Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-22 / 1055. szám

1939 április 22 BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL “___CS.. Ő MEGJEGYZÉSEI BIRINYI UTÓDJA A múlt héten megírtuk, hogy Dr. Birinyi a magyar kormány clevelandi emisszárusa kvitolt, lemondott arról, hogy az ameri­kai közvéleményt megnyerje a “magyar igazságnak”, illetve mert az amerikai magyayrság nem volt hajlandó Birinyi ur könyvét kemény két és fél dol­lárért megvenni, hát ő meg nem hajlandó ingyen hazát mente­ni. Lemondott arról, hogy to­vábbra is “felvilágosítsa” az amerikai közvéleményt. Nem igaz az, hogy más ká­rán tanul a magyar, mert, hogy a fent nevezett fajmagyar be­le bukva a hazafias üzletbe és letette a lantot. íme már akadt egy 6 percentes magyar, aki megpróbálja átvenni Birinyi szerepét és folytatni az ameri­kai közvélemény megnyerését a magyar náci kormány érdeké­ben. Ez a 6 percentes üzletember úgy gondolkodik, hogy Birinyi- nek azért nem sikerült az üzlet mert nagyon drágán mérte a hazafiságot, azért ő most mé­lyen leszállitott áron fogja ki­árusítani a hazát. Tárcái ur a keresztes lovag a múlt héten bejelentette, rogy ő most már minden erejével neki fog és meg fogja változtat­ni az amerikai lapok vélemé­nyét, bebizonyítsa nekik azt, hogy a Horthy kormány egy független szabad Magyarorszá­gon uralkodik akiknek semmi közük nincs Hitlerhez. Ezért a nagy munkájáért nem is kíván öt dollárokat, ha­nem csak azt kéri, hogy min­den magyar küldjön neki egy pár nickelt. Ahány 5 centet kap annyi amerikai lapot, politikust egyetemet fog meggyőzni a ma­gyar igazságról. No amerikai magyarok itt az alkalom, amely soha többé visz- sza nem jön, itt van a “kerge” Birinyi méltó utódja Tárcái Lajos, aki hajlandó meg men­teni a hazát és ezért a nagy munkáért, nem is két dolláro­kat, még csak dimeokat sem, hanem csekély őt centért szere­tet hazánkat Horthytól, Imré- dytől, a zsidótörvénytől hajlan­dó megmenteni. Tessék beszállni, őrmestertől lefelé csaá felét fizetik. Segít­setek a szegény hazán és a még szegényebb Tárcái uron, cse­kély öt centtel. NÁCIK KÖZÖTT A körülmények véletlen já­téka folytán, már a második munkát kaptam, tiszta nácik között és igy alkalmam volt be­pillantani a náci gondolkodásba egészen közelről. Két hetet dol­goztam egy kis asztalos mű­helyben, ahol a bősz, a fia és a három munkása, tagja a náci szervezetnek. Megdöbbentő az a fanatikus gyűlölet, amely eze­ket a fickókat eltölti. A legva­dabb gyűlölettel Roosevelt el­nököt kezelik. Nincs az a szida­lom, rágalom amelyet rá ne do­bálnának, azért mert nem a leg­hizelgőbb véleménye van Hit­lerről. Nem kevésbé szeretik a radi­kálisokat és a zsidókat sem, szerintük úgy a radikálisok, mint Roosevelt és a kormánya a nemzetközi zsidók bérence és a legenyhébb amit kilátásba he­lyeztek az, hogy mind annyio- kat belefojtsák a Lake Eriebe, ha Hitler uralomra jut ebben az országban. Ami szerintük 2 év múlva feltétlen be fog követ­kezni. Az egyik egy magyar sváb meglehetősen ismeri a ameri­kai munkásmozgalmat és a ra­dikálisokba belefoglalta az S.L.- P.