Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-06 / 1057. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 május 6. Dzsibufi a pokol kapuja Megismerkedtem egy öreg hajóskapitánnyal, aki néhányszor bejárta az egész világot, vagyis a világnak leginkább azokat a tájait, ahová hajón el lehet jutni. így kerültek szóba Dzsibuti meg a dzsibuti—addis- abebai vasútvonal is. — Dzsibuti! Tudja, mit tartanak az ottani lakosok, különösen az ott letelepedett európaiak erről a városról? Az a mondás járja köztük, hogy amikor az Úristen legyőzte az ördögöt kénytelen volt a földnek arra a pontjára visszavonulni, ahol az éghaj latt a Vörös tenger partján a legmelegebb. Az ördög a földnek azt a pontját választotta, ahol most Dzsibuti városa van. Dzsibuti a pokol kapuja. — Ilyesmiről folyik a szó 4050 fok melegben, ami ott júniusban, júliusban még augusztusban nem is ritkaság. Körülbelül 800 európai él Dzsibutiban vagy 20.000 benszülött között. De ha fogadott hazájuknak a “Pokol kapuja” nem éppen hízelgő nevet adták is, azért neyi kevéssé büszkék városukra, melyet alig ötven év alatt hódítottak el keserves harcok árán — a sivatagtól. Amikor Francia- ország 1882-ben a Vörös tenger legelhagyatottabb és legforróbb pontján az első katonai barako- kat meg áruraktárbódékat megépítette, a mai Dzsibutinak még nyoma sem volt. Dzsibuti évtizedekig a világ legunalmasabb fészke volt. De 1935 óta, vagyis az olasz-abesszin háború óta nagy volt az izgalom és élénk let az élet a francia Szomáliföld fővárosában. 1938 vége és 1939 eleje óta pedig büszkeséggel is, de aggodalommal is látják a dzsibutiak, hogy városuk nevét egyre sűrűbben emlegetik az újságok. Nagyot szitt pipáján az öreg hajós és amikor látta, hogy szótlanul, szinte lélegzetvisszafojtva lesem a szavait, folytatta: — Dzsibuti története tulajdonképpen száz évvel ezelőtt kezdődik. Mert 1839 januárjában történt, hogy egy francia konzul, monsieur Rochet d’ Hé- ricourt, aki Franciaország érdekeit akkor Massawahban képviselte. Sahle Selassie abesszin törzsfőnöknek gyönyörű rézkarcot ajándékozott. A törzsfőnök egészen el volt a rézkarctól ragadtatva, de legjobban azr a rézkarc tetszett neki, amely a Stevenson primtiv vasútját ábrázolta. Azt szerette volna, ha az ő országában is építenének vasutat és azon gőzmozdonyok szaladgálnának. De jó néhány évtized telt el, ameddig Sahle Selassie vágya teljesült. Dzsibuti lett a főállomása annak az egyetlen vasútvonalnak, amely a Vörös tenger partjától az abesszin császárság belsejébe vezet. — Később megépítették a kikötőt. A kikötő építése alatt nem a nagy hőség volt a munkások legnagyobb ellensége, hanem a számtalan cápa. Arról nem szólnak statisztikai adatok, hogy hány fehér és hány néger munkást faltak föl a tenger ragadozó fenevadjai, de a följegyzések szerint legalább száz munkást pusztítottak el. — Mai napság a vasúti állomás majdnem a kikötő, mert itt kezdődik az úgynevezett rino- ceroszvasut, az egyetlen vasútvonal amely Addisz-Abebába, Abesszínia fővárosába visz. Ennek a vasútvonalnak a birtoklása körül, vagy többek között ekörül is folyik a vita Olaszország meg Franciaország között. A részvények többsége most is Franciaországé. Az olaszok azon panaszoknak, hogy az abesszin emigránsvezérek állandóan agitációs röpiratokat csempésznek ezen a vasúti vonalon Addis-Abebába. Az olaszok szerint Dzsibuti “a kígyó Abesszinia szivén”. — Hogy meg lehet-e Dzsibu- tit a támadás ellen védeni? Ez olyan kérdés, amellyel biztosan foglalkoznak a francia gyarmatügyek intézői. Már nem is suttognak, hanem hangosan beszélnek Dzsibuti kávéházaiban! arról, hogy Cheik Saidot a tengerszorosnak Dzsibutival szemben lévő partján megerősítik Ezt a 165.00 hektárnyi területet jelenleg még nem ismerik De meglehet, hogy éppen olyat jól ismeri majd mindenki, mini Adent vagy Gibraltárt. H. J. Stalin keze Spanyol- országban (Folytatás a 7-ik oldalról) Stalin cselekszik Mialatt ezek történtek, Stalin rendkívüli ülésre hívta ösz- sze a Politbürót. Tudni kell, hogy a Politbüro a Szovjet legfelsőbb tanácsa. Határozatai ellen nincs föllebbezés. Parancsa annyit jelent mint a hadvezetők parancsa a csatatéren. A Politbüro ezen ülésén Stalin kijelentette, hogy rögtön cselekedni kell a spanyol ügyben. Ez 1936 szeptemberében volt, amikoi Madridban az úgynevezett egységfront minisztérium lépett a cselekvés terére s a Komintern segítségével Largo Caballero volt a miniszterelnök és hadügyminiszter. A minisztériumnak két kommunista tagja volt. Largo Caballero szocialista vezér volt és pártolta a Szovjet Unióval való együttműködést. A Politbüro gyűlésén Stalin úgy érvelt, hogy a régi Spanyolország megszűnt és helyébe egy uj lépett, amely nem tud egyedül a saját lábán állni, tehát keresnie kell, vagy Olasz és Németország, vagy ezek ellenlábasai, Angol és Franciaország barátságát. Angolország úgymond, nem tűrheti, hogy a Földközi tenget bejáratát Berlin vagy Róma uralja. Spanyol- ország