Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-22 / 1055. szám
1939 április 22 BÉRMUNKÁS 7 oldal Vihar a Munkás Betegse- gélyző Szövetség körül ADALÉKOK A VIHART GERJESZTŐ ÉS FÜTŐ ADATOKBÓL Miért szakítottak a magyar IWW-isták Somlóékkal és az I. B.-vel IV. Somló Lipót súlytalanságának leméréséhez vannak nekünk summás adataink és a new yor- ki első osztály levéltára, valamint az osztály régi megbízható és ami ennél is fontosabb szavahihető kiszolgált tisztivse- lői: egyszerű tagjai is olyan jellemrajzot tudnak összeállítani Somló viselt dolgairól, amelyek részünkről feleslegessé teszik, hogy ezzel a szót szaporítsuk. De ettől eltekintve nem tartjuk lehetetlennek és kizártnak sem, hogy Göndör Ferenc, valamint “Az Ember” cimü lapja és Somló Lipót között minden tranzakció és baráti kapcsolat hibátlanul ment végbe, maradt fent. Valahol csak kell az ily fajta embernek is valamelyes becsületének lenni. Amennyiben Göndör Ferencet a helyes nyomra vezettük, midőn a new yorki 1-ső osztály irattárához irányítottuk, nem vágunk elébe az esetleges vizs gálódásnak, hanem megvárjuk, amig ő személyesen győződik meg afelől, hogy bizony NEM A TÁMOGATÁS ELVESZÍTÉSE ÓTA VAN SOMLÓÉK ÉS KÖZÖTTÜNK NÉZETELTÉRÉS. És amint már bebizonyi- tottnak véljük, ha amiatt volna sem kellene magunkat szégyenleni. Mi is gyűjtögetjük az adatokat és már van kezünkben egynéhány a konvenció előtti levelezésekből, amelyek az Intéző Bizottság azon tagjaira, akik a Szövetségnek reakciós pálfor- dulásáért felelősek, nem lesznek kedvező hatással a nyilvánosság előtt. Nem kell valami nagy tudás sem szocialista bölcselkedés annak megállapításához, hogy a Szövetség, a “szocialista” és szocialista labor pártista” vezetés három esztendeje alatt olyan messzire csúszott a munkásmozgalomtól, hogy összehasonlítani is szégyen. Ami igaz, barát és ellenségek okoskodásában és — miután a kész dolgok elfogadása mindig kényelmesebb mint a kutatás — Göndör Ferenc is csak azt látta meg amit mások — a nyílt szakítást az 1938-as konvenció tette teljessé. Addig csak folyt folydogált. Figyeltük a körülöttünk történőket, csóválgattuk fejünket és reménykedtek közülünk néhányan, hogy nem fog bekövetkezni, amit Dr. Vince Sándor is, mások is megjósoltak, amit a new yorkiak, Somló titkárságának első esztendejében már éreztek, amit Kucher Pitsburghban Somló első ténykedéseként feljegyzett és a megértés kedvéért elhallgatott, amig lehetett. És ha már itt tartunk: vannak a Szövetségnek olyan osztályai amelyek tényezőként szerepeltek a magyar társadalmi életben és azok lehetnének ma is, számarányukhoz viszonyítva, de bizony évek óta nem kép- zőgyülést, hanem taggyűlést sem tartottak. A pénznek nincsen szaga és valamennyi magyar lap leközöl akármit. Ha a központi tisztvi- selőség azt írja, hogy nagy, haladó, gyarapodó, olcsó, gazdag, vagy demokratikus hát legyen lúd ha kövér . . .és pénzért nyomdafestéket lát a dolog. A tényállás azonban az, hogy a Szövetség osztályainak nagy részében, egy-egy család, egy- egy titkár, egy-két tisztviselő — rendszerint sógor és koma (Somlónak is van már komasá- ga ha ezt szocialista eredménynek elismeri Göndör Ferenc) intézik a dolgokat. Nem volna nehéz bebizonyítani, hogy ezek a sógor-komák más betegse- gélyzőknek is ügyvivőik. Olyan betegsegélyzőknek, amelyek a Somló adminisztráció bevezetése előtt, munkásszellemben és jellemben a Szövetségtől mesz- sze mögötte kullogtak. A kontrol titka tehát abban van, hogy a sógor-komák titkár és pénztárnok “tagtársak” szive körül kotorásszon a tisztvi- selőség és akkor biztos a kon venciós győzelem. Ez lett a Szövetség szocializmusa, amelyet az “Összetartáson” kívül, még az “A Munkás” is megénekelget az utóbbi időben — hogy . . . válljék egészségére. Ez a sógor-komaság az oka annak, hogy a Szövetség határozatképtelen és hogy az intéző bizottsága, MÉG A MAGYAR A MAGYARÉRT HAZAFIAS MASZLAGOLÁS ELLEN SEM MERT NYÍLT ÁLLÁST FOGLALNI. Ez az oka annak, hogy nyílt munkásálláspontja nincsen és csak idő kérdése — az is nagyon rövid, szedőgyerek — hogy mindenben a reakcióval