Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-06 / 1057. szám
1939 május 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyetlen aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai beavatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elkövetett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Államokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát. A Szovjet kormány beavat-** kozása a spanyol polgárháborúba egyike azon rejtélyeknek, amelyek még mindig megoldásra várnak. A világ csak azt tudja, hogy Stalin kormánya beavatkozott a spanyol háborúba, de, hogy miért avatkozott be, azt kevesen tudják. Nem tudják, hogy kik irányították ott a Szovjet kormány működését, kik dolgoztak a kuliszák mögött és mi volt a Stalin spanyolországi beavatkozásának a fő indító oka. Én vagyok az egyedüli még életben levő volt Szovjet hadseregbeli tiszt és tisztviselő, aki a Szovjet kormány működését Spanyolországban irányítottam és igy vagyok abban a helyzetben, hogy a közelmúlt világtragédia részleteit a nyilvánossággal ismertessem. Mint a Szovjet hadseregbeli kémszolgálat vezetője, Nyugat-Európá- pában, minden fontos lépésről tudtam, amelyet Kremlin a nemzetközi politikában tett. Az én kezemben volt Stalin Nyugat-E urópára vonatkozó külügyi politikájának kulcsa, melynek egyike a Spanyolország ügyeibe való beavatkozás volt. A Spanyol ügyekbe való avatkozás inditó ókai. Nem véletlenül tévedt Stalin kormány dereglyéje a távollevő spanyol vizekre. Hitler uralomra jutása, 1933 óta Stalin külügyi politikáját az elszigeteltségtől való félelem tette oly sikertelenné mint amilyen volt. Két hatalmas ellenség, keleten Japán, nyugaton Németország közé szorítva a nyugati hatalmakat szerette volna megnyerni szövetségesül. Minden törekvése Hitlerrel szemben meghiúsult, aki őt hol bátorította, de legtöbbször elutasította. Franciaországgal való véd és dacszövetség nem sikerült neki abban az értelemben, mint a régi orosz-francia szövetség. Angolországgal szemben is dugába dőlt minden kísérlete. Csakany- nyit ért el, hogy az angol külügyminiszter Eden és a francia miniszterelnök Laval, elutaztak Moszkvába. Litvinoff- nak sikerült ugyan az Egyesült Államok elismerését keresztül vinni. Nagy szerepet játszott azután Genfiben. Sokat beszéltetett magáról. Ez volt az egyedüli sikere. Londonból nem kapott biztatást. A franciákkal való megegyezéssel se lehetett dicsekedni. A lázas biztosíték hajhászás- ban kapóra jött Stalinnak Franco tábornok lázadása. Mint mindig, ezúttal is óvatosan megvizsgált mindent, titkos ügynökei által, arravonatkozólag, vájjon nem-e sikerül majd Franconak gyorsan végezni a spanyol loyalistákkal, ebben az esetben természetesen, nem lépett volna közbe. Stalin beavatkozása a ■ spanyol ügyekbe nem más érdekből történt, mint azért, hogy megvesse a lábát az Ibériai félszigeten. Ezen az utón gondolta megvalósítani szövetségét Angol és Franciaországgal, továbbá elakarta érni, hogy Róma és Berlin szóba álljanak vele. Más szóval világhatalmi pozícióját akarta annyira-meny- nyire megerősíteni. á Maradjatok lőtávolban Azonban Stalin mint mindenkor tuJ óvatos volt. Stalin beavatkozása a spanyol ügyekbe határozottan sikeressé tette volna a loyalisták ügyét, ha olyan gyors elhatározással lépett volna közbe, mint Mussolini tette azt Franco érdekében. De Stalin nem vett kockázatot. Mindenek előtt biztosította magát a spanyol loyalista kormány által, hogy mennyi arany- készlettel rendelkezik, hogy az anyagszállítás egész biztosan fedezve legyen. Másodszor egy nagyobb háborút minden esetre elakart kerülni. Megkaptuk az utasítást, amely oda szólt, hogy “lőtávolban kell maradni’’, ami annyit jelentett, hogy óvatosan kell mindent kezelni, nehogy a fasizta hatalmak haragját fölidézzük. Julius 19-én, 1936-ban Franco tábornok a spanyol állandó katonaság élén föllázadt a spanyol loyalista kormány ellen. Én Hágában, Hollandia fővárosában tartózkodtam az említett időben és mint osztrák polgárnak egy régiség kereskedésem volt. Feleségem és egy gyermekem is velem voltak. Mint régiség kereskedő szépen berendezett lakásom volt. Anyagiakkal a Szovjet kormány bőven ellátott, aminek segítségével gyakran utaztam más Európai államokba. Legtöbbször Németországba utaztam, mert megbízatásom legfőkép az volt és minden energiámat arra használtam, hogy föntartsam a titkos hálózatot, amelyet ott föntartottunk. De mindezek dacára viszonyunk názi Németországgal mindinkább hidegült. Stalinéknak nagy gondot okozott a Japán-Német közeledés. Föladatom volt ezt a közeledést minél közelebbről figyelni. Amikor az ágyudörgés a Pyreneusok mögött megindult, rögtön utasítottam Hen- days-ban a spanyol-francia határ városban, úgyszintén Lissabonban a Portugál fővárosban tartózkodó, hatáskörömbe tartozó megbizottaimat, hogy szervezzék meg a kémszolgálatot a Franco tábornok által uralt területen. Mindez megszokott intézkedés volt. Moszkvából nem kaptam addig semmiféle utasítást. De nem is volt összeköttetésünk a madridi kormánnyal. Mint nyugat-európai