Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-13 / 1058. szám
1939 május 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. tpi Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyetlen aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai beavatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elkövetett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Államokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát. (Folytatás) Sok országban és igy az Egyesült Államokban is a spanyol forradalom védelmét olybá vették, mint az igazság és a demokrácia harcát. A világ minden tájából jelentkeztek ifjú önkéntesek, hogy harcoljanak ezen eszmékért. De a spanyol földön harcolók legkevésbé sem voltak egységes elvű és nézetüek politikai tekintetben. Sokféle politikai és gazdasági hitvallású emberekből állottak. Demokraták, anarchisták, syn- dikalisták és szocialisták. A kommunisták csekély kisebbségben voltak. Stalin sikere attól függött, hogy meg e tudja törni a kommunista ellenes szellemet a loyalista hadseregben. Ha igen, úgy gondolta megnyerni az angol ér francia szövetséget. Szükséges volt tehát az önzetlenül harcoló idegen önkénteseket megfékezni akik ellene voltak a Stalini politikának és törekvéseknek. A főkérdés mindenek előtt az volt, hogy miképpen lesz lehetséges a hadiszer szállítás megszervezése a Szovjetből és a külföldről. Az első dolgot a Lubiánkában tartott értekezlet dolgozta ki. A külföldi szállítás és szervezés reám lett bízva. Yagoda maga intézte a Szovjetből a munkát. Kényes dolog volt, mert nem volt szabad a dolognak semmi nyomának sem maradni, nehogy a külföldi hatalmak nyomra bukkanjanak. Politikai tojástánc Yagoda az Ogpu főnöke Ou- lansky kapitányt bízta meg azzal, hogy szervezzen egy magán kereskedelmi társaságot, amely hadiszereket fog szállítani a Szovjet Union belül. Oulansky rendkívül ügyes ember volt a kémszolgálatban. Reá volt bízva annak idején Eden az angol külügyminiszter és Laval francia miniszterelnök biztonsága, amikor ezek a Szovjet Unióba utaztak. Menjen Odessába mondotta Yagoda Oulanskynak, ott találkozni fog három lézengő spanyollal akik hadiszereket szertnének vásárolni. Alakítson egy magán kereskedelmi céget és azok majd tárgyalni fognak azzal. Tudvalevő, hogy a Szovjet Unióban, egy revolver nem sok, de még azt sem lehet vásárolni, mivel a kormány az egyedüli hadiszer és fegyver készítő. Tehát egy magán hadiszer szállító cég megalakítása olyan természetellenes és az ország törvényeivel annyira szembeszökően ellenkezett, hogy az első pillanatra senki sem akarta elhinni. volt, nehogy a Szovjet Unióra valamit rá lehessen bizonyítani egy nemzetközi bonyodalom esetén. Oulansky kapitányra volt bízva a fegyvercsempészet megszervezése. Meg is csinálta ügyesen, úgy, hogy a külföldi kémek semmi bizonyosat nem tudtak megtalálni. De Yagoda meg is ígérte neki, hogy siker esetén számíthat a “Vörös Zászló” rendjellel való kitüntetésre. Oulansky kapitány Odessába utazott, azzal az utasítással, hogy csakis készpénz ellenében adjon hadiszereket, a szállításról a spanyoloknak kell gondoskodni. A fegyvereket természetesen a Szovjet Unió fegyver- ratárából kellett kiszállítani. Teljhatalommal rendelkezett. A helyi titkos rendőrség főnökétől kezdve a kerület legmagasabb hivatalnokáig mindenki alá volt rendelve. A lubiánkai értekezleten Ur- itsky tábornak bízatott meg a vörös hadsereg kémszolgálatának a parancsnokságával. Ő szervezte meg a szükséges katonai és technikai szolgálatot, ő rendelte el, hogy mennyi és milyen hadiszer szállitassék el a hadi raktárból. Ő határozta meg, hogy hány katonai szakértő, repülő pilóta, tüzértiszt és tank vezető menjen Spanyolországba. Ezek mind a vörös hadsereg kötelékébe tartoztak és ennek a kémszolgálata őrködött fölöttük. Megkezdődött tehát a közbelépés. Én is akcióba léptem, éppen úgy mintha tényleges háborúban volnék. Három megbízottamat, egyet Stockholmból, egyet Londonból a harmadikat pedig Svájcból egy Párisba megtartandó értekezletre hívtam, hová már akkor megérkezett egy küldött Moszkvából. Neve Zimin volt, kitűnő hadiszer szakértő és az Ogpu katonai osztályának tagja. Zimin a párisi értekezleten a moszkvai körök üznetetét hozta, hogy föltétlenül kerülni kell mindent ami egy esetleges diplomáciai bonyodalomra vezetne, vagy a Szovjet Uniót háborúba keverné. A fegyverszállítást kizárólagosan magánúton kell intézni. Ennélfogva első lépésünk