Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-13 / 1058. szám

1939 május 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. tpi Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyet­len aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai bea­vatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elköve­tett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Ál­lamokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát. (Folytatás) Sok országban és igy az Egyesült Államokban is a spa­nyol forradalom védelmét oly­bá vették, mint az igazság és a demokrácia harcát. A világ minden tájából jelentkeztek if­jú önkéntesek, hogy harcolja­nak ezen eszmékért. De a spa­nyol földön harcolók legkevés­bé sem voltak egységes elvű és nézetüek politikai tekintetben. Sokféle politikai és gazdasági hitvallású emberekből állottak. Demokraták, anarchisták, syn- dikalisták és szocialisták. A kommunisták csekély kisebb­ségben voltak. Stalin sikere at­tól függött, hogy meg e tudja törni a kommunista ellenes szel­lemet a loyalista hadseregben. Ha igen, úgy gondolta megnyer­ni az angol ér francia szövetsé­get. Szükséges volt tehát az ön­zetlenül harcoló idegen önkén­teseket megfékezni akik ellene voltak a Stalini politikának és törekvéseknek. A főkérdés min­denek előtt az volt, hogy mi­képpen lesz lehetséges a hadi­szer szállítás megszervezése a Szovjetből és a külföldről. Az első dolgot a Lubiánkában tar­tott értekezlet dolgozta ki. A külföldi szállítás és szervezés reám lett bízva. Yagoda maga intézte a Szovjetből a munkát. Kényes dolog volt, mert nem volt szabad a dolognak semmi nyomának sem maradni, ne­hogy a külföldi hatalmak nyom­ra bukkanjanak. Politikai tojástánc Yagoda az Ogpu főnöke Ou- lansky kapitányt bízta meg az­zal, hogy szervezzen egy magán kereskedelmi társaságot, amely hadiszereket fog szállítani a Szovjet Union belül. Oulansky rendkívül ügyes ember volt a kémszolgálatban. Reá volt bíz­va annak idején Eden az angol külügyminiszter és Laval fran­cia miniszterelnök biztonsága, amikor ezek a Szovjet Unióba utaztak. Menjen Odessába mon­dotta Yagoda Oulanskynak, ott találkozni fog három lézengő spanyollal akik hadiszereket szertnének vásárolni. Alakítson egy magán kereskedelmi céget és azok majd tárgyalni fognak azzal. Tudvalevő, hogy a Szovjet Unióban, egy revolver nem sok, de még azt sem lehet vásárolni, mivel a kormány az egyedüli hadiszer és fegyver készítő. Te­hát egy magán hadiszer szállító cég megalakítása olyan termé­szetellenes és az ország törvé­nyeivel annyira szembeszökően ellenkezett, hogy az első pilla­natra senki sem akarta elhinni. volt, nehogy a Szovjet Unióra valamit rá lehessen bizonyítani egy nemzetközi bonyodalom esetén. Oulansky kapitányra volt bízva a fegyvercsempészet megszervezése. Meg is csinálta ügyesen, úgy, hogy a külföldi kémek semmi bizonyosat nem tudtak megtalálni. De Yagoda meg is ígérte neki, hogy siker esetén számíthat a “Vörös Zász­ló” rendjellel való kitüntetésre. Oulansky kapitány Odessába utazott, azzal az utasítással, hogy csakis készpénz ellenében adjon hadiszereket, a szállítás­ról a spanyoloknak kell gondos­kodni. A fegyvereket természe­tesen a Szovjet Unió fegyver- ratárából kellett kiszállítani. Teljhatalommal rendelkezett. A helyi titkos rendőrség főnökétől kezdve a kerület legmagasabb hivatalnokáig mindenki alá volt rendelve. A lubiánkai értekezleten Ur- itsky tábornak bízatott meg a vörös hadsereg kémszolgálatá­nak a parancsnokságával. Ő szervezte meg a szükséges ka­tonai és technikai szolgálatot, ő rendelte el, hogy mennyi és milyen hadiszer szállitassék el a hadi raktárból. Ő határozta meg, hogy hány katonai szakér­tő, repülő pilóta, tüzértiszt és tank vezető menjen Spanyolor­szágba. Ezek mind a vörös had­sereg kötelékébe tartoztak és ennek a kémszolgálata őrködött fölöttük. Megkezdődött tehát a közbelépés. Én is akcióba lép­tem, éppen úgy mintha tényle­ges háborúban volnék. Három megbízottamat, egyet Stock­holmból, egyet Londonból a harmadikat pedig Svájcból egy Párisba megtartandó értekez­letre hívtam, hová már akkor megérkezett egy küldött Moszk­vából. Neve Zimin volt, kitűnő hadiszer szakértő és az Ogpu katonai osztályának tagja. Zi­min a párisi értekezleten a moszkvai körök üznetetét hoz­ta, hogy föltétlenül kerülni kell mindent ami egy esetleges dip­lomáciai bonyodalomra vezet­ne, vagy a Szovjet Uniót hábo­rúba keverné. A fegyverszállí­tást kizárólagosan magánúton kell intézni. Ennélfogva első lé­pésünk volt megteremteni