hogy ha megakarják, akadályozni a munkásoknak az uccára dobását, feltétlenül meg kell rövidíteni a munkaidőt. Ezen felismerésnek az eredményeként 1886 május 1-re Általános Sztrájkot proklamáltak, tehát a 8 órás munkanapért. A munkásság túlnyomó százalékban megszívlelte a felhívást és a város gyártelepeinek nagyrészében szünetelt a munka. A McCormick telepen azonban, amely a leghatalmasabb rabszolga telep volt és amely ma is egyike a legnagyobb ipartelepeknek, sikerült a munkásokat az alkalmazott terroral annyira megfélemlíteni, hogy csak szórványosan feleltek a sztrájk felhívásra. A sztrájkoló munkások természetesen pi- ketelés alá vették a telepet, amit a mindenre kész rendőrség fegyverekkel akart megakadályozni és véres kimenetelű zavargás keletkezett a telep körül. A munkásság a rendőr terror ellen tiltakozó tömeggyülést hivott egybe, május 4-re a “Hay- market Square” ( a Randolph és Desplaines St. környékén) amely gyűlést a rendőrség nyers erőszakkal akart szért- verni. Amint a rendőrségi ki- rendeltség a szónoki emelvény közelébe ért a mellék uccából valaki egy bombát dobott közéjük és általános felfordulás támadt. A rendőrség lövöldözni kezdett és a bomba által megölt vagy sebesülteken kívül úgy á rendőrség soraiban, mint a munkások közül sokan a vad lövöldözésnek lettek áldozatai. Ezen ügyből kifolyólag öt munkásvezért ítéltek halálra és 1887 november 11-én felakasztották. A következő évben a 8 órás munkanapért megindult Általános Sztrájk mártirjainaó emlékére a Munkás Szervezetek Nemzetközi Kongresszusa Május Elsejét a munkásság nemzetközi ünnepévé avatta. Az ünnep föjelentősége tehát abban rejlik, hogy azon a napon szünetel a munka és az ünneplők erejük demonstrálására tömegfelvonulásokat tartottan. A múltban tekintet nélkül, hogy a hét melyik napjára esett elseje MÁJUS ELSEJÉN történt meg. Sőt az is megtörtént, hogy amikor május elseje vasárnapra esett a munkaszünetet és felvonulást a következő napon, tehát hétfőn tartották meg. így volt az, amikor a munkásság forradalmi gondolkozását még nem vizenyősitették el holmi tévtanokkal. A “legforradalmibb” kommunisták azonban annyira lecsapolták a munkásság forradalmi törekvéseit és gondolkodását, hogy ma éppen az ellenkezője történik annak ami a múltban jelentette a Május Elsejét. E sorok írója szemtanúja volt a chicagói “Május Elsejei” felvonulásnak, amely ÁPRILIS 30-án volt, mert történetesen április 30 vasárnapra esett. Mivel vasárnap munkaszünet van, igy remélték “erejüket demonstrálni” mert igy nem kellett a munkából kimaradni. Mig a múltban a felvonulásban résztvevő csoportok tábláikon forradalmi jelszavak és felírások voltak, mint: “Le a bérrendszerrel” vagy a “Munka gyümölcse a munkást illeti” vagy “Világ munkásai egyesüljetek” stb. stb., addig a “legforradalmibb” kommunista felvonuláson ilyenek nem voltak láthatók. De voltak feliratok, sokkal több az elégségesnél A sok közül néhányat feljegyeztem és a fentiekkel összehasonlítás céljából itt megörökítem: “Több WPA munkát” vagy “Tartsuk meg és szélesítsük ki a Wagner törvényt” — “T 3bb segélyt a munkanékülieknek” — “Harcolj testvér a new dealért” — “Védjük meg a demokráciát” — “Roosevelt újra választása” — “Csehszlovákia visszaállítása” — “Védjük meg Lengyelországot” — “Le Hitlerrel” és igy tovább a sok-sok különböző feliratú, táblák között egyetlen forradalmi jelszó nem volt látható. De egyet meg kell adni és ez: hogy a felira ok teljesen összhangba voltak a körülményekkel. Az osztálytudatukra büszke munkások helyett csőcselék vett részt a 'elvonuláson, amelyet Május 1, helyett vasárnap április 30-án tartottak meg és a feliratok a legszégyenletesebb reformokért esdekeltek. Annyira lecsusz1 ak a “legforradalmibb” komm inisták a lejtőn, hogy még a “sárga” szocialisták is megtagadták velük “egységfrontozni” május elsején, amint a múltban tették. Ezek után érthető az a :'el- háborodás, amely a “Bérmunkás” május elsejei számában napvilágot látott. Mindezeken a Bérmunkás írógárdája előre látta és a szemrehányás és kor- holás teljesen megokolt. A forradalmi munksmozgalom a történelem legveszélyesebb napjait éli. Az alkalmazandó és megalkuvó stréberek a munkásmozgalomból közönséges posványt csináltak, amelynek bűze mindent elpusztít amit forradalminak ismertünk. A renegátok menedékhelye Cleveland városának magyarsága meglehetős nagyszámú és igy bőven akad közöttük mindenféle vallásu és felfogású. Vannak vallásosak és atheisták, vannak forradalmárok és reformisták, vannak nyílt egyenes szókimondók