-t is mint olyanokat, akiket szintén úsztatni kívánnak, én ez ellen tiltakoztam, hivatkozva arra a munkásmozgalom ellenes munkára amit ezek a szegény- legények 30 év óta elkövetnek, mondottam neki, hogy ezek a kudlikok tulajdonképpen a szá­lás csinálóik a kommunistákkal együtt a fasizmusnak, mire ő kijelentette, hogy jól tudja, hogy az S.L.P. nem végez for­radalmi munkát, de ha bele akar illeszkedni a “jövő” rend­szerbe, akkor el kell hagyniok, a forradalmi jelszavakat, mert azok káros elváltozást okoznak az olyan félbolond álmodozók gondolkolásában, mint amilye­nek az S.L.Pisták. Megnyugtattam a bodyt, hogy ha a munkásság nem ta­lálja meg az utat a fasizmus elleni harchoz, az S.L.P.-vel nem lesz bajuk, mert ezek a kudlikok, nagyon szépen elfog­ják hagyni a jelszavakat és be­le fognak illesékedni a “jövő” rendszerbe, amire predesztinál­ja őket a 30 éves múltjuk. Ml LESZ A PUSZIVAL? Amint a magyar lapok annak idején Írásban és képben is le­hozták, a magyar-lengyel közös határ megteremtésének a pilla­natába, a magyar és a lengyel csapatok parancsnokai a talál­kozásnál összecsókolództak. Er­ről a csókról rengeteget Írtak össze a magyar és lengyel la­pok, megható módon írták le ennek a csóknak a fontosságát, amely örök pecsétet ütött rá a hagyományos, lengyel- magyar barátságra. Most ezzel a csókkal baj van. A nagy testvéri ölelkezés ve­szélybe került és nem lehetet­len, hogy a két csókolódzó úri ember (aki közül a magyar Bél- dy ezredes, a vezérkari tisztem volt a vörös hadseregben) rövi­desen egymásba vágja a kard­ját. Az imperialista hatalmak csoportosulása, nagyon gyors ütemben történik meg és nem lehetetlen, hogy a, szónoklatok helyett rövidesen összeütközik a két csoportosulás. A magyar kormány amint jól tudjuk, egyetlen európai ország amely nyíltan, a legszorosabb szövetséget tart fen a Hitler- Mussolini fasizta hatalmakkal. Mig a testvér lengyel nemzet, most kötött vérszerzcdést az angol-francia “demokratikus” imperialista hatalmi csoporttal. Bizony keserű lett a magyar hazafiaknak ez a csók. Mert tudják azt, hogy ez elkövetke­zendő háborúba a lengyel test­vérnek, az lesz a szerepe, hogy a közös határon áttörve mega­kadályozza Hitler hadseregének a felvonulását Románia ellen. Sőt a lengyel testvér nemzet és ezen csak azok csodálkoznak, akik sohasem olvasnak. — Franciaországban még a 18-ik században olyan elterjedt volt a babona, hogy egész terü­letek népessége vitus táncba esett: Egy érsek elhunytával, a temetőt ostromolták állandó­an, hogy annak szelleme meg­óvja őket a rossz betegségek­től. Annyira elfajult és veszé­lyes arányokat öltött a dolog, hogy az akkori király egy ilyen parancsot függesztetett ki a te­metőre. — Királyi parancs, hogy e szent helyen, az Isten csodát tenni ne merészkedjen! A nemek közötti párhuzam­ban, a férfiak nemi zsarnoksá­gának volt áldozata a nő egé­szen a közelmúltig — mondja Vambéry — ennek oka viszont a két nem közötti gazdasági vi­szonyban lelhető fel. — Az osztályokra tagozódott társadalomban — a középosz­tály tudatlansága szinte meg­döbbentő. — Az arisztokrácia viszont olyan mint a krumpli növény. Az egyedüli élvezhető része a földalatt van. A háborúval kapcsolatos vé­leményét igy illusztrálja a tu­dós. — Mit szólnának ahoz a disznótenyésztőhöz, aki száz disznaja közül a 98 egészsége­set elpusztítaná és a két sat­nyából próbálna nyájat nevel­ni? Hát szerencse, hogy