Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-22 / 1055. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 április 22 | TÁRCA | Halál a cukrosboltban A kisasszony csak annyit látott, hogy a vevő megtántoro- dott. Kövér, piros arca egyszerre elhalványodott, párnás kezéből kiejtette a tiz deka pörkölt mogyorót és a tizenöt deka vegyes drazsét, sóhajtott egyet és már a földön volt. De nem úgy bukott el, mint aki meg akai halni, egyáltalában nem. A vevő inkább szép csendesen, lassan ereszkedett le a földre, először a lábai roggyantak meg, azután a dereka csuklott be, mintha elfáradt volna és most szeretne egyet pihenni a szép tiszta linoleumpadlón. Még csak a cukorkák sem szóródtak szét a tanciliból, hiába, szolid üzlet jól csomagolják az árut, az elsőrendű, friss árut. A kisasszony először arra gondolt, hogy ez mégsem illik a vevőtől. A pörkölt mogyoró meg a drazsé összesen 94 fillérbe került, igazán nem sok, eny- nyiért nem lehet ilyesmit csinálni. Mégha egy doboz deszer- tet vett volna! Az egészen más. Azután lassan megértette a dolgot és sikoltozni kezdett, nem Befejezett tény (Folytatás a 4-ik oldalról) Japán, hogy megkönnyítse a germán fasizmus akcióját ultimátumot küldött Oroszországnak a halászati egyezmény megvonása miatt és a legerélyesebb eszközök igénybevételével fenyegetődzik, de kínai helyzetét ismerve ezt komolyan senki sem vette, talán ők maguk sem. Anglia és Franciaország és a világ népe, amelynek figyelmét ezzel a Ceshszlová- kiai germán eseményekről elvonni rivatott lett volna ezen ultimátum nem reagált e manőverre. Már a szeptemberi eseményekkel kapcsolatban rámutattunk arra, hogy Ausztria és Csehszlovákia után Magyarországra kerül a sor és bár akkor a szudéta vidékről volt szó, ime pár hónappal később befejeződött Csehszlovákia tragédiája, amely nép és ország tragédiáját a föntebbi tényezőkön kívül a Csehszlovák burzsoázia és kapitalizmus is elősegítette azzal, hogy a nép a hadsereg esetleges ellentállását állandó 10 percenkénti rádióadásokbani propagandával szerelte eleve le. Szlovákia “függetlenségének” talmiságát igazolja az, hogy Zsolnát és az egész Sslovákiát Pozsony kivételével a német hadsereb szállotta meg. Igen könnyen lehetséges, hogy igaza lessz annak az embernek, aki ma egyik budapesti dohányosboltban sóhajtva mondotta “azt hiszem ez volt az utolsó szabadságharci ünnepünk, a tegnapi március 15-ike” és a világ ismét egy újabb befejezett ténnyel lesz gazdagabb. feltűnően, csak éppen annyira hogy a nagyságos asszony, aki éppen az üzletmögötti kis kamrában tartózkodott, meghallja. A nagyságos asszony a sikoltozásra beszaladt az üzletbe, de a pult eltakarta előle a vevőt, csak a kisasszonyt látta, aki meredt arccal nézett a földre. Azután a nagyságos asszony is meglátta! — Rettenetes! — suttogta —, éppen nálunk. Nem elég rosszak amugyis a viszonyok. Még csak ez hiányzott. Manci! Gyorsan rendőrt. A kisasszony sápadtan kiszaladt az üzletből, a nagyságos asszony bezárta az ajtót, de amikor a kisasszony visszajött a rendőrrel, már a pult mögött ült. Unatkozó munkanélküliek, kiváncsi járókelők, vizesorru aktiv csavargók, ügynökök, tisztviselők, nyugdíjasok tódultak a boltba. A rendőr megnézte a vevőt, aki a földön feküdt, kizavarta a boltból a betolakodottakat, de