Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-22 / 1055. szám

1939 április 22 BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. TALÁLÓS KÉRDÉS A fasizta diktátorok — Hit­ler és Mussolini — állandóan egy nagy kérdőjelet tartanak a “demokráciák” — Anglia és Franciaország — előtt, úgy, hogy azok sohasem tudják, hogy hol fogják a fejüket fel­ütni. Még alig tértek a “demok-, ráciák” magukhoz a Hitler csehszlovákiai manőverének a meglepetésétől és alig fogtak hozzá a tiltakozó szózat meg­szerkesztéséhez, amikor Hitler már Memmelt is elfoglalta. A memmeli attrakció elfelejtette Hitler csehszlovákiai kirucca­nását Chamberlain-Daladierrel, mintha az már a régmúlt idők története volna és az elkezdett tiltakozást a papírkosárba dob­ták, hogy újabbat szerkessze­nek a memmeli rablás ellen. Ezen újabb tiltakozás azon­ban Hitler szerint érvénytelen, mert ő már elérte célját és egyelőre nincsennek foglalási szándékai, amely kijelentésre a “demokráciák” nyugodtan tér­tek pihenőre. Azonban alig hunyták le a szemeiket — ti­tokban Hitlert figyelték — és Mussolini egészen észrevétlenül Albániában termett és minden teketória nélkül elfoglalta az egy és fél milliónyi lakossal rendelkező albán királyságot. Hogy a következő lépés mi lesz, azt senkisem tudja megmonda­ni. A tény az, hogy Európának ezen két utolérhetetlen betörői csúfot űznek a “demokráciák­ból”. Amig Mussolinit figyelik Hitler végzi a betörést és vi­szont, amikor Hitler után sza­ladnak a fogdmegek, akkor Mussolini rabol. Csehország elfoglalásával el­érhető távolságba jutott Hitler Magyarországhoz és ezen ke­resztül sakkba tarthatja Romá­niát. Albánia elfoglalásával Mussolini kikötőhöz és egy te­kintélyes földterülethez jutott amelyről módjában van diktál­ni Görögországnak és Jugosz­láviának és igy Közép-Európa már teljesen a kontroljuk alatt van. De Mussolini nemcsak a balkán államok felé kacsingat, hanem dacára annak, hogy a hivatalos világ előtt a spanyol polgárháború végétért, Musso­lini ahelyett, hogy visszavonná katonáit Spanyolországból, a késői hirek szerint újabb 15.- 000 főből álló katonai transpor- tot szállított spanyol földre. Ezen készülődésből azt lehet következtetni, hogy Mussolini nem nyugszik bele a franciák válaszában, amelybenn megta­gadták Tunisia és Corsica afri­kai gyarmatok és a Suezi csa­torna átengedését, hanem a kö­zeljövőben éppen úgy elfogja azokat foglalni, mint az eddig elfoglalt területeket. Ezen művelethez azonban szüksége van a Mediterri- an szoros biztosítására, amely Spanyolországból könnyen elér­hető. Ha ez megvan, úgy Ang­liát, mint Franciaországot el­vágják az afrikai gyarmatoktól, amennyiben oda a Mediterrian szoroson lehet átjutni. Tehát Spanyolországban nem csupán azzal a céllal operáltak Hitler és Mussolini, hogy Francot ura­lomra juttassák, hanem, hogy Afrika kulcsát megszerezzék. Ez megtörtént és Franciaor­szág és Anglia hozzájárulásával történt meg, amely országok segítették Spanyolországot a fasizták kezére játszani. A jelek szerint a “demokrá­ciák” képtelenek a fasizmus előnyomulásának > útját állni. Amig ezek a találós kérdéseket fejtegetik, amelyeket a fasizták odadobnak, hogy legyen mivel foglalkozniok, addig a diktáto­rok jóelőre kidolgozott terv sze­rint dolgoznak. De nem is a “demokráciák” hivatása a fas­izmus terjedésének megakadá­lyozása. A “holló nem vájja ki a holló szemét” mondja a ma­gyar közmondás. Ha már a ma­gán kapitalizmus képtelen a nyeregben maradni, szíveseb­ben látják az Államkapitaliz­must, mint az Ipari Demokráci­át. Mert a kapitalizmusnak e kettő között kell választani és az előbbit választja. rek henye életéhez, oda éppen úgy lecsapnak a vezérek, mint a dögkeselyűk a háborús zóná­ban és az UAWA a belső har­cok szintere lett. Az elmúlt hónapban két kon­venciót tartott az UAWA. Az egyiket Martin hívta össze, a másikat pedig azok, akik a Martin pozíciójára pályáztak. És csodálatos, hogy mindkét konvencióra akadtak delegátu­sok, akik a tagságot “képvisel­ték”. A konvenciók után meg­állapítjuk, hogy semmi elvi, vagy taktikai ellentétek nin­csennek és nem voltak a tagság között. A szakadás kizárólag a vezérek közötti marakodás kö­vetkezménye. Az alapszabályo­kon sem az egyik, sem a másik konvenció nem változtatott és csak azért, hogy pozícióját megtarthassa, Martin kiszakí­tott egy jókora darabot a CIO- bóh A munkások továbbra is ép­pen úgy mint eddig, egymás mellett fognak dolgozni a gyá­rakban és most, hogy két kü­lönböző szervezethez tartoznak mint ellenségek, időnként el- püfölik majd egymást, csupái azért, mert vezéreik összekap­tak. A szervezett autó ipari munkásoknak Martin a kisebb­ségével rendelkezik és hogy te­kintélyt nyerjen, most