szovjet- megbízott egyszerűen tudósítottam a Szovjet kormányt a spanyol eseményekről. Ügynökeim Berlinből, Rómából, Hamburgból, Brémából, Genuából és Ná- polyból pontosan jelentették, hogy Németország és Olaszország hathatós segítséget adnak Franconak, úgy hadi, mint emberanyagban. Ezekről én köte- lességszerüen értesítettem a Szovjet kormányt, de a felelet hallgatás volt, utasításokat nem kaptam. A Komintern szerepe Csak a Komintern, a kommunista nemzetközi szervezet csoportjai törték meg Moszkva csendességét, bár a Komintern szerepe már ekkor igen jelentéktelen volt. Fölhívásai és nyilatkozatai nem érdekelték a belső Szovjet köröket. Stalin nagyon jellemzően, mintegy megvetéssel nyilatkozott a Komin- ternről. Bizalmas pillanataiban és körben egyszerűen “lavocs- ka”-nak, magyarul “köpködő kör”-nek nevezte. A Komintern amely mint világitó fáklya szerepet vitt az orosz forradalom első éveiben ekkor már egyszerű, de elfajult eszközévé vált Stalin külpolitikai törekvéseinek. A “köpködő kör” csak arra volt jó, hogy egyes országokban belső zavarokat keltsen, Stalin külügyi törekvései elősegitésére a közvélemény befolyása utján. Az egységfront A Komintern 1935-ben egy uj jelszót adott ki “Egységfront” címen. Minden úgynevezett “demokratikus” országban a kommunista pártok hűen engedelmeskedve a Komintern parancsának elejtették a harcot az uralkodó osztállyal szemben és a demokrácia jelszavával egyesültek a polgári pártokkal. A cél volt kormányokat alakítani amelyek barátságosak voltak a Szvojet Unióval. így alakult meg Franciaországban a “Front Populaire” a népfront amely Leon Blumot kormányhatalomra emelte. De ó balsors! éppen Leon Blum volt az aki az angol kormánnyal egyetemben fön- tartott és vezette a “benem- avatkozási” politikáját a spanyol munkásság haláltusájában. Dimitrov a Komintern egyetemes titkára akit a Reichstag gyujtogatási perből ismerünk, irányitotta a Spanyolországi kommunista pártot is. Dacára öt évig tartó és sok pénzt elnyelő propagandának, amelyet a forradalmi mozgalom is kisért nem volt képes három ezernél több tagot szerezni a spanyol- országi kommunista pártnak. A spanyolországi gazdasági szervezetek, az erős syndikalis- ta unionok a forradalmi politikai pártok, határozott ellenszenvei voltak a kommunista párttal szemben. A spanyol köztársaság öt évi működése alatt. nem ismerte el a Szovjet kormányt és nem tartott föl azzal diplomáciai összeköttetést. A Komintern lármás kampányt vezetett Franco ellen. Minden országban tömeggyülé- seket szerveztek a loyalista kormány javára és érdekében. A Szovjet Unióból jelentékeny számú agitátor és propagandista lett irányítva Spanyolországba, főleg azok, akik mint menekültek tartózkodtak a Szovjet Unióban. A Spanyol forradalom uj reménnyel töltötte el a veterán kommunista harcosokat, akik még hittek a világforradalomban, bár ezek a Kame- nev-Zinoviev tárgyalás életben maradt vádlottjai már igen szelídek voltak. Stalin megtanította őket a félelemre. Propagandájuk és kiabálásuk nem hozott hadiszereket Madridnak, amíg a fasizta hatalmak bőven ellátták Francot mindezekkel. Világos volt, hogy a német és az olasz kormányok úgy hadi mint emberanyaggal segítik Francot: A spanyol forradalmárok kétségbeesetten kértek segítséget, de mindezek dacára Moszkva csendes volt. A spanyol földön óriási tűzvész volt, de Stalin nem mozdult. Úgy Európában mint Amerikában a kommunisták és a spanyol néppel rokon- szenvezők gyűjtöttek és dolgoztak a loyalista kormány érdekében és szerették volna tudni, hogy a hatalmas Szovjet Unió miért nem segíti a spa- nyolnyol népet, mint ahogy a fasizta hatalmak nyíltan segítik Francót. A spanyol kormánynak hétszáz millió dollár értékű arany állott a rendelkezésére és minden követ megmozgatott, hogy hadiszereket vásároljon a különféle francia? angol, cseh sőt német hadiszer- gyárosoktól. De minden törekvésük dugába dőlt a benem- avatkozási szabályok és törvények miatt. Ez volt a nemzetközi helyzet melyet nekem ügynökeim, megbizottaim jelentettek. A jelentéseket én minden késedelem nélkül közvetitettem Moszkvába, de Stalin egy lépést sem tett. A spanyol arany Augusztus hó második felében 1936-ban a Spanyol köztársaság három hivatalnoka, titkos utón, de Stalin jóváhagyásával Odessába érkezett. Utazásuk célja hadianyag vásárlás volt a Szovjet kormánytól. Óriási összeget ajánlottak föl mint biztosítékot aranyban. Nem engedték őket Moszkvába, egy Odessai szállodában tartották őket. Augusztus 28-án 1936-ban tehát megérkezésük után Stalin egy rendeletet adott ki amelyben megtiltotta úgy a közvetett mint a közvetlen kivitelt minden hadianyagnak. Spanyolországba, vonatkozott a rendelet repülőgépekre és hadihajókra is. A rendelet közölve lett a hivatalos lapban és ugyanakkor a rádión is hirdették. Ez a rendelet öszhangban volt, Leon Blum akkori francia miniszter- elnök “benemavatkozási” politikájával. A Spanyol kormánynyal és néppel rokonszenvezők körében erős kritikát váltott k: a Szovjet kormány ezen rendeleté. (Folytatás a 8-ik oldalon)