azok megálltak az ajtó előtt és a kirakatüvegen keresztül bebámultak a boltba a vevőre. — Szivszélhüdés — mondotta fontoskodva egy aktatáskás. Az aktatáskában nem akták voltak, hanem egv törülköző, egy fogkefe és két gallér, mert az illetőnek éppen nem volt lakása. — Dehogy is szivszélhüdés, GYÓGYSZERÉSZ SZTRÁJK. Clevelandon, mint azt már jelentettük, hat hét óta tart változatlanul a gyógyszerészek sztrájkja, melyet három láncüzlet részvényesei ellen vezetnek az AFofL szakszervezet égisze alatt. Az elmúlt héten Burton polgármesternek közbenjárását és békéltetését elfogadták a társulatok valamint a sztrájkolok is, de a tárgyalások eredménytelenül fejeződtek be. A bér és munkaidő követelésekben csak megegyeztek volna valahogyan. Ahol egyezségre semmi kilátás nem volt, az a pincérek, kiszolgálók és raktármunkások, valamint a vegyészek egy szervezetbe tartozásának elismerése. A munkáltatók csökönyösen ragaszkodnak ahoz, hogy külön szervezetbe (szakmába) tartozzanak a gyógyszerészeik és a más munkát végző alkalmazottaik és külön szerződésekkel kössék le magukat. Az AFofL történetében igazán ritka eset közé tartozik, hogy ilyesmin a békét felborulni hagyták. Ugyanis ez a szolidaritás igazi kifejezője és valóban a drugisták intelligenciájára vall, hogy ezt a közösséget és együvétartozást nem engedik a munkáltatók és munkás- vezérek-politikusok által sem megbolygatni. Kitartás nekik! CHICAGÓBAN az IWW csoportjai műsoros táncmulatságot rendeznek, 1939 április 22-én, szombaton a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Élvezetes műsor és utána tánc. Belépti dij 25 cent. A mulatság jövedelme az Egyetemes Központ szervezési alapját szolgálja. agyvérzés — ellenkezett a szomszédja. — Mindenesetre meghalt — állapította meg tárgyilagosan az aktatáskás. — Ez sem eszik többet csokoládét — szegezte le a szomszédos drogéria kifutója. A vevő pedig ezalatt ott feküdt a padlón, kimeredt szemével a csokoládés mignonokat szemlélte, kalapja tanácstalanul ült a sarokban és egyáltalában semmi értelme sem volt, minek kalap egy halottnak? A tömeg az üzlet előtt egyre nőtt, a kirakat cukorkásüvegei és csokoládéhalmaza között egyre többen nézték a vevő sárgacipőjét, mint egy megfejthetetlen rejtélyt, mert csak a cipője látszott, a csokorra kötött cipőzsinórral, amely előbujt szürke- harisnyás bokája mellől. Végre megérkezett a mentőautó. A csillogó üvegajtót belülről kniyitották a mentőorvos és az ápoló előtt, de azok már mit sem tudtak tenni, letakarták a kövér halottat fekete papírral, jó sok papír kellett hozzá, azután magára hagyták. Úgy feküdt ott a vevő az üres üzletben, a fényes fekete papír alatt, mint valami kedves meglepetés, amit nem szabad idő előtt meglátni, a lábánál szürkeruhás fiatalember állt, kezében papírral és ceruzával. — Jaj, jaj — mondta a nagyságos asszony —, kedves, jó NYUGTÁZÁS 429. sz. ivén: A. Vajda, Martins Ferry .50 122. sz. ivén: B. Baranyai, St. Louis..........50 600. sz. ivén: Frank Szüch, 50, Jós. Szűr 50, Jós. Horváth 50, P. Markó 25, Lochmandy 50, A. Bodnár 25, J. Ellis 25, J. Benkő 50, F. Sülé 50, T. Szabó 25, Mrs. L. Nagy 75, A. Horváth 25 ................... 5 00 104. sz. ivén: Louis Hodor, N. York ..... 1 00 178. sz. ivén: J. Horváth, Chicago ....... 