az em­ber legalább a disznótenyész­tésben nem olyan ostoba mint — Miután az állatvilágnak tudtommal nincsen közöttünk képviselője — mondja Vám- béry dr: — úgy magunk között állapodjunk meg, hogy a Nílus menti lovak, ha tudnának re­pülőgépeket készíteni és repül­ni; akkor sem pakolnák tele bombákkal, hogy a kínai lovak­ra rádobálják azokat, mert hi­szen a lovak intelligens állatok. Az iskolai nevelési rendszer­ről nemkevésbbé lesulytó véle ményt nyilvánított. Tanítani az iskolákban tilos olyan módszerekkel, amelyek a dogmákat kizárják. — Nem fejlesztik a gondolatot, hanem elzárják és meggyőzés helyett, hitet terjesztenek az ifjúság között. — Nem vagyok ellene a te­kintélynek, módja. Érdemsze- rint, kell tekintélye is legyen az embernek de . . . nem a tudást tekintik manapság mint a hala­dás eszközét, hanem az erősza­kot. — A politikának, mindig a kerülő ut a legegyenesebb vo­nal. valószínűleg, garantálja a ve­le szövetséges Romániának a határait, tehát Erdélyt is. Igv érthető, hogy a tegnap még a csókon lelkesedő Csongrádi Ta- tyu, a lapjában ma már megfe­nyegeti Lengyelországot, hogy ha nem paríroz Hitler hatalmi csoportjának, akkor ez a cso­port beleértve Magyarországot is, újból feloszlatja a “testvér” Lengyelországot. — Kolompost sem láttam még olyant, A JUHOK KÖ­ZÖTT, amely saját maga akasz­totta volna nyakába a kolom- pot. De olyan esetről sem tudok A JUHOKNÁL, hogy ezer ko- pót hívnának segítségül csak azért, hogy saját kolomposukat azok védjék meg tőlük. A kérdések során csak rövi­den tért ki a magyar állapotok­ra és egy angol közmondással jellemezte a magyar kormány­körök helyzetét: — They are between the devil and the deep sea — (Az ördögök és a tenge­rek mélysége között imbolyog- nak) Dr Vambéry csak úgy a so­rok között — egy megjegyzés­sel sejtette a hallgatósággal, hogy valószínűleg végleges Ma­gyarországról való távozása. Mint mondotta: — A mene­kültek ügyével foglalkozva, a Manchester Guardian cimü lon­doni lapban egy cikket irt, melyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a menekül­tek problémája, az okok eltávo­lítása nélkül megoldhatatlan és az okok viszont a diktatúra rendszerében vannak. Dacára annak, hogy a londo­ni lapokat repülő posta viszi Pestre és megjelenésük után való napon, már lovassuk — mondja Vámbéry — a cikk megjelenése után eltelt TIZEN­KETTEDIK NAPON — négy pesti NÁZI lapban egyszerre vezércikk jelent meg — amely­ben érezni lehetett a német utasítást. Valamennyi cikk egy­hangúan azt követelte tőlem, hogy ha olyan cseh barát va­gyok, mehetek Cehországba, vagy Bagdadba — én meg az Egyesült Államokba jöttem. így hát sejteni lehet, hogy egy nagytudásu, tekintélyes emberrel a külföldön bolyongó emigránsok tábora megszapo­rodott. A magyarországi elnyo­mottak viszont egy igazi barát­jukat veszítették Vámbéry Rusztemben, akinél bátrabban senkisem szállott értük síkra a legsötétebb napokban. Remélni szeretnénk, hogy ilyen harcos­ként is befog mutatkozni az amerikai magyar munkásság­nak, akiknek a magyarorszá­gi dolgozók valóban tejtestvé­reik. Wiener. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? Dr. Vámbéry Rusztem bemutatkozása (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Oldalképek
Tartalom