és megszervezni a magánvállala­tok egész láncolatát a hidesze- rek behozatala és kivitele cél­jából, mint ahogy az Európában ilyenkor szokásban van és min­dig volt. A siker persze az alkalmas egyének megtalálásától és kije­lölésétől függött. Nem volt ne­héz, mert elegen állottak ren­delkezésünkre. Különféle, a kommunista párt és vele rokon­De erre a komédiára szükségszenvező szervezetek tagjai vezetői. Úgy az Ogpu mint a vörös hadsereg vezetősége oly­bá tekintette ezeket az egyéne­ket és alakulatokat mint a Sov- jet Unió nem katonai védelmi csoportjait. Találkoztak mint természetes, közöttük csak anyagi előnyöket hajhászók, de legtöbbje őszintén hitt az esz­mében és az ügyben. Majdnem valamennyije megfelelt a meg­bízatásnak, megtalálván a he­lyes összeköttetéseket és meg­őrizvén a diszkréciót, a titok­tartást. Pénzzel mi láttuk el őket és gondoskodtunk a nekik járó haszon biztositásáról, az irodáikat is mi rendeztük be. Tíz nap leforgása alatt Páris- ban, Londonban, Kopenhágában, Amsterdamban, Zürichben, Prá­gában, Varsóban, Brüsszelben és más jelentősebb európai vá­rosokban, kereskedelmi társu­latok alakultak hadikellékek szállítására. Minden cégnek volt egy úgynevezett “csendes társa”, pénzelő je, aki az Ogpu tagja volt természetes, ö volt felelős mindenért. Az életét is kockáztatta, ha valami nem si­került. A társaságok megala­kultak, most már a szállításról kellett gondoskodni, ami nem volt könnyű dolog. A skandináv államokban voltak hajózási vál­lalkozók, akik megfelelő árért hajlandók voltak vállalni a szál­lításokat, de nehéz volt az en­gedélyt megszerezni fegyver­szállításra a spanyol kikötőkbe. Tervünk az volt, hogy Francia- ország kikötőin át szállítunk, de a Blum kormány határozottan megtagadta az engedélyt. Nem maradt más hátra, mint az, hogy más kormányok engedé­lyeit szereztük meg. Ez úgy volt lehetséges, hogy a konzu­látusok minden esetben a szál­lítást úgy jegyezték mintha az ő országuk részére vásárolták volna. Egyes délamerikai orszá­goktól korlátlan mennyiségű en­gedélyt lehetett szerezni. Az igy engedélyezett hajórakomá­nyok azután egyszerűen a spa­nyol loyalista kikötőben lettek kirakva. Óriási menyiségü hadi­szert vásároltunk a csehországi Skoda gyártól, francia, holland és lengyel gyáraktól, sőt názi Németországból is. Egy ügynö­kömet Hambrugba küldtem, mert tudomást szereztem arról, hogy ott, nagymenyiségü, már nem egészen modern puskák el­adók. A német gyár igazgatója csak azután érdeklődött, hogy a bank, amely a fizetésért felelős megbizható-e és a vételt meg­csináltuk. Nem kérdezte, hogy kinek lesznek a fegyverek adva. Ez a muníció kereskedelmi ter­mészetrajza. A hajószállitások tekervényes útja Az általunk vásárolt hadiszer nem volt mindig elsőrendű. Sok selejtes áru volt közötte. A fő­dolog az volt, hogy minél előbb juttassunk fegyvereket a Ca­ballero kormány részére, pus­kákat amelyekkel lőni lehet, mert a helyzet Madridban vére­sen komoly volt. Október közepe táján 1936- ban hatalmas hadiszerrel meg­rakott hajók érketek a spanyol loyalista kikötőkbe és pedig két irányból. Az én általam irányí­tott csoport legtöbbnyire Skan­dináv hajókon, mig Oulansky kapitány kizárólag spenyol ha­jókat használt, de sajnos, neki nem állott elég hajó a rendelke­zésére. Stalin szigorúan megtil­totta Szovjet hajók igénybevé­telét, két okból, először mert tartott a háborús bonyodalom­tól, másodszor mert megtörtént, hogy a földközi tengerben a tengeralattjárók több Ízben megtámadták a spanyol partok irányában menő teherhajókat. De Oulansky kapitány lelemé­nyesen megoldotta a kérdést, Müllerrel az Ogpu útlevél osz­tály igazgatójával. Müller hiva­tala magas tökélyre tett szert a hamis hajórakomány levél gyártás terén. Ez egy uj, eddig még nem létezett dolog, mon­dotta Müller nekem, amikor él- celődtem vele a gomlyukában deszelgő szovjet csillag rendjel dolgában. Azt hiszed, hogy gye­rekjáték ez! Éjjel-nappal dol­goztunk ezért. Hamisított ha- jórakomány levelekkel ellátva mentek ki a szovjet hajók hadi­szerrel megrakva Odessából a Bosporuson át, dacára a német és olasz ellenkémkedésnek. (Folytatjuk) AKRONBAN, most vasárnap délután a Magyar Házban rendezik szinelőadással egybekötött táncmulatsá­gukat a magyar iWW-is- ták. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egvre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák'és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom «7erk“7etét épitiük a régi társadalom keretein helül

Next

/
Oldalképek
Tartalom