barátsága életkérdése Párisnak és Londonnak. Stalin nézete tehát az, hogy ő képes lesz Spanyolországban egy oly kormányt létesíteni, amelyik Moszkvából veszi az utasításait. Ha ez sikerül, érvelt tovább, úgy meg lehet alkotni úgy az angol, mint a francia hatalmakkal az állandó szövetséget. Erkölcsi haszna is lesz a beavatkozásnak, folytatta, mert ismét fölélesztené a bizalmat a Szovjet Unió rokonszenvezőiben, amely igen megrendült a régi bilshevik gárda kipusztitása miatt. A spanyol államkincstárban hétszáz millió dollár értékű aranykészlet van. A Caballero kormány hajlandó azt hadi célokra ha kell, fölhasználni. A Szovjet Unió aláírta a benem- avatkozási szerződést, tehát semleges. Az a kérdés most már, hogy milyen módon lehetne az aranyat amit a spanyol kormány a hadiszerekért fizet, föltünés nélkül a legnagyobb titokban a Szovjet Unióba szállítani. A Politbüro a beavatkozás javára döntött. Stalin szigorúan figyelmeztette a népbiztosokat, hogy a Spanyolországnak nyújtott hadiszerszállitást és eladást a legnagyobb titokban kell kezelni. Kerülni kell mindent ami egy esetleges háború! okozhatna. A gyűlés végén égj frázist is kovácsolt amely iger jellemző, tartalma az volt. “Maradjatok lőtávolban”. E volt a végutasitás a népbiztosok és mindazok részére akiknek ezze az üggyel valami dolguk volt. Stalin utasításai Ezen gyűlés után két napra egy külön kormány futár je lentkezett nálam, aki repülőgé pen jött Moszkvából és átadta az utasításokat. Utasításon igy szólt; Azonnal intézkedni a spanyol háború ügyében! Rög tön mozgósítani minden megbi zottat, elkövetni minden lehe tőt a Spanyolország részére vá sárolt hadiszerek elszállítására. Párisban egy külön megbízottat küldtünk, aki neked segítségedre lesz. Tőled várja az utasításokat. Ugyanekkor Stalin utasította Yagodát az OGPU akkori főnökét a Szovjet titkos rendőrség megszervezésére spanyol földön. Szeptember 14-én, Yago- da egy értekezletet hivott egybe a Lubianka fegyházépület- ben lévő irodájába, amelyen jelen voltak; Uritsky tábornok a vörös hadsereg vezérkarának tagja, Trinovsky tengerészeti népbiztos, később az OGPU katonai osztagának parancsnoka, valamint Sloutsky barátom és elvtársam, aki akkor az OGPU külföldi osztagának parancsnoka volt. Sloutskytól értesültem később Párisban, hogy ezen az értekezleten egy Nikolsky nevű veterán tiszt lett kijelölve a Spanyolországban alakítandó “OGPU” szolgálat parancsnokává. Nikolsky a valódi nevén kívül még három álnéven is szerepelt, még pedig “Schwed” Lyova és Orlov. Ugyanezen az értekezleten lett elhatározva, hogy a spanyolországi kommunista pártot bele fogják illeszteni az OGPU működési körébe. Határozva lett továbbá, hogy az OGPU hatásköre kifog terjedni az önkéntesek toborzására is. Tudvalevőleg minden országban a kommunista pártban van legalább egy OGPU bizalmi ember, akinek titkos összeköttetése van az OGPU-val. (Folytatjuk) Az IWW uj new yorki helyisége, 98 Third Ave. közel a 13- uccához. Az olvasóterem hétfőtől péntekig mindennap nyitva van d. e. 10-től d. u. 5:30-ig. Ugyan itt van a központja az ifjúsági mozgalomnak. Minden ifjúmunkást és felnöt munkást szivesen látunk. Junior Column I am not a wage earner. . have never been one nor hav« I had to support a family. Bui I know what pay day means Perhaps Susan will get new shoes this week because Peter got them last week; another week might mean the last in stallment on the radio and th( next week the first installmem on a washing machine. I remember those days whei my father came home and with a smile of joy and weariness handed his pay to my mother It was just a matter of courst to me then but as time went on I learned differently. Nov I miss those evenings, dad’s smile and tired eyes for he no longer comes home to his family of five. Instead each month we watcl anxiously for the mail man t< see if our relief check has beer cut again. Now things are dif ferent. Every time anything is bought the same question is raised, “Did you put it in the book.” Every item purchaser has a separate column and date so the snooping politicians and their ilk know to the minutes detail what we eat and wear. And this is what we call “Free America”, a country of peace, joy and contentment, a country as far advanced that it judges itself better than others! America advertises its great wealth but glosses over the tragedy of the millions on relief. The so-called wellfare organizations are huge bureaucracies which in some insidenc- es have more personnel than relief recipients under their supervision. They treat us as outcasts but according to the press one would think we have nothing to complain about. Our schools glorify free capitalistic America but it means. What does “Freedom” mean in a country which produces ^o much food that millions suffer. Freedom in America will mean nothing until industry is run by the workers and for the workers. Yours for Industrial Democracy, Mary Varga