és vannak sunyik, sötétben bujkálok, akik időnként ha kilépnek nyilvánosságra alacsonyrendüségüket azzal akarják takarni, hogy megmarnak önzetlen osztálytudatos munkásembereket. Erre a célra egy szennylepedő újság jelenik meg, amelyben minden piszok helyet talál. És ennél a szennytakarónál találnak minedéket azok az IWW renegátok, akik vagy meghasonlottak önmagukkal és a szervezettel, vagy egyszerűen baráti, vagy egyéni érdekből más útra tértek és, hogy önmagukat igazolják ebben a szennylapban eregetik förmed- vényeiket az IWW ellen. Nem tudni, hogy ezek a renegátok önmaguktól változtattak e irányt, vagy pedig egyenesen az emlitett szennylap érdemes szerkesztő-tulajdonosának a rábeszélésére szegődtek az IWW ellenségei közé, de az eredmény egy. A furcsa az a dologban, hogy renegátjaink mind Tárcáihoz futnak. A nemrég múltban a “technokraták” szószólói adtak “interjúkat”, most pedig amint látjuk a “Munkás Betegsegélyző Szövetség” titkárásgá- nak clevelandi csatlósai teszik ezt. Nem régen olvastuk, hogy milyen “nagyszerű” munkát végez a clevelandi 2-ik osztály a tagszerzés terén, amikor felvették tagnak az “IWW-ista” Sebestyén Pált. Ugyanis ennek a második osztálynak az elnöke Somló Sándor, aki testvére a központi diktátor Somló Lipót- nak és titkára Siket Sándor, aki úgy Tárcáinak, mint Somlónak a leghübb csatlósa. És ezekhez csatlakozott az “IWW-ista” Sebestyén. Ez olyan fontos esemény volt a szemükben, hogy ezt feltétlen ki kellett szerkeszteni az újságban. Most újabban pedig egy még nagyobb szenzációról értesülő ík ebből az újságból. Az uj szenzáció pedig az, hogy Siket Sándor a M.B.Sz. 2-ik osztályának “köztiszteletben álló titkárát” a Bérmunkás hasábjain Hcr- czegh József és “ . . . . cs . . .ő” rovatiró annyira megsértették, hogy Siket “egyenesen Siket Sándorné a feleségének követelésére” pert indít rágalmazói ellen. Megtudjuk azt is ezen szenzációs hiradásból, hogy — “a rágalom oly súlyos, hogy magunk is támogatjuk Siket Sándort abban a törekvésében, miként a birósághoz fordulhasson rágalmazói ellen” — mondja a szenny takaró riportere. A rágalmazó cikkek fordítását lapunk szerkesztője végzi, (szegény Siket — szedő) hogy Siket Sándornak ne kerüljön pénzébe és lapunk szerkesztője egyéb segítséget is nyújt Siket Sándornak ...” No, nem érdekes? A volt anarchista, szocialista, IWW szimpatajzer, majd hűség-ligás, republikánus gyújtogató, a világ leghirneve- sebb szédelgőjének Trebitch- Lincolnak méltó öccse Tarcai- Trebitch fordít és egyéb segítséget is nyújt a zavarosban halászoknak. Ha züllött existenciáju latej- nerekről van szó, nem csodálkozunk azon, hogy Tárcáival vál- vetve támadják az IWW-t, mert hiszen abból élnek. De sajnos látni kérges kezű munkásokat ily aljas szerepre vállalkozni. Ha elfáradtak vagy ellustultak, miért nem fekszenek le és döglenek meg szép csendesen. Miért szövetkeznek a munkásság ellenségeivel? Jegyzőkönyv (Folytatás az 5-ik oldalról) nak személyes ügyeknek több teret adni a lapban. A Munkás Betegsegélyző Szövetség ügyét több munkástárs fejtegette. Meglett okolva, hogy miért léptek be tagoknak tevékeny IWW-isták, dacára annak, hogy a M.B.Sz.-höz tagsági dij gyanánt befizetett összegekért más polgári biztositó intézmények sokkal több ellenértéket adnak és mégis ide adták nehezen megkeresett centjeiket éveken keresztül. Nem magán érdekből, hanem mert egy oly nagyszámú magyarajku taggal rendelkező intézményben teret láttak a nevelő agitációs munkára. Nem az ő hibájuk, hogy csalás utján reakciós vezetőség jutott hatalomra és mégis kötelességüknek tartották a harcot ellenük felvenni és tovább folytatni. A lefolyt harcról elégge vannak a munkástársak informálva. A kerületi értekezlet magáévá teszi a M.B.Sz. IWW tagjainak harcát és felszólítja a vidéki öntudatos munkástársakat, hogy vállaljanak szolidaritást a kizárt és harcoló munkástársakkal. A reakciós vezetőség nem árthat nekik minden féle támadásuk ellen vannak védő eszközök készenlétben, információt kérhetnek a new yorki osztálytól. Ezen határozat után, Ko- zsány munkástárs az ülést bezárta. Igazán örvendhetünk hogy az összes megjelent munkástársak a fontos ügyeket értelmes hozzászólásukkal és megfontolt hozzáértő indítványaikkal sima lefolyású érdekes és eredményes munkát végző kerületi értekezletté tették. Az ülés bezárása után ki lett sorsolva egy művészies kivitelű kép és képráma, amelyet egy Vaszkó munkástárs által eladott jegy tulajdonosa nyert meg. Körülbelül $50.00 jött be az eladott jegyekből.^ Zatykó Zoltán jegyző