együtt fog menetelni. Valamikor hajdanában, volt a Szövetségnek egy alapszabálya, amelyet az utóbbi konvenció módosításai sem változtattak meg annyira, hogy betartásukkal kizárhatták volna azokat, akik a “Bérmunkás” lapbizottságának tagjai. Az alapszabályfüzet 23 oldalán a XIII-ik szakasz 1-ső pontja igy szól: “A panaszok és észrevételek az osztályok elnökségének terjesztetnek be és ha fontos, a vádló kérheti a rendkívüli gyűlés egybehivását, ellenben a havigyülés szótöbbsége meghozza a marasztaló avagy felmentő határozatot” Göndör Ferenc nem tartja magát sem szakértőnek, sem beavatottnak ilyen betegsegély- ző ügyekben és nem is kívántuk tőle, hogy ilyen mélyen nézzen a dolgok fenekére. De jó magyar és jó írástudó ember, ő sem bírná ebből az idézett szakaszból azt magyarázni, hogy joga volt az intéző- ségnek hat tagot kizárni az osztályaik megkerülésével úgy, hogy az illetékes osztályok, ma sem hagyták jóvá ezt a kizárást. Az érintett 50-ik clevelandi bsztály Gross központi elnök kétszeres erőszakoskodása ellenére sem hagyta jóvá öt tagjának kizárását, noha két Ízben vettek igénybe gunman-spicl. és rendőri segítséget, hogy tervüket keresztül vihessék. Bátorkodunk kijelenteni, hajlandók vagyunk bizonyítani, hogy az uj referendum, amelyet Göndör Ferenc — nagyon helyesen — elitéi, azért szerkesztődéit, hogy a már elkövetett kizárást a törvény előtt tegyék igazolttá. Válasszuk tehát ketté e vitának azt a részét, amelyben Göndör Ferenc azon álláspontra helyezkedik, hogy “mindkét oldal követett el a küzdelem hevében súlyos hibákat” ... “A Munkás Beteg- segélyző Szövetség részéről kizárások történtek, a kizártak részéről feljelentések”. Kérjük tisztelettel és szeretettel, engedje meg nekünk Göndör Ferenc, hogy a dolgok elválasztásával egyetemben, egyes részeit visszautasítsuk. Mert a kizártak részéről feljelentések nem történtek és sohasem történhetnek a jövőben sem. Ez nem más mint gyalázatos hazugsága Somlóéknak, amelynek megismétlésébe Göndör is beleesett. Mi sem vagyunk kizárt be- tegsegélyzőista voltunkra valami nagy szakértők ilyen ügyek ben. De gyakorlatból tudjuk, hogy az elszakadt cipőt nem szabóhoz, hanem suszterhoz kell vinnünk. A betegsegélyző ügyekben, minden államban, az Insurance Departmentek gyakorolnak ellenőrzést és panaszok, visszaélések intézésére azok az illetékes fórumok. És ha netalán Göndör Ferenc nem tudná? úgy ki kell jelentenünk, hogy kizárásunk idejében nem bennünket a kizártakat ruháztak fel a Szövetség pénztári ügyeinek intézésére. Nem is adtak nekünk olyan összegeket, amelyekkel az ügyvédi költségeket fedezhettük volna. És amig ezt a csekélységet, amely ilyen utak követése mellett is százasokba kerül a kizártakra terhelték, még a nekünk járó biztosítási összegeket is visszatartották. Másszóval megkárosítottak bennünket személyenként és együttesen, de ugyanakkor nem a saját zsebükre űzik ezt a bűnös játékot, hanem a Szövetség pénztárának rovására. Az Insurance Department bevonása tehát nem feljelentés. A kizárás elleni tiltakozás sem szégyelni való részünkről. Mert biztosítjuk mindazokat, akik kételkednek ügyünk és lelkiismeretünk tisztaságában, hogy ha minket az alapszabályok szabad gyakorlása és betartása mellett saját osztályaink tagsága és nem a Szövetség bürokratái közösítettek volna ki, akkor azt is igyekeznénk elfelejteni, hogy valaha ilyen intézményt ismertünk. A tényállás az, hogy az osztályok a terror ellenére sem vették a kizárást tudomásul és mi egyelőre csak az Insurance Department döntését keressük azon célból, hogy a bürokratákat kényszerittessük a Szövetség alapszabályainak betartására. Amikor ilyen részletesen törekszünk az ügy ismertetésére, elvárjuk Göndör Ferenctől azt a minimális igazságtételt, hogy vonja vissza a tollába adott kijelentést, mert Somló ilyen jel- lemtelen hazugságával Göndör Ferenc még akkor sem azonosíthatja magát, ha egyébként megtartja őt elvtársának és jóbarátjának. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerültek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom keretein belül MNM