volt megteremteni és megszervezni a magánvállalatok egész láncolatát a hidesze- rek behozatala és kivitele céljából, mint ahogy az Európában ilyenkor szokásban van és mindig volt. A siker persze az alkalmas egyének megtalálásától és kijelölésétől függött. Nem volt nehéz, mert elegen állottak rendelkezésünkre. Különféle, a kommunista párt és vele rokonDe erre a komédiára szükségszenvező szervezetek tagjai vezetői. Úgy az Ogpu mint a vörös hadsereg vezetősége olybá tekintette ezeket az egyéneket és alakulatokat mint a Sov- jet Unió nem katonai védelmi csoportjait. Találkoztak mint természetes, közöttük csak anyagi előnyöket hajhászók, de legtöbbje őszintén hitt az eszmében és az ügyben. Majdnem valamennyije megfelelt a megbízatásnak, megtalálván a helyes összeköttetéseket és megőrizvén a diszkréciót, a titoktartást. Pénzzel mi láttuk el őket és gondoskodtunk a nekik járó haszon biztositásáról, az irodáikat is mi rendeztük be. Tíz nap leforgása alatt Páris- ban, Londonban, Kopenhágában, Amsterdamban, Zürichben, Prágában, Varsóban, Brüsszelben és más jelentősebb európai városokban, kereskedelmi társulatok alakultak hadikellékek szállítására. Minden cégnek volt egy úgynevezett “csendes társa”, pénzelő je, aki az Ogpu tagja volt természetes, ö volt felelős mindenért. Az életét is kockáztatta, ha valami nem sikerült. A társaságok megalakultak, most már a szállításról kellett gondoskodni, ami nem volt könnyű dolog. A skandináv államokban voltak hajózási vállalkozók, akik megfelelő árért hajlandók voltak vállalni a szállításokat, de nehéz volt az engedélyt megszerezni fegyverszállításra a spanyol kikötőkbe. Tervünk az volt, hogy Francia- ország kikötőin át szállítunk, de a Blum kormány határozottan megtagadta az engedélyt. Nem maradt más hátra, mint az, hogy más kormányok engedélyeit szereztük meg. Ez úgy volt lehetséges, hogy a konzulátusok minden esetben a szállítást úgy jegyezték mintha az ő országuk részére vásárolták volna. Egyes délamerikai országoktól korlátlan mennyiségű engedélyt lehetett szerezni. Az igy engedélyezett hajórakományok azután egyszerűen a spanyol loyalista kikötőben lettek kirakva. Óriási menyiségü hadiszert vásároltunk a csehországi Skoda gyártól, francia, holland és lengyel gyáraktól, sőt názi Németországból is. Egy ügynökömet Hambrugba küldtem, mert tudomást szereztem arról, hogy ott, nagymenyiségü, már nem egészen modern puskák eladók. A német gyár igazgatója csak azután érdeklődött, hogy a bank, amely a fizetésért felelős megbizható-e és a vételt megcsináltuk. Nem kérdezte, hogy kinek lesznek a fegyverek adva. Ez a muníció kereskedelmi természetrajza. A hajószállitások tekervényes útja Az általunk vásárolt hadiszer nem volt mindig elsőrendű. Sok selejtes áru volt közötte. A fődolog az volt, hogy minél előbb juttassunk fegyvereket a Caballero kormány részére, puskákat amelyekkel lőni lehet, mert a helyzet Madridban véresen komoly volt. Október közepe táján 1936- ban hatalmas hadiszerrel megrakott hajók érketek a spanyol loyalista kikötőkbe és pedig két irányból. Az én általam irányított csoport legtöbbnyire Skandináv hajókon, mig Oulansky kapitány kizárólag spenyol hajókat használt, de sajnos, neki nem állott elég hajó a rendelkezésére. Stalin szigorúan megtiltotta Szovjet hajók igénybevételét, két okból, először mert tartott a háborús bonyodalomtól, másodszor mert megtörtént, hogy a földközi tengerben a tengeralattjárók több Ízben megtámadták a spanyol partok irányában menő teherhajókat. De Oulansky kapitány leleményesen megoldotta a kérdést, Müllerrel az Ogpu útlevél osztály igazgatójával. Müller hivatala magas tökélyre tett szert a hamis hajórakomány levél gyártás terén. Ez egy uj, eddig még nem létezett dolog, mondotta Müller nekem, amikor él- celődtem vele a gomlyukában deszelgő szovjet csillag rendjel dolgában. Azt hiszed, hogy gyerekjáték ez! Éjjel-nappal dolgoztunk ezért. Hamisított ha- jórakomány levelekkel ellátva mentek ki a szovjet hajók hadiszerrel megrakva Odessából a Bosporuson át, dacára a német és olasz ellenkémkedésnek. (Folytatjuk) AKRONBAN, most vasárnap délután a Magyar Házban rendezik szinelőadással egybekötött táncmulatságukat a magyar iWW-is- ták. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egvre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák'és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom «7erk“7etét épitiük a régi társadalom keretein helül