2.00 410. sz. ivén: G. Pallagi, Newark, 0...... 1 00 755. sz. ivén: J. Nehéz, Cleveland ......... 3.00 31. szí. ivén: G. Csonka, Woodmont .... 1.00 249. sz. ivén: L. Földi, Evergreen park 1.00 426. sz. ivén: M. Miklós 1.00, Pál István 50, Czika János 1.00, Zilahy Péter 50, ..................... 3.00 787. sz. ivén: J. Bényei 1.00, S. ökrös 50, Szabó Istvánná 50, Kroch Ferencné 25, Orosz Józsefné 25, M. Schwarckopf 25 ................,............. 2.75 336. sz. ivén: J. Zsurzsa Detroit 1.00 Mrs. R. Sheldon 25, J. Jr. Sheldon 25, Elizabeth Calven 25 ............................... 1.75 169. sz. iven: J. Dojcsák 1.00 J. Nádasdy 50 ................................... 1.50 332. sz. iven: M. Földi, Detroit ............ 1.00 554. sz. iven: J. Gatnarek, Pittsburgh .. 2.00 541. sz. iven: A. Kucher 2.00, G. Gabriel 1.00, L. Kristofik 50, A. Kristofik 50, A. Keresz- tesy 50, J. Csernyi 50 ....... 4.50 szerkesztő ur, ne tessék megírni, nem is értem, ez nálunk még sohasem fordult elő, ugy-e, kisasszony? Ne tessék megirni, ,ha az újságokba kerül, becsukhatom a boltot. — Tessék továbbmenni — szólt erélyesen a rendőr az ajtó előtt. — Tessék továbbmenni. Nincs itt semmi néznivaló. — Ez sem eszik több csokoládét — mondta mégegyszer a kifutó és visszament a drogériába csomagokért. — Én mingyárt mondtam, hogy szivszlhüdés — mondta mintegy köszönés gyanánt az aktatáskás és csak úgy elindult a Rákóczi ut felé, bár ugyanúgy mehetett volna az ellenkező irányban is. — Továbbmenni — mondta mégegyszer a rendőr és lassan elindulttak mind, az unatokozó munkanélküliek, a kiváncsi járókelők, vizesorru apró csavargók, ügynökök, tisztviselők és nyugdíjasok, csak a vevő maradt nyugodtan a helyén, cipőtalpa kíváncsian kandikált ki a fekete stanicliból, amibe csomagolták. A szomszéd mellékucca sarkán két mezitlábos kis gyerek állt. Az egyik óvatosan körülnézett és halkan súgta: — Sanyi kell pörkölt mogyoró? Kell drazsé? És rongyos kabátja alól két szép fehér cukorkászacskót vett elő. Ki csinálja a bútort? Butor-e a bútor ha vasból van? Olyan csekélységen vitatkozik két szakszervezet, amit már a kőkorszakban élő ember eldöntött akkor, midőn barlangjában egy szikladarabra ült kárpitozott fotel helyett. De nem azért szakszervezet a szakszervezet, hogy ilyesmit egyszerűen tudomásul vegyen és nem azért v vannak szakszervezeti vezérek, hogy teljes legyék a munkásszolidaritás és megegyezzen a tagság. Arról olvasunk egyik helyi lapban egy kis hirt, hogy egy zálogház fióküzletének megnyitását, bizonytalan időre elhalasztani kényszerült a vállalat, a szakszervezeti torzsalkodás miatt. Három asztalost alkalmaztak a fémből készült bútorberendezések helyreállításához, aminek jogosságát kétségbe vonta a fémipari munkások szakszervezete. Úgy mond: hogy a bútorok fémből készültek és azoknak helyhez erősítéséhez, nem asztalosokat, hanem fémmunkásokat kell alkalmazni. Ezeket a szakszervezeti vezéreket egy barlangba kellene vissza küldeni, hogy egy sziklaszéken ülve addig töprengjenek, amig kitalálják, hogy mikor bútor hát a bútor? Sajnos, a modern társadalomnak még mindig sok ilyen barlanglakója van, mint e hir is mutatja. A BÉRMUNKÁS az egyetlen forradalmi lap, mely magyar nyelven jelenik meg. Terjesztése forradalmi kötelesség, amit csak forradalmároktól várunk el.