ismét az AFofL-el kacérkodik, ahon­nan három évvel ezelőtt kivál­tak. Vájjon meddig hajlandó még a munkásság a játék bábu sze­repét játszani a vezérek kezé­ben. A UAWA pályafutása a napnál világosabban bizonyítja, hogy a vezéri akarnokság mily csúfot üz a munkásokból. Há­rom évvel ezelőtt az AFoíL nem volt jó, mert Martin töb­bet remélt a saját részére a jó­ból ha a CIO-hoz csatlakozik és a tagság megkérdezése nélkül cselekedett. Most, hogy a CIO- ban inogni kezdett a talaj a lá­ba alatt, onnan szakadt ki és megy vissza az AFofL-be. Szo­morú látvány ez és amig a ve­zérek ily hatalommal rendelkez­nek, amig a munkásság ily te­hetetlenül reagál a vezérei aka­ratára, kevés remény van arra, hogy sikeres harcot vívhasson saját érdekében. MAGYAROK VAGYUNK-E? • Az álhazafiak arról vitatkoz­nak a duplahazafias sajtóban, hogy magyarok vagyunk-e vagy sem. Ha igen, miért igen? És ha nem hát miért nem? Mivel ennek a vitának még nincsen vége, nem akarunk be- lekontárkodni. De mert véletle­nül egy magyar filmet most néztünk végig, ahol a “snájdig” huszárgyerekek viszik a fősze­repet . . . ugylátszik, hogy a királynélküli királyi hadsereg magyar huszárjainak koman- dója, még mindig német. Szóval húsz esztendővel a Habsburgoktól való megszaba­dulás után, még nem találtak magyar parancsszót a KER- DAJH-ra a hazafiasok és mégis minket kérdeznek, hogy ma­gyarok vagyunk-e ? Hát ők azok? Szimpózium c. cikkünk hely­szűke miatt kimaradt. Világkiállítás A jövő héten nyílik meg a new yorki világkiállítás, mely­nek befejező munkálatai láza­san folynak. A legérdekesebb azonban az, hogy az agyonsová- nyodott, szárazbetegségbeesett építkezési iparban, a kiállításra való készülődés és vaklármán kívül semmi észlelhető fellen­dülés nem volt. Bizony eddig nem érezni a kiállítás üzlet — gazdasági éle­tet lendítő áldását sem és az a gyanúnk, hogy a kiállítás alatt is a sarok túloldalán bújik majd meg a várva várt prosperitás. Minden vásári lárma és elő­zetes reklám ellenére a nyitás estélye olyan szenzációt tarto­gat a látogatóknak és a new yorkiaknak egyaránt, amelyhez hasonlót csak a chicagói világ­kiállításon volt alkalmuk látni amegnyitón résztvett vendé­geknek. Itt is egy égitestből kisugár- v zó kozmikus sugarakkal gyújt­sák és világítják be a kiállítás egész területét, úgy, hogy a fényben úszó részt Jerseyből és New York legtávolabbi részé­ről még azok is láthatják, akik egyébként nem lesznek a kiál­lítás szemlélői a megnyitáson. A new yorki magyar IWW- isták az építkezés egész ideje alatt tervekkel foglalkoztak az esetleges vendégek kellő fogad­tatásáról és most, hogy a nyi­tás estélye már nyakunkon van, úgy vagyunk vele, mint Petőfi “Füstbe ment terv”-e. Ám min­den készületlenségünk ellenére is gondoskodni fogunk arról, hogy a Bérmunkás Otthon köz­pontja legyen a “Bérmunkás” köré csoportosult látogatóknak és el is várjuk, hogy munkás- társaink felkeressenek bennün­ket. Az IWW uj new yorki helyi­sége, 98 Third Ave. közel a 13- uccához. Az olvasóterem hétfő­től péntekig mindennap nyitva van d. e. 10-től d. u. 5:30-ig. Ugyan itt van a központja az ifjúsági mozgalomnak. Minden ifjúmunkást és felnöt munkást szívesen látunk. A VEZÉREK JÁTÉKBABÁI sünk egy pillantást az United Automobil Workers of America szervezetre és annak az utóbbi pár év alatt megtett pályafutá­sára. Pár évvel ezelőtt az auto­mobil iparban egy fél tucat kis- sebb független szervezet ope­rált, mig 1934-ben az AFofL.- nek sikerült néhányat a függet­len szervezetek közül megnyer­ni és egyesíteni. 1935-ben az AFofL-ben szakadás állott be, amely a Green és Lewis közöt­ti marakodás következménye volt. Az UAWA melynek vezé­re Homer Martin, egy kikopott baptista pap a Lewis frakció­hoz csatlakozott és pár év alatt nagyszámú tagsággal rendelke­ző szervezetté nőtt. Martin po­zíciója azonban ingadozni kez­dett az utóbbi időben, mert ahol nagyszámú tagság van, akik a “dohányt” szolgáltatják a vezé­Az ostázlytudatlan munkások éppen olyan játékszerei az úgynevezett munkásvezéreknek, mint a rongy babák a gyerme­keknek. És csodálatos, hogy a munkások éppen oly türelme­sen tűrik, hogy a vezérek ide- oda ráncigáiják, cibálják, mint az élettelen rongy babák tűrik a gyermekek szeszélyeit. Ha vizsgálat alá vesszük a mozgalomban történt szakadá­sokat, csaknem minden esetben megállapíthatjuk, hogy azok nem elvi ellentétekből származ­nak, hanem a vezérek közötti hatalmi és uralkodási vágyások következményei. Amikor egyes vezérek hatalmi pozíciója ve­szélyben van, harc indul meg a hatalmon levők és a feltörek­vők között és ilyen villongások­nak rendesen szakadás a vége. Hogy rövidek legyünk